Világ, 1917. július (8. évfolyam, 165-190. szám)
1917-07-01 / 165. szám
2 1917. Jbüuh T. vilAg ■ ----------------- -------r”T V.- . tfk. Magyarország elavult alkotmánya, a kormányzat trükkszerűsége, az ellenőrzés komolytalansága, a pártoknak inkább névleges, semmint reális ellentéte, a valódi no spies közvélemény teljes hiánya, a latifundiumok és a banktőke korlátlan uralma azt eredményezi, hogy a szellemi energiák versenyében csak nyomasztó teher a gondolkodás eredetisége és a jellem szilárdsága. A hatalmon levőknek mindenrekész fiskálisai és íródeákjai bámulatos karriereket futnak be, de szinte szenzációszámba megy, ha hehe-hűha egy valóban rátermett ember érvényesülni tud. A legtöbb siker szolgai rutinon vagy a vezető osztályok alázatos kiszolgálásán alapszik s minthogy a dr. Szilárd Bélák az ilyen szerepkörre alkalmatlanok, előbb-utóbb elkeseredett lélekkel vándorbothoz nyúlnak. és nem kell hinni, hogy ez a kultúrát sorvasztó nyomás csak a parasztok, a nemzetiségek és jött-ment hengerek ivadékaira nehezedik rá. Egész sereg példa bizonyítja, hogy íven gyakran a szegényebb nemesség fiai sem képesek bevenni az uralkodó érdekszövetség lövészárkait s minél önérzetesebb, függetlenebb lélek az illető — annál kevésbbé. A nagybirtok és a nagybank nemcsak törvényeket hoz, nemcsak kezében tartja a közigazgatást, de a legtöbb esetben képes megakadályozni minden olyan elme érvényesülését, mely az ő kéreit kellemetlenül érinti. Innen a legjobb szellemi energiák krónikus elkeseredettsége és gyakori kivándorlása. Világos, hogy nemzeti életünknek ezen a súlyos betegségén csak olyan reformok segíthetnek, amelyek utat nyitnak a tehetségek érvényesítésének azáltal, hogy alapjaiban megváltoztatják egész közéletünk régi rendjét. Ha a parlament valóban a népies érdekek szerve lesz, ha a közigazgatás minden fokon demokratikus ellenőrzés alá kerül, ha a nép követei és az ország közvéleménye a tudomány és művészet iránt legalább is annyira fognak érdeklődni, mint ma az orfeum és a lóverseny iránt, akkor joggal remélhetjük, hogy a magyar kuliúra igazi értékeit nemcsak a külföldön, de idehaza is meg fogják becsülni. Az a harc, mely ma az általános választójogért folyik, elsősorban nemcsak a proletariátust és a parasztságot érinti, hanem a dr. Szilárd Bélák nemes csapatát is, akik csak lazájuk feláldozása árán képesek szellemi ar. ~ ——-v~zzl - t-u, -.. - --...^ ■ ——— guk olyan színbe kerülhet, hogy nem méltányosság, hanem kedvezés. Becsülöm a védőnek, Kákler Gyula doktornak a bátorságát is, hogy ezeket a kényes dolgokat kiszálazta és felfedezte. S nem kevésbbé becsülném, például, annak a katonaképviselőnek a bátorságát, aki, miután három éven át helytállt a hazáért, végre kimondaná, hogy a honvédelem ugyan közkötelesség, de az viszont közjog és közérdek, hogy, mikor a háborús állapot megenged és itthon tart mindenfajta nélkülözhetetleneket: azok a férfiak, a népképviselők, kik a nemzet jogkörét képviselik azoknak jogkörével szemben, kiknek háborúban még kivételes is a hatalmuk, ne legyenek éppen ebben az időben e kivételes hatalomnak még kivételesen is alája rendelve. • Én nem tudok csakis undorodni a munkapárt bizonyos betyárkodásaitól s csakis mulatni ellenzéki neki keményedésén. Nem mintha veszedelmesnek ítélném — akár általában, akár olyasvalami számára, amire én súlyt vetek. Amily kívánatos volna, ha minél előbb új választásra kerülne sor —, ha fogyatékosra, ha a Tisza István képtelen választóiörvénye alapján, de más van an erc, mint ez a mostani Ház, annyira nem hiszem, hogy ez az ellenzék, ez a párt tenné majd komolyan szükségessé, s hogy ez a párt sokáig ez a párt maradna, tudna maradni . . . Lehet, hogy mások ezt másképp látják — én így látom. Azt azonban, úgy vélném, nem lehet nem látni, hogy a rengeteg volt kormánypárt ez ellenzéki vagdalkozásában van valami tragikum. Olyan, mint mikor a főispánt elcsapják, s elmegy újságírónak. Olyan, mint a szárazra vetett hal utolsó fuldoklásai. Vannak, azt magyarázza az állattan — tehetséges halál«, kiknek a kopoltyújuk már majdnem tüdő, s ha még egy csöppet azabb volna, tán meg is tudnának maradni. Én nem viccelek a munkapárt úgynevezett fiatal óriásain, kik most, mint a Münchhausen trombitája, egyszerre megtalálták egy hétéves télen át beléjük fagyott hangjukat. Sőt elismerem, hogy egy pár tehetséges, lendületes, nem csupa visszataszító s nem csupa ordenáré beszéd tört elé keserűségükből. Szónoki képesség dolgában meg éppen meglepő volt —, megint kitűnt, hogy a magyar, még a beleoltott idegenje is, született szónok. De aztán? S nos, aztán ? Hát rendszer és országkormányzó rendszer az olyan, melyről hétesztendei mindenhatóság után már csak síron túl derül ki, hogy voltak benne emberek, kiknek majdnem voltak gondolataik s el is tudták mondani?! Utólag rá kell jönni, hogy e gondolatos és tehetségesebb emberekben csakugyan sok renyhe és gomblattalan önzetlenségnek, tunya megszokás gavallériájának kellett élnie; hogy igy tűrték és szolgálták a gondolatlanság s a tehetségtelenség tudatosan eltökélt kormányrendszerét. íme: a munkapártban voltak tehetséges emberek. De miniszter a derék Ghillány báró volt. S ami a gondolatokat illeti . . . Engem — ebben sem sokan fognak velem együttérezni — megtudott a lángoló vallomás, mit Farkas Pál tett a Tisza István államférfim nagyságáról. De a magyar nemzet ezeréves történelmét teszem a Tisza István gróf választójoga ellen, ha valaki megnevez egy gondolatot, mely ebbe a történelembe a Tisza István elméjéből került bele. Azt mondják, hogy nagy ember volt, mert előre látta az elkövetkezendőket. Mit? Azt, hogy háború lesz s ebbe Magyarország belekerülhet? Hát ezt igazán nem volt nehéz előrelátni. S ha valaki magától nem jutott volna e gondolába, eszébe juthatott volna, mikor előbb látta nálunk megalakulni a német-osztrák-magyar, majd a hármas szövetséget, aztán látta megalakulni a francia-orosz szövetségeit, majd látta körbe utazni a jó Edvárd királyt, hogy megcsinálja az Einkreisung-ot, s közben látta nálunk az irredentákat s Nancytan a revancheos tüntetéseket. S amit tett és kierőszakolt, hogy e háborúra ne álljunk készületlenül. .. ó istenem, eddig még senki nem vetette fel a kérdést, hogy mi és ki miatt volt szükséges ez az erőszak. Mindig Tisza István miatt, ki erővel felforgata az országot, hogy aztán erőszakkal megmentse. Házszabályrevízió? mily nevetség, — ki hiszi, hogy, ha van ellenzék, mely igazán akar és helytáll azért it, amit akar, van az istennek az a darabontja, aki bírjon vele? S mit tesz a hatalmas és mindenható többség, ha a renitens ellenzék nem kidobatja magát a Házból, hanem leteszi mandátumát s kerületei sztrájkolnak s nem választanak új képviselőt? Ami pedig a véderőtörvényt illeti: előbb is már a bosnyák anneksziókori mozgósítás megmutatta, hogy nem kell papiroson is megírva lennie a hadseregnek, mely azért mégis megvan megmozdul, mikor szükség van rá. Az meg: micsoda az a maroknyi újonc és romnyi keret, amit az a bizonyos véderőtövény megadott, ahhoz képest, amit már háború második hónapjában a földből kellet e létoppantani? Ámde bármin legyem: bizonyos, hogy úgy a házszabály-revízióhoz, mint a véderőtörvényhez könnyen, olcsón és simán s az országnak kellős nyereségével lehetett ideáljaikat szolgálni. És ezt az állapotot nevezi a reakciós társaság nemzeti politikának és az interligípcia a ráírnána ki Hivatalos harctéri jelentések Vezér Harunk jelentése Keleti harctér: Galíciában az ellenségnek néhány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap délben Brzezany és Koniuchy környékén a legnagyobb hevessége fokozódott. Ott, ahol azt a helyről megköveteli, tüzérségünk erőteljes opigscjimnasite tűzzel válaszolt. Egy Koniuchynál intézett gyalogsági támadás zárótüzünkben összaomlott. Olasz harctér: Ellenséges repülők Trieszt közelében több bombát dobtak le. A Monte Ortigarán eddig 13 zsákmányolt ágyút szállítottunk be. Délkeleti harctér: Nincs jelenteni való. A vezérkar főnöke A német vezérkar jelentése Nyugati harctér. Rupprecht bajor trónörökös hadcsoportja: A tüzérség harci tevékenysége esős időjárás mellett mérsékelt házaink között maradt. Csak kevés helyen fokozódott a tüzelés ereje. Délután egy angol század mélyen szálló repülőgépek kíséretében Amentierestől délkeletre árkainkba tört, de ellenhulladásainkkal nyomban kivertük. Éjjel több ízben visszavertünk ellenséges felderítő csapatokat. Előtöréseink az Yser mellett és St. Quentintől északnyugatra több belga és francia foglyot eredményeztek. .1 német trónörökös hadisoportja: Tegnap reggel bajor csapatok Corlsénytól délkeletre hatásos tüzelőkészítés után erőszakos felderítést hajtanak végre. A támadó csapatok 1200 méter szélességben a hátsó francia vonalig nyomultak előre s az ellensész makacs védekezése ellenére felrobbantottak néhány fedezéket- Az ellenségtől nem háborgatva nagyszámú fogolylyal tértek vissza árkaikba. Este westfáliai ezredek az előző nap sikerét Cernytől keletre kibővítették. A Bovellomajortól délre meglepő rohammal több ellenséges árokvonalat foglaltak el. A foglyok száma jelentékenyen emelkedett. A franciák egyidejűleg Cerny mellett jelentékenyebb erőkkel kétszer is támadtak. Közelharcban visszavertük őket. A Maas nyugati partján is növeltük a június 28-án szerzett előnyt. Az14-es magaslat keleti lejtőjén egyoseni ezred a franciák állását mintegy 500 méter szélességben rohammal elfoglalta és fanna-buraiakból és berliniekből álló rohamosztagok . Pedlmaourttól Esnesig terjedő sikon ellenséges árkokat kerítettek hatalmukba. Itt junius 28 án és 29-én 825 foglyot szállítottunk be. Ai ellenég makacs ellentállást fejtett ki. Véres veszteségei jelentékenyek és ezeket még növelte az Arcourt délkeleti szélén és a 304. számú magasig délnyugati lejtője ellen intézett hiábavaló támadásaival. Albrecht württembegi herceg hadcsoportja: Semmi lényeges nem történt. keleti harctér. Apót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvonala. A többi ellentehataknak növekvő nyomásának határa alatt az oroszok harci tevékenysége Kelet-Gardában azt a benyomást kelti, hogy támadásokba szándékoznak átmenni. Az oroszok erős pusztító tüze zúdul tegnap óta a temberg—brody-i vasúttól, a Brzezanytól délre emelkedő magaslatokig húzódó állásainkra. Konnyckynál éjszaka támadtak orosz erők, amelyek megsemmisítő tüzünkben veszteségteljesen hömpölyögtek vissza Énektől északra és északnyugatra is jelentékenyen erősbödött az oroszok tüztevékenysége. József főherceg vezérezredes arcvonalán és Mackensen vezértábornagy hadseregcsoportjánál a helyzet változatlan. Macedóniai arcvonal: Semmi újság. Ludendorff, első főszállásmester. Az olasz Jelentés Júniuis 29. A tüzérség tevékenysége tegnap az egész arcvonalon élénkebb volt. Alának az ellenség által történt bombázására Falbano pályaudvarának ismételt bombázásával feleltünk. Az ellenség Asiago fensíkján összpontosított tüzelést irányított Color Venegnella környékére. Santa ‘‘Lucia di Tolminónál több ízben junszakítottuk az összekötetést tüzelésünkkel. Az ellenséges repülőgépek az est folyamán nagy tevékenységet fejtettek ki a Karst vonalai felett, de elhárító ütegeink eredményesen harcoltak ellenük. Az anstol jelentés Junius 29. Tegnap éjszaka megtámadtuk az elülső ellenséges állásokat 2000 parányi arcvonalon Ippytól nyugatra és elfoglaltuk. Minden célunkat elértük. Foglyokat ejtetünk és géppuskákat szedtünk el az ellenségtől. A Souchers folyótól délre széles arcvonalon folytatjuk a területhódítást és benyomultunk Astonba. Ezen a környékén is ejtettünk foglyokat. Azonkívül hat géppuskát is zsákmányoltunk. Ellenséges roham csapatokat Fhermtől északra az éj folyamán vias.'nlitasit'dtunk- Eredményes támadást intéztünk az ellenségnek Ioostól délkeletre lévő árkai ellen. Van himlp