Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-01 / 212. szám
3915. augusztus 1, világ ki*? darab ebből a földből egészen az Övé, amelyen értékesíti szabad munkaerejét, ahol érez valamit a tulajdon gyönyörűségéből. * 1A magyar politikánál? a bábom CTIérrt nem lehet sürgősebb feladata, mint hogy megvalósítsa azt, amiről a magyar katona álmodott a lengyel mezőkön, hogy egy darab földhöz jusson A politikai és érzelmi motívumoktól eltekintve, fontos közgazdasági érdekek is kívánják, hogy a háború után, mégpedig lehetőleg már közvetlenül a békekötés után, nagyszámú földparcellát tudjunk akár tulajdon, akár bernet formájában. *— a jogi alap szerintünk itt nem a lefontosabb . — a harcból viszszatérők közt kiosztani. A háború befejezésével egyszerre nagy tömegek fognak munkát keresni. Ezeknek az elhelyezése rendkívül komoly gondot fog okozni és csak igen hosszú idő múlva szűnik meg a munkanélküliség, mint a háborúnak egyik nyomasztó utóhatása. Az a reménység, hogy tudunk közvetlenül a békekötés után annyi közmunkát (folyam-szabályozás, közutak, vasutak helyreállítása, lerombolt községek újjáépítése) megkezdeni, hogy a visszatérő harcosok munkába állítása zavartalanul történjék, aligha fog valóra válni. A legtöbb közmunka végrehajtásának módja a háború kimenetelével van összefüggésben. Az előre elkészített tervek is ahhoz képest módosulnak. Arra, hogy az összes sürgős közmunkák óramű pomátosságával mindjárt akkor legyenek megindíthatók, amikor a leszerelés megkezdődik, nem számíthatunk. A háborút követő munkanélküliség tisztán a közmunkák megkezdésével nem is orvosolható. E munkák végzésénél nem jöhetnek tekintetbe azok, akiknek vagy a képességük nincsen meg hozzá, vagy a viszonyaik nem engedik meg, hogy állandó tartózkodási helyükön kiinl vállaljanak munkát. A harcból visszatérő földmunkások nagy tömegének a foglalkoztatására nincs más alkalmasabb mód, mint őket lakóhelyükhöz közel egy földparcellához segíteni, amelyen azt az idejüket is értékesíthetik, amelyet különben foglalkozás nélkül töltetének. Nem akarjuk itt felújítani a régi vitát, hogy a kisüzem vagy a nagyüzem a jobb üzemforma. Köztudomású, hogy a nagyüzem a mezőgazdaságban is jelent bizonyos munkamegtakarításokat, a gépeknek, igásállatoknak jobb kihasználását teszi lehetővé. .Kétségtelen, hogy ugyanazon termény előállításához a kisüzemben több emberi munka szükséges. Ezzel szemben azonban a kisüzem több emberi munkaerőt tud hasznot hajtó módon lekötni. Oly munkák is végezhetők a kisüzemben jó eredménynyel, melyek nagyüzemben egyáltalában nem fizetődnének ki. A nagyobb gondosságot kívánó állatápolási munkáik nem bízhatók rá a nagy gazdaság cselédjére. Ugyancsak előnyben,van a kisüzem nagyobb mozgékonyságával. Minden üres félórát, apró gyermeknek vagy asszonynak a szabadidejét is fel tudja használni. A munkásparcellát lehet primitív módon megmunkálni úgy, hogy ne kelljen hozzá túlságosan sok munkaerőt felhasználni. A föld gazdája azonban adhat ennek a földparcellának olyan intenzív, kertszerű művelést is, hogy már egy kis darab földön is sok munkaerőt köthet le. Ebben áll a munkásparcellának mindenekfölött való nagy jelentősége, hogy a munkás egyéb elfoglaltságához képest több vagy kevesebb munkaerőt köt le és mint akkumulátor működik, amelyik felfogja és összegyűjti a munkásoknak anélkül veszendőbe menő munkaerejét és értékesíti azt a nemzeti termelés számára. Ilyen kisüzemeknek a létesítése azért lesz rendkívül fontos a békekötő után, mert ezek a kisüzemeik nyújta a módot, hogy a harcból visszatérő smíves, katona, addig is, amigent lelő, elhelyezkedést nem talál, amít gén szolgálatot nem akar, vagy per vállalni, idejét, tudását annál annál értékesítse, amelyet megsz amely mellett felnőtt. Szükséges, hogy ez a földp. a munkás állandó lakóhelyének a lében legyen, hogy a földet a mű egyéb dolga mellett is"• megműveli Ez a kis parcella föld megtartja a n kast falujában és útját állja a faluk néptelenedésének, ami mi iskülönl egyik szomorú utóhatása volna a nap háborúnak. Az agrárius és a nagybatokos érdek sincs ellentétben a kis parcella létesülésére irányuló mozgalommal. Csak az egész országra kiterjedő mozgalom járhat, sikerrel. Nincs az országnak egyetlen községe sem, amelyből pelyhedző álló parasztfiuk és idősebb, családos földmívesek el ne mentek volna, hogy az ellenség támadásával szemben megvédelmezzék a magyar földet. Ne legyen az országban egyetlen község sem, amelynek határában a harcból visszatérő földmíves katona ne tudjon magának pénzért egy darab földet bérelni, amelyen szabad munkaere,jét értékesítheti. Azok előtt, akik évek óta világosan látják, hogy a hitbizomorívok és a latifundiumok uralma okozza, hogy a magyar föld nem terem eleget, szegényesnek tűnik fel majd a mi programmagyar konyhát, de minden ehető ételnek rájövök az izére: elég olcsón, elég jól tudtam enni Stockholmban, Berlinben (igen, még Berlinben is), Rómában, Parisban, a brüsszeli és antwerpeni kurtakocsmákban, csak Budapesten s a vidéki nagyobb városok fogadóiban veszem penitenciának, ha itt az ebéd vagy vacsora ideje. Mások talán türelmesebbek vagy kevésbbé tudatosak, mint én, de tüdtükön kívül ugyanaz a bajuk. Teszem sokat mulatok rajt, hogy a hatóság a húsevő pesti embert rá akarja kapálni főzelékre. Ez lehetetlen, mert a pesti ember megesküszik, hogy ő nem tudja lenyelni a nyugati konyhák sóban s vízben ,folt nyeri vajas főzelékét — neki csak a hagy- 5 más, rántásos főzelék való. Lehet, hogy igaza van, de az is igaz, hogy a rántás gyári főzésben liszt csiriz s a hagyma odaég s ezért a pesti főzelék ehetetlen — a pesti ember ugyan ígyszereti, de megenni nem tudja, tehát nem eszikfőzeléket.Ha ugyanaz a jótékony hóhérhatóság, melyet az előbb a vizes zsemlye alkotmányossá tételére kiképzeltem, ugyancsak halálbüntetés terhe alatt eltiltaná a csirizes főzeléket , elrendelné a sóban főttet, egy hét alatt rákapnának az emberek, s keresnek s megennék a főzeléket s nem volna úgy, hogy előbb lelekiabálják a világot, milyen drága, de aztán ott hagyják rothadni és poshadni ,a kofánál. Ne lessenek orrukat , fintorgatni,hogy ilyesmikkel foglalkozom. Az élelmezés egyik f:l főproblémája a háborúnak s van viszája is s ahhoz képest, amiben különben joggal kereskedünk a hatóságokon, hogy segítsenek rajtunk. Nem én mondom, ki a mi városunk javára talán elfogult vagyok, de Calver német szocialistaképviselő írja, hogy az élelmiszeruzsorával szemben ábránd, mindent ahatóságoktólvárni — a hatóságok nem mindenhatóak s tulajdonkép nem tehetnek egyebet, mint hogy (nem is valók a hatóságok egyébre) megsegítsék a közönséget abban, hogy magasegítsen magán. A közönség, a fogyasztó sem kivétel a törvény alól, hogy az ember Sohol sem talál egyebet, mint amit magatett oda és senkitől sem kap semmit, csakis saját magától. Meg csak az lesz a számára, amit maga csinál meg a maga számára, s ha nyög azalatt, hogy a temetők s a közvetítők uzsorára szervezkednek, ez ellen égen és földön csak egy segítséget találhat: ha maga segít magán, vagyis maga is szervezkedik. Hogy mire szervezkedjék és hogyan, azt nem lehet egy szóval elmondani. De egyik célnak,el tudok gondolni valamit, amit megint nem én találtam ki, hanem német keresztény-szocialista helyen olvastam, hogy ne lássa át, hogy mikor a háború miatt többé-kevésbbémindenki veszít kereséséből, mindenkinek be kell érnie kevesebbel s mindenkinél természetes, hogy valamivel áldoznia kell a közös megpróbáltatásnak. ■ Ikiért éppen bizonyos termelők és árusok legyenek azok, kikről természetesnek találjuk, hogy szegény még ilyenkor se keressen?, és neki is meg kell leírni a hasznának! Nem látom át, hogy ugyanazon közvéleményt, mely hatósági segítség nélkül is tönkre tud tenni egy-egy kipécézet embert például szerelmi különvéleményeiért vagy politikai dacosságáért, ne lehetne szervezetben- tartani arra, hogy körmére nézzen némely kereseteknek és ellenőrizzen némely jövedelmeket. S mikor nem átadják, sőt hazafias dolognak tekintik névtelen levelekben följelentgetni a haejiszolgálat alól való bujkálásban gyanúba vetteket, s mikor számontartják, ki mennyire jótékony s mennyit jegyzett hadikölcsönne, ne tudnának közvéleményt teremteni azok ellen, akik csak a maguk hasznát nézik olyankor, mikor a közhaszon tragikus veszedelemben forog?... Azt is meg kell látnunk, hogy meglepően kevéssé félemémes nálunk úgy az üzlet, mint kereslet, mint a jótékonyság az olyasmiken segítésben, amikről különben tele szájjalkodik. Hogy megmaradjak a hétközkiskocsmai koszipéldánál, mint a főolcsó halról s az olcsó belső rómairól, tüdőről, lépről, májról — musok, hogy nyakukon marad, holott kiadós volna, jóizü drága. Én a helyükben nemyitnék egypár boltot, forg teájában s olcsó berendeli sokféleképpen s ízletesen a egyebet s ezzel csábítanám a éhes kisember, hogy fog kellene hozzá nagy felkészülés - iszta asztalon tányérra poraz ebédet, papírszalvétával, ke-i húr sörrel — adnék teszem ezt, tüdővagdalékot vagy tüdőit ás májat, liptói fúrós zöld pap- Vásárnál