Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
i k Világ a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, éz üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. 11 Ara soeo korom Jfcv.l . A Világ Magyarorilág megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak; kardja a szebb. Jobb ég tisztább magyar élet gondolatának. XV.ÉVFOLUM ♦ BUDAPEST, SZERDA 1931 OKTÓBER 1 ♦ 205-IK SZÁM Ez még ellenforradalom! Nem, a szolnoki ítélet körül támadt zajlást nem lehetolyan könnyen elcsitítani, mint a megdöbbenés régebbi, önnönmaga hangjától megriadó morajlását. Egy év óta a kormány a konszolidáció és a szanálás illúziójában ringatja az ország hiszékeny közvéleményét és most, a szolnoki ítélet után, amikor a csongrádi bomba detonációja már régen elhangzott a rejtelmes végtelenbe, egyszerre itt áll teljes virulenciájában, mindenki szemének felismerhetően, az ellenforradalom. Nem csökevényekben, hanem érintetlen teljességében. Az ellenforradalom kezdeti korszakában lázrózsák verték ki az ország arcát és pirosságukat könnyen össze lehetett téveszteni a könyörtelen egészség és az ifjonti lelkesedés hamvával, most azonban kiütközött a mindent megőrlő szervi baj ólomszürkesége. Nem csoda, hogy a közvélemény, amelyet már-már megbékítettek az ügyes jelszavak és az ellenforradalmi bűnösök ellen megindult bírói eljárások, most a csalódottság, a megtévesztettség fájdalmas felháborodását hallatja a szolnoki ítélet következményei előtt. Mert az ellenforradalomi hírreresz/Tetszete az, ami minisztertanácson, a miniszteri nyilatkozatokon, félhivatalos sugalmazáson keresztül ijesztően láthatóvá válik. Azé az ellenforradalomé, amelyről mi a kormány és a megtéveszthető liberális rétegek édelgésének napjaiban is állandóan azt hirdettük, hogy változatlanul megvan és talán veszedelmesebben eleven, mint valaha. Most talán kigyógyulnak illúziójukból azok is, akik elhitték a képtelenséget, hogy a mai rendszernek lesz elég ereje és lesz elég objektivitása ahhoz, hogy leszámoljon hátvédével, és segédcsapataival. Nem tudunk felháborodni, nem tudunk harsány retorikával nekilendülni a szolnoki ítéletből eredő politikai, igazságügyi vagy rendőri hibáknak. Nem tudunk felháborodni, mert el i.vagyunk csigázva, meg vagyunk dermedve. Nincsenek érveink, tiszteljük a bírói függetlenséget, az igazságszolgáltatás egyik alapvető garanciájának tartjuk, de nem tudunk harsány hangon védelmére kelni, mert képtelenek vagyunk elfelejteni, hogy itt néhány év előtt gyorsított tanácsok működtek, sokkal kisebb skrupulozitással, mint a szolnoki bíróság és ezek a gyorsított tanácsok bizonyos tradíciókat, bizonyos ellenforradalmi tradíciókat hagytak a magyar jogszolgáltatásra. Nem kritizálunk és nem háborodunk fel. Carrara, a modern büntetőjog megteremtője írta le ezt a szép gondolatot: „Inkább száz bűnöst futni hagyni, mint egy ártatlant elítélni.“ A magyar bíróságnak igaza van, amikor ezt a humanisztikus elvet keresztülviszi: inkább fusson száz bűnös, mint hogy még egyszer olyan sérelem essék az igazságon, amilyen például Fényes Lászlónak kétéves ártatlan raboskodásával érte. A magyar bíróságnak igaza van, amikor a bűnösség megállapításánál száz százalékos bizonyosságra törekszik és jóvá akarja tenni azokat a tévedéseket, amelyekkel a gyorsított tanácsok jogszolgáltatása, a bizonyítékok igen nagy hiányossága mellett százszámra juttatott embereket a börtönbe. Megértjük a bíróságot és nem tudunk szenvedélyesen állást foglalni a rendőri és csendőri nyomozás körül ,támadt afférban sem. Lehet, hogy a csongrádi vádlottakból valóban veréssel csikarták ki a vallomást, de ez a körülmény eszünkbe idézi azokat az őszi éjszakákat, amelyeknek iszonyú csendjét egyetlen nagy halálüvöltés tette hangossá. Nem tudjuk elfelejteni a véres, cafatos, eléktelenített embertesteket, amelyek az inkvizicó történetének könyvében a vallatás módszerét illusztrálják. Ne csodálkozzék tehát senki sem, ha most nem kritizálunk és nem is háborodunk fel, csak csendesen ezt mondjuk: Ez az ellenforradalom! Uraim, önök csinálták. Ez az ellenforradalom, amely beivódott a lelkekbe, átitatta az ország értelmmiségének tekintélyes részét és impregnálódóit az intézményekben. Ez az ellenforradalom levegője, és ebben a klímában ismeretlen növény az igazság, a tárgyilagosság, a gondolkodás függetlensége. Ellenforradalom van és ezt az ellenforradalmat nem likvidálhatják azok, akik az ellenforradalmat felhasználták, segítségül hívják, és nyíltan-titokban táplálták. Ennek az ellenforradalomnak ma már ezer feje van és ezt az ezerfejü sárkányt Rakovszky Iván, vagy akár Bethlen István gróf sem tudja keresztülszúrni dárdájával. Ez a sárkány nem haraphat a saját farkába, ez a sárkány nem lehet olyan szentimentális, hogyöngyilkosságot kövessen el . Bethlen István gróf nem lehet Szent György lovagja ennek a szörnyetegnek, bármennyire kényelmetlen is számára, hogy a sárkánynak ma már a kelleténél több feje van. Nem követeljük, hogy azok vegyék kezükbe az ellenforradalom likvidálását, akiket mi erre a legalkalmasabbaknak és legelhivatottabbaknak tartunk. Nem akarunk robajt, nem akarunk számonkérést, legkevésbé pedig saját politikai céljainkat akarjuk megvalósítani akkor, amikor máról-holnapra sürgetjük Magyarország kiszabadítását az ellenforradalom véres guzsalyából. Jöjjenek azok, akik a törvény paragrafusainak személytelen megszemélyesítői, semmi egyebek, csak végrehajtó eszközei azoknak a törvényszakaszoknak, amelyek megszabják, hogy a bűnnek mi a büntetése. Jöjjenek a szürkék, a névtelenek, a magyar hivatalnoki karnak, a magyar értelmiségnek azok az oszlopai, akik nem sodródtak sem jobbra, sem balra, a forradalom és az ellenforradalom hullámverésében, hanem maradtak, akik voltak a paragrafusok személytelen megszemélyesítői. Ne ringassuk magunkat illúziókban és ne áltassa magát az illúziókban Bethlen István gróf sem : az ellenforradalom likvidálása nem annak a kormánynak a feladata, amely igénybe vette az ellenforradalom rohamcsapatait parlamenti többségének kiépítésénél, azután pedig éveken keresztül hátvédként támaszkodott azokra a szervezetekre, amelyek most önállósították magukat és szembefordultak vele. Mi megértjük a kormány katzenjammeres hangulatát a nagy dáridó után és elhisszük, hogy a duhaj éjszaka reggelén kellemetlen a tükörbe nézni. De ez a tükör az ő arcukat mutatja. Három amerikai hadihajó várja a Zeppelint Friedrichshafenből jelenti a Világ tudósítója . Az Amerika számára épült Zeppelin hatszáz kilogram súlyú postát és csomagot visz magával. Ebből az alkalomból külön bélyegeket adtak ki, ezzel a felírással : Az első Zeppelin-légiót Európából. Ez után a postajárat után igen nagy az érdeklődés. A kis friedrichshafeni postahivatal előtt százával állnak az emberek, hogy ilyen csomagokat, illetve leveleket adhassanak fel. New Yorkból jelenti a Világ tudósítója. A Zeppelint a jövő héten várják Amerikába. Az a három amerikai haglihajó, amelynek feladata, hogy a Zeppelint útján az esetleges szerencsétlenségek ellen megvédje, már elindult Németország felé. Ezek a hadihajók egyelőre a Zeppelin németországi kikötőjével lesznek állandóan összeköttetésben és értesíteni fogják aZeppelin legénységét az időjárás minden fordulatáról. Amerikában nagy előkészületeket tettek a léghajó fogadtatására. A Zeppelint egyelőre abban a léghajócsarnokban helyezik el, amelyben a másik amerikai Zeppelint tartják. Friedrichshafenből azt jelentették New Yorkba, hogy már minden előkészületet megtettek az út megkezdésére. A léghajó valószínűleg e hét végén indul el Amerikába. A friedrichshafeni gyárat a léghajó elindulása után a szövetséges hatalmak ellenőrzése mellett azonnal le fogják bontani, és ezentúl csak Amerikában építhetnek Zeppelineket. Az amerikai kormány egy még hatalmasabb Zeppelin építését tervezi, amellyel minden valószínűség szerint léghajójáratot fognak létesíteni Amerika és a kontinens között. Primo de Rivera szerint egy éven belül megszünhetik a direktórium Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Az egyik spanyol kőnyomatos tudósítója előtt Primo de Rivera kijelentette, hogy a ritkabilok helyzete Marokkóban lényegesen rosszabbodott és hogy a spanyol hadseregnek rövidesen sikerül a lázadást levernie. Primo de Rivera a spanyol belpolitikai helyzettel kapcsolatban annak a reményének adott kifejezést, hogy most már egy éven belül minden valószínűség szerint megszünhetik a direktórium és a kormányzási parlamentáris alapon lehet továbbfolytatni. Londonból jelenti a Világ tudósítója . Az angol lapjelentések egészen más színben tüntetik fel a marokkói helyzetet. A lapok szerint azok a spanyol katonai osztagok, amelyek Sesuan felé indultak el, eddig csak csekély előmenetelt tudtak felmutatni, mert az ellenség szívós ellenállást fejt ki. A Tetuan felé vezető úton az ellenség tüzelt arra az autóra, amelyben Primo de Rivera és vezérkari tisztjei ültek. A tüzelés következtében az autó megrongálódott, a bennülőknek azonban semmi bajuk sem történt. A német nemzetiek még mindig helyet kérnek a kormányban (A Világ berlini tudósítójától.) Holnap kezdődnek meg azok a tárgyalások, amelyek a német nemzetieknek a kormányba való esetleges bevonására vonatkoznak. A tárgyalásaikat a kormány egyrészt a német nemzetiekkel, másrészt a szociáldemokratákkal fogja folytatni. Ezek a megbeszélések minden valószínűség szerint egy teljes hetet vesznek majd igénybe. A jövő héten azután a birodalmi gyűlés pártfrakciói is állást foglalnak ebben a kérdésben. A német nemzeti párt képviselőinek többsége annak a nézetének adott kifejezést, hogy a német néppárt által felajánlott plattformon a párt beléphet a kormányba. Miután a birodalmi gyűlés elfogadta a londoni egyezményre vonatkozó törvényjavaslatokat, a párt kötelességének tartja, hogy befolyását olyan irányban érvényesítse, hogy ezeknek a törvényeknek keresztülvitelét is elősegítse. Japán állásfoglalása zavaros helyzetet teremtett Genfben Párizsból jelenti aVilág tudósítója. Az egész francia sajtó élénken kommentálja azokat az ellentéteket, amelyek a genfi delegátusok közt a japán konfliktussal kapcsolatban fölmerültek. Valamennyi lap kritikusnak ítéli meg a helyzetet, de mégis remélik, hogy sikerülni fog a japánok álláspontját a népszövetség programjával összhangba hozni. Loucheur japán újságírók előtt kijelentette, hogy nem adja föl a reményt arra vonatkozóan, hogy sikerülni fog a népszövetségi delegátusok közt ebben az ügyben az egyetértést helyreállítani. A japán konfliktust mindenesetre még a népszövetség mostani ülésszaka alatt akarják elintézni. Sukimura, a japán delegáció főtitkára, a svájci távirati iroda tudósítója előtt néhány érdekes kijelentést tett Japánnak a Benes,jegyzőkönyvvel szemben elfoglalt álláspontjára vonatkozólag. Sukimura kijelentette, hogy Japánnak az a benyomása, mintha a jelenlegi jegyzőkönyv meghaladná a nemzetek Szövetségének erejét és azt legföljebb Európában lehetne megvalósítani. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a jegyzőkönyv az Egyesült Államokat örökre távoltartaná a nemzetek szövetségétől. Japán legszívesebben azt látta volna, ha az egyességokmány XV. cikkelyét egyáltalában elejtették volna. A jegyzőkönyv mégis, ha nem is megnyugvást, bizonyos haladást hoz és Japán nem fogja a jegyzőkönyvet szabotálni, bárha a nemzetközi elvek nem fognak tudni megállni az államok látszólagos fenhatósága előtt. Japán minden aggodalma ellenére is a hétfőn este és ma reggel kidolgozott két pótjavaslatot megszavazza. A népszövetségi titkárság körében úgy hírlik, hogy annak a különbizottságnak, amelynek Cecil Hurst, Louceur, Scialoja, Fernandez és Adatéi a tagjai, sikerült a genfi döntőbíráskodási és leszerelési jegyzőkönyvhöz benyújtott japán pótjavaslat ügyében megegyezésre jutni. A brit domíniumok képviselői még nem járultak hozzá a megegyezéshez. Vissza a demokráciához (A Világ berlini tudósítójától.) A német politikai körök érthetően nagy érdeklődéssel várták a felsősziléziai választások eredményét, mert az a véletlen, hogy alig négy hónappal a májusi választások után Felső- Sziléziának újból kellett szavaznia