Világ, 1916. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
MsHtepSBEötKsz IV VILÁG Hivatalos harctéri jelentések Höfer jelentés eezetett harctér: A Herkules fürdőtöl keltre fekvő magaslatokon román támadásokat "visszavertünk. A csíki hegyekben küzdő esá'Szári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra fekvő magaslatokon levő v állá-sokba vonultak. Egyébként a magyar harcvonalon a helyzetben lényeges változás nem dilt be. Az orosz harcvonalon az elenség tüzérsége számos helyen fokozott tevékenységet fejtett ki. Olasz és délkelet harctér. Nincs nevezetesebb esemény. Höfer altábornagy. A német vezérkar jelentése Nyugati harctér: Az Armentiéres fölött és alatt húzódó arcvonalszakaszon az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérséggel megkísérelt heves rajtaütések kapcsán újramenő felderítő osztagait visszautasították. Roclincourtnál (Arrastól északra) egy német járőr az angolok árkában több foglyot rejtett. A Somme mindkét oldalán a tüzérharc továbbra is nagy hevességgel folyik. Utólagos jelentés szerint tegnap reggel Marinpuichtól délre elveszett az ellenséges állások felé előnyre egyik árkunk. A Maas területén, a Fleury raeliel vívott kisebb kézigránátharcoktól eltekintve, nyugalom uralkodott. Keleti harctér: Rigától nyugatra, a dünauurgi hídfőnél, a Stochodivben, Köveitől délkeletre, Lacktól délnyugatra és gróf Bothmer tábornok hadseregének egyes szakaszain élénk tüzérségi harcok folytak. A Kárpátokban a Ruk fi Mi egy elfoglalásánál egy tiszt és 199 főnyi legénység jutott fogságunkba. Az ellenség ellentámadásait itt visszavertük. A lucki és lorezoni katonai telepek ellen légi támadást intéztünk, azrttegy alkalommal repülőink három ellenséges repülőgépet lelőttek, egy másikat augusztus 29-én Lystopodyndi (a Berezina mellett) tettünk harcképtelenné. Balkáni harctér: Jelentős esemény nem történt. Ludendorff, első főszállásmester: A bolgár jelentés Augusztus 30-and: A xuacedónisla frodtop nem állott be jelentékeny változás. Csapataink, melyek az előírt állásokat elérték és megszállták, megerősítik ezeket. Miután a vereségek, melyeket az eltensségnek okoztunk, offenziváját meghiúsították, s most az egész frontom hatástalan, ágyutüzelésre szoritkozva. Csak az Ostrovo-tótól északra és a Majertcavölgyben igyekszik az ellenség hiábavaló ellentámadásokkal ismét visaátfogtanái az elvesztett állásokat és megjavítani rossz helyzetét, de minden kísérletét visszavertük. A l'anhons tavon ágyutüzelésünkel két ellenséges gőznaszádot elsülyesztettünk. Egy elleniséges hajóraj eredménytelenül lövöldözte a Mcsira-folyó torkolatát. Egy eliten iséges repülőgép megtámadta a Bük vasúti állomásnál lévő hidat, desemi anyagi kárt nem tett, sem eberéletben nem okozott bajt. Az orosz jelentés már az elensAgerklftket,MM, mért 2090 fortéxiás löveget lőtt dirámszni fel. Hanw&arytól délkeletre megtámadta az ellenség a wogeteken táborozó osztagainkat, támadása hiábavaló volt. Augusztus 29. leste. A helyzet változtaana. Az olasz plentés Augusztus 29. A trentinói fronton csapataink a tartós rossz idő ellenére néhány új fénises sikert értek el. E csatározásben a mieink visszaülték az ellerfelet, b urnák nagy veszteséget okoztak és 20 foglyot ejtettek, köztük egy tisztet. A Monte Cimonen bomba-i vetőink hatásos találatai az ellenfelet arra kényszerítették, hogy frontjának egy részét a hegycsúcstól északra feladja. A Fassít szakaszon, (Ec Aviato) erős közdelem után alpinik megszállták a Gnoriol meredek csúcsát és felkúsztak a sziklákra 2495 méter magasságig. Az állást nyomban megerősítették és az szilárdan birtokukba van