Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
fcdiscentre és kiadóhivatal: András*?Out 47. Telefon 36—00, 81-90. Elfedési árak Mityirországban: Havi 200,* évi 000 katona A .VILÁG* megjelenik férfi kivételével mindennap. Egy.* szám ára Budapesten, vidéken éspályaudvarokon hétköznap 10 korona, vásáros ünnepnapon 15 korona. Ausatriiban Minap 1000 osztr. korona, vasárnap 1300 esztr. korona Jugoszláviában Minap 2 ■dinár, vasár- és ünnepnap 2tyi dinárt XIII. évfolyam Egyes síim ára 10 korona Budapest, PÉNTEK 1922 december Vi ■MMUMiTTMiraT—mif iTrinB'Tr—mi ■ ■____________________ ________ Hirdetései feltétellei Budapest® a VILÁG iiadóhovatalát.i,n. Blockner J. Braut, Bokor, Bezikő és Társa, Győri és Nagy, Hajánskin és Vogler RT., Tenczer Gyula, XIX 109, Kléin Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cemél, Schwara József, Siklay, Mezei Antal, Morse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dakos’ Nachfolger, Rudolf Mosat. Berlinben . Alan Krácsén strasse 88—19 274-ik szám Gunaris Az angol követ elutazott Athénből úgy, amint am egészen százharminc év előtt az ifjabb Pit viszszahívta Anglia követét Párisból XVI. Lajos kivégzésének napján ... Az angol politikának vannak prrdíciói, az angol politika nem tilt politikai gyilkosságokat, az angol politika nem ad kezet azoknak, akik politikai okokból gyilkolnak. Az angol követ nyilván elutazott volna Athénből, akkor is, ha Gunarís, Stratos és társaik kivégzését menteni, vagy magyarázni tudta volna a görög forradalmi bizottság. így azonban még kevésbbé késhetett az angol követ búcsúvétele az Akropolistól, noha Görögország védence volt Angliának egészen idáig. Az Athénben végrehajtott kivégzések felháborítóak, mert politikai okokból öltek, és felháborítóak, mert politikai oktalanságból öltek. Súlyosabb bűnt nem követhetett volna el Görögország érdekei ellen a forradalmi bizottság, mint amilyen az volt, hogy a fronton reábizonyult tehetetlenség palástolására védtelen és ártalmatlan foglyokat gyilkolt le. A görög forradalmi bizottság, amely a frontról rendetlenül visszaáramlott katonák fegyvereire támasztja jogait, nem tartotta szükségesnek a tapasztalt politikusok bekapcsolását munkájába, nem tartotta szükségesnek Venizelosz hazatérését és bízott abban, hogy akinek isten hatalmat ad, vagy aki más módon ragadott hatalmat a kezébe, megtalálja a hivatalához szükséges eszet is. A példabeszéd azonban most nem talált igazolásra, mert a vert görög hadsereg maradványai síitái Görögország élére segített forradalmi bizottság az embertelenségein felül súlyos esztelenséget követett el. Az athéni kivégzések napja legalább olyan súlyos következményekkel fog járni Görögországra nézve, mint a görög front kisázsiai összeomlása. Háromszor vétkeztek súlyosan Görögország ellen a görög tisztek egyes csoportjai. Akkor, amikor a hadsereg hangulatával érvelve és a hadsereg lázadásával fenyegetőzve követelték a, visszatért Konstantintól, a békekiráylói a háború folytatását. Akkor, amikor a kisázsiai fronton nem tudták kivédeni Musztafa Kemal számbelileg gyengébb csapatainak támadását, és nem tudták feltartóztatni a hadsereg visszaáramlását, felbomlását, pánikszerű menekülését. Harmadszor pedig akkor, amikor a katasztrófa után nem az volt a legfőbb gondjuk, hogy a a a háromesztendős kisázsiai harcoktól demoralizált katonákat lefegyverezzék és hazavezessék, hanem ezeknek a katonáknak segítségével elűzték a királyt, elűzték a kormányt, félretolták a tapasztalt politikusokat és maguk kezdték kormányozni Görögországot. A jelszó akkor az volt, hogy csak a katonai kormány, a leszerelt katonák kormánya tudja megvédeni Kelet-Tráciát és a törököktől visszakövetelt egyéb területeket. A forradalmi bizottság azután szépen, simán kiürített mindent, aminek