Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Vasárnap Az örsterváló-táborok További pont az internálások megszüntetése. A szociáldemokratákkal megkötött békében egyáltalában nem látjuk, hogy a kormány ebben a tekintetben egy radikális operációt végezne és megszüntetné a kommu­nista­ tenyészetet. Talán valamennyien tudunk arról a tizenhatesz­tendős leányról, akit Sátoraljaújhelyről vittek be az internálás­ táborba teljesen ártatlanul, aki már ott a táborban férjhez is ment, sőt boldog állapotba kerülve, talán éppen a mai napon válik anyává. Ezt az esetet felhoztam a belügyminiszter úrnak. A belügyminiszter úr azonban, úgy tetiszem, nem tartotta legsürgősebb gondjának azt, amit minden ember megtett volna a vitágon. *­­ Ez a legembertelenebb cselekedete ennek a kor­mánynak s nem hiszem, hogy ilyet ma valaha egyetlen kormány a világon elkövetett volna. (Úgy van ! Úgy van , a bal- és szélsőbaloldalon.) De a politikai okosság is azt követelte volt"’ a 'kor­mánytól, hogy végre oszlassa fel ezt a tábort an­­ a feloszlatásra teljesen megérett. (Giesswein Sándor : Épp úgy, mint ez a Ház.) A megállapodás szerint annyi engedményt tet a kormány, hogy akik a szociáldemokrata pártnak Igei jelentik, hogy ők, mint a párt tagjai, ez időszerint Zal­v­egerszegen vannak, azokat kiengedik. Ennél erké­ste­­leneb­b paklit, ennél erkölcstelenebb megegyezést még soha semmiféle kormány nem kötött. Hát csak a szo­ciáldemokrata párt ügye Zalaegerszeg ? Nem lehet ott más párti egyén is ártatlanul ? Hát csak a szociál­demokrata párt érdemli meg azt, hogy az ő tagjait, ha jelentkeznek, kiengedjék ? (Szabó József: Én is egy­szerre szociáldemokrata lennék, ha kiengednének!) Még egy tárgya volt a kifogásoknak, s ez a jelent­kezési kötelezettség. Tudvalévő dolog, hogy Magyarországon ma 21.000 ember van arra ítélve, hogy hetenként kétszer-három­­szor, esetleg mindennap jelentkezni tartozik a rendőr­ségnél. Az ilyen rendszerrel a nemzet sorsát nem lehet előbbre vinni. Tegyünk egy kis számítást. Mivel fél­napig tart egy jelentkezés, mert sorba kell állni, a 20 ezer ember hetenként 60 ezer félnapot mulaszt. Ez 210.000 munkaóra egy héten, 12.500.000 munkaóra egy esztendőben. Ha tehát úgy számítjuk, hogy egy ember egy óra alatt 50 korona értéket termel csupán, pedig ez a minimum, akkor egy év alatt 625 millió korona rerdelési veszteség éri ezt az államot. (Bródy Ernő: Ez a többtermelés.) Vájjon nem humbug-e, amikor a kormány ,U a többtermelést hirdeti, ugyanakkor 24.000 ártatlan embertől évi 625 millió koronát rabolnak el már két esztendő óta ! Ezzel befejeztem azokat a pontokat, amelyek köz­­tudat szerint a szociáldemokraták és a kormány között való megegyezés alapját képezték. Nem tudom azon­ban, hogy a békének alku tárgya volt-e az a rengeteg közalkalmazott, akiket felületes és törvénytelenül le­folytatott fegyelmi eljárások, felületes ítéletek követ­keztében állásvesztésre ítéltek. Ma az a helyzet Buda­pesten, hogy a tanítótestületekből az igazgatóknak egész sorát, akik becsületben, hazafias működésben őszültek meg, akiknek háta mögött gyönyörű kulturá­lis munka áll, ez a kurzus kizárja a hivatalukból, azért, mert a Károlyi-kormány idején állítólag a fakultativ­­ vallásoktatás mellett kardoskodtak, holott történelmi­leg meg lehet állapítani, hogy e mellett volt Budapest székesfőváros tanácsa, sőt maga a klérus is óriási kon­cessziókat tett, mert csak Prohászka püspök úr cikkére célzok, amelyben elismerte, hogy a fakultatív vallás­oktatás lesz a jövendő válásoktatás módja. Sajtószabadság Nem tudom, a