Az ellenség mintegy 30 foglyot veszített, köztük egy tisztet Élénk ellenséges árigutüzelet , Slefeir (felső Cordevole), Castelletton (Patina) és a Bat s a Telki magas völgyeiben levő állásaink ellen. Az alsó Isonzónál a görzi és a gradiskai külvárosok időnkint tüzelés alatt állottak. Egy ellenséges repülő bombákat és nyilakat vetett Cortina d'Ampezzo medencéjébe, de kárt nem okozott. Az egész fronton csapataink testvériesen üdvözölték a román nemzetiségű katonákat. Az ellenség azzal válaszolt, hogy lövegekből, bombavetőkből és géppuskákból dühös tüzelést indított ellenünk, amelyet azonban ütegeink gyors közbelépése elvillantatott A francia Jelentés szített. A sekrestye üvegszekrényeiben őriznek aranybrokát és hímes misemondó ruhákat. A főhajó falán eltévedt olasz mesterek kora renaissance képeit. Legszebb színfoltokat, száz tizenhét keled szőnyeget faburkolaton és imaszékeken, a török uralom leguribb emlékeit. Ezeket csereüzletekben kapták céhurak. Színek égnek itt, melyek virágzitkát elvitték sírjukba ezer egy éji szőlőbölcsel. Még vakum: támadt a varázsszóra előttünk: etrv Hans-Sachs-vitái?. Mert a bútorzat itt minden küdöséset megőrzött, melynek lényegét égőrölte a törvény és haladás. A céhrendszer áll előttünk a maca fába faragott, telkes gerincével. A presbiteri urak után a vargák ültek jobbra és az asztalosok balra. Az asztalosok után következtek a szabók és takácsok és a vargák mellett trónoltak az aranymivegek- A magisztrátus oldalt helyezkedett el, közből, persze dísztelen padokon, a fehér p és fenn. a karzaton, minden céh páholyaink megfelelően a tanoncok. A céhek (Eszes imaszékei büszkén viselik a munka jelvényeit aimer gyanánt: kalapot és kucvmát, pörölyt és kalapácsot, csizmát és lábbelit. Éltek, szeretteik és mahartak ezek az emberek ). Kévésysoraiket, kasztjukat és fajtájukat visették homlokukon ezek is. Bevárkoztek és nem akartak megértem semmit, Ami más helyről jött, mint a macsik köreiből. Túlontúl emberi volt mindig a témra. És kevesek a Hans Sachsok, a nagy értők, a vezetni tudók, akik elnéznek és látnak a tömöttek felett. Csődélatos, a Korona-kávéház ablakából látom jó Dérynét a promenádon. (írják: 1830.) Vétsigyen hatvánny chamois szán ruhájában, sok rend fekete bársonyszalag aljától egész térdéig. Lányos kis fején a ,.Samus-fürtökön (bizonyos Propelitzai Santa emlékére, ki a Prónay bárók nevelője volt Ist .«itt Stoéphaknoo künnyü, húzott fedkangjai«Augusztus 28., délután. Nyugati front: Kolsev tótól északra ellenséges osztagok augusztus 26-án megpróbáltak előrenyomulni, tüzérségünk tüze alatt azonban kénytelenek voltak visszatérni azokbaa árkokba, amelyekből elindultak. A Scara mellett a baranoviczi—htminiec vasúttól délre a németek mintegy két zászlóaljjal megtámadták előretolt csapatainkat a folyó nyugati partján levő árkaikban. Visszavertük őket. A Stochodnál Slobyciva községtől délre felderítőink körülzártak egy osztrák-magyar őrséget és annak egy részét elfogták. A Dnyeszter vidékén Mariampoltól északra csapataink harc után befészkelték magukat a Derejov községtől keletre fekvő erdőcskébe, ahol be is rendezkedtek. Egy tisztet és 37 főnyi legénységet foglyul ejtettek és két gépfegyvert zsákmányoltak. Augusztus 28., este. A helyzet változatlan. Augusztus 29., délután. A Stochod mellett az ellenség megtámadta állásainkat a folyó nyugati partján Topol és Hollening Zyros táján, 18 kilométernyire Stobydvától északkeletre, azonban visszavertük. A nap folyókalap, kevés fehér atifisztanlaggal A sötétveres rózsával oldalt a ráncai közt. Udvarhelyi Miklós karján jön végig a promenádon. A törökök