Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
Kényszeregyesség a Közjogban Bethlen István gróf miniszterelnök rálövetett a király vonatára, azután beterjesztette a Habsburgokat detronizáló törvényjavaslatot és mikor a nemzetgyűlés azt elfogadta, a kormányzói jóváhagyás után ellenjegyezte. A főrendiházi törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során álláspontját azonban részben revideálta. Hangsúlyozta, hogy a Habsburgoknak érdemeik vannak, ezért különleges elbírálásra tarthatnak számot és a Habsburg-ház magyar állampolgár tagjainak örökös főrendiházi tagságot biztosít. Ha a miniszterelnök a Habsburg-ház most élő tagjainak az ország körül teljesített érdemeire céloz, nem értjük álláspontját. Nem tudjuk, hogy miért kell kivételes bánásmódot tanúsítani az ország valamelyik lakosával szemben, csak azért, mert véletlenül rokonságban van a detronizált dinasztiával. Ha azonban a Habsburg-ház történelmi érdemeire hivatkozik és ezért akar kivételes bánásmódot biztosítani, akkor teljes tisztelettel van néhány megjegyzésünk. Előrebocsátjuk, hogy nem akarjuk az apák bűneiért a fiúkat büntetni, és ezért kívánunk egyenlő elbánást a Habsburg-házból származó magyar állampolgárok számára, mint a többiekére. Ha a Habsburg-ház érdemeit annyira méltányolja a miniszterelnök, miért terjesztette be a detronizáló javaslatot ? Vagy talán kényszer volt az egyik javaslat és kényszeren alapszik a másik is és ötven százalékos kényszeregyességet köt ? A Habsburg-ház négyszáz éves történelmi szerepéről nekünk az a véleményünk, ami Bethlen István grófnak volt, amikor még nem volt miniszterelnök, hanem mint egyszerű tartúlyhatósági bizottsági tag, majd ára 111 Világ a polgári Jogos harcosa. Tetteti a tudomány, a mészMég a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdaasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XVI. ÉVFOLYAM 74. SZÁM , 1913-35 szerkesztette: piijesz lajos ♦ SZERDA, 1925 ÁPRILIS 1 Harminchat óra alatt Két hónap Párizsban a rojalista diákok tüntettek Scelle professzor ellen, aki a jogi fakultás tanára és egyúttal Herriot minisztériumának osztályfőnöke. A rojalista diákok megakadályozták a professzor előadását, az utcán összeverekedtek a republikánus diákokkal és botrányokat okoztak a Sorbonne falain belül. Szombaton voltak ezek a tüntetések, a késő délutáni órákban és a párizsi járásbíróság hétfőn reggel már kéthónapi fogházra ítélte a tüntetések vezetőjét és fentartotta azoknak a vizsgálati fogságát, akiket a rendőrség a tüntetés alkalmából előállított és akik fölött pénteken hoz ítéletet a Seinedépartement büntetőbírája. A jogi fakultás dékánját, Barthélemy professzort, aki nem avatkozott bele az egyetem falain belül a tüntetésekbe és nem akarta rendbírságal sújtani a diákokat, ugyanekkor a francia közoktatási miniszter állásától felfüggesztette. Harminchat óra alatt ítélkezett a tüntető diákok fölött a francia büntetőbíróság és harminchat órán belül csinált rendet az egyetemen a francia közoktatásügyi miniszter. Harminchat órán belül s nem huszonnégy órán belül, nyilván azért, mert vasárnap esett közbe, különben huszonnégy óra alatt rendet teremtett volna a francia kormány a Sorbonne-on és rendet teremtett volna a francia kormány az egyetemen, amikor arról volt szó, hogy bárki, vagy bármilyen diákcsoportosulás meg akar akadályozni egy tanárt abban, hogy előadhat, vagy diákokat abban, hogy leckét hallgathassanak. Az egyetem szabadságát Franciaországban úgy értelmezik, hogy az egyetem Szabadsága a tanítás szabadságát és a tanulás szabadságát jelenti, nem pedig a tüntetések szabadságát és még kevésbé a verekedések szabadságát. Harminchat órán belül rendet csinált a francia kormány a párizsi egyetemen, amint hogy az ilyen rendcsináláshoz, ha ne esik közbe vasárnap, elég huszonnégy óra is. Amit harminchat óra alatt elmulaszt valamelyik kormány, azt nehéz azután helyrehozni néha harminchat esztendő alatt is. mint függetlenségi párti képviselő, aktív részt vett a nemzeti ellenállásban, amikor az ország túlnyomó többsége úgy találta, hogy a király a jogai,, érvényesítésében összeütközött a nemzet jogaival.