Napló, 2003. október (Veszprém, 59. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-12 / 41. szám, Vasárnap Reggel

2003. OKTÓBER 12. P­iroska jól alakított VESZPRÉMI LÁNY EGY FORRÓ VERY DÉMON SZEREPÉBEN Továbbra is keresi az igazit a Veszprémben született s nyolc éve a fővárosban élő Andrássy Piroska, aki a keddi rózsacere­mónia után elhagyta a tv2 Nagy Ő című műsorának otthonául szolgáló rezidenciát. A gyönyörű, sötét hosszú hajú bombázó emiatt nem érzi csalódottnak vagy megbántottnak magát, mint értésünkre adta: a bulvárlapok írásaival ellentétben ő nem nagy tervekkel indult a játékba. Azt ellenben nem bánja, hogy beválogatták a hajdani teniszező kegyeiért folyó verseny­be, lévén, hogy sok szép helyre eljutott és sok új barátnőre tett szert. ■ Hogy finoman fogalmazzak, a királynék városában élő szüleim nem lelkesedtek túlzottan, amikor bejelentettem nekik, hogy a válo­gatások és az elbeszélgetések után bekerültem ama 25 lány kö­zé, akik az egykori teniszező Noszály Sándorral szerepelnek majd együtt a műsorban - vallotta be egy budapesti járműgyártó cég projektmenedzsere, akinek eddig két nagy szerelme volt. - Azt hiszem, féltettek valahol, s nem akartak kitenni csalódások­nak. Úgy gondolták, hogy nekem nem így kellene párt találnom, amiben igazuk volt, de én tényleg csak a poén kedvéért jelentkez­tem. Semmiféle elvárást nem tá­masztottam magammal szemben, még komoly népszerűségre sem vágytam. Egyszerűen csak érde­kelt a megmérettetés. Motivált, hogy kalandokban vehettek részt, élményeket szerezhetek, utazha­tok és barátokat szerezhetek. Egy augusztus végi, borongós péntek délutánon döntött úgy Pi­roska és a barátnője, hogy lesz, ami lesz, jelentkeznek a Nagy Ő játékába. Mivel mindenáron nem akartak képernyőre kerülni, így az elbeszélgetések alkalmával nem volt bennük félsz, nem ide­geskedtek amiatt, mi lesz, ha vé­letlenül fennakadnak a rostán. A barátnővel ellentétben a tüzes te­kintetű lány bekerült a kiválasz­tottak közé. Jó pár butik „megte­kintése” után három nagy - szebbnél-szebb ruhákat tartalma­zó - bőrönddel érkezett meg a hölgyek rezidenciájához. A 26 éves latinos szépség jó barátság­ba került a többi lánnyal, mint megjegyezte: nem voltak féltéker­nyék a másikra, nem rivalizáltak egymással, köszönhetően annak, hogy a hölgyek többsége is szóra­kozásnak, bulinak fogta fel a sze­replést. Piroska cáfolta azon írá­sok tartalmát, miszerint ő ráhaj­tott volna a Nagy Ő-re, s azon volt, hogy felfedje előtte az érzé­kenységét, a lelkét. Aláhúzta: nem tehet arról, hogy az újság­írók egy forró vérű démon szere­pébe bújtatták, aki egyre nehe­zebben viseli a magányos éjsza­kákat, akinek már nagyon hiány­zik a szex. - Olyan érzéki vadmacskának próbáltak beállítani, aki alig vár­ja, hogy kettesben maradhasson a 31 éves Sándorral. Ehhez képest még azt sem engedtem meg neki, hogy az autóban megcsókoljon - magyarázta a temperamentumos lány. - A Nagy Ő külsőleg s külö­nösen messziről jól mutat, ám ez nálam nem minden. Eleinte keve­set, utána már valamivel többet beszélgettünk, de így sem sike­rült közös hullámhosszra kerül­nünk. Nem igézett meg - nem tudtam volna beleszeretni. Kicsit egoistának és maximalistának tűnt, aki mindig magának akar megfelelni. Hiányzott belőle a tűz, a szenvedély, nem volt elég figyelmes s a humora is néha erőltetett volt. A helyzetemet reá­lisan felmértem, így tudtam: nincs sok esélyem a győzelemre. A két fiatal annak ellenére nem tudott közel kerülni egymáshoz (Piroska édesanyja legnagyobb örömére­, hogy Madridba ketten utaztak el. Jól érezték magukat a spanyol fővárosban, színes prog­ramokon vettek részt, de amíg Pi­roska este elment volna bulizni, addig a Nagy Ő a forgatás alatt úgy elfáradt, hogy a szállodai szo­bában folytatott beszélgetés és té­vénézés közben elaludt. (Ezt egyébként Noszály a 22 éves Bódi Sylviával, az idei Playmate-tel is megcsinálta.) Piroska nem tehe­tett mást, visszament a szobájá­ba. S noha nem tudták meghódí­tani egymást, a lány bizakodva várta a keddi rózsaceremóniát, ahol úgy gondolta: nem kell iz­gulnia, a játékban maradó lányok között lesz. A hétvégéit rendsze­rint a szüleivel és testvérével töltő - a végső győzelemre is esélyes­nek tartott - Piroska végül nem kapott rózsát és kiesett. A lány öt hetet töltött a villában, majd két hétig egy gyönyörű vidéki szállo­dába elbújtatták a szervezők, mondván a megjelenésével a ked­di adás előtt lelőné a poént. - Eme lépésével a Nagy Ő fő­leg a lányokat lepte meg, ők to­vábbjutónak tartottak engem - hangsúlyozta Piroska. - Tán jobb is, hogy Sándor most „mutatott ajtót”. A történet nem viselt meg, legfeljebb csodálkoztam rajta. A műsor után odajött hozzám Sán­dor, próbált magyarázkodni, de én két puszi után inkább a lá­nyokkal foglalkoztam, ők ugyan­is nagyon a szívemhez nőttek. Sándor később úgyis elég fur­csán nyilatkozott rólam az egyik lapban, azt mondta, színészked­­tem. Nem értem, mi a bűn ab­ban, hogy a forgatások alatt visz­­szafogottabb voltam, nem ugrot­tam a nyakába, és mikor a stáb elment, akkor próbáltam nyitni felé, megismerni, beszélgetni ve­le, „udvarolni” neki, ám ő nem vette a lapot. A műsorban maga­mat adtam, ezt utólag a barátaim is elmondták, vagyis nem takti­káztam. Nincs más hátra, hétfőtől újra jönnek a dolgos hétköznap­ok, a szabadidőmben pedig meg­próbálom megtalálni a Nagy Ő-t. Király Ferenc Hétfőtől újra jönnek a dolgos hétköznapok, a szű­k­időmben pedig megpróbálom megtalálni a Nagy Ő-t Miért sír a prímás hegedűje? A CIGÁNYZENE KÉTSÉGBEESETT KÜZDELME A FENNMARADÁSÉRT A jó zenekar a vendéglátás fontos eleme, mégis itthon szinte alig kap reklámot, a képzett zenészek éhbérért kénytelenek dol­gozni, utánpótlás pedig nincs. Úgy tűnik, mit sem ér a művészet meg a színvonal, az utolsó szalmaszálat már csak a kormányzati segítség jelentheti - hangzik a cigányzenészek kétségbeesett segélykiáltása. ■ Jónás László, a megyei ver­bunkos együttes vezető prímása, A-kategóriás zenész, aki immá­ron kilencedik éve a balatonfüre­di Koloska csárdában szólaltatja meg a világon egyedülálló mu­zsikát. Azt a műfajt, amit a ci­gányzenészek őriznek, csak ők tudják eljátszani. Mesélik, a nó­tákat Csermák Antal és művésztársai nekik írták... - Eltűnőben egy olyan kincs, ami hozzátartozik a nemzethez, állítja Jónás László. - Utánpótlás nincs, a fiatalok a komolyzenét választják, ami egész éven át biztos megélhetést ad. Pedig a jó muzsikát el lehet adni, csak fel kell rá hívni a figyelmet, hiszen amit nem látunk és nem hal­lunk, azt megszeretni sem fog­juk. Manapság egyre inkább úgy tűnik, hogy minden összeeskü­dött a cigányzene ellen. Míg a régi rendszerben vállalatok, szakszervezetek, törvények áll­tak mögötte, megszabva, hogy ki, hol, mennyiért játszik, ad­dig ma az utcára kerülnek a képzett zenészek. Sokan a téli hónapokat munka nélkül töl­tik, de van, aki erre a fél évre külföldre szerződik. Az ausztri­ai vagy az olaszországi sípara­dicsomok éttermeiben több he­lyen is magyar muzsikus húzza a talpalávalót, de még a távoli Mauritius szigetén is vendég­szerepelt már a megyei verbun­kos zenekar. A Balaton-parti vendéglősök nagy része viszont nem ismeri fel a benne rejlő üzleti lehe­tőséget. - Úgy gondolják, hogy egy floppys vagy lagzilajcsis előadó elég ahhoz, hogy tömegé­vel csábítsa a vendégeket, akik viszont egyre távolabb kerülnek a Balatontól - fogalmaz Radics Tibor, az Országos Szórakoz­tatózenei Központ regionális el­nöke, a Veszprém Megyei Ver­bunkos Együttes művészeti vezetője. - A legtöbb étterem­ben, még a csárdákban is az em­lített zene szól, egy kézen meg tudom számolni, hány művészi színvonalú együttes játszik a Ba­­laton-parton. Sok vendéglősnek két célja van: mindegy mit, csak olcsón és feketén. A cigányzenészek közben pe­dig féltve őrzik a magyar kultúra évszázados hagyományait: a ver­bunkos zenét, a magyar és kuruc nótákat, a Rákóczi-szabadság­­harc emlékét és operetteket, hi­szen ezekhez fűzik őket élmé­nyeik, tradicionális családi ha­gyományaik, amelyek apáról fiú­ra szálltak. Most viszont úgy tűnik, a kör rövidesen bezárul. A szakszervezet ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­mától kért segítséget. Az egyez­tetésen mindkét oldal, a zené­szek és a munkaadók helyzeté­nek javítására fogalmazták meg javaslataikat.­­ A rendszerváltás óta nem volt példa hasonló kez­deményezésre. A főbb szem­pontok a zenészek érdekeinek védelme mellett a munkaadókra is kiterjedtek. Elkeserítő, hogy előbbiek napi 500-2000 forintért dolgoznak, de az sem a cigány­zene érdekeit szolgálja, hogy a vendég­lősöknek komoly terhe­ket, jogdíjat kell fizetniük, ha a törvény szerint járnak el - je­gyezte meg Radics Tibor. A megyében 674 zenész érde­keit képviselő szervezet elnöke abban bízik, hogy a cigányzene segélykiáltását meghallja a kor­mányzat. Mindez azonban még mindig kevés, a felemelkedéshez szükség van anyagi támogatásra is. Szavai szerint nem csupán né­hány fesztiválzenekarnak jár a többszáz milliós támogatás, ab­ból a kisebb együtteseknek is jut­na.­­ Akad köztük bőséggel olyan, amelyik méltó a segítség­re, hiszen a magyar kultúrát nép­szerűsítik. Sz. R. Jónás László (jobbra) családi zenekara. Középen öccse, Tamás, mellette édesapjuk, Jónás Jenő MOZAIK . Regenerálódik a Balaton ■Komoly kockázata lenne a Balaton bár­milyen és bárhonnan történő vízpótlásá­nak - állapította meg az a készülő, tudo­mányos jelentés, amelynek egyes részlete­it már megismerhették a szakemberek. Ezek szerint jó esély van rá, hogy a négy éve tartó aszályt esősebb időszak követi - aminek némi jele már mutatkozik is -, s ha legalább az átlagos csapadékmennyiség le­hullik majd, a tó viszonylag rövid idő alatt képes lesz önmagát regenerálni. Csonki István, a Közép-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese úgy véli, hogy türelemmel ki kell várni ezt az időszakot, s nem a tavat kell megpróbálni az igényeinkhez ,igazítani”, hanem úgy, ahogy ezt például a Bodeni-tónál teszik, nekünk kell alkalmazkodni a magyar ten­ger változásaihoz. Mint mondta, előfordul, hogy a Bodeni-tónak egy év alatt 1,5 mé­ternyit változik a vízszintje, de nem okoz semmilyen gondot, mivel ott a víz haszno­sítását igazítják a tó állapotához, s nem az igényekhez akarják a tavat alakítani. Mint Csonki István elmondta: a zagyte­rek tervezése már megkezdődött. A jelenlegi húsz iszaplerakóhelyből várhatóan ötöt-ha­­tot tartanak meg, az elképzelések szerint Ba­latongyörökön, Kővágóőrsön, Akasiban, Ba­­latonfűzfőn és Balatonfüreden. Azok kialakí­tását megelőzően egyeztetnek az illetékes tárcákkal, szervezetekkel, hatóságokkal is.