arról, kiket kíván a birodalmi gyűlésbe küldeni, alkalmat adott a német közvéleményben néhány hónap óta bekövetkezett eltolódások számszerű lemérésére. Németország új választások előtt áll, és ezt érzik azok is, akik jobb szeretnék, ha az új választások nem történnének meg, tehát a felsősziléziai kísérlet igen tanulságosnak ígérkezett. Azt el kell ismerni, akármilyen távol áll is valaki a német nemzetiektől, hogy ez a párt dolgozik most a legnagyobb energiával. A szocialista vezérek közül egyetlen egy sem tette meg az utat Felső-Sziléziába, ezzel szemben a német nemzetiek képviselőinek négyötöd része megfordult Felső-Szilézia egyik vagy másik választókerületében a küzdelem napjai alatt, huszonöt-harminc képviselő állandóan Felső-Sziléziában agitált, a német nemzetiek vezérei szinte kivétel nélkül propaganda-körutakat tartottak és Hergt, aki hivatalosan elnöke még a pártnak, nem kevesebb, mint öt nagy beszédet mondott Felső-Sziléziában, noha a választási küzdelem hetei alatt igen súlyos problémákkal kellett küzdenie Berlinben is. A német nemzeti pártnak igen erős talaja volt májusban a felsősziléziai kerületekben, hiszen alig több, mint ötszázezer szavazat közül akkor százháromezer szavazat esett a német nemzetiek lajstromára , és a német nemzetiek most nem akartak talajt veszíteni. A német nemzetiek nem érték be a meggyőzés erkölcsi fegyvereivel, akármilyen teljes volt is a párt képviselőinek és szónokainak mozgósítása. Kifelé ugyan a német nemzetiek szintén hangosan követelik a birodalmi gyűlés feloszlatását,de egymás között tisztában vannak azzal, milyen súlyos veszteségekkel járna reájuk nézve az új választás. Ezért szerették volna demonstrálni a német kormánynak, hogy változatlan erővel térnének vissza az új birodalmi gyűlésbe. A német nemzetiek tehát a nagyszabású agitáción kívül megmozgattak minden más eszközt is. Pénze bőven volt a német nemzeti pártnak, hiszen Felső-Sziléziában sok a nagyiparos, sok a nagy bányavállalat, és ezek javarészt egyetértenek a német nemzetiek legfőbb valódi követelésével, mert szintén szeretnék, ha a birodalmi gyűlésen egy erős polgári blokk alakulna, harcot indítva a szocialisták ellen. A felsősziléziai nagyiparosok vállalták a választási küzdelem financiális terheit, sőt más módon is segítették a német nemzetieket: például rendelkezésükre bocsátottak több száz nagy teherautót, és ezeken a teherautókon szállították egyik városból a másik városba, egyik községből a másik községbe a német nemzetiek a rohamcsapatokat... Olyankor, amikor más pártok tartottak gyűléseket, nem pedig olyankor, amikor a német nemzetiek szónokai beszéltek. A rohamcsapatok feladata ugyanis az volt, hogy ugraszszák szét a többi párt gyűléseit és tegyék lehetetlenné a többi párt számára a hatásos agitáció kifejtését. A Felső-Sziléziából viszszatért német politikusok egyöntetűen elismerik, hogy a német nemzetiek ezen a területen is elsőrendű szervezettségről tettek tanúságot. Az ellenpártok gyűléseinek szétugrasztása eleinte a kommunisták szabadalmazott taktikája volt, de a német nemzetiek most sokkal erélyesebben alkalmazzák a kölcsönkért taktikát : alig volt olyan nagyobb népgyűlés, ahonnan hiányoztak volna a rendzavarás végett kiküldött rohamcsapatok, és ahol ezek a rohamcsapatok nem dolgoztak volna teljes erővel. Az eredmény zonban mégis az volt, hogy több, mint százháromezer szavazat helyett alig nyolcvanegyezer szavazat esett a német nemzetiek lajstromára, tehát a német választási küzdelmekben szinte példátlan erőfeszítés ellenére a német nemzetiek vesztettek huszonháromezer szavazatot. Ennél érzékenyebb veszteség csak egy pártot ért: a kommunistákat, akik szavazataiknak közel a felét veszítettékel, mert május negyedikén 110.306 volt a" kommunista szavazatok száma, most pedig mindössze 75.912, tehát a veszteség hatvanötezer szavazat. Valószínűleg ilyen arányokban mutatkozott volna visszaesés a német nemzetieknél is, ha Herst is Tirpitz pártja nem fejt ki olyan energiát és nem dolgozza meg annyira a felsősziléziai kerületeket.