Középdunántúli Napló, 1959. május (Veszprém, 15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
KÖZÉPBüMNimi NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYES TANÁCS 1.ÁP3R XV. évfolyam — 101. szám. ÁRA 70 FILLÉR Péntek, 1959. május 1. DIADALMAS MÁJUS írta: Háry Béla Május — maga a szó is kedvesen csengő, az emberekben kellemes, vidám, reménykedő gondolatokat ébreszt A megújuló természet ezer színpompája, a levegő tavaszillata az esztendőket nyűvő ember mindenkori legszebb hónapjává avatja. Ez a hónap az osztállyá szerveződött munkások világot átfogó ünnepének hordozója. Nem is lehetne a munkások nagy nemzetközi ünnepe más időpontban. A természet örök mozgását és fejlődését bizonyító május lehet csak a világot átfogó nagy ünnepe annak az osztálynak, amely pártja vezetésével felszabadította és felszabadítja a dolgozókat a kizsákmányolás alól, amely az emberiséget a gyermekkorából a felnőttkorba vezeti át. Május elsejéről már nagyon régóta megemlékeznek a magyar munkások. Az alig bimbózó magyar munkásmozgalom az 1800-as évek végén ezeken a napokon már rémísztette erejével a feudális, a burzsoá kizsákmányolókat. És hiába dördültek csendőrsortüzek Orosházán, Battonyán és a többi városokban, a kiömlő munkásvér, a meghaltak hozzátartozóinak jaj-, szava hamar elcsendesült és he-lyébe lépett az az egyre jobban növekvő felismerés, hogy nemcsak a nyomort javító morzsákat kell követelni a burzsoáziától, hanem meg kell szüntetni azt az igazságtalan here társadalmi rendszert. Az 1900-as évek elején, az 1905-ös orosz forradalom hatására egyre mozgalmasabb lett, egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg május 1-e. Híven bizonyítva azt, hogy ébred a munkás, ébred az alkotó és egyre nagyobb erővel fenyegeti a már magát lassan túlélő kapitalista társadalmi rendszer bilincseit, egyre nagyobb erővel indul meg érvényesíteni a társadalmi fejlődés törvényeit. Ezek az ünnepek mindig a proletár nemzetköziség jegyében zajlottak le. A világ munkásai ezeken a napokon üdvözölték, erkölcsileg támogatták egymást és számos esetben meg is jelentek egymás ünnepein. így váltak ezek a napok az internacionalizmus, a nemzetközi proletár testvériség és szolidaritás napjává. így alakult és fejlődött ki az öntudatosodó munkásokban az az érzés, hogy barátom, testvérem az orosz, a német, az amerikai, a kínai, az afrikai munkás, mert célunk és harcunk egy. De nem testvérem a magyar földesúr, az a tőkés, aki kakastollas csendőreivel minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy továbbra is elnyomásban tartsa a dolgozókat. A harcban, a bajban ott érezte a magyar munkás maga mellett más nemzetiségű társainak segítségét. De hiába beszélt magyarul (már amelyik tudott) a Festetics, az Eszterházy, a Weiss Manfréd és Chorin, ők a munkás ellenségei voltak és ma is azok. Megtanulta az akkori idők munkája azt, hogy hazug szó az, hogy minden magyar testvér, ő a bőrén érezte az úgynevezett testvére kizsákmányolását és embertelenségét A szabad május 1-ének ízét elő■ szőr a Magyar Tanácsköztársaság ■ idején érezte a munkás. Ez volt az a nap, amikor Budapesten és az egész ország minden városában, községében a munkásosztály és hű szövetségese, a dolgozó parasztság és értelmiség foglalta le magának az utcákat, a tereket és felszabadult örömmel üdvözölte új életét. A munkásszolidaritás vörös zászlaja és színe volt minden helységben az uralkodó, a világ proletárjainak egységéről dübörgött a szó, az orosz nép nagy októberi forradalmáról és annak vezéréről, Leninről zengett a dal, így ünnepelte meg Veszprém dolgozó népe is május 1-ét. Erről így írt az akkori lap, a Vörös Zászló: „Minden eddigi megnyilvánulásnál impozánsabb, hatalmas ünnepségek keretében ünnepelte Veszprém proletáriátusa május 1-ét. Ünnepi díszbe öltözött az egész város, a házak vörös díszt öltöttek, vörös szín volt a ruhákon, vörös ünnep volt a lelkekben, a felszabadult, boldogan ünneplő lelkekben.” Így volt ez Pápán, Várpalotán, és agye minden helységében, ünnepet, ezt a hangulatmézőkben formálta meg prém megyei költő, Vérit Gyula: Jönnek a testvérek Messziről, Keletről, Aggódások és szégyenek Szállnak a szívekről. Mind testvérek vagyunk, Együtt élünk, halunk. Lobogjatok szép lobogók, Lobogói szabadoknak, S hirdessétek véres végét Elnyomóknak, bitangoknak. A szabadság szálljon, szálljon Vörös szárnyon, Végig az egész világon. A felszabadult jelentés a boldog jövőt várva ünnepelt a nép. De akkor még volt ereje az imperialistáknak és segítségére tudtak jönni a magyar földbirtokos és burzsoá testvéreiknek. Elbukott a Tanácsköztársaság, betiltották május 1-e ünneplését. Minden tilalom ellenére május 1-ét a munkások legjobbjai mindig megünnepelték. Szentiványi Kálmán a „Sárga kezű lányok” című könyvében nagyon szép emléket állít ezen időnek a peremartoni és a fűzfői május 1-i ünnepnek, amikor a munkások ünneplőben este összegyűltek és munkásmozgalmi , dalok éneklése mellett a figyelő csendőrszemek és -fülek előtt , nagy máglyát gyújtva, a lángok messzirenyúló fényén keresztül , tudatták egymással, hogy él, gyűjteti erejét, és az első szocialista ország, a Szovjetunió példája nyomán készül a végső leszámolásra a magyar munkás. A fasiszta háború fájdalmas, pusztító évei után a Szovjetunió Vörös Hadserege teljesítve inter- 2 nacionalista kötelességét, felszabadította hazánkat és ezen időtől kezdve dolgozó népünk — ma már tizenötödször — szabadon ünnepli a május 1-ét. Tizenöt év nem nagy idő egy nemzet életében. Történelmileg egy röpke pillanatnak tűnik csupán. De ha szétnézünk az országban, a megyében, mennyi minden változott meg azóta. Új és bővített gyárak, megnagyobbodott és gazdagabbá vált helységek, új utak és közlekedési eszközök, gazdag, sok minden jóval telt üzletek, egyetemek, iskolák és tegyük hozzá, a szűk nadrágszíj parcellák helyett már tervezik a nagyüzemi gazdálkodás nagy termelő tábláit, az újonnan alakult termelőszövetkezetek. Ezek mind, mind a felszabadult, a kommunisták által vezetett dolgozó nép alkotókészségének, teremtő akaratának megnyilvánulásai. A táj, a városok, helységek képének megváltozása mellett nagy változáson ment keresztül a dolgozó, a munkás. Ma már csak távoli emlék a nyomor. Az anya nem azért szól ma gyermekére, hogy ne egyen az egyik többet, mint a másik, hanem akkor válik ijedté arca, hangja, ha valamelyik gyermeke kevesebbet eszik, ha a szalámis vajaskenyerét kis szájában kedvetlenül forgatja. A lesz-e ennünk holnap nyomasztó gondja helyett más színtű gondok élnek; mennyi kell még a felépítendő házhoz, a kecses testű Panni, a gyors Pannónia, egyeseknél a Skoda Oktávián megvételéhez. Más, szebb, gazdagabb a munkásélet. És mi is — a papír felett elmerengve — Majakovszkijt idézzük: „Jó dolog ez a munkáshatalom.” Ezt a hatalmat akarta megsemmisíteni a belső bitangokra támaszkodó imperialista reakció. Nem sikerült nekik. Segítségünkre jöttek barátaink, a szovjet emberek, a szocialista és az egész haladó világ dolgozói. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével gyorsan feleszmélő népünk leverte az ellenforradalmat és megszilárdította a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. Alig több, mint két és fél esztendő telt el, az ellenforradalom pusztító vihara óta. És ma már büszkén mondhatjuk, hogy munkásosztályunk és a vele szövetséges dolgozó parasztok, értelmiségiek megerősödött hittel és bizalommal, a közös harc és munka élményeivel gazdagodva állnak pártunk, a munkáshatalom mellett. Az élet nem áll meg, az igények mindig nőnek, és ezt jól tudják megyénk dolgozói, munkásai. Ezért csatlakoztak egyöntetű lelkesedéssel pártunk március 6- án hozott határozatában levő felhíváshoz, hogy: gyorsítsuk meg a szocializmus felépítését. Még ebben az évben érjük el az 1960-ra tervezett termelés, termelékenységi, gazdaságossági, önköltségcsökkentési, minőségi, műszaki fejlesztési mutatóit, és ott, ahol nemzetgazdasági érdek, növeljük a termékek mennyiségi előállítását. Megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei, közlekedési és kereskedelmi vállalatainak dolgozói a határozat megjelenése óta eltelt idő- ben, a dolgozó nép okos gyülekezeteiben kialakították azokat a célokat, amelyeket üzemükben el akarnak érni, melyekkel hozzá akarnak járulni a célkitűzések megvalósításához. A célok kialakítása azt bizonyítja, hogy munkásaink, műszaki értelmiségeink, gazdasági és mozgalmi vezetőink kezdeményező készsége, akarata és tapasztalata számos olyan lehetőséget tár fel, amelyek kiaknázása a szocializmus építését jelentősen gyorsítja. A célok kialakítása azt bizonyítja, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely pártja vezetésével a társadalmi haladás, a jobb, a szebb emberi élet útját járja. Új hajtásai a széles méretekben kibontakozó szocialista munkaversenynek, a szocialista brigád címért harcoló dolgozók egyre szaporodó csoportjai. Nem felülről, hanem a munkapadoknál, a bányák mélyén dolgozóknak a kezdeményezései ezek. Azt állítják célnak maguk elé, hogy az üzem termelésének minden vonatkozású segítése mellett felkészülnek a jövő nagy feladatainak elvégzésére is, és ennek érdekében növelik szakmai és politikai műveltségüket. A brigád címért küzdők úgy látják, hogy a fentieken túl, az emberi segíteniakarás érzését el kell mélyíteniük egymásban. Nagy dolog ez, munkásosztályunk legöntudatosabb része elindult azon az úton, hogy fokozott lépéseket tegyen előre a szocialista emberréválás útján, Így válik a szocialista munkaverseny az emberi gondolkodásmód, az elmaradottság elleni harc fegyverévé, így teremtődik meg az alapja a szocialista fejlődés nem kampányszerű, hanem állandó és rendszeres gyorsulásának. Ezen a május 1-én a munkásokat, a dolgozókat ünnepeljük, azokat, akik a gyárakban, a bányákban, a rajzasztal mellett, vagy a katedrán dolgozva, mindennapi munkájukkal teszik szebbé, gazdagabbá életünket. Üdvözletünket küldjük megyénk bányászainak, vegyipari, vasipari, élelmiszeripari, textilipari és mezőgazdasági dolgozóinak, minden munkásnak, értelmiséginek és alkalmazottnak, köszönjük eddigi munkájukat, bizton tudva azt, hogy mindent megtesznek a párt felhívásának végrehajtása érdekében. A magyar szervezett munkások nevében sikereket kívánunk hű szövetségesünknek, a dolgozó parasztságnak. Köszönjük nekik, hogy megyénkben túlnyomó többségük — legyőzve az évszázados paraszti életből fakadó újtól való félelmet — hallgatva a párt, a munkások szavára, ráléptek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára. Ezzel a lépésükkel megerősítették a munkás-paraszt szövetséget, megteremtették az alapját a társadalmi és gazdasági életünk gyorsabb ütemű fejlődésének. A szervezett munkások mindent meg fognak tenni a termelőszövetkezetek megszilárdítása érdekében. Amikor sikereinkről megemlékezünk, céljaink megvalósítására készülünk, egy pillanatra sem felejtjük, hogy munkánkat csak békés körülmények között tudjuk elvégezni. Ezért is gondolunk szeretettel, bizalommal a nagy Szovjetunió, a szocialista országok dolgozói, az egész világ haladó embereire, mert harcunk közös, mert mindannyian a békét, a pusztítások megakadályozását akarjuk. Köszönjük a Szovjetuniónak, hogy bel- és külpolitikai intézkedéseivel nem engedi az imperialista háborús törekvések kibontakozását. Biztosítjuk a szovjet népet és az egész haladó világot, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozók egységesen sorakoznak fel a béke megvédésére, és együtt követelik a világ minden munkásaival, dolgozóival a német kérdés rendezését, Nyugat-Berlin szabad várossá való nyilvánítását, az atomfegyverek és kísérletek eltiltását. Ezen a május 1-én, a magyar munkások nagy nemzetközi ünnepén, a jövőbe vetett hittel, a Szovjetunió vezette szocialista tábor és a saját erőnkben bízva a proletáriátus hagyományos köszöntése — a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” mellett egységesen kiáltjuk: „Békét a világnak!” Világ proletárjai egyesüljetek! Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi proletár szolidaritásának nagy ünnepe!