* Az állampolgári kötelesség teljesítése nem érdem és így nem lehet az érdem akkor sem, ha ezt a Habsburg-ház tagjai teljesítik is. Ha az ősök érdemeit nézzük, akkor pedig ott látjuk — hogy messzebb ne menjünk — a Bach-korszak pacifikátorát. Akkor ott látjuk négyszáz éven keresztül a Gesammtmonarchie politikáját, amely ellen, Pro Libertate, századokon keresztül a nemzet legjobbjai mentek a bitófa alá, vagy száműzetésbe. Nem látunk tehát semmiféle okot arra, hogy bármilyen mértékben is visszaszívás történjék a detronizáló törvényen. Ez a törvény az ország nagy többségének meggyőződéséből fakadt és semmiféle szükség sincs arra, hogy a miniszterelnök kényszeregyességgel a detronizált família bármelyik tagjának kivételes bánásmódot nyújtson. Valószínűleg Marx lesz a német köztársasági pártok közös jelöltje (A Világ berlini tudósítójától.) A jobboldali pártok körében a második elnökválasztásra vonatkozóan megindult a küzdelem az irányban, hogy ki legyen a jobboldal közös jelöltje. A jobboldali pártok egy része azt szeretné, ha újból Jarres dr.-t jelölnék. Ezt a csoportot Stresemann külügyminiszter vezeti, aki tudvalévőjén már az első pillanattól fogva lanszírozta Jarres személyét és most is föltétlenül ragaszkodik hozzá. A Zeit hasábjain a lehető legélesebben száll síkra Jarres újból való jelölése mellett. Stresemannak Jarres iránt való feltűnő szimpátiája arra vezethető vissza, hogy a német külügyminiszter igen rossz viszonyban van Gessler hadügyminiszterrel és minden áron meg akarja akadályozni azt, hogy a polgári pártok együttesen őt jelöljék. Már az első választásnál is Stresemann volt az, aki egész tekintélye latbavetésével meghiúsította Gesslernek a polgári pártok által való jelölését. A jobboldali pártok másik része azonban azért szeretné Gessler jelölését, mert azt hiszik, hogy ezáltal a demokratákat kényszeríthetnék arra, hogy velük együtt menjenek. A demokrata párt viszont a legszilárdabban kitart amellett a fölfogása melett, hogy a republikánus pártinak közös jelölttel kell a második választási fordulónál fölvenni a harcot. Ma már csaknem bizonyosra vehető, h hogy a köztársasági pártok közös jelöltje Marx dr. lesz. Mars jelöltségével kapcsolatban egyébként a mai napon rendkívül érdekes kombináció merült föl. A centrum és a szociáldemokraták között ugyanis tárgyalások indultak meg arra vonatkozóan, hogy úgy tesznek mind a két párt kívánságainak eleget, hogy föloszlatják a porosz országgyűlést és az új választásokat április huszonhatodikára, az elnökválasztás napjára tűzik ki. Ez az új választás, az eddigi eredmények szerint, a weimari koalíció pártjainak biztosítaná Poroszországban az abszolút többséget és ily módon Braun Ottót, a szociáldemokrata párt elnökjelöltjét ismét porosz miniszterelnökké választanák, míg Marx dr. megkapná a birodalmi elnöki széket. A weimari pártok a két választásnál kölcsönösen támogatnák egymást és ilymódon úgy Poroszországban, mint a birodalmi elnökválasztásnál győzelemre segítenék a köztársasági blokkot. Politikai körökben általában ezt a megoldást rendkívül ügyesnek tartják és azt hiszik, hogy ilyen módon a jobboldali pártokat súlyos és teljes veresét fogja érni. A poroszországi választásoknál a legsúlyosabb veszteség a kommunista pártot érte. Ez a párt úgy a birodalmi gyűlésben, mint a porosz országgyűlésen rendszeresen támogatta a jobboldali pártokat a weimari koalícióval szemben. Tekintettel a kommunisták súlyos vereségére, a weimari koalíció pártjai most a porosz országgyűlés feloszlatását és az új választások sürgős kiírását fogják követelni, mert a birodalmi elnöki választások