Vasárnapi Ujság – 1914
1914-06-28 / 26. szám - Szögyén és Hohenlohe (képpel) 516. oldal / Élet- és jellemrajzok
516 VASÁRNAPI ÚJSÁG. SZÖGYÉNY ÉS HOHENLOHE. Változás a berlini nagykövetségen. Egy öreg diplomata csomagol. Elszállíttatja bútorát, magával viszi emlékeit; néhány hét, s berlini nagykövetségünk egy 22 éves korszakának végéhez ér. Szögyény-Marich László berlini nagykövetünk nyugalomba megy. Búcsúzik az európai közélettől, melynek egyik tényezője volt, s hazajön földesúrnak Fejérvármegyébe, a csóri kúriára, honnan pályájára indult. Hetvennégy éves már s a nyugalmat megérdemli. Mégis fájó szívvel bucsuzhatik a pályától, melyet •—• nem keresve, sőt kerülve a csillogást — valóban kivételes sikerekkel gazdagon futott meg. Volt magyar úr, főszolgabíró, törvényhozó, miniszter; részt vett mint osztályfőnök, a külügyek vezetésében (családjában Szőgyény Zsigmond királyi személynök óta hagyomány, magyar lélekkel venni részt a magasabb udvari és állami szolgálatban), s 1892 óta a monarchia egyik legfontosabb diplomácziai állását töltötte be: nagykövet volt a német császári udvarnál. Egyéniségének legfőbb és legbecsesebb vonása az, hogy bizalmat keltett mindenkiben, akivel érintkezett. A királynak már előlegezett bizalmát nyerte meg, mint Szögyény László volt alkanczellár és országbírója, s megtartotta, mint személye körüli miniszter és diplomata. Rudolf trónörökösnek egyik legmeghittebb embere volt. A tragikus végű királyfi két évvel halála előtt megírt végrendeletében Szögyény-Marich László akkori külügyi osztályfőnököt bízta meg iratainak rendezésével. Közvetlenül halála előtt is neki küldte pótvégrendeletét egy levél kíséretében, mely ennek egyik mondata, Jókai feljegyzése szerint így szólt: «A Hofburgban levő dolgozószobámban a pamlag mellett van egy kis asztal, az ide mellékelt aranykulccsal nyissa ön fel annak a fiókját, abban találja az irataimat, melyeknek rendezésével megbízom, önnek belátására hagyva, melyeket válassza ki a nyilvánosság számára.» Jellemzi Szögyény-Marich tartózkodását, hogy soha egy nyilatkozatát sem jegyezhették fel a titokról, melyet a halni készülő trónörökös reá bízott. Ez az egyéni megbízhatósága és kiválósága tette utóbb Rudolf trónörökös bizalmasát Vilmos császárnak is — lehet mondani — személyes barátjává. A császár a császárnéval elég gyakori vendége volt az osztrák-magyar nagykövet házának, részt vett családi esjemeiben s legutóbb komaságot is vállalt házánál, mikoor unokája született. Szögyény-Marich kedvelt és tiszteletreméltó személyiségét egy helyzeténél fogva is jelentékeny és mindenekfölött érdekes egyéniség követi a berlini nagykövetségben. Hohenlohe-Schillingsfürst Gottfried herczeg, az új nagykövet, rokona a királynak, kit képviselni fog a német császár udvaránál. Negyvenkét éves férfiú s hat éve férje a Habsburg-ház egyik főherczegnőjének, Mária Henrietta főherczegnőnek, Frigyes főherczeg leányának. E szerint helyzete az udvarnál némiképen hasonlít az angol Argyll herczegnek és Teck herczegnek, a mostani angol királyné atyjának helyzetéhez, kik angol királyi herczegnőket vettek feleségül. De míg ez angol herczegek házasságuk után is tovább éltek hivatásuknak s a nemrég elhalt Argyll herczeg öt évig Kanada kormányzója is volt, úgy látszott, hogy a Habsburgház ez új rokona házasságával egyidőben szakított elég szerencsés auspicziumok közt megkezdett pályájával, a diplomácziával. A sors kedvezett neki, majdnem kényeztette. Már születése, de úgy látszik, tehetségei is nem közönséges érvényesüléssel biztatták. Családjában lépten-nyomon kiváló és nagy szereplésű férfiakat látunk. Atyja, Hohenlohe Konstantin herczeg, Ferencz József királynak hosszú időn át főudvarmestere s meghitt embere volt. Konzervatív hajlandóságú főúr, kiállásánál s érzületénél fogva nem egyszer éreztette befolyását a magyar ügyek fejlődésére is. Tizennyolcz évvel ezelőtt halt meg s ravatalánál gyászolni láttuk a királyt s az uralkodó család herczegeit és herczegnőit — Frigyes főherczegéket is, kiket régi barátság kötött a családhoz. Hohenlohe mlodvig herczeg, a német birodalom egykori kanczellárja és Hohenlohe Gusztáv Adolf bibornok, kinek oly nevezetes szerepe volt a vatikáni zsinatban s utóbb, a pápai udvarral való szakítás korszaka után, XIII. Leó udvaránál, nagybátyjai voltak Gottfried herczegnek Hohenlohe Konrád herczeg, a Wekerle első minisztériuma idején volt osztrák miniszterelnök s mostani trieszti helytartó a testvérbátyja. Hohenlohe Gottfried herczeg adáson kezdte s utóbb a diplomácziai katonás kopályára tért át. Mint vezérkari századost katonai attasénak küldték Pétervárra. Négy évi alatt (1902—1906.) megkedvelték a czári ottléte udvarnál, de a nagykövetségen is. Aehrenthal báró, az akkori pétervári nagykövet volt a mentora. Az ő befolyására lépett át az 1907. év tavaszán a diplomácziai szolgálatba s nagykövetségi tanácsos lett Berlinben — Szögyény - Marich László grófnak oldalán. Azután következett a sorsfordulata: házassága Frigyes főherczeg leányával, Mária Henrietta főherczegnő huszonöt éves volt, Gottfried herczeg akkor negyvenegy éves. A főherczeg veje rendelkezési állományba tétette magát, de egy ideig mint katona még tovább szolgált alezredesi rangban a soproni huszárezrednél. Kedvelt egyéniség volt ő is, főherczegi hitvese is a katonatiszti karban, de a polgárság szemében is. Két leányuk s egy fiuk van. A férj néhány éve már a tényleges katonai szolgálattól is visszavonult s egészen családjának élt fényesen berendezett bérpalotájukban, Bécsben, részt véve az udvari életben is. A herczegné most mégis letette «császári és királyi fenség» czímét s beéri az osztrák-magyar nagykövet feleségét is megillető ranggal és tiszteletadással. A mi, HOHENLOHE-SCHILLINGSFURST GOTTFRIED HERCZEG, LEENDŐ UJ BERLINI NAGYKÖVETÜNK ES NEJE, MÁRIA HENRIETTE FŐHERCZEGNŐ. 25 SZÁM. 1914. Ill. ÉVFOLYAM, természetesen, nem érinti helyzetét az uralkodóházban. Múlt év elején egy jelentékeny megbízás révén az egész világ figyelme Hohenlohe Gottfried herczeg személyére fordult. Akkor az Oroszországgal való háborús feszültség napjaiban — történt, hogy Ferencz József király levelet irt a czárnak s ezt a levelet rokonával, az egykori pétervári katonai attaséval küldötte Pétervárra. E sajátkezű levél jelentőségét és történelmi fontosságát szembetűnővé tette az az ünnepélyes forma is, mely továbbítását jellemezte, s a levélvivő személyének kiválasztása is. Hohenlohe Gottfried herczeg missziója sikerrel járt. A czár királyunk meleghangú levelére hasonló meleg barátsággal válaszolt, s az óriási kettős viharfelhő, melynek fenyegető árnyéka ráborult egész Európára, nemsokára oszladozott. A monarchia és Oroszország közt a kölcsönös leszerelésre vonatkozó megállapodás létrejött, Oroszország hazaküldötte a nyugati határra vetett félmilliónyi fegyveres népét, s nemsokára sűrű rajokban siettek hazafelé a hideg Galicziából a mi katonáink és tartalékosaink is. Az új berlini nagykövetnek ez volt első és nagy szereplése, de sikere is a diplomácziában. —.. JELESEINK EXHUMALASA A KEREPESI TEMETŐBEN. A székesfőváros tanácsa egy régebbi határozata folytán május hó végén egész csöndben kegyeletes aktust hajtott végre a kerepesi temetőben : a fölásásra kerülő kilencz sírtáblából összesen negyven, egykor tekintélyes közéleti állást betöltő egyént exhumáltatott nyomban új koporsóban új sírba tétette csontaikat. Költözködő jeleseink sorában, kik nagyrészt a hatvanas és hetvenes évek elején haltak el, van 48-as miniszter, számos akadémikus, nagyrangú katona, egyetemi tanár, a Nemzeti Színház több oszlopos tagja, író, hírlapíró, pap, költő, nagyobb rangú bíró, városi tanácsnok és más egyéb. A fővárosnak már úgyszólván egészen szívében van a kerepesi úti temető, úgy hogy a minden sirtáblát már harmincz-negyven év után kénytelenek kiüríteni, hogy helyet adjanak a temető új jövevényeinek. Most, hogy ismét helyre van szükség a temetőben, a főváros elrendelte azoknak a sirtábláknak felásását, melyeknek lakóit a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején egész 1873 juliusig hantolták el. Fölásásra kerül ez év julius végéig az 1., 2., 25., 26., 32., 40., 45., 4«. és az 52-ik sirtábla. Közvetlen a Deák-mauzóleum előtt levő 29-es sirtábla Vizváry Gyula és Feleki Miklós sirja mögé temették el újra Egressy Gábort, a Nemzeti Szinház 1866-ban oly tragikusan elhunyt művészét, ki régi helyén diófakoporsóban aludta örök álmát díszmagyarban. A mente maradványai, az ezüstözött vitézkötések teljesen épségben voltak. Melléje került méltó művésztársa, az 1870-ben elhalt Tóth József, kinek egyszerű sírkövén e sokat mondó fölirat van: «Nézzétek, az álmot játssza.» Szerdahelyi Kálmán, a Nemzeti Szinház egykori hősszerelmese, Prielle Kornélia férje, Kovács Mihály komikus mellé került, atyjával, az 1851-ben elhalt Szerdahelyi édes József dalszínművésszel. Érczkoporsójában megtalálták P. K. 1864 jelzésű arany jegygyűrűjét, melyet néhai Visontai Kovách László képviselőházi háznagy családja vett őrizetbe. Ugyancsak a 29-es sírtáblába került a régi generáczió előtt felejthetetlen emlékű humorista és dalköltő, az 1873-ban elhalt Bernát Gáspár, kit Kossuth Lajos azzal a megjegyzéssel nevezett ki miniszteri titkárrá, hogy bár komolyan sohase dolgozott, de olyan bohém embert, mint Gazsi, egyet még el tud tartani az ország. Bernát Gáspár mellé került az 1866-ban elhunyt Czuczor Gergely, kinek tölgyfa-koporsójában antik vörösrézből készült feszületet találtak, amelyet a megmaradt csontokkal helyeztek el. Czuczor Gergely mellé került az 1848/49-iki Kossuth-kormány közlekedési minisztere, Csányi László. A tiszteletreméltó ősz hazafi magas kora miatt menekülni már nem akart a vér-