­­ Egy hónapon belül eldől, hogy hova kell és lehet közösségi zagytereket építeni. A döntés után pályázatot írnak ki a terve­zésre, s megkezdődhet a munka. Nagy va­lószínűséggel lesz olyan ideiglenes lerakó­hely, amelyet már az idén használhatnak a kikotort mederanyag elhelyezésére - mondta a szakember. A strandok kotrása két területen - Ba­­latonfenyves és Balatonalmádi térségében - már megkezdődött. Egy tavaly az illeté­kes vízügyi igazgatóság és a Balaton Fej­lesztési Tanács által végzett felmérés sze­rint a Balaton két partján 43 önkormány­zat területén kell mederkotrást végezni. Hogy hol mikor kerül rá sor, még nem dőlt el, de annyi bizonyos, a munkálatok el­végzéséhez az önkormányzatok támo­gatást kapnak. A fehér tigris éjszakája Tragikus baleset szakította félbe a „Siegfried and Roy” világhírű artista­páros előadását A páros egyik tagja, Roy Horn aznap ünnepelte 59. születésnapját, s először lépett fel Montecore névre hallgató fehér tigri­sével. Vesztére, a tigris ugyanis torkon ragadta és súlyosan meg­sebesítette. Akik látták az előadást, azt mondják, a tigrist valami megzavarhatta, akár egy vaku villanása, s ezért vetette rá magát idomárjára, aki születése óta ismerte. Siegfried szerint nem adják fel, Roy meggyógyul, hiszen a show-nak folytatódnia kell. ■ Az előadás este fél nyolckor kez­dődött a Las Vegas-i Mirage Hotel színháztermében. A két művész varázslatos bűvészmutatványokat mutatott be, majd fél kilenc körül Roy rövid pórázon színpadra vezet­te a 640 font súlyú óriási állatot. A szám kezdetben a tervek szerint alakult: a tigris finoman az idomító­­ra ugrott, és hatalmas mancsait an­nak vállára helyezte. Ezután azon­ban bekövetkezett a tragédia. „Fel­tűnt nekem, hogy a tigris morog és nyugtalan” - emlékezik egy néző. - „Az állat a közönség felé fordult, és Roy a fejére vert a mikrofonnal, hogy megzabolázza. Azt gondol­tam, hogy ez is a show része. Ami­kor azonban a tigris Royra ugrott, rájöttem, hogy ez már nem játék.” A hétéves állat úgy ragadta meg idomítóját, mintha frissen elejtett zsákmány lenne. Először karon, majd torkon harapta az 59 éves művészt. A nézők riadtan figyelték az eseményeket, néhányan kime­nekültek a teremből. Roy megpró­bált a mikrofonnal védekezni, ám az állat rá se hederített: fogaival erősen fogva tartotta, és kivonszol­ta a színpadról. A technikusok le­engedték a függönyt. Az állatgon­dozóknak csak a kulisszák mögött, kábító pisztoly segítségével sikerült szétválasztani az idomárt és a meg­vadult állatot. Néhány perccel ké­sőbb Siegfried szomorúan közölte, hogy vége a show-nak. Roy nyaka megsérült, rengeteg vért vesztett és légzési nehézségei vannak. Roy akkor még tudott beszélni: „enged­jetek felkelni, vár a közönségem! Ne öljétek meg tigrist. Jó cica.” Azután elvesztette az eszméletét. A kórházban azonnali gégemet­szést hajtottak végre és lélegeztető­gépre kapcsolták. Az operáció há­rom órán át tartott. Siegfrid egész éjjel virrasztott, és másnap is part­nere mellett maradt. Roy túl van az életveszélyen. Roy mikrofont tart a tigris pofája elé: a show attrakciójaként mozgásra akarja bírni az állatot Küzdelem alakul ki kettőjük között: Roy a mikrofonnal a tigris fejére csap. A tigris az idomárra ugrik A tigris torkon harapja Royt. A szín­pad mögé vonszolja, úgy tartja, akár egy rongybabát

Next