kiürítését követelték tőle, bizonyára lecsüggesztett fejjel, de engedve a kénytelenségnek: a vert hadsereg maradványai nem akartak tovább harcolni, a vert hadsereg maradványai beérték a Kis-Görögországgal, ha a Kis-Görögország fölött övék az uralom. Venizelosz jó diplomata, de Athénben még nagyobb szükség lett volna rá, mint Parisban, Londonban, Lausanneban . . . A görög katonai forradalom vezérei nem nagyon hívták haza Venizeloszt, és Venizelosz sem nagyon kívánkozott haza, mert előre látta a felbomlott hadsereg forradalmának katasztrofális továbbfejlődését. A várt katasztrófa most bekövetkezett. Az ententehatalmak közül még a törökbarát Franciaország is kénytelen volt idáig számbavenni azt a körülményt, hogy a háborút vége felé Görögország az entente oldalán harcolt, és így a volt szövetséges érdekeit nem áldozhatta volna föl teljesen a volt ellenfél követeléseinek. Gunarisnak és társainak kivégzése Franciaországot most feloldotta az erkölcsi obliga alól, és Olaszország, amelynek érdekei amúgy is ellentétesek a görög érdekekkel, most teljesen szabad kezet kapott arra, hogy kiaknázza Kewal pasa kisázsiai győzelmét Görögország rovására. Az angol támogatás pedig a legkedvezőbb esetben neutralitássá változott Görögországgal szemben, mert igaz ugyan, hogy a görög nép nem felelős a vert hadsereg katonái által hatalomra emelt forradalmi bizottság hibáiért és bűneiért, de több mint négy esztendeje múlt el annak, hogy a nyugati fronton véget ért a háború és még mindig nem tudott érvényesülni az a belátás, hogy a német nép nem lehet felelős a Ludendorff által kiadott parancsokért... Az angol közvélemény most nem fogja elválasztani a görög népet a görög forradalmi bizottságtól, és az athéni kivégzések súlyos számláját a görög népnek kell kifizetnie, noha a görög népnek már enélkül is viselnie kell egy nehéz terhet: a Kis-Ázsiában szétugrasztott görög hadsereg maradványainak kormányát. Görögország 1912 óta visel kisebb-nagyobb megszakításokkal háborút. A katonáknak nagyobbik fele azért megtalálta az utat vissza a békés munkához, a kisebbik fele pedig kezében tartja fegyverét és szuronyának hegyével kormányozza azokat, akik dolgoznak. A leszerelés és a lefegyverzés kérdése súlyos problémája volt a hadseregek vezérkarának a háború alatt, olyan probléma, amely számára részletes megoldási tervezeteket dolgoztatt ki még a győztes országok is. Az emlékiratok, amelyek most sorjában megjelennek, elárulják azt, hogy minden kormány és minden hadvezér félt — saját katonáitól is, félt azoktól a katonáktól, akiket hónapokon és éveken át arra tanítottak a lövészárkokban, hogy az emberi lest — célpont, és emberi életet, kioltani dicsőség. A hadvezérek és a kormányok tudták ugyan, hogy a katonák többségéről lepattogzik ez a tanítás, ameit visszatérnek régi életükhöz és levetik az egyenruhát. De az ilyen leszerelt katonák többnyire fáradt, közömbös, fásult emberek és ez nyit meg széles utat az olyan görög katonák előtt, akik hazatérve, nem adják ki kezükből a fegyvert... Az 1918 őszén keletkezett forradalmi kormányok Berlintől Szófiáig többékevésbbé simán megakadályozták a forradalomnak azt a formáját, amely most bontakozott ki Görögországban. Mi lehetett volna 1918 őszén, ha Közép- Európán Berlintől Szófiáig végigsöpör az a véres hullám, amely áldozatul követelte Athénben Gunarisnak, Siratosnak és társaiknak életét. Mert az összes háborúvesztes országokat fenyegette akkor az a veszély, amely most elérte Görögországot, mindenütt számolni, kellett azzal, hogy a frontról felbomolva, rendetlenül visszaáramlott katonák kilencven százaléka fásult közönnyel tér haza portájára és a másik tíz százalék fegyverrel a kezében kormányozni kezd a lövészárkokban elsajátított módszerek szerint, kormányozni