Világ, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
Kedd Megválasztották a kormányzót Horthy Miklós letette az esküt A kormány lemondott (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai klédén Horthy Miklós fővezért Magyarország kormányzójává választották. A választás után küldöttség ment a fővezérért, aki a nemzetgyűlés előtt letette az esküt. Az eskütétel után a kormány tagjai miniszter tanácsot tartottak, amelyen elhatározták a kormány lemondását, amiről a kormányzat nyomotjan értesítették- A kormányzó megbízta a kormányt ez ügyek továbbvitelével, amit Huszár Károly miniszterelnök jelentett be a nemzetgyűlésnek és előterjesztette a kormányzó megválasztásáról szóló törvényjavaslatot. A kormányzó megválasztására ünnepi díszt öltött a parlament és ünnepi hangulat uralkodott a folyosókon is. A képviselők mind fekete ruhában jelentek meg, díszruhás katonatisztek szaladgálnak izgatottan a folyosón, a karzatok roskadásig megtelve. Rakovszky István elök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést és pontban tizenegy órakor hirdette ki a választás eredményét. — Horthy Miklóst Magyarország megválasztott kormányzójának jelentem ki. Egy pillanatnyi mély, feszült és ünnepi izgalom. Azután az egész Ház felugrik helyéről és tapsol. Negyedtizenkettő lehetett, amikor megérkezett Horthy ' , a tisztikar, amely kordont vont a kaputól az ülésterem bejáratáig. Féltizenkettő, harsogó éljen, megérkezett a kormányzó. És ezután . . . Feketén és tömören a padsorokban képviselők, amint helyükön állnak, szemben az emelvényen az elnökség. A terem közepén Horthy, amint a besugárzó napfényben, ruhájának ragyogó arany diszitájévei egyedül és méltóságtól, jósén, két ujját felemelve, esküszik. És azután a Himnusz hangjai. Horthy keményen és mozdulatlanul áll a középen, majd a képviselők felé fordul, kenténen és katonásan meghajol és távozik az ülésteremből. Magyarország kormányzót választott- A fellobogózott Budapest Zászdiszes mosolygó márciusi napsütésben vonul fel a kora reggeli órákban Budapest közönsége az Országház-tér elé. Az utcákon mindenütt díszruhába öltözött sisakos rendőrök, zsinóros mentében, lovasrendőrök és rohamsisakban ünnepi ruhás katonák állanak sorfalat az útvonalak mentén, az Országház tér és Plestéri szálló között. Tíz órára már egész kocsipark áll az Országház előtt autókból és magánfogasokból, amelyeken miniszterek és képviselők érkeztek és egymásután sorakoznak a külföldi missziók és követségek idegen lobogós autói is. Az érkezőket feszes tisztelgéssel fogadja a kordont álló karhatalmi különítmény és a díszruhás rendőrcsapat. Bent a folyosókon a parlamenti őrség legényei állnak őrt az ülésterem és az ülésterem déli folyosókon. A Ház folyosója Az ülés megnyitása előtt szokatlanul élénk képe van a képviselőház folyosójának. Már kilenc órakor tömöttek a kamtok és mire az első képviselők beszállingóznak az Alés terembe, csak a diplomaták három páholya üres. Ebbe a három üres páholyba is egymásután érkeznek az olasz, angol, francia avizsziók küldöttei, megjött az osztrák és lengyel követ, mellettük ott látjuk a páholyokban gróf Andrássy Gyula, Huszár Károly miniszterelnök, Beniczky, friedrich miniszterek feleségeit és lsakovszkii házelnök feleségét és leányát. A zsúfolt karzatok közönsége izgatottan várja az eseményeket. A várakozás pedig elég hosszantartó, mert a képviselők még kint a folyosón tárgyalják az új kormányról fölmerült kombinációkat. Már tíz óra is elmúlt és már zúg, hangos a folyosó a szokatlanul nagy látogatottságra, amikor megszólalnak a villanycsengők, belódulnak a képviselők az ülésterembe és pontban féltizenegykor Traszovszky István megnyitja az üllést. Az ülét Elnök: .Napirenden következik Magyarország kormányzójának megválasztása. A törvény titkos szavazást ír elő, felkérem a nemzetgyűlési tag urakat, hogy nevük felolvasása után a szavazólapot a terem közepén e helyezett urnába dobni szíveskedjék. Felkiáltások: Elken- Horthy Miklós. Ezután megkezdődik a szavazás. Egymásután topóznak a képviselők az urdakor. Az elnök megállapítja, hogy mindöss ve kilenc nemzetgyűlési tag nem szavazott, a többi jelen volt az ülésen. A sza-vazatokat ezután összeolvasta az elnök és hangosan kihirdeti: — Lendrston 141 szavazat, ebből 131 szísvazat Horthy Miklósra esett. (A képviselők felullnak és hosszan éljeneznek.1 Elnök: Hét szavazatot gróf Apponyi Albert kapott, egy üres volt és kettő megoszlott, így a nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzásává választotta. (Hosszú eljenzés és taps az egész Ház áll, a karzat közönsége kendőket lobogtat, úgy éljenzi Horthy Miklóst.) Elnök: Javaslom, hogy Prohászka Ottokár vezetésével Gyömrei György, Patacsi Dénes, Szíj Bálint és Ugron Gábor nemzetgyűlési tagokból állt küldöttség hívja meg a megválasztott államfőt. A Ház az elnök javaslata értelmében határoz és a küldöttség elindul Horthy Miklósért. Elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Küldöttség Horthynál A nemzetgyűlés öttagú küldöttsége a képviselőház előtt autóba szállott. A küldöttség előtt Mattyasovszky György főkapitány gépkocsija robogott utána az első kocsiban Prohászkái Ottokár Palacs Dénessel, a második autóban Uöron Gábor Gyárim. Györgygyel és Siji Bálinttal mennek az Akadémia utcán, a Vári-utcán, az Erzsébet-hídon át a Duna parton a Gsellért-szállóhoz. A küldöttség megérkezését diszörség várja a Gellért-szálló kapujában. Éljenzés fogadja a küldöttséget és feszesen állő.Justo mák sorfala között mennek fel a nemzetgyűlés küldöttei a Gellért-száló első emeletére, Horthy Miksé dolgozószobájába. Egynegyed 12-kor Magasházi százados, a kormányzó szárnysegéde, bejelenti a küldöttségét. Horthy íróasztalánál itt, elébe siet abelépő küldötteknek. Pillanatnyi csönd, Prohászki Ottokár egy lépéssel a küldöttség tagjai elé lép, és ezeket mondja: — öméltóságu Grum. A magyar szabadság hagyományos hónapjának első napján, március elsején, illegtelenünk itt töméltóságod előtt, hogy a magyar nemzetgyűlésnek és az egész magyar nemzetnek a nevében meghívjuk a nemzetgyűlés termébe. A királyi hatalom megszűnt és mig az ország alkotmányos élete rendbe, jön, ideiglenes kormányzót kellett választani. Ezt a választási ■hicgtftitUüJi, ma, és az ország anarchiájának megakadáíyazására jó átélte .'igád szinlélyét találtuk megfelelőnél. Nehéz és súlyos" ez a megbízatás, de a magyar nép megérdemli, hogy Főméltóságod elfogadja ezt a súlyos megbízatást. Ennek az ünnepnek szerény kerete mögött ,milliók hódolata és hálája él, jöjjön el főméltóságod és fogadja el Magyarországtól ezt a áádolatot. Horthy Miklós meghatva hallgatta Prohászki szavait, city. pillanatig maga elé nézett és egyszerű, közvetlen hangon ezt mondotta: — Kedves uraim! Áthat engem az óriási iv.as tisztegetés, amely az önök megjelenésével az ország mermivilyámihisából ért. Egydutsután kezet fogott a küldöttség tagjaival, majdbocsánatot kért, pár percre visszavonult és tíz perccel később tölzsernagyi diszuniformisállan. összes kitüntetéseivel megjelent a küldöttség déli és a Gellért-szálló sortálló katonáinak éljenzése közben indult vissza a küldöttség Horthy Miklóssal a parlamentbe. Megérkezik a kormányzó az országházba Ient a Geflért-szálló előtt-a tömeg kendő- Kiimala RiF-* és éljenzése között egymásután robogt p atkányok lavírett fények lépkednek aréffinán. A budai hegyek fölött élő, fehér gomolyportika felhők úsznak az ég mély kék kupolája alatt. Johmbet pompás ege. Vasárnap délelőtt: és ■*- februárjé^ Az újpesti rakpart jelzőtáblái vezetnek. A nénit malmok után a szénporból taposott parton csupa csönd. Pedig valaholnyan, nagyon messziről, vagy egészen a közelből, — nagy távolságból lassan-Dasnu életnagyságára nyúlva, vagy hirtelen a partmenti árkokból felbukkanva, egy-egy leroskadt palánk mögül a szemem sugarai közé nőve; emberek jönnek, furcsák, titokzatosak. Nem hallom a lépéseiket, a puha fekete szőnyeg a partok útja, a tegnapi eső, csöndes égi vándorok keserűsét könnye puhára lágyította .. Furcsák és titokzatosak ezek az emberek. Rongyos rongy a ruhájuk, jutassákok fekete emléke csavarodik a lábukra, mélyen szemükbe húzódik a sapka, vagy a betört, lyukas kemény kalap, ívik ezek? — Halló! — mondom az egyiknek. Egy pillanatig ráza néz és szó nélkül tovább siet. — Bátyám!- kiáltom a másikra. Ijedten elődilog. Vasúti őr jön a kihajló sínpár mellett. Pánik őszön: Adjon Isten ! ... Köszöntöm, de még visszanézek a fűre a, néma emberek után. A vasúti őr mosolyogva kihül: — Hm . . . l’aikánok! Egy kis csönd. Nevet, a vasúti. — Azok! . . . Erre lefele, a parton, itt bujkálnak a patkán-likakban . . . Lopós emberek, kivertek, mocskosok . . . Hét! Igaz is. Lopósok, mocskosok, x x x x —- patkár.-ik! . . Ez természetes. Minek ehhez a vasúti? Magam is kitalálhattam volna. A Bodor-utca félórányira van a várostól. Mire ideérek, beborul. A kiáradt Dana apró szigetei között szenynyes hullámok csapkodnak és a Csillaghegy messzi krátercsúcsa felől erős észak-nyugati szél fu. Egy két lépés csal és előttem az ellepei. Mélyen a parti út alatt. hepehupás, szennyes-sáros árokban néhány sor ház. Első pillantásra:' a bombázott Marcin*, l’ntervvikow és Horodnik. háborús Bukovina szomorú házai. ■ Nem azok. A Sepsi házai ezek. Rettenetes ... Torkomba dobban * szivem. Micsoda élet? . . . Apró kis füstsáv nyújtózkodik az egyik kürtőből a borútt égre. Itt emberek laknak!... Az első ház: rom. A tetőt széthordta a szél, a falakból emberi kezektépték ki az ajtókat, ablaktáblákat. — A szobák még élnek. Az egyik sarokban füstölgő parázs, zsíros papirfoszlányok, egy lyukas szék, kormos fazék . . . Valaki dőzsölt itt az éjszaka ! ... A másik ..szó, bábán”, a sáros földön megmozdul egy rongy-rakás, — irgatatas Isten! — egy ember!... Kelüli földön. Borzas ős haja riadt, nedves szemébe csapódik Bambán, mosolyogva néz rám. Lassan széttieul a szája. Neve.." Hangosan, rikácsolva nevet. Felugrik Rongyokban lóg róla a soha. A derekán kóc-madzsigon egy kicsinyke pléh-kard. Katona-sipkát emel fel a földről, a feje búbjára csapja. Kis játék-dobot kerít elő a farokból, a nyakába akasztja. Két száradt, elgörbült