Világ, 1916. április (7. évfolyam, 107-120. szám)
1916-04-16 / 107. szám
Vasaring» Veraim ostroma A szorongatott franciák a Maas nyugati partján hatalmas csapattömegekkel mentek ellentámadásba. Kétségtelenül meg kell állapítani, hogy a franciák halálos elszántsággal küzdenek veszendőnek látszó ügyükért és a francia hadvezetőség nem sajnálja az életek ezreit, amikor arról van szó, hogy Verdimnél Franciaország végzetét feltartóztassa. A német támadás a Maastól nyugatra most már a második francia védelmi, vonal ellen tőr és a francia csapatok tegnap megkísérelték, hogy a Mort Homme és a Maas közti területen feltartóztassa a veszedelmes körülölelő mozdulatot Ezekről a támadásokról azt mondja a német hivatalos, hogy véresen összeomlottak, az ellenség rendkívül súlyos veszteségei dacára sem tudta a német frontot visszanyomni. Minthogy a francia ellentámadások most a Mort Homme-Cumieres-vonalon elvérzettek, a gyengeség beálltával a németek előnyomulása remélhető. Verdun szorongatottsága napról-napra nő. Vérbe fúlt a francia ellentámadás A német főhadiszállás jelenti: Az angoloknak egy kisebb előretörését a St. Etoistól délre levő tölcsér állásunk ellen kézigránát harc után teljesen visszavertük. — Az Argonneokban és ettől keletre helyünkint élénk tüzérségi és aknaharc folyt. — a Macit baloldalán az ellenség a Morte Homme és a bois de Corbeaux és Bais de Cumbiestól délre lévő állásaink ellen fokozott tüzérségi tevékenységgel ellentámadást készített elő; azt az ellentámadási kísérletet megsemisítő tűzünk miatt, amelyet a Maas mindkét oldaláról a készenlétbe helyezett csapatok ellen irányítottunk, csak néhány zászlóaljjal tudta keresztülvinni a Morte Homme ellen. — A hullámszerű támadások az ellenség legsúlyosabb veszteségei közt vonalunk előtt omlottak össze. Az ellenség egyes emberei, akik árkainkba benyomultak, itt közelharcokban estek el. A Maas jobboldalán, valamint a Voevre-síkon a tevékenység lényegében heves tüzérségi harcra szorítkozott. Az ellenség két gyengébb kézigránát támadása Douaumont erődjétől délnyugatra eredménytelen maradt. Legfelsőbb hadvezetőség,ftepiicston ezredes, a Times katonai munkatársa Verdunbe érkezett. Innen táviratot küldött lapjának, amelyben jelenti, hogy beszélt Pelain tábornokkal, akinek nézete szerint a franciák kénytelenek lesznek erős ellenoffenzívát indítani a Donamont-Vauxvonal ellen, ha ki akarják kerülni a körülzárás veszélyét. Ez az ellentámadás azonnal meg fog kezdődni, mihelyst visszaverték a 804-es magaslat ellen koncentrált támadást. Pétain azt isondotta, hogy esetleg fel ije adnák Verdant, amely elvesztette már jelentőségét azáltal, hogy a francia hadsereg az ellenségnek súlyos veszteségeket okozott és maga intakt maradt Mit jelentenek a franciái! ? A sajtóhadászállás jelenti: A francia vezérkar szerint: Április 1-j. délután 3 óra. A Maas balpartján tegnap éjjel a németek hevesen bontla a 30S-es magaslattól nyugatra levő elülső vonalainkat. A Maas jobbi partján a németek tegnap kisebbszerű támadást intéztek a Bouaumorrttól délre levő állások ellen; a támadásokat visszavertük- Az éjszaka aránylag nyugodt volt, csak Haudremonttól délre volt meglehetősen heves ágyú harc. A Vocore-fenrikori Montainvillesnak azában tüzérségi harc. A front többi részén nem történt jelentős esemény. Éjjel 11 óra. Al. Argonneokban ütegeink St. Habert környékén fejlettek ki tevékenyt,égett a német erődműveket megrongálta. Monfancon és Malincourt környékén lövöldöztünk az országutakra és az ellenség összekötő árkaira. A Maastól nyugatra mindkét tüzérség tevékeny volt a nap folyamán a Mort domme környékén. A Maastól keletre az ezenség második vonalainkat bombázta. A Voevreben több helyen pergőlűz volt. Pont a Montsort tól nyugatra az Esseybe Non saráig terjedő utón bombáztunk és elpusztítottunk ellenséges szállítmányokat. A front többi részéről nincs jelenteni való. Április 15., délután 3 óra. Követül északra eszt ellenséges felderítő osztagot, amely Parvigors környékén árkainkhoz igyekezett közelíteni, puska- s fizetésünkkel szétszórtunk- Verdun egész vidékén az éjszaka folyamán nem volt gyalogsági vállalkozás. A Maastól nyugatra, a manncourti erdő és a 304. magaslat közt lévő állásaink meglehetősen heves tüzelés alatt állottak. Ütegeink a front e részén r,erven tevékenyek voltak, különösen a Bois de Gorientől nyugatra és a Forges patak néhány átkelőhelye ellen. A Maastól keletre és a Woevrefcen időleges tüzelés- A Vogezdkben járőrök között néhány összeütközés volt- A markhrohi szakadéktól délre egy német felderítő osztagot tüzelésünk erősen mágritkított. Irodalmunk Németországban írta: Ambrus Zoltán Sírnak mindenfelé a könyvkiadók is. A német könyvkiadók egyesületének hivatalos lapja így panaszkodik: Nemcsak az újságpapír ára emelkedett ■— rövid idő óta már másodszor — hanem a többi papíré is. A nyomdafesték ma még egyszer annyiba kerül, mint amennyibe a háború előtt. A vászon meg a könyvkötéshez szükséges több más anyag megdrágulása következtében a könyvkötés is nagyon megdrágult. Mindez és sok más egyéb — ki győzné elszámlálni mind? — szükségképpen együtt jár mindenekelőtt a szakfolyóiratok és a gyűjteményes vállalatokban megjelenő könyek megdrágulásával. Aztán, ha sok könyvet kell küldeni a lövőárokba, viszont sokkal kevesebb tudományos munka fogy. Tehát: az újonnan megjelenő könyveket a legtöbb esetben nem lehet olyan olcsón adni, mint eddig. A semleges országokban is mindenütt emelkednek a papírárak. Svédországban például kilencven százalékos a drágulás. Ezt azzal okolják meg, hogy először is: a szénhiány és másodszor,bizonyos, a papírgyártáshoz okvetlenül szükséges kémiai anyagok hiánya vagy megdrágulása következtében a papír előállítása most majdnem még egyszer annyiba kerül, mint a háború élői. Tehát: a svéd íróknak nagy gondot okoz, hogy a legtekintélyesebb kiadóknak sem igen van kedvük könyveket kiadni. „A kiadók tevékenységüket a legszükségesebbre szorítják — panaszolják el bajaikat a svéd íróknémországi lapjában — annyira, hogy a taár nyomdába adott könyvek szedését abbahagyatták“. A panaszkodók szerint a svéd könyvkiadók a korábban megjelent könyvek árát is fölemelték. Amit már aligha lehet a papír drágulásával igazolni s aminek csak egy magyarázata lehet: az, hogy „valamiből“ a szeszény könyvkiadóknak is „meg kész élnie“. Az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek festik s az egyszerre ijesztő színben feltüntetett nyomdafesték alighanem ártatlanabb a könyv megdrágulásában, mint a német könyvkiadók sopánkodásából gondolná az ember. Sőt talán a papír megdrágulása se játszik itt akkora szerepet, mint amilyet azzal tulajdonítanak neki, hogy legelsőbben és aztán újra meg újra emlegetik. A német könyvkiadók lelkendezésében a megdrágult papír átkozgatásánál sokkal inkább figyelemreméltó ez a szívből jövő vallomás: „és ha sok könyvet kell küldeni a lövőárkokba, viszont sokkal kevesebb tudományos munka fogy.“ A lövőárokban megkívánja az unaloműző könyvet sok olyan katona is, aki máskor csak a fogorvos előszobájában szokott olvasni, de ott az a könyv is jó, amelynek előbb sohase volt meg a létjogosultsága. Ellenben a legjobbszívű adakozók se szoktak a lövőárkokba drága tudományos könyereket küldözgetni és nem kér ilyet az a katona sem, aki a polgári életben a tudományos könyvek leghűségesebb olvasója volt. Nem kér és nem hozat ilyet, először is, mert a lövőárokban minden könyv elssínyódik, de azért sem, mert a lövőárokban csak a legkevesebb embernek van kedve tudományos kérdések!; 11 foglakozni, nem is szólva arról, hogy a lövőárokban tudományos munkásságot folytatni lett eteken. És most még, bizony, nagyon sok tanár és egyetemi hallgató nagyon sok orvos, jogász és technikus ül a lövőárokban, azoknak, akik máskor a tudományos könyvek legjobb fogyasztói voltak, igen nevezetes hányada, világos tehát, hogy abból a sok pénzből, amelyet Németországban tudományos könyvekbe helyeztek el, ma számottevő résznek a könyvraktárakban kell hevernie, anélkül, hogy kamatoznék. Előállítóinknak a német kiadók még egy másik vallomással is. Nemcsak tudományos könyveikkel kell jobb idők után sóhajtozzok: csalódniok kellett abban is, amire mint bizonyosságra szállítottak. Azt hitték, amit elvesztenek a réven, megnyerik a vámon, a háborús irodalommal. i£s eleinte úgy látszott, mintha nem hiába reménykedtek volna: a legelső háborús irodalmi termékeket a közönség elkapkodta. De ez a siker annyi írót és kiadót tüzelt fel, a háborús irodalom hamarosan annyit produkált és a közönség érdeklődése olyan hirtelen hagyta cserben ezt az irodalmat, hogy az, amiben a kiadók segítséget kerestek, csak növelte a bajt. Mi okozta ezt a fordulatot? Hiszen a háborús irodalom produkált néhány értékes ismeretterjesztő, sőt kitűnőnek mondható tudományos munkát is. Az emberras de meb esse? A közönség a túlságosan nagy termésből nem tudott választani? Nagyon is hamar megtanulta, ami érdekelte? Ha elolvasott három háborús könyvet, a negyedikben már nem talált újat? A háborús belletmzsika gyorstöltőit nem kedvelte meg? Úgy találta, hogy: plus ca change, phis c’est la même chose? Nem tudni, de mindegy. Az az egy kétségtelen, hogy a háborús irodalom favorizálása a német kiadókat nem állítata lábra. VILÁG 1916. április 18. Az angol Kemény az általános védkötejezettség ellen Le Havreből jelentik .Az angol hadsereg főparancsnoka Londonba érkezett hogy résztvegyen a koronatanácson, mely a védkötelezettség kérdésében határoz. — A Stoc jelenti, a kormány az általános védkötelezettség ellen döntött. Azonban minden 18 éves fiatal embert fel fognak hívni katonai szolgálatra. Botha generális Hága, április hó. (A Világ tudósítójától ) Dr. A. Kusper áBat. miniszter érdekesen jellemzi tápjában a generális.* „Bolha viselkedése, — mondja — egyre több időgépszerűséget vált ki. Most már meg Poincaré elnökhöz küldött üdvözlő táviratot, abból az alkalomból, — hogy Verdun még a franciáké. Ez példátlan eljárás. Még sohasem történt, hogy valamelyik kolónia minisztere üdvözlő sürgönyt küldött volna egy államfőnek. És furcsa, hogy Bolttá a kap kolóniából oly tisztán látja a Venkin körüli helyzetet, hogy ítélkezni mer. Minden ország kaatonai szakemberei azon törik a fejüket, hogy miként is fog végződni a német ofenzúra nyugaton. A németek lépésről -lépésre haladnak előre, de eredményesen és minden kétséget kizáróan. Bolha hadvezér is, igaz, joga is van a sióhoz, de csk akkor, ha a helyzeteit tisztán látja. Az angol újságokból és hírekből pedig, mivek hozzá eljutnak, ezt felirátiképpen sem érheti el . . .rt . 6. Budapest, április 15. Báró Buián külügymiiiiniszter Bei Hnben. Báró Burián külügyminiszter berlini látogatásával kapcsolatosan Bécsből beavatott helyről azt jelentik, hogy a látogatást már egy hónappal ezelőtt tervezték, de minthogy Bethmann-Hollweg éppen akkor a birodalmi gyűlésre való előkészítésekkel volt elfoglalva, arra kérte báró Buriánt, hogy látogatását négy héttel halassza el. Természetesen báró Burián teljesítette a kancellár kívánságát. Ahhoz a tényhez, hogy a külügyminisztert Ugrón István rendkívüli követ is elkísérte, azt a magyarázatot fűzik, hogy Ugrón István 1902-től 1906-ig Varsóban főkonzul volt Berlinből jelentik, hogy ma Jagow államtitkár Lára Burián tiszteletére reggelit adott, amelyen a német államférfiak közül megjelent Bethmann-Hollweg birodalmi kan-