úgy, amint most kormányozza Görögországot a katonai forradalom által kiküldött bizottság, ahelyett, hogy védené a görög határokat Kelet- Tráciában. A háború utolsó hónapjai rettenetes teherpróbát róttak a lerongyolt, éhes frontokra. Sokan féltek akkor Berlintől Szófiáig, hogy az anarchia napjai és hetei fognak következni. Berlintől Szófiáig voltak akkor forradalmi vezérek, akik szerették volna kikerülni a forradalmat, de azért vállalták a vezetését, mint kisebbik rosszat a nagyobb rosszal, az anarchiával szemben. Venizele SF a kényelmesebb feladatot választotta, amikor az entente fővárosaiban diplomatizált, majd pedig a lausannei konferenciára utazott, ahelyett, hogy hazasietett volna hívatlanul is. Venizelosznak talán voltak diplomáciai sikerei, de ezeket keresztülhúzta az athéni forradalmi bizottság, vastag vonallal húzta keresztül, és Venizelosznak most már aligha lesznek diplomáciai sikerei... Az igazi diplomáciai feladatot akkor teljesítette volna Venizelosz, ha Athénbe megy, akár tetszik neki a katonai forradalom, akár nem, részt követel magának a forradalom vezetésében és megpróbálja csatornázni, mederbe szorítani a vad áramlatot. A görög katonai forradalom vezetésének átvétele nem volt csábító feladat, de alkalmat adott volna Venizelosznak arra, hogy a kritikus órában odavesse testét Gunaris, Stratos és a fölemelt puskacsövű görög katonák közé. Ez pedig néhány görög politikus, és néhány görög tábornok, néhány ember életének megmentésén kívül megmentette volna Görögország számára a lausannei békekonferencián Anglia támogatását, megmentette volna azt az aránylag jó diplomáciai helyzetet, amely most elveszett. Azon a napon, amelyen a forradalmi Páris polgármestert választott, temette apját Mirabeau, másként alighanem Mirabeau lett volna Páris polgármestere, nem pedig Jean Sylvain Bailly, a tudós csillagász, aki jól számította ki az üstökösök pályáját, de nem tudta kiszámítani a történelem útján Mirabeau szerencsétlenségnek tartotta a párisi forradalmat, de azért szerencsétlenségnek érezte azt is, hogy apjának halála miatt huszonnégy órára kikapcsolódott az eseményekből, és így nem neki jutott a polgármesteri szék a forradalom Párisában. Mirabeau kénytelen lett volna engedményeket tenni a forradalomnak, de tudott volna kicsikarni engedményeket a forradalomtól, és ennél többet nem szabad, nem lehet kívánni a forradalom vezéreitől. A görög királyt fogvatartják Athénben tett emberies érzések és az olasz műveltség nemes hagyományai sugalltak. Theon de Reves miniszter a kormány nevében csatlakozott Botlati szenátor nyilatkozatához. Londonból jelentik: Hardie munkáspárti képviselő interpellációjára Bonar Law az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány figyelmeztette a görög kormányt, hogy a halálos ítéletek végrehajtása esetén képviselőjét vissza fogja hívni. Az angol kormány e lépése általános szempontok figyelembevételével történt, mivel teljesen ellenkezik a civilizált nemzetek szokásával az, hogy a lemondott minisztereket politikájuk meghiúsulása miatt megöljék. Chamberlain azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, vájjon Anglia szövetségeseivel egyetértve intézkedett-e és a szövetségesek hajlandók-e hasonló eljárásra; ha pedig nem, mi okból járt el Anglia egyedül? A miniszterelnök kijelentette, hogy Anglia nem kérdezte meg szövetségeseit, mert ez olyan eset, amelynek fontosságára való tekintettel az angol kormány jogosítva érezte magát az általa követelt eljárásra. Hardie azt kérdezte a miniszterelnöktől, vajon Anglia tiltakozott-e Írországgal szemben Childers-nek és négy társának kivégzése ellen, továbbá hajlandó-e lépéseket tenni az írországi hadifoglyok további kivégzésének meggátlására. A miniszterelnök mind a két kérdésre tagadó értelemben válaszolt. Athéni jelentés szerint a görög vizsgálóA berlini görög követség közlése szerint a király azon igyekezett, hogy megakadályozza a miniszterek elítélését. Amikor az ítélet megvolt, a román és a délszláv követet felkérte, hogy interveniáljanak az ítélet végrehajtása ellen. Mint Belgrádon át jelentik, a görög király a kivégzés után a kormány tagjaival szemben hangoztatta, hogy el akarja hagyni Görögországot. A kormány szembeszállt vele s intézkedést tett, hogy a király ne hagyhassa el a palotát. A király most valóságos fogoly és csak azt teheti, amit a kormány megenged. Athéni jelentés szerint Papoulas, Dimmunis és Valetta tábornokokat letartóztatták. Papoulas tábornok, lett a görög hadsereg parancsnoka a kis-ázsiai összeomlás másnapján. Dusmanis tábornok sok éven át volt a görög hadsereg vezérkari főnöke. A görög király helyzete nagyon tragikus. György foglya az új kormánynak, amely köztársasági és a királyt túszként őrzi. A párisi Intransigeant jelentése szerint a kivégzettek mind férfias magatartást tanúsítottak. Arra a kérdésre, vájjon szándékoznak-e utolsó akaratukat tollba mondani, egyikük sem válaszolt. Mindnyájan kifogástalan öltözetben voltak , arcuk sápadt volt. Gunaris alig gyógyult föl egy lázrohamból és gyöngének látszott. Ballazzi selyemzsebkendővel letörölte monokliját, melyet azután szemére tett. Kztratos keserű mosollyal nézte a katonákat, s akik a parancsszóra vártak, azután mereven szegezte tekintetét a vesztőhellyel szemben lévő fehér épületre ; ebben a házban lakik ifjú felesége. György király — mondja végül a tudósítás — palotájában jól hallotta a lövéseket és bizonyára elszomorodva gondolt arra, hogy milyen súlyos következményekkel lesznek ez események hatására. Az athéni haditörvényszék nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben megokolja a görög miniszterek halálraítélését. A nyilatkozat kijelenti, hogy a vádlottak gondosan eltitkolták a görög nép elől azt a veszedelmet,amelyet Konstantin király visszatérése jelentett. Hozzáteszi továbbá a deklaráció, hogy a vádlottak erőszakos eljárásukkal a közvéleménynek minden olyan megnyilvánulását elfojtották, amely terveiket befolyásolta volna, ők voltak felelősek a kis-ázsiai vereségért is. A volt miniszterek offenzívát szerveztek Konstantinápoly ellen, Hadjanesti tábornok és vádlott-társai provokálták a kemalisták támadását s ezáltal a görög hadsereg romlását. A római szenátus mai ülésén Vpiluli szenátor a megdöbbent emberiség nevében felháborodásának adott kifejezést ama vérszomjas bűncselekmény fölött, amelyet Athénben elkövettek. Anélkül, hogy más állam belső ügyeibe akarna beavatkozni — folytatta — le kell jelentenie, hogy az emberies érzést mélységesen érintik az ilyen mészárlások, akár Görögországban, akár Oroszországban, akár egyebütt történjenek. A jelen esetben egyébként nem vették figyelembe a védelem alkotmányos biztosítékait és megszentelt jogait. Igazi gyilkosság volt ez, olyan, amelyhez foghatót alig tud felmutatni a népek történelme. Titioni elnök erre erre a következőket mondatta . Bragti szenátor kijelentéseit Szynelkebizottság András herceg felelőssége ügyében jelentést tett Plastiras forradalmi vezérnek. A bírósági tárgyalás napját Plastiras fogja kitűzni. Angliában az újabb görögországi letartóztatásokat igen nyugtalanul fogadják, mivel azok arra mutatnak, hogy a görögök nem bánták meg a volt miniszterek kivégzését. Különös izgalmat keltett az a hír, hogy András herceget a közeli napokban bíróság elé állítják, továbbá, hogy a király a szó szoros értelmében a forradalmárok foglya. Az angol hivatalos körök további terveire vonatkozó nyilatkozatokat nem lehetett elérni, de hír szerint szükség esetén legalább e két személyiség megmentésére, kísérletet tesznek.