szocialistáknak tett koncessziók fe­jében élvezhetjük-e a közszabadságok ama mérvét, amely a kormánynak legutóbbi heti ténykedéseiből végre felénk árad, de az bizonyos, hogy valamiféle köz­­szabadságok megadásáról a kormány már gondosko­dott. A sajtószabadság volt az első fecske. Meg kell azonban állapítanunk, hogy mindaddig, amíg a kivéte­les törvényekben a miniszter számára biztosított kol­­portázsengedély-megvonás joga a belügyminiszter, te­hát a közigazgatás kezében van és nem a független bí­róság kezében, mindaddig nincs Magyarországon sajtó­szabadság, hiába írják a lapok, hiába hirdeti a kor­mány ; mindaddig, amíg lehet egyetlen­egy újság, akár­milyen párti újság, amelynek az utcán való árusítását a belügyminiszter megtilthatja anélkül, hogy ez az új­ság egyetlenegy betűt írt volna le olyat, amiért az ügyészség vádat emelhetett volna. (Andaházy-Kasnya Béla: Azt mondják, hogy : győztes Kossuth Lajos, — és elveszik a szabadságot.) .­­ « Cs. és kir. köztársaság Bocsánatot kéret, ha a királykérdéssel eddig még nem foglalkoztam, de feltett szándékom­ volt, hogy ko­moly problémákkal töltöm az időt. Én feltétlenül he­lyeslem Apponyi ama kijelentését, melyet nem itt az­lésteremben, hanem a folyosón tett, hogy végre meg kell alkudni azzal a gondolattal is, hogy köztársaság­ról lehessen beszélni ebben az országban, de ilyen cs. és kb­. köztársaságot, mint amilyen ma van, én nem tudok elképzelni. Hiába hívják ezt királyságnak, én mégis csak köztársaságnak látom és igyekezni is fo­gok, hogy kormányzósági mivoltában minél tovább megmaradjon ez az ország és a királykérdés mielőbbi személyi megoldásához egyáltalán nem fogok segédke­zet nyújtani. Rátérek a kormánynak legközelebbi szándékaira, mint amilyen a választói jog. Csak egész röviden kí­vánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Nagyon csodál­kozom azon, hogy a kormány, amelyet, elvégre a nem­zetgyűlésnek többsége támogat, nincs megelégedve azzal a választójoggal, amely neki többséget ad. Hát mitől fél a kormány ? Az új Friedrich-féle választói jog be­bizonyította hogy a legszélesebb alapokon fekvő vá­lasztói jog is reakciós többséget tudott összehozni, amelynek semmiféle szociális érzéke nincs és amely csak a kiváltságos osztályokat támogatja. Mi szüksége van tehát a kormánynak arra, hogy megváltoztassa m­á­soktzipjogot, asossig as­s moldó többséget tudott összehozni ebbe a képviselőházba ? A főrendiház reformjáról pedig egyáltalán nem beszé­lek, mert én nem ismerem el, hogy a sürgős problémák között ez volna, a legfontosabb. Bánffy a „Befgcr“-bcn Végezve így a belpolitikával, még csak egy kérdés van hátra és ez: a kormány külügyi politikája. (Kerekes Mihály : Ilyen is van !) Drozdy Győző: A kormánynak van külpolitikája, de az épp olyan kétszínű, mint amilyen kétszínű volt a kormánynak a királykérdésben elfoglalt álláspontja. Eddigi külpolitikánk alaptétele a lengyel-barátság volt Mindenütt hirdettük, történelmi el'ékek alap­ja len­gyelekkel való szövetség, "barátság gondolatát Mi be is tartottuk volna a lengyelekkel való rokon­­szenv irányát, azonban úgy láttuk, hogy a felsőszilé­ziai irdésnél, mikor a lengyelek összekülönböztek a németekkel, mi a lengyelek pártjára álltunk és ezért megharagudtak ránk a németek, mikor a tesche- i kér­désben a lengyelek összekülönböztek a csehekkel, ak­kor megint a lengyelek pártjára álltunk és ezért meg­haragudtak ránk a csehek. Erre a lapokban már k k­özöl­­ték is a cseh atrocitásokat a Magyar Távirati Iroda tudó-­fása alapján, amit a lapokban leadtak. Végre az­­t m már a miniszterelnök úr belátta, hogy nem jó -e csetne­­­­két maga ellen lázítani, összehívta az újságírókat és azt mondta, hogy nem helyes, hogy a tescheni atroci­tásokról írnak a lapok, szóval ugyanazért pi -gátta meg a lapokat, amit a Távirati Iroda adott nekik anyagként közlés céljából. Aznap, midőn a kilentente felvonult pPP-nink, hagytak cserben a lengyelek is minket, mert Ski­--mnt Ezután Szterényi személyes megtámadtatás címén kér szót A tegnapi ülésen — úgymond — a külálla­­mokkal való kereskedelmi viszonyaink ideiglenes sza­bályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Ereki képviselő úr szükségesnek látta személyemmel foglal­kozni. Teljes erővel tiltakoznom kell az ellen­­ beál­lítás ellen, amelyet ő alkalmazott. Téves Krill­­al azt mondotta, hogy én sohasem támadok zsidó vállalatokat és zsidó monopóliumokat, majd azt jelentette ki, hogy világnéz­eti felfogásunkban egy egész világ választ el bennünket egymástól, úgy­hogy mi itt ellenfelek va­gyunk. Azt a beállítást, hogy én a keresztény mono­póliumokat támadom csupán, a leghatározottabban és a legerőteljesebben vissza kell utasítanom. Kérdem Ereki képviselő urat, várjon a szeszkartel keresztény vállalat-e.. (Budavári László : Ö nem! Ebben igaza van!) Vagy talán keresztény vállalat lest azáltal, hogy néhány kurzusembe­r ott érdekeltséget vállalt állások­kal és egyebekkel. Támadást intéztem a foszfát-ügyben. Ez sem keresztény vállalat. Avagy talán a cukor­kartelt tartja a képviselő úr keresztény vállalatnak ? Kérdem, mióta lettek bányatulajdonosaink egyszerre ismét ke­resztények Ereki úr szemében. A gazdasági életbe ne vigyük be a felekezeti kérdéseket, ezeket nyugodtan kell tárgyalni. Ereki Károly: Tény, hogy Szterényi támadta a szeszkartelt, a cukorkartelt, szóvátette a foszfát-ügyet, mégis az egész országban az a vélemény, hogy ő nem egyenlően támad keresztény és zsidó vállalatokat Én pedig igen. Tény az is, hogy a keresztény vállalatok elleni támadás erős sajtókampány után hangzott el. (Szterényi: Tiltakozom ennek még a feltevése ellen is.) Most egy nézeten vagyunk a panamák és a monopó­liumok üldözésében. Ebben az irányban én mindig küzdeni fogok és örvendeni fogok, ha Szterényi velem lesz ebben a küzdelemben- A fajmagyarok Szünet után Weiss Konrád beszélt. Ha a külügy­miniszter úr itt volna... (Lingauer Albin: Teljesen mindegy volna.) Valószínűnek látszik, hogy most vagy fest, vagy egy újabb koronázási díszlet felett gondol­kodik. Arról van szó, hogy megszállás alatt sínylődő magyar véreinket börtönbe hurcolják, heteken, hóna­pokon keresztül ott tartják. Most legújabban az osztrákok alighogy megmelegedtek, máris elcipelik magyar véreinket. A portorosei konferencia lezajlott és arról, hogy ott mi történt, a nemzetgyűlésnek sem­miféle tudomása nincsen. Portoroseban érdekes dol­gok történtek. Elhatározták, hogy az államvasutak ko­­csijairól a Máv. felírást törlik és helyébe Á. V. Hungária felírást festenek. A Máv. jelzés olyan jelzés volt, amely a külföldön is nagy tiszteletet és m­egbecsülést jelentett a magyar államnak. Eltörlik ezt a jelzést és sok millió korona költséggel átpingálják a kocsikat. (Diniek Vidtor: Nagyon benne vannak a festésben. Friedrich István : Tomcsányi a festőminiszter.) A kormány csi­nált egy kormány válság-kabarét, amelyről mindenki tudta, hogy hogyan fog végződni. Az utolsó pillanatban jött a kormány az indemnitással. Ne fogják ránk, az ellenzékre, hogy mi kergetjük ex-lexbe az országot. (Drozdy Győző: Amióta ők kormányoznak, mindig ex-lex van.) A miniszterelnök úrnak eszébe sincs