szavazatainak eredménye szerint Poroszországban a weimari koalíció teljes egymillió szavazattal kapott többet, mint a jobboldali pártok a kommunistákkal együtt, így tehát, ha ezeket a szavazatokat vesszük számításba a porosz országgyűlési választásisai is, az új porosz parlamentben a weimari koalíciónak abszolút többsége lesz. A birodalmi gyűlés összeülése után azonnal megkezdődtek a tárgyalások az új elnök jelölésére vonatkozóan. A centrum Parlamenti frakciója ma ülést tartott és mindjárt határozatot fogadtak el, amelyben a másik két republikánus pártnak javasolták Marx drnak együttes jelölését. A centrumnak ez az elhatározása kellemetlen feltűnést keltett a szociáldemokratáknál, de különösen a demokratáknál, és rossznéven veszik a centrumtól,hogy ilyen elhamarkodott határozatot hoztak, anélkül, hogy a weimari koalíció másik két pártjával előzetesen erről tanácskoztak volna. A centrumnak ez az elhamarkodott határozata olyan színben tünteti föl a pártot, mintha Marxot egyedül is hajlandók volnának jelölni. A centrum jobbszárnya még mindig erősen dolgozik Stegerwald érdekében. A pártvezetőség igyekszik úgy föltüntetni a határozatot, mintha ez csak javaslat és nem végleges elhatározás volna. A demokraták és szocialisták holnap döntenek a közös jelölésről (A Világ berlini tudósítójától.) A weimari koalíció pártjai a porosz országgyűlésben először Braun szociáldemokrata elnökjelöltségében állapodtak meg. Ez a tény olyan híresztelésekre adott alkalmat, mintha a centrum és a szociáldemokraták közt megegyezés jött volna létre olyan értelemben, mintha a köztársasági pártok a birodalmi elnöki székre együttesen Marxot jelölnék. A centrum azonban ragaszkodott saját jelöltjéhez, mire a demokraták ajánlatára a szociáldemokraták is beleegyeztek abba, hogy a rost megválasztott porosz miniszterelnököt jelöljék. .A centrum országos vezetősége elhatározta, hogy a második választási fordulóban ismét Marx dr.-t jelöli. A demokraták holnap, a szociáldemokraták holnapután foglalnak véglegesen állást az elnök jelölésének kérdésében. Számolnak azzal, hogy mindkét párt eláll a külön jelölt felállításától, csakhogy a köztársasági pártok közös jelöltet kandidálhassanak. Hollpachtot, a demokraták jelöltjét, táviratilag Berlinbe hívták. A jobboldali blokk holnap dönt afölött, hogy Jarrest ismét jelöljék-e vagy sem. A Berliner Tageblatt értesülése szerint a német nemzetiek számolnak azzal, hogy Jarres visszalép a jelöltségtől. A porosz miniszterelnökválasztás Berlinből jelentik. A porosz országgyűlésen a miniszterelnöki választáson összesen 436 szavazatot adtak le. Ebből 211 szavazat esett a demokrata Höpker-Aschhoff képviselőre, aki a mostani minisztérium pénzügyminisztere, 176 szavazatot kaplott Peter dr., volt leszerelési biztos és 43 szavazat esett a kommunista Pieckre, 6 szavazócédula kitöltetlen volt. Hörker-Aschhoff és Peter dr. között pótválasztásra kerül a sor. B1 Interpelláció a focsani pogrom miatt Bukarestből jelentik. A szenátusban Sanielevici szenátor a következő interpellációt intézte a belügyminiszterhez: Van-e tudomása a miniszter úrnak hogy március 17-én, amikor a focsani-i bíróságnak ítélkeznie kellett volna az előre rgfontolt ,gyilkosságnál vádolt Zelea-Codreanu ügyében. Focsani városát óriási tömegben lentik el a diákok és a zavarosban halászó alakok, akiket úgyszólván vagonizálak vittek oda abból a célból, hogy a tárgyalás napján Focsaniban a békés zsidó családokat üldözőbe vegyék. Tudja-e a miniszter úr, hogy e diáktömegnek, amelyet egész betörőbanda támogatott, amikor az utcákon és különböző helyiségekben dicsőítette a bűntettet, az úgyneve- zett katonai és rendőri készültség ellenére sikerült lerombolnia a zsidó kereskedők üzleteit, miközben azok berendezését porrá zúzták, vagy az uccára hajították. Tudja-e a miniszter úr, hogy a bandák behatoltak a zsidók imaházaiba, ahol lerombolