Világ, 1915. október (6. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-01 / 273. szám
• 1913. október 1. VILÁG ból valami nagy bevételre számított volna; ezeknek a vámoknak csak elvi jelentőségük van; ez a pár vámtétel csak az a faltörő kos, amelylyel aztán majd a kormány a szabad kereskedelem büszke épületét lerombolja. Mert a szabad kereskedelemmel az angolok eddig is összeférhetőnek tartották ugyan azokat a fogyasztási vámokat, amelyeket a dohány, a tea, a sör s még néhány cikk után szedtek s ezek ellen annak idején még Cobden és Bright sem tiltakozott. De az uj vámok már iparcikkeket érnek s ezeket is fel lehet ugyan tisztán ,pénzügyi célzatú vámoknak tüntetni, de ezek már védővámjellegűek s ez már egy rés-ütés a szabad kereskedelem elvén. Ha ma nem Asquith volna a miniszterelnök, aki három választási küzdelmet harcolt végig,öt év alatt a szabad kereskedelem védelmére s ha nem akarná minden áron leplezni azt, hogy pártja, a liberális párt, melynek programmja a szabad kereskedelem, elvesztette vezető szerepét a kabinetben, akkor nem kellene magyarázatokat keresnie ezeknek a vámoknak behozatalára s akkor Anglia ma, a háború kellő közepén, nyíltan is áttért volna a védővámokra. Hogy Asquith ezt nem tette meg, az tisztán álszemérem. Az angol kincstárnak nem volt szüksége erre a néhány behozatali vámra, hisz ezeknek jövedelme csak egy csepp lesz a háború költségeinek nagy óceánjában s ezt a néhány milliót, amire ezekből a vámokból számítani lehet, könnyen nélkülözhette volna a kormány. Hogy mégis behozta ezeket a vámokat, abban az a törekvés vezette, hogy a szabad kereskedelem elvén rést üssön, hogy az angol parlament számára precedenst teremtsen s hogy ez a pár vámtétel legyen az az alap, ammelyen aztán a háború után az egész védvámrendszert ki lehet építeni. Anglia, mely lenézéssel tekintett a kontinentális államok védővámos politikájára, nem akarta megszerezni Németországnak azt az elégtételt, hogy ez a háború őt is rákényszerítette a védvámos kereskedelmi politikára. Ezért hozta be az angol kormány egyelőre csak néhány iparcikkre a vámot s ezt is csak „ideiglenes“ rendszabálynak tüntette fel. De igazi célja az volt, hogy az angol közvéleményt előkészítse a bekövetkezendőkre s hogy számára az átmenetet a szabad kereskedelemről a védvámokra könyebbé tegye. Hisz akkor, mikor a jövedelemadó kulcsát most az angol kormány annyira felemelte, hogy a kis- és középjövedelmeknek tíz százalékát elveszi jövedelemadóban , a nagy jövedelmek kulcsát pedig annyira emelte, hogy ez már határos a konfiskálással és amikor sokmilliárdos kölcsönt vesz fel Amerikában, akkor pénzügyileg igazán nem számít az, hogy az automobil, a hangszer, a kalap s még néhány ilyen cikk után, amit eddig vámmentesen lehetett bevinni Angliába, ezentúl vámot kell fizetni. Ezeknek a vámoknak tehát nem lehet financiális célzatuk. Ezeknek célja az, hogy az angol vámtarifában legyen néhány tétel, amelynek védővám jellege van s ez a néhány tétel legyen aztán az a fix pont, amelyre hivatkozva s amelynek elvi jelentőségére támaszkodva, az egész angol szabadkereskedelmi rendszert ki lehet emelni a sarkaiból. Mert máskülönben akkor, mikor a háború Angliának ötvenmilliárdjába kerül, nem hozták volna be az automobil-, az ablaküveg- és a kalapvámot, amelynek egész jövedelme nem lesz több évi másfélmillió koronánál. Lord Haldane már fogynak a drágább, de komoly értékű gyűjteményes kiadások is. Az S. Fischer pompás Ibsen, Hauptmann- és Dehmal- kiadásait egyáltalában nem érzik meg a háborút, az olcsóbb könyvek pedig még jobban fogynak, mint azelőtt. A Reclam által kiadott Universal- Bibliothek iránt való kereslett nagyobb lett; igen nagy mértékben fogynak a Cotta-féle klasszikus kiadások is és még a drága Insel, és Diederich-féle könyveknél is lehet itt-ott emelkedést konstatálni. Ez, a könyvek iránt való közvetlen érdeklődése a német publikumnak természetszerűen azt vonta maga után, hogy a német kiadók nem korlátozták a kiadási munkát. Egyetlen megindított vállalat sem szakadt félbe a háború miatt és a kiadók zavartalanul adják ki azokat a könyveket is, amelyeknek semmi közük nincs a háborúhoz. Fischerék például az idén adták ki Brahm tanulmányait, Peter Altenbergnek, Jensennek, Bassermannnak, Julius Lewinnek egy-egy kötetét és az eredményt semmiben sem befolyásolta a háború. Az angolok azt szokták mondani, hogy a kultúra fokmérője a szappanfogyasztás. Nem tudom, a szappanfogyasztást mennyiben befolyásolta a halor Angliában, de ha a könyvfogyasztást ennyire nem érintette Németországban, akkor mégis csak valami impozáns és nagy dolog ez a teuton barbarizmus . . . egy félévvel ezelőtt megmondta, hogy Angliának a háború után más képe lesz, mint volt a háború előtt Ez a néhány vámtétel már az a lélekharang, amely az angol szabad kereskedelemnek bekövetkezett agóniáját adja tudjuk Heves harcok az olasz fronton Az olasz harctér legtöbb szakaszán támad az ellenség. Különös erővel forszírozták a támadást a vilgereuthi fensikon, ahol kétszer mentek egymásután rohamra az olaszok. Tolmeninél még tart a harc. Mrzli Vrh ellen intézett olasz támadás teljesen erejét vesztette, az olaszok korábbi hadállásaikba vonultak vissza. Hivatalos jelentésünk a következő: A tiroli nyugati harcvonalon az elmúlt éjjel az Adamello-szakaszon voltak harcok. Az ellenségnek a Cima Presenától nyugatra levő szoros ellen megkísérelt támadását tüzérségünk utasította vissza. Az olaszok a Madronhüttenél is kénytelenek voltak több órai harc után visszavonulni. A vilgereuthi fensikon szintén éjjel támadták meg két ízben ugyancsak sikertelenül hadállásainkat. Hasonlóképp meghiúsultak a karinthiai harcvonalon a Bombasch- Grabentől (Pontafélnél) nyugatra levő megerősített állásaink ellen intézett éjjjeli támadásaik Tolmeinnél és odább északra a harcok még tartanak. A Mrzli Vrh előtt az ellenség korábbi hadállásaiba vonult vissza. Delje ellen ismételt támadást intézett, de mindig visszavertük. Az olaszok a tolmeini terület ellen intézett tüzérségi tüzelést, mely már tegnap igen élénk volt, ma reggel újra megkezdték. Höfer altábornagy, Barzilai azzal vádolta meg nápolyi beszédében Garramit, a Konstantinápolyból visszatért olasz nagykövetet, hogy az nem közölte az olasz kormánynyal Wangenheim talmas tömegkönyvet küldenek állandóan a harctérre a katonáknak, azok azonban semmiféle aktualitást, háborús dolgot nem olvasnak, a háborúból elég nekik az, amit a harctéren kapnak. A hadbavonult Németország óriási mértékben fogyaszt szépirodalmi munkákat, mégpedig nemcsak német szerzők munkáit. Tolsztojt, Shaw-t, France-ot, Dosztojevszkij t ugyanúgy olvassák a harctéren, mint a német szerzők könyveit. Különösen sok drámai mű fogyott el az utóbbi hónapok alatt; a színdarabok kiadásával még sohasem csináltak olyan jó üzletet a német könyvkiadók, mint ezekben az időkben. Az itthonmaradottak inkább a komolyabb, talán súlyosabb dolgok iránt érdeklődnek. Lehet, hogy ezt is a háború hozta magával; megkomolyodtak az emberek. Ámbár sehol a világon nem fogyott annyi tudományos könyv eddig sem, mint Németországban. Végül hadd jegyezzem föl a háborús német könyvpiacnak még egy érdekes jelenségét: idegen nyelvű, tehát angol és francia könyvek aránylag csak igen kis mértékben estek vissza, ami mindenesetre annak a bizonyítéka, hogy ugyanolyan mértékben foglalkoznak az emberek idegen nyelvekkel, mint azelőtt. Igazuk van. Végre is, az angolokat meg lehet verni akkor is, ha Shakespearet eredetiben olvassák a német hadsereg barbár katonái . „ Knanzen im Weltkriege“ című könyve, továbbá Cserny Károly tanulmánya Németország és Magyarország gazdasági viszonyáról, amelyhez gróf Tisza István írt előszót. E munkák közül különös figyelemre méltatták szakkörökben Lukács Géza munkáját, amelynek egyik ötletét, amely szerint Magyarországnak, Ausztriának és Németországnak a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződéses tárgyalásokon közösen kell magukat képviseltetniük, Schmoller egyetemi tanár egy külön cikk keretében méltatta. A könyv mint szükségleti cikk A másik karakterisztikus jelenség, amely a háború folyamán megmutatkozott a német könyvpiac kialakulásában, az, hogy Németországban a könyv megszűnt luxuscikk lenni, hanem olyan szükségleti cikké vált, mint a kenyér vagy a ruha. Ezt a jelenséget az bizonyítja, hogy a fogyasztás egyáltalában nem lett kisebb és az emberek ugyanannyi könyvet olvasnak, mint azelőtt. Igaz, a fogyasztásbizonyos mértékben másképpen alakult, eltolódott, nem éppen olyanok maradtak a viszonyok a könyvprodukció minden egyes ágában, de az abszolút számarányt tekintve, semmivel sem fogy el kevesebb német könyv a háború kitörése óta, mint azelőtt. A közönség ugyan itt is megmutatta, hogy a luxusról lemond a háború folyamán: nem veszik a díszmüveket, az úgynevezett ajándékkönyvekét, ami végre sosem volt fokmérője a kultúrának. Azonban ez nem jelenti azt, hogy drága könyvet egyáltalában nem vesznek. A nagyik tudományos munkák mind drágák és ezeknek a kelendősége semmivel sem lett kisebb, mint volt, sőt itt-ott — gazdasági dolgoknál — emelkedett. Azonkívül ugyanígy Mit olvas ,Németország ? A békés Németország lényegileg mindent olvas; a háborús Németországot viszont ebből a szempontból két részre kell osztani: az itthonmaradt Németország aktualitásokat és különösen sok tudományos könyvet fogyaszt; a hadiakért Németország olvas mindent, kivéve azt, ami összefüggésben van a háborúval. Ha a legújabb könyvek Azoknak a könyveknek a tömegéből, amelyeket az utóbbi hetekben dobott a piacra a német könyvsajtó, három különösen érdekes kötet emelkedik ki.Az első kettőt a Fischer-cég adta ki. — egy regényt és egy politikai tanulmányt — a harmadikdr. Eduard David szocialista képviselő könyve, amely a Vorwärts kiadásában jelent meg. Ar r CurPR