Viharsarok, 1950. október-december (7. évfolyam, 229-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
rrvTwc. mo december i A kübekháziak szívükön viselik a szövetkezet ügyét Kétheti szervezett, felvilágosító munkával készítették elő Kübekházán a földművesszövetkezet népnevelői, aktívái közgyűlésüket. A házi agitáción kívül több ízben doboltatták, sőt meghívót is küldtek minden tagnak. A gyűlést 2 órára hirdették. Úgy látszott, hogy a kora hajnali órákban megeredt eső elrontja a kétheti jó előkészítést. Délután fél 2 órakor azonban már látni lehetett, hogy az eső ellenére sem dőlt dugába a terv. Ennek ellenére mégis bizony késve kezdték a gyűlést. Már fél 3 is elmúlt, mikor Bodó András megnyitotta. A késés oka is kiderült. Az ellenség nem nézte tétlenül a dolgozó parasztok gyülekezését, hanem hallatta hangját. Csak a kék tagkönyvvel lehet belépni a gyűlésterembe — hangoztatták az Újfaluban. Többen vissza is fordultak könyveikért, még káromkodtak is, hogy ezt nem tudták, s most kétszer kell csapni a sarat a falu legszélső utcáiban. Voltak olyanok, akik otthon maradtak, de többen újra nekivágtak az útnak, dacolva az esővel, ha késve is, de megérkeztek a gyűlésre. Még akkor is egyre jöttek, mikor már Kéri Antal elvtárs ügyvezető beszámolóját tartotta. Már 400 tag szorongott a padokban, álltak a fal mellett, de még mindig újabbak és újabbak érkeztek. A népnevelők munkája nem volt hiábavaló. Míg a legutóbbi taggyűlésen a tagság 25 százaléka jelent csak meg, addig most a jelenlévők száma elérte a 80 százalékot. Az ügyvezetői beszámoló első részét gyakran szakították meg közbeszólások, amelyek arra kérték, hogy várjon, míg a későn érkezők zaja, az ajtó nyikorgása elhal. így akarták elérni, hogy egyetlen szó se csússzon el a fülük mellett, minden számot fel tudjanak jegyezni, mert többen papírral és ceruzával a kezükben hallgatták a beszámolót. Látszott rajtuk, hogy valamennyien igazi gazdái a szövetkezet vagyonának, ügyelnek rá és most, a beszámoló alatt, készülnek a hozzászólásra. Önkritika és bírálat jellemezte a beszámoló első részét. Miután elült a zaj, tisztán, érthetően csengett az ügyvezető szava: ,,Nem tartottunk rendszeresen igazgatósági gyűlést, az alkalmazottak több esetben részrehajlók voltak egyes árui kiadásánál, vagy bevételénél. A boltban tt sógor-koma-jóbarát viszony alakult ki“ — pergett a bírálat. Majd a gazdasági részre tért át az ügyvezető. Az év első felében a bolt forgalma 316.000 forint volt. Ezzel szemben az utolsó negyedévben 30.000 Ft. volt. Ez több mint 100 százalékos emelkedést jelent. — A csodálkozás moraja futott végig, a termen. A kübekháziak érezték, most látták meg igazán, a vásárlási képesség emelkedésén, életszínvonaluk emelkedését. — 70.000 forint állami hitellel dolgozunk. Emellett 4500 forint az üzletrésztőke. Ennek többszöröse a boltforgalom. Még a beszéd közben elhangzik a javaslat: emelni kell az üzletrészt — szólt valaki a hátsó sorból. Helyes — zúgtak többen is, majd ismét az ügyvezető hangja ker jük felül. — A jövő évben megszüntetjük a kettesszámú vendéglőt. — Ez nem helyes — kiáltott közbe Hegyes János többedmagával. Kár, hogy nem beszélt részletesebben a jövő évi tervről Kéri elvtárs. A hozzászólók, akik igen szép számmal akadtak, így többnyire csak a múlt ügyeivel foglalkoztek, csupán a vendéglő kérdése merült fel a jövő évi tervből. Egymás után emelkedtek szólásra, miután formálisan megtörtént a beszámoló után a régi vezetőség lemondása, majd kijelölték a jelölőbizottságot. Ábrahám János beszélt a Párt, a Szovjetunió szerepéről, amely lehetővé tette, hogy ilyen egészséges szövetkezeti élet alakulhatott ki Kübekházán, majd a baromfiátvétel hiányosságairól szólt. Ezután Kiss György tett javaslatot, hogy az üzletrészt 10 forintról 50-re emeljék fel. Még mielőtt elfogadásra tették volna fel javaslatát, egyhangúan zúgott fel az egész terem: — Elfogadjuk. Szűcs Ferenc a sógor-koma-jóbarát viszonyról beszélt. Felemlegette, hogy a pult alól adták a textilt, a paprikát, a borsot. És felemelte szavát a vendéglő beszüntetése ellen. Itt szoktunk összegyűlni vasárnap, mielőtt a sportpályára vonulunk, itt van otthona sportolóinknak. Közel van a sportpályához, ha ezt bezárnák, könnyen maga után vonhatja az amúgy is mostohán kezelt sport további ellanyhulását. Az ő szavait támasztotta alá Nacsa József a DISz részéről és még jónéhányan. A közgyűlés mégsem vált panasznappá, bár sokan megjelölték a hiányosságokat, mert a hozzászólók nemcsak a hibákat emlegették, hanem megmondták a hibák kijavításának módját is. A vendéglő bezárása körül kialakult vitából a jelenlévő tanácstagok leszűrhették a tanulságot, mert végeredményben nem is a vendéglő bezárása, hanem a mindannyiójuk által óhajtott sportolás mostoha körülményeit hozták ki fájó pontként. Itt bizony sok tennivalója van a tanácsnak. Kevés szó esett a közgyűlés során a szövetkezet termelést szervező felvásárlási tevékenységéről, a tszcs-vel való kapcsolatról. Nem ártott volna megvitatni ezt a kérdést, mert éppen itt vannak a legnagyobb hiányosságok a szövetkezet életében. Hibája volt a közgyűlésnek, hogy a régi vezetőség egy részét kicserélték, de nem mondták meg, miért volt erre szükség. S azt sem mondták meg, hogy az új jelölteket miért jelölték. Az új vezetőségre most az a feladat hárul, hogy a dolgozó parasztok érdeklődését továbbra is megtartsák, sőt fokozzák a szövetkezet iránt, s tovább fejlesszék a szövetkezeti mozgalmat Kübekházán. Csongrád megyei DISz-fiatalok indultak a dorogi szénbányába Csütörtökön délután ünnepélyesen búcsúztatta a DISz csongrádmegyei bizottsága azokat a fiatalokat, akik bányamunkára jelentkeztek. A bányába induló csongrádmegyei fiatalok első csoportjában van Hirszka Ferenc, akit a mindszenti gépállomás fiataljai küldenek, valamint Hódi Veronika és Vereszka András ambrózfalvi, Madár Mihály, Szabó József, Gunter József, Halász Marcel csanádpalotai és Szabeni Mihály makói DISz fiatal. A csongrádmegyei DISz-fiatalok első csoportja a dorogi szénbányába megy. Az ünnepségen — amellyel a fiatalokat búcsúztatták —, megjelentek a DÍSz-Szervezetek küldöttei is. LEVÉL a kiskunhalasi tszcs-elnökképző iskoláról Szeptember első felében a járási mezőgazdasági osztálytól értesítés érkezett a mi termelőszövetkezeti csoportunkba is, Nagymágocsra, hogy a tagság jelöljön ki a tagok közül valakit a kiskunhalasi tszcs-elnökképző iskolára. Az iskolára a tagság engem jelölt, amit nagy megtiszteltetésnek vettem. A termelőszövetkezet javaslatára már egyszer voltam egyhónapos terményszakértő magmegvizsgáló tanfolyamon Békéscsabán. De most még jobban örültem ennek a féléves elnökképző iskolának, tudtam, hogy itt még többet fogok tanulni. Október másodikán indultam el abba a Mezőgazdasági Technikum felírást, kiskunhalasi tszcs-elnökképző iskolába, ahol ma tanulok. Már az iskolába történő belépésemkor láttam, hogy milyen sokat fejlődtünk. Pártunk ma már mennyivel több segítséget tud nyújtani az oktatás terén a termelőszövetkezeti csoportoknak. Szobámban fehér ágyakat, tiszta ágyneművel találtam. Tavaly bizony még az volt a helyzet a békéscsabai iskolán, hogy nekünk kellett vinni ágyneműt. Az iskola ünnepélyes megnyitása után láttunk hozzá a tanuláshoz. Foglalkozunk a marxi-lenini elmélettel. Megismerjük Micsurin, Liszenko és a többi kiváló szovjet tudósnak azokat a tanításait, amelyeknek alapján a szovjet szoviorok és kolhozok a földön egyedülálló, magas eredményeket, termésátlagokat érnek el. Megtanuljuk, hogyan kell jó talajszerkezetet előállítani a tudomány segítségével, tanulunk a szerves és szervetlen trágyák helyes adagolásáról, a füves vetésforgóról, a helyes trágyakezelésről és minden olyan szovjet módszerről, amelyeknek segítségével növelni tudjuk termésátlagainkat. Az elméleti tanulás mellett ellátogatunk a környező termelőszövetkezeti csoportokba is. Már voltunk — többek között — a kecskeméti „Dózsa1" termelőszövetkezeten is. Megnéztük az ő módszereiket, kicseréltük tapasztalatainkat. Az iskolán való részvételt a Pártnak köszönhetjük, amelynek vezetésével építjük országunkban boldogabb életünket. Mi, akik teljesen, díjmentesen tanulhatunk ezen az iskolán, megfogadjuk, hogy az itt szerzett tudást a legteljesebb mértékben felhasználjuk otthon, termelőszövetkezeti csoportunkban, hogy helyes és észszerű gazdálkodásunkkal ismételten bebizonyítsuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság előtt a közös gazdálkodás fölényét. Őze István, a kiskunhalasi tszes elnökképző iskola hallgatója. Miért késik a csongrádi járásban a lenszama átvétele? A csongrádi járás községeiben még a mai napig sem vásárolta fel dolgozó parasztságunktól a szegedi ,,Lenker“ az átvételre felajánlott lenszalmit. A vállalat nem fordít kellő gondot a mielőbbi átvételre és nincs tekintettel a dolgozó parasztság érdekére. Tíz község részére egy átvevő kijelölése elégtelen. Ennek az a következménye, hogy az őszi esők következtében sok helyen rothad már a szabadban felhalmozott lenszalma. A Járási Tanács mezőgazdasági osztályához naponta érkeznek panaszok a lenszalma késedelmes átvétele miatt. A panaszok megszüntetése érdekében a „Lenker“-nek a legrövidebb időn belül intézkednie kell az átverés jó megszervezésére. „A kertész kutyája“ Szentesen A Szegedi Állami Nemzeti Szíház december 3-án, vasárnap dí után 4 és este fél 8 órakor előadó tait a szentesi Tóth József-szíházban. Színre kerü!: Lope de Vga: ,,A kertész kutyája” című felvonásos, zenés operett. 3 A csongrádi járás a termelési szerződéskötés tükrében minisztertanács növénytermesztésünk fokozásáról szóló határozatában irányt szab a mezőgazdasági termelés önköltsége csökkentésére. Megállapítja, hogy ennek a feladatnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha felszámoljuk mezőgazdaságunk elmaradottságát. Igyekszünk többet, jobbat és célszerűbben termelni. Nagy jelentőséggel bír a minisztertanács határozatának maradéktalan végrehajtásában, termésátlagunk növelésében, elmaradottságunk felszámolásában a szerződéses alapon történő ipari növénytermesztés. Kormányzatunk ezért lehetővé tette, hogy dolgozó parasztságunk most, az ősz folyamán, termelési szerződést köthessen. csongrádi járás dolgozó parasztsága több helyen megértette, hogy többet, jobbat és tervszerűbben tud termelni szerződéses alapon. Példák bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk szívesen köt termelési szerződést. Sövényházán Zsiga Sándor 13 holdas középparaszt 1 hold őszi káposztára, 800 négyszögöl dinnyére, 400 négyszögöl paradicsomra, 800 négyszögöl korai káposztára kötött termelési szerződést. Bagi Sándor 8 holdas sövényházi dolgozó paraszt az idén 1 hold ricinust, 800 négyszögöl dohányt, 800 négyszögöl napraforgót és 400 négyszögöl káposztát termel szerződéses alapon. Ezek a dolgozó parasztok, akik megértették a szerződéses termelés előnyét, tudják, hogy ezzel nemcsak saját hasznukat gyarapítják, hanem segítik ötéves tervünk sikeres megvalósítását, fejlődő iparunk nyersanyagellátását és ezzel a békét is erősítik. Számos olyan dolgozó paraszt van ennek ellenére, aki nem kötött még termelési szerződést. Ezek a dolgozó parasztok még nem látják tisztán a szerződéses termelés fontosságát. De meg lehet győzni őket, ha a pártszervezet és a földművesszövetkezet jó munkát végez. A sövényházi pártszervezet és földművesszövetkezet azonban nem végez megfelelő munkát. Ez az oka annak, hogy a sövényházi dolgozó parasztok még nem szerződtek le a kívánt mértékben. Vér István elvtárs, párttitkár a népnevelő értekezletre teljesen felkészületlenül megy el, ahol öt percig beszél és utána kéri a felszólalásokat. Természetesen a népnevelők az ilyen előadáshoz nem tudnak hozzászólni, mert nincs is mihez, így nem tudják megtárgyalni, hogy milyen hiányosságok vannak a községben a termelési szerződéskötések körül. Természetesen a hibát nem is tudják kijavítani, nincs aki kioktassa őket erre. A földművesszövetkezet jó munkájától is függ a termelési szerződések sikere. Nem tud jó munkát végezni a földművesszövetkezet, ha a szövetkezet vezetősége nem tudja, melyik az a terület, ahol még nem jártak népnevelők. Nem lehet így munkájukban tervszerűség, csak kapkodás. A népnevelők nem kapnak állandó területi beosztást, nem tudnak eredményes munkát végezni. Csanyteleken a földművesszövetkezet ügyvezetője, Kosa elvtárs is, teljesen tervszerűtlen munkát végez. De nem is beszélhetünk ott jó munkáról, ahol az ügyvezető, Kosa elvtárs, vadászni megy ahelyett, hogy a termelési szerződéskötéseket szorgalmazná. Szerinte Csanyteleken csak úgy lehet eredményt elérni, ha a dolgozó parasztokat behívatják az irodába, ott kötik meg velük a szerződést. Egy másik csanyteleki módja a szerződéskötések szorgalmazásának, ha kiírják a szégyentáblára azokat, akik még nem kötöttek termelési szerződést. Csanyteleken természetesen az ilyen „módszerekkel“ nem tudnak sikereket elérni. Ezek a „módszerek“ sok esetben az ellenség malmára hajtják a vizet, a dolgozó parasztokat elrémisztik a szerződéskötéstől. Csanytelek csak úgy tudja sikerre vinni a szerződéskötést, ha az elvtársak központi tennivalójuknak tekintik a szerződés sikere ügyében végzendő rendszeres népnevelő munkát, ami még nincs a községben. ■ vegyenek példát a termelési szerződéskötésben elmaradók a tömörkényi földművesszövetkezettől. A vezetők is felismerték munkájuk hiányosságait. A pártszervezet segítségével, a tömegszervezetek bevonásával egy hét alatt 35 százalékkal növelték eredményüket a szerződéskötésben. A népnevelő értekezleten részletesen átbeszélték feladataikat és a népnevelők konkrét érvekkel agitáltak a dolgozó parasztság között. A népnevelők versenyre hívták egymást és felajánlást tettek. Jaksa Pál, párttitkár elvtárs, 20 kat. hold, a szövetkezet ügyvezetője szintén 20 hold lekötését vállalta a dolgozó paraszok között. A felajánlásokat teljesítették. Török László népnevelő egy nap alatt 6 hold és 800 négyszögöl, S. Kiss Lajos népnevelő 8 hold területre szerződtette le a dolgozó parasztokat egy nap alatt. A népnevelők kicserélik tapasztalataikat. A bevált módszereket a többiek felhasználják. Elmondták a népnevelő értekezleten például, hogy Szabó Dezső 4 holdas dolgozó paraszt és Csatlós Ferenc dolgozó paraszt azért kötöttek termelési szerződést — mint ahogy mondották —, mert tudják, hogy ezzel jobb megélhetést tudnak biztosítani családjuknak és az ipari dolgozók oldalán még erőteljesebben tudnak harcolni a háborús uszítók ellen. A termelési szerződéskötésben elmaradt községek értékeljék ki Tömörkény jó példáját és a példa nyomán fogjanak munkához, munkájuk kijavításához. A csongrádi járás községei jó munkát tudtak végezni az őszi mélyszántásban, most a termelési szerződéskötésekben is megvannak a jó munka előfeltételei. Dolgozó parasztságunk bebizonyította már az őszi munkálatok folyamán is, hogy szereli a Pártot, megfogadja tanácsát, szívesen követi útmutatását. Ez abból fakad, hogy a földművelők már számtalan esetben saját példájukon keresztül tapasztalták: amit a Párt tanácsol, az minden esetben a javukra válik. A Párt most azt tanácsolja, minden dolgozó paraszt szerződéses termeléssel segítse elő családja jövő évi könnyebb megélhetését. Fogadjuk hát most is meg tanácsát. Alapos, körültekintő munkánkkal elérjük, hogy járásunk nem az utolsók között, hanem az élenjárók sorában fejezi be a termelési szerződéskötéseket. Szervezzük meg a versenymozgalmat, leplezzük le és verjük vissza az ellenséges megnyilatkozásokat, hogy büszkék lehessünk arra: határidőre sikeresen befejeztük a termelési szerződéskötéseket, így álljuk meg helyünket a béke védelmében a ránk háruló feladatok maradéktalan végrehajtásával. Kecskés László, MDP csongrádjárási pánbizottság termelési felelőse