holmi emelkedetebb pázsiton hevernek, keresztbe vellett lábakkal, hosszú pipájukból eregetik a sűrű füstöket és feketekávés finasziójukból egyet egyet szürcsölnek. Fel és alá járnak gyönyörű termetű, komoly arcú bojárok, nemzeti öltönyökben. Feltűnő szépen kiesink a lábuk. Ha amíg érdekesek a férfiak, oly lomhán heverésznek a bojárnők széles kereveten, melyeket kihordattak ide a fák alá. Csudálatos, a nőknek milyen nagy lábuk és széles lábbelijük van, pedig sohsem járnak, csak ölnek és esznek dulcsászá. Kacamajka duréknivalójuk van mindenféle szupposztóból, selyemből, bársonyból, némelyik aranynyal hímezett, némyiket prém környez, de pongyolán függ rajtuk a ruha, ha egyszer egyszer fiterne Hvedluck, nem ám úgy, mint a bojár férfiakön. Ezek valóban igen szépek. Nagy, fekete szemük, s fekete hajuk van, bár a ritkán látható kalapjuk alól. Szász szépségek is sétálnak eme gyönyörű, tömött szőrke hajukkal, szép, kék szemeikkel s olyan fehér arccal, mint a liliom. Németül Szélink, mondják. Színészek vsmnik. — Igen, mond a másik, trifilheurjük van. Nem tudunk, németül. Másképpen elmennék. — Tán ez is színésznő, ki itt előttünk megy? — Warum nicht gar? diese ist eine Offizier&man, sie ist sehr nobel. — No, szorítja meg Déryné az Udvarhelyi karját, ezeknek is szép fogalmuk van egy mamtar színésznőről. Ugye Miklós? — Ugy, lelkem. — Ahl buona not ki (tannal» Derry! Éppen herceg Guyka (sic) áll a cukrász butikáje előtt és dulcsácát eszik csészéből kávéskanállal Mellette áll a hercegné. Madame Derry! bonsoir! — Kegyelmes ur! én nem tudok francciádó Tolmács, fordítja magyarra hercegi igediAugusztus 1O., délután S óra. Az egész arcvonalon a szokásos ágyúzás. Az éj folyamán egyetlen összeütközés kivételével, amely Toimstől keletre előbbre vitt minket, semmi sem történt. Egy német repülőgépet abbanfolyamán Fresnesnél lelőttünk. Keleti hadsereg: A Strama-fronton és a Dorian-tó vidékén a szövetségesek meghiúsítottak ellenséges vállalkozásokat. A Vardarcseredét és kívánalmait. A Tolvaj szarkát és a Kékszakállút óhajtják látni az urak. És ekkor Déryné, a kis molivai szinésznő — a nagy maivar színésznő, ki két kezével emelte magasra hazája nyelvét és tradicióit, ki ugy hordozta körül a magvarság szentségét, mint ereklyét, melyből a jövő fog feltámadná — és feltámadott — két kezét keresztbe teszi mellén tiszteletes hálája jeléül a nagy űr előtt és mélyen meghajlik. íme, kis szolgáló hajlik meg alázatosan a korszellem előtt. Húsz ezüst forintokat küldtek utóbb Ghykáék Déryné jutalomi átkán, ki-ki páholyáért. Itt, Brassóban, különösen fontosak a magyarságos hordozói. Mert mi kapcsoljon erősebb vérségi szálakkal, mint ■ a kaltúna, melyet öröklünk. Készen kopunk, melylyel élünk s melyet folytatunk. Pihentető és vigasztaló emlékeim a magyar népköltészet koszorúja, mely Brassó vitékéről, Erdély pereméről szedte tacillatosabb virágait. Az imént kinn jártam a braattói boton,wi magyar evangéliiats temetőben, álltam Zainafti Rab István sírja előtt. Utánam csendül gyönyörű muzsikija. Szent Ilie napján, Zajzon vize partján, oláh lányok, magyar lányok. Piros rózsák, tulipánok. Vidám táncra keltek. Karcsú ifiak örömére Pántlikát tíseltek. És vissz.hangosan felel rá annak a naszv bihari magyarnak éltől és effajta egyszerü kijstöl ihletett szavú: Kiriolya,vszony kertje. Kivirult hajnalra. Fehér rózsa, piros rozs. Szőke leány, barna. — Hogy felszívtuk magunkba az erdélyi erdők, az erdélyi rétek illatát, milyen egygyok velünk nyernyir* mifajtánk, legjobbjaink közül valók . . . Olyan szálak ezek, mint a természet és oly erős szeretet, mint a haliVL_______