vá­lasztójogi javaslatot beterjeszteni, hanem rendelettel akar róni oktrojálni egy választói jogot és olyan bru­tálisan akar választani, hogy azt még Tisza sem tette. (ügy van ! ügy van !) Bizonyos, hogy a tisztviselői el­látás a legrosszabb, mert bizonytalan, nem akkor ad­ják, amikor arra szükség van. A vasutasok nevében azt a kérést terjeszti a kereskedelemügyi miniszter elé, hogy ugyanazokat a címeket és­ rangokat adja meg a magyar vasutasoknak is, amelyeket a vasutasok kül­földön élveznek. Szól a fajmagyar-sarj kérdéséről. A legutóbbi időben gyakran emlegetik, hogy szép kis társaság ez, és különösen a legitimistákra vonatkoz­tatják ezt, ahol ilyen nevű emberek szerepelnek, mint Haller, Tassler, Fangler, Friedrich, Lingauer Albin és Weiss Konrád. Nem érti, hogy merik ezt a kérdést keresztényi részről előhozni, hiszen a püspöki plénum legkiválóbb tagjai, Csernoch, Rott, Hanauer és­ Pro­­hászka ugyancsak nem fajmagyarok. Van-e nagyobb költőnk, aki szebben irt magyar verset mint Petőfi Sándor ? (Andaházy Kasnya Béla: Van. Budavárt Nagy derültség. Kerekes Mihály: Rubinek se fajma­smu frfcrfrjcfi läfe&y s&n M & testes, lengyel külügyminiszter aznap Prágába utazott és be­jelentette, hogy ők is részt vesznek a Magyarország elleni fellépésben. Minek szaladunk tehát olyan szekér után, amely nem vesz fel ? Nézzük meg, milyen komolyan veszi a mi kül­politikánkat és külügyminiszterünket a külföldi sajtó? Amidőn Bánffy miniszter úr Marienbadba utazott tár­gyalni, a cseh lapok azt írták róla, hogy ez a Bánffy tavaly még a Berger-kávéházba járt éjjel-nappal, ott meghallgatta Molnár Ferenc és Ib­ódy Sándor vicceit, azokat elvitte a mágnások közé és ott szellemes ember hírébe keveredett. (Derültség.) Azt írták róla, hogy semmi kvalifikációja nincsen, — megállapíthatjuk mi is _— legfeljebb csak annyi gyakorlata, amennyit gróf Károlyi Mihály megbízásából a külállamok fővárosai­ban eljárván, szerzett magának. Ahogyan külföldi követségeinket megalkották, az minden gyakorlatiasság dijján van. Jól tudjuk, hogy Németország Párisba, Londonba, Rómába valóságos kereskedőket, gyakorlati szakembereket küldött ki, mi azonban kiküldöttük Londonba Hedry Aladár urat. Ki ez ? A közgazdasági életben sohasem találkoztam ezzel a névvel. Nagyon sötét képet festettem, de őszintén szólva, mi optimisták vagyunk. Mi hiszünk abban, hogy ez a reakciós rendszer, mely két esztendő alatt a sarka alá tap­­ta ezt az országot, amely reakciós rendszer elné­mít ebben az országban minden szabad törvényt, mely a több termelést megakadályozza, a szabadkereskede­lemnek gátat emel és az emberi és polgári boldogulás útját állja, ez a reakció el fog pusztulni és jön egy jobb kor. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon) Nagy derültség.) Ne hűny, töressük­ tehát mindig a fajmagyarság kérdését. Most, maikor a király itt volt, a királyt is a fajmagyarok akadályozták meg és tar­tóztatták le. Bethlen István a fajmagyar, anzikszkártyá­­kat írogatott az entente-nak és Bánffy Miklós, a faj­magyar, koronázást rendezett, majd dek­onizált (Ke­rekes Mihály: A koronázáskor Tomcsányi is zászlót vitt.) Kik voltak Somogy­ gyilkosai? A következő szónok Andaházy-Kasnya Béla volt, aki Pekár Gyula állandó toporzékolása, közben alig tu­dott szóhoz jutni. A túloldal felfogása szerint —­ mondta Kasnya — talán lehet, hogy jogrend van, de kérdés, hogy azok a törvények, amelyek korlátozzák az emberek szabadságát, fenmaradnak-e. Nálunk arra hi­vatkoznak az utóbbi időben, hogy az atrocitások meg­szűntek. Látszólag megszűntek, a valóságban azonban nem, mert az történt, hogy a felelőtlen elemek munká­ját átvették a felelős elemek. (Felkiáltások: Ezt már hallottuk. Egy hang: Ezért megyünk ex-letbe. Vá­­zsonyi Vilmos: Nem most megyünk ex-lexbe! Már két éve benne vagyunk.) Amikor a felelőtlen elemek ga­rázdálkodását láttuk, bíztam abban, hogy jöhet egy kormány, amely elég erőt fog mutatni ezek letörésében, de a kormány nem hogy ezeket letörte volna, hanem még lehetővé tette ezek garázdálkodását. Itt van az in­ternálás, a sajtószabadság kérdése, a rendőri jelentke­zés, a trafik- és moziengedélyek elvétele, amelyek a kommunisták rendeleteivel azonosak. (Pekár Gyula: Hogy lehet ilyet mondani !) Amíg itt bűnösök szabadon futkoshatnak és amnesztiát kaphatnak, addig nem le­het jogrendről beszélni. (Budavári László: Ki volt azt) Andaházy Kasnya Béla (Budavári felél : Akkor há­borodott volna fel a képviselő úr, amikor ezeket elkö­vették, de akkor nem nagyon háborodott föl. Tessék csak Somogyi gyilkosaira gondolni. (Budavári: Kik voltak Somogyi gyilkosai ! Friedrich István: Tudja azt mindenki Budapesten.­ Szükségesnek tartom kije­lenteni, hogy akkor a hatóság a tetteseket kinyomozta, jelentést tett a felsőbb hatóságnak és kézenfekvő, hogy a gyilkosokat kinyomozták, de nem büntették meg. Pekár képviselőtársam felháborodott, hogy a mozi- és trafikjog elvonását és a tanerők elbocsátását a kommu­nista rendeletekhez hasonlítottam. (Pekár Gyula: Fe­gyelmi alapján bocsátották el őket Ez csak arra jó, hogy a kormányt diszkreditálják a külföld előtt! Ez hazafiatlan eljárási) Ne takaródzzék a képviselő úr­a­ külfölddel. (Drozdy Győző : Ismerjük a Pekár-féle fe­gyelmit. Pekár Gyula : Meg akarják lazítani a fegyelmi vizsgálatok tekintélyét.) Lehet, hogy mindez a külföld előtt rossz színben tű­nik fel, de ezért nem a kritika hibás, hanem a tények. (Pekár Gyula : Miféle tények ? Amíg nem hallunk konkrétumokat, az ilyen vád csak rágalom.) Ezt nem lehet haraggal elintézni. Rassay Ká­roly : Sem testsúllyal.) Amiket mondottam, azok té­nyek. (Pekár Gyula: Halljuk a tényeket. Tegye le a Ház asztalára.) Itt a mozirendelet, itt a trafik engedélyek és az italmérési engedélyek megvonása. Pekár! telitalálat érte (Az elnök folyton csenget, a zaj azonban egyre nő, az elnök nem tudja a rendet helyreállítani, kénytelen az ülést néhány percre felfüggeszteni.) Rövid szünet után Andaházy Kasnya Béla folytonos zaj közben foly­tatja beszédét. Az amnesztia-rendeletre vonatkozólag — úgymond fájdalmas érzéssel kell megállapíta­nom, hogy a második rendeletben nem látjuk azt a ke­resztényi szeretetet és emberbaráti érzést, mint az el­sőben. A második rendelet politikai izó, mert az igaz­ságügyminiszternek tartja fenn a rendelkezést, hogy kinek akar amnesztiát adni. (Rubinek István : Nem a miniszter adja az amnesztiát. Ralsay Károly: Benne van a rendeletben.) Gömbös képviselő úr azt mondotta, hogy ebben az országban nincs üldözött ember. Ez tényleg igaz is. Azok, akik a Hazafiasság ürügye alatt gyilkoltak és raboltak, valóban nem üldözött emberek. A bécsi emigránsok között sokan vannak, akiknek az itthonléte kívánatos volna. (Pek­ár Gyula : Mind haza­­áruló.) A bécsi emigráns-tábort fel kellene oszlatni (Nagy zaj a Kisgazdapárton. Felkiáltások ! Micsoda emigránsokról beszél­t Rassay Károly: .4 rendelet igy nevezi őket. Budavári László : Hitvány kommunisták.) Sok különb ember van közöttük, mint önök között (Óriási zaj az egész Házban. Pekár Gyula :­­Bűnpárto­lóit és megjegyezzük magunknak. Az egész Kisgazda- Szterényi és Ereki vitája VILÁG 1922. január 1 .

Next