faágat fog meggypirosra fagyott kezébe... Megperdíti a dobot... ■v Abihihhi!... Ahihibhii!. . — Így rikolt és lila ajkai között a lefutó nyár keserű létében vak, sárga fogák villannak. — Ahihibhi!... Felém jön. Méltósággal, gőgös a,mint egy eroikus fejedelem. — Ahiiiihhit ! Perdíti a dobot. Lásta lepke előttem. Hirtelen megáll, a felhőket nézi. Káin néz, a felhőkre mutat, s titokzatosul, mély meggyőződéssel magyarázza: — A-hi-hi-hhí!.. Mit akar mondani?... Akármit - igaza van. Boldog. Nálam, mindenknél boldogabb. Belond. • Köli Imi János, negyvenegy éve, nős főbérle. Kolibri Jánosné, született Brda Máris, negyvenéves, ferjezett. Kolibai János, négyhónapos, családtag * Morvai Károly, húszéves, albérlő. Egy szobi lakóinak névsora: x x x x x x a x ,y x x x x y x x x x x x x x x x — Mer a'lakás — mondja Kolibai János — az nem rossz. Kicsinykét nedves, az igaz, de nem' rossz. Keid a isi "festés?, fekete, súlyos vízióitok: a nedvesség. Két méter magas a szoba, két "és fél méter hossza. Két kicsinyke punéiaágy, meg még egy kicsinyke rozoga asztal, a bútor. Mi még?... Egy olvasó a falon Jézus keresztre feszített testével. Ennyi... A szobaár, j » Morvai Károly alszik -az egyik ágyban, a másikbia bániján alszanak. Apró, rozoga, ablak . falban, deszkával beszerezve. Bűz, nedves, rothadó párák a szobában . .. — „Mer a lakás, az nem rossz!...” Negyven egyéves ez a Kolibai János. Napszámos. Megkeres egy héten 120 koronát is. 1 a mu marka. Most nincs ,nuika. De azért megél. — Nem panaszkodom, — mondja — azt , nem tehetem! Néni is teszi. --- tzőke, selymes ,haja bekg a sínébe, a szeme kék és mosolyog. ... — Van még idehaza, hogy na hazudjak.... 180 koronám... Spórolj... . — Vau, vau!... — mondja rá Morvai, az albérlő — No ugyi, nem hazudtam?... — nevet, rá botibagjm Kolibai. — Mert kérem, ittvan mingyár a 20 korona, akit Máris kapott a misszijótti, meg 3 negyven ... ,— Hadd mán — mosolyogtorv.ii --- eiUjsz.l 11 •, az Elhiszem. Azt mondja Morvai: Orvos az ur? — Nem, — miért? — A raejtem, — panaszolja Morva! -- tip a & ar tjenn. Meg ?zúr is. . Kigombolja az ingét, mutatja a mellét: —■'horpadt szomorú mell. Hát igen, másképpen nem is bursóáé.Vért köp. Megkérdezem: — Izzad éjszaka ? •— Hohó! — nevet Kolibai — urr.vnincs tiloj?. A!* szik ez, mint a bunda'! . . Akkor éjjel, azaikora, Jan született, akkor is aludt... Réggel csak csudálkozott... — Be kell mennie, városba, a klinikaiad Morvai elnéz a barna ég alatt, a város felé. Neki támaszkodik a falnak, úgy néz a kupolák irányában: — A város!... A város!... — mondja halkan és megcsóválja a fejét- — Oda nem! .. Nem megyek oda... Itt születtem a Tepsiben, itt akarok meghalni is!... Meg fog halni, itt fog meghalni. . A Tepsiben .. Húszéves Morvai Károly. Albérlő . .. * Jöjj Máris a gyerekkel. Szomszédok. Hatalmas, csontos, elnyűtt asszony. Nevet. Nagy, piros inge, vnd vesén csillog. — A Marig! -t mondja szeretettel Kolibai —-láz meg a Jani, a fiam!... A Jani négyhónapos, puffadt képű, gyönyörű kis gyerek. — A bolhák egy kis,é összecsípték, azér haragos az arca! — magyarázza Máris. Hát bizony, a boltja — az igaz!... És elmeséli Nobal a házassága történetét. Egy évvel ezelőtt küd'.ck össze. Hátraveti a fejét Máris, úgy nev.it: — Nagyon szerelmesv olt ám .f .Imit! - kacagja és megfenyegeti ujjával az urát. — Millikistáp ajándékot hozott . . VILÁG 1920. március 2.3