Napló, 1981. december (Veszprém, 37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-19 / 297. szám

Bors néni, Tündér Lala és társaik Év végi gyermekműsorok a tévében Mintha a tévé egész éviben gyűjtögette volna erre az idő­szakra a legkisebbekhez szóló műsorait! Mindenesetre a leg­ifjabbaknak egy szava sem le­het — december végén napon­ta meglepik őket valamilyen tévés­ kedvességgel. Itt van például­ a Bors néni, címsze­repben az utolérhetetlen Day­­ka Margittal. Lpdkó Titik­a és barátai Bors néni születésnap­jára készülnek , s ugyan mi más lehetne alkalmasabb ajándék, mint éppen barátsá­guk históriájának feliidézése? Ezt meséli el a játék, amelyet Bohák György rendez s amely­ben Dayika partnerei közt ott van Kútvölgyi Erzsébet, Vere­bes István is. Szász Péter ren­dezte a Bolondok bálija című komédiát, amelynek anyagát Kelemen Sára népmesegyűjté­sei alapján Maróti Lajos állí­totta össze. Főhőse Mihók, aki elhatározza addig járja a vi­lágot míg legalább két olyan bolondot talál, mint leendő rokonsága ... Mondanunk sem kell, bizony ennél sok­kal ered­ményesebb a legény kereső­­útja. (A játékban fellépő szí­nészek: Harsányi Gábor, Po­gány Judit, Pécsi Ildikó, Bencze Ferenc, Bodrogi Gyula, Men­­sáros László, Haumann Péter, Koltay Róbert, Székhelyi József, Dózsa László és mások.) Egyre furcsább dolgok esnek Tündérországiban — állap­ítják meg Szabó Magda Tündér La­la című könyvének hősei, s rá­­ke­ll döbbennünk, hogy a fur­csa dolgok mögött intimden esetben Írisz királynő kisfia, Lala áll. Nem elég, hogy meg­szökik, de magával viszi a ki­rálynő csod­a-massi­álját is, amellyel tetszés szerint átala­kíthatja magát bármilyen élő­lénnyé, arról nem is szólva hogy „véletlenül” nála a fon­tos jogar is, márpedig énél­kül a felséges mama sehogyan sem jelenhet meg a hamaro­san kezdődő államtanácsán ... így indul a nagyomis­földi tün­dén mese, amelyben a kedves, csinos szovjet színésznő, Irina Alfjonova alakítja a főszere­pet, magyar hangja Borbás Gabi. Mellette Ernyei Béla, Pogány Judit és Nagy Gábor játszik, Katkics Ilona rendező irányításával. Ihatkics Ilona neve fémjelzi az ünnepi időszak másik ifjú­sági bemutatóját is. Cser Gá­bor: A hétpettyes lovag című könyvéből ugyanis ő rendezett tévéjátékot a Békés megyei Jókai színházzal együttműköd­ve. A kapzsi Barnamakk király elleni összefogásról szóló me­sében Székely Tamást, Kárpáti Tibort, Kővári Juditot, Széplaky Endrét, Csiszár Nándort, Szent­­irmay Évát, Horányi Lászlót láthatjuk. Csukás István bájos mese­hősét, Süsüt, a sárkányt feles­leges lenne bemutatni a legki­sebbeknek. Most az előző ka­landok ismétlése után mód nyílik arra, hogy ismét társa­ságában töltsünk néhány kelle­mes percet, ugyanis a tévé el­készítette a játék újabb négy folytatását. A vajszívű, bohé­mot ezúttal igyekszik minden­ki helyett dolgozni és jóindula­tával kimondhatatlan sok bo­nyodalom elindítója lesz ... A Sárkányét látó Vállalat után következő epizód A rettentő! — mint idegenforgalmi szenzációt igyekszik tálalni a bűbájos szörnyet, hogy aztán a Ven­dég a háznál, öröm a háznál című folytatásban lelkesen ké­szüljön a szomszédos ország, királya, Petrence fogadására. Szüreti mulatságon is lehetne — ha történetesen nem kelle­ne otthon maradnia, de nem is viseli el, suttyomlban kivonul a Kiskirályfival a közeli domb­oldalba, vadkörteszedésre, csakhogy a gonosz Torzonborz király kihasználja az alkalmat és megindítja a támadást... Persze bővebbet illetlenség lenne elárulni, azt azonban a műfaj eleve biztosítja, hogy Süsü­­ most sem marad senki­nek adósa ... A rendező: Sza­bó Attila, Süsü hangja Bodrogi Gyula, a Királyé Sztankay István. Az operatőr: Abonyi Antal. Hogy mit láthatnak még a­­ gyerekek? Például új sorozatot­­ játékszüret címmel, a régi já­tékok születéséről, történeté- r .ről­, Majd ha fagy! címmel komédiát az úttörőéletről (ben­ne Szolnoki Tibor, Peremartoni Krisztina, Turay Ida és Bánhidi László), Fanfár címmel hat ré­szes új sorozatot a hangszer­­családokról, svéd mesejátékot, Terülj asztalkám! címmel, a Szervusz, Szergej! újabb ki­adását, ezúttal egy kedves kiskutyával megtoldva, Varázs­­gömb ... A Lolka, Bol­ka ba­rátoknak meglepetés a két kisfiú Föld körüli kalandjainak felidézése másfélórás rajzfilm­ben. Végül még egy irodalmi adaptáció, méghozzá Móra Ferenc írásai alapján! — Tor­­don Ákos feldolgozásában ke­rül képernyőre karácsonytól a Sündisznócska ✓ kalandjai. A négy folytatásban megelevene­dő mesejátékot Kende Márta rendezte, s bennük az agya­fúrt sündisznó túljár még Mac­kó bácsi eszén is . . . N. Gy. Daykp Margit, mint Bors néni. Pogány Judit, a Bolondok bálja egyik főszereplője. MtSWrts megyénknek és a magyar zenének lyQUxnsq­o­c­hco Nyitray Endre sikere Drezdában A Drezdai Közlekedési Főis­kola kamarazenekara december elején hangversenyt rende­zett, amelyen más művek mel­lett Nyitray Endre veszprémi zeneszerző-tanár szerzeményét is bemutatta. A vállalkozás ki­emelkedő jelentőségű megyénk zenei életében. Nyitray Endre 1969 óta dol­gozik Veszprémben. Szegedről került hozzánk, ahol tanulmá­nyait végezte. Különös zenész­típus, sokoldalúsága meglehe­tősen szokatlan nálunk. Nagy­bőgőt és gitárt tanít, dzsessz­­triót vezet, irányítja az OSZK Könnyűzenei Stúdióját, játszik Veszprém város szimfonikus ze­nekarában és „mellesleg” ze­nét szerez. Nagybőgőre és ka­marazenekarra írt Concertinóját két éve Montagh Lajos, nyugal­mazott főiskolai tanár, a hang­szer egyik legavatottabb mes­tere mutatta be, s ő volt az, aki megteremtette a drezdai bemutató lehetőségét is. Az NDK-beli hangversenyen a közönség és a zenészek egy­aránt lelkesedéssel fogadták a magyar művet, és a körükben megjelent komponistát. Nem­csak Peter Krauss, a versenymű kitűnő szólistája, de Egbert Steuer, a zenekar karmestere is mindent megtett a jó előadá­sért. A Concertino hálás da­rab, de nem könnyű, főként azok számára nem, akiknek a mű szellemének megközelítésé­hez csak a kottakép áll rendel­kezésre. Krauss művelt és érzé­keny muzsikus, akinek alig volt szüksége az előadói instruk­ciókra, magánszólamát tökéle­tesen játszotta, örömmel ta­pasztaltuk, hogy a Nyitray-mű állta a versenyt Bartók Erdélyi táncaival, Vivaldi opus 3. szá­mú nagybőgőversenyével és Telemann kettősversenyével. A jó előadás mellett ennek első­sorban az volt az oka, hogy a veszprémi komponista alkotása megmaradt az élvezhetőség ha­tárai között. Ez azért nagy erény, mert manapság a nagy­bőgő hihetetlenül sokféle hang­hatásra csábítja a­­ zeneszerző­ket. Nyitray tiszteli a verseny­mű szabályait, nem hajszolja a különleges hatásokat, műve mégis mai és eredeti. A nagy­bőgős és a dzsessz-játékos ru­tinja és kedélye tükröződik benne, s ez a német közönség­re sem maradt hatástalan. Persze korántsem arról van szó, hogy dzsesszes elemek vagy rögtönzött részletek lenné­nek benne. Sokkal inkább ma­gyar és impresszionista ez a muzsika, kerekre szerkesztett és arányos. Nyitraynak két önálló szerzői estje volt az elmúlt években. Az elsőt Veszprém város szim­fonikus zenekara vállalta Zám­­bó István vezetésével, a máso­dikat pedig a győri filharmo­nikusok Jancsovics Antal kar­mesterrel az élen. Ezekre em­lékezve és a drezdai bemutató még friss élményének tükrében Nyitray zeneszerzői fejlődése is kezd kirajzolódni. Alkotói útját a kamaraműfajok felé való tá­jékozódás és a zenei kifeje­zésmód egyszerűsödése jellem­zi. Megyénk sokat köszönhet neki, hiszen alkotótevékenysége különleges színnel gazdagítja zenei életünk egyoldalúan elő­adói arculatát. Szelényi Pál Színházi jegyzet. A svejki magatartás és kritikája Eredeti ötlettel indították az alkotók Bertolt Brecht: Svejk a második világháborúban című komédia veszprémi előadását. A Hitlert játszó színész, harcias katonazene kíséretében, emelő­­szerkezet segítségével, a mély­ből magasodott a nézők fölé. Az előjátékban szereplő társait - Göringet, Goebbelst, Himm­­lert - csak hanggal, valamint panoptikumszerű bábuk közre­működésével jelenítették meg. (Brecht ezt szituációban, a föld­­gömböt körülálló náci vezére­ket eljátszva írta meg.) Alig kezdődött el az előadás, máris sikerült színpadi valóság­gá tenni Brecht elidegenítő ef­fektusát. A közönség felkunco­gott, kritikus humorral reagált, amikor a Führer a kisember ál­dozatkészségéről kérdezte Himmlert. Ez a hangütés az egész előadásra jellemző lett. A publikum egyetlen pillanatra sem hihette, hogy ami akkor történt, annak úgy kellett len­nie, mert meg volt írva a sors misztikus könyvében. Ellenkező­leg: az elidegenítő, vagy más szóval idézőjeles játékmód jó­voltából a veszprémi előadás arra ébresztette rá a publiku­mot, hogy minden lehetett vol­­na másképpen is. Kissé kívül­ről, kritikusan néztük Svejk él­­niakarását, és nem hittük el ne­ki, hogy nincs más lehetősége, csak a szabotáló együttműkö­dés. Brecht ítélete jellemző: le­het, hogy Svejk elpusztul Sztá­lingrád térségében a hómezőn. Tehát a svejki magatartás ko­rántsem biztosíték a túlélésre. Bertolt Brecht 1943-ban, az amerikai emigrációja idején ír­ta meg ezt a darabot. Tehát még javában folyt a második világháború. Az állampolgár­ságától megfosztott német Brecht derűlátóan gondolt a nácik közeli vereségére, a ha­zatérés lehetőségére. A valósá­gos és az álomszerű képeket egymást váltva jelenítette meg a darabban optimizmust és életerőt árasztva. Jellemző, hogy a brechti epikusságot sok helyütt átszövi - mintegy fel­emelve azt - a líra. Gondoljunk a Moldva-dalra, a baráti, a szerelmi összetartozás humorá­ban is megejtő tiszta embersé­gére. Az álomszerű és a valóságos kép érdekes vegyítése Hitler és Svejk szimbólumot hordozó ta­lálkozása a darab végén. Való­ságos a hómező és Svejk me­netelése Sztálingrád­ felé. Lá­­tomásos, álomszerű, hogy ta­lálkozott a Führerrel, akivel mély humorral átszőtt beszélge­tést folytatott a kisember-kato­na. Kiderült, hogy kutyaszorító­ba került a Harmadik Biroda­lom vezére, a szélrózsa minden irányába próbált elindulni, de, amint Svejk megjegyezte: „To­vábbmenni nem bírsz, és ma­radni nem lehet." A darabban többször elhangzott Dal a Moldváról tesz pontot az elő­adásra: „A kerék is fordul, őket is ez várja. / Eljár az idő a hatalmasok felett.. Valóban. A Harmadik Biro­dalom nincs többé. Svejk ven­déglője, a Kehely, ma is meg­található Prágában. Brecht az eredeti regénytől elsősorban a népszerű alakot és a Kehely vendéglő színhelyét kölcsönözte. A mondanivalója lényegesen különbözik az eredeti „első vi­lágháborús" Svejkétől. Hasek megelégedett a háború pacifis­ta bírálatával, Svejk passzív „hülyéskedéseivel.”­ Brechtnél Svejk jóval aktívabb, kicsit ki is hívja maga ellen a sorsot. A Kehelyben tudatosan ironizál. Például: „Hitler nagyobb ren­det csinált, mint ahogy emberi ésszel el lehetett volna képzel­ni. Nagy bőség, nagy rendet­lenség ... Minden csomó zöld­ségért le kell adni egy élelmi­szerjegyet, ez aztán a rend ... " Nem véletlen tehát, hogy a Gestapo-ügynök felfigyelt rá és bekísérte. Falánk barátjának azért szerez húst, nehogy belép­jen a náci hadseregbe és szé­gyent hozzon a Kehely cseh érzelmű törzsvendégeire. Ma­gatartása alapvetően mégis passzív maradt Brechtnél is. Amikor a Kehely egyik vendége megjegyezte, hogy „többet is csinálhatnánk, mint hogy sligo­­vicát iszunk és viccelődünk." Erre Svejk: „Manapság már az is nagyon sok, ha megvan az ember." Tehát túl szeretné élni a totalitárius hatalmat, a­ nagy világégést. Ha úgy adódik egy kis együttműködés, sőt színlelt behódolás árán is. Brecht Svejkje tulajdonképpen ennek a magatartásnak a lehetőségeit járja be a darabban. Hiszen a két véglet, az aktív ellenállás és a teljes behódolás között milli­ók viszonyultak hasonlóképpen a kérlelhetetlen náci diktatúrá­hoz, mint Svejk és a Kehely törzsvendégei, tehát a darab valóságalapja és problémafel­vetése miatt is figyelmet érde­mel. Az előadást Ulf Reiher ren­dezte. Amint már említettük, si­került neki a sajátos brechti elidegenítési módszert alkal­maznia magyar színpadon. Hozzátehetjük: nem lehetett könnyű az ábrázoláshoz, bele­éléshez szokott színészeket oly­kor „kívülről", jelzésszerűen ját­szatni. Az eredmény, ha nem is kifogástalanra sikerült, de vé­gül is a rendezőt igazolta. Az első részben túl hosszúnak tűn­tek a pauzák az egyes jelene­tek között. Bizonyára lehetett volna jobb megoldást találni, mondjuk a nyílt színen történő átdíszletezést. Ezt ugyanis Brecht szívesen alkalmazta, mert „belefért” az elidegenítő hatásmechanizmusába. Vagy esetleg oda illő zenével eny­híteni a ritmuskihagyást. A má­sodik rész ritmusa lényegesen jobb volt, mint az első részé. Az előadás másik gyengéje a dalok előadása. Úgy tűnt, hogy ezzel barátkoztak meg legke­vésbé — tisztelet a kevés kivé­telnek — prózai színészeink. A befejezés játékosan szellemes­re, közönségre kacsintóra és ha­tásosra sikerült. Roland Wehner díszletei lé­­nyegretörőek, puritánok voltak. A jelmezek, a maszkok a figu­rákat jól karakterizálták. (Az említett díszletcseréket azon­ban gyorsabban, egyszerűbben lett volna jó megoldani, alkal­mazkodva az itteni mostoha színpadi körülményekhez.) Csíkos Gábor Svejk-alakítá­­sán átsütött Brecht intellektusa. Pontosan lehetett érezni, mikor „svejkeskedik” és mikor mondja az igazi véleményét. Csíkosnak ez volt az első szerepe Veszp­rémben. Kulturált játéka, színi­­padi egyénisége, valamint a premierközönség nagy tapsa alapján írhatjuk: üdvözöljük a Petőfi Színház vezető színészei között. Bakody József alakítot­ta Hitlert — megdöbbentő ha­sonlósággal, hátborzongató szuggesztivitással, benső iróniá­val, remekül. Pedig — nem le­hetett könnyű dolga, amikor színpadi szituáció nélkül magá­nyosan kellett megjelenítenie a­ világhódítót. Svejk és Hitler hó­mezei találkozásán jól karifeí­­rozta a bukott diktátort. Jászai László SS-Scharführere telitalá­lat. Majdnem affektálósan vé­kony hangon adta­ ki szörnyű parancsait. A figura benső em­beri lényegét játszotta el, le­vetkőzve a hazai konvenciókat. (Ebben bizonyára segítségére volt a német rendező.) A cseh származású Gestapo-ügy­nök szerepében Dobók Lajos kifogástalan volt. A túlbuzgó­ságában sikerült eljátszania a kollaboránsok megalázottsá­­gát is. Amikor Bullinger-Jászai sommásan közölte véleményét maga egy szarházi, vérig sértő­dött. Hiszen nemcsak honfitár­sai, hanem a­ hódítók is annak tartják ami. Hasonlóképpen pó­rul járt egy véletlen folytán Vojta, miniszteri tanácsos - Czeglédy Sándor alakította iro­nikus felhanggal —, aki cseh létére szintén a hitleristák szol­gálatába lépett. „Hálából” a frontra küldték ágyútölteléknek. Brechtnél a kollaboránsok sem, járnak jobban, sőt rosszabbul, mint a passzív kisemberek. Vajda Károly falánk Balouh­­ja az egyik legkomikusabb alakja volt az előadásnak. A retekről szóló dala, amelyet ki­élezett szituációban énekelt el, rendkívül hatásosra sikerült. Lo­­sonczy Ariel Kopeckynéja vér­­telenebbre sikerült a vártnál, hiszen korábbi alakításaiban éppen temperamentumával tűnt ki. Fiatalos, üde színfolt volt Anna és Kati Saárossy Kinga és Homoki Magdolna „kettő­se”. Különösen az utóbbi re­mek karakterizálókészsége és humora okozott kellemes meg­lepetést. Rokonszenvesen esen­dő embert játszott Dóczy Péter (Procházka). Jó volt Rupnik Ká­roly és Faragó József SS-legé­­nye és Ruttkay Mária idős nő­je. Kisebb szerepekben helytáll­tak: Árva László, Basa István, Dévai Péter, Éltes Kond, Győrffy László, Háromszéki Péter, Mo­­nori Balázs. A statiszták akkor remekeltek, amikor a hómező­­jelenetben, német katonákként elénekelték és eljátszották a gátlástalan hódítások okozta szenvedéseiket. Ez a betét képi­leg, hangilag is hatásos volt. Zongorán Lovas József műkö­dött közre. Horváthy György Svejk vallatás közben is feltalálta magát: Csíkos Gábor és Já­szai László jelenete. NAPLÓ - 1981. december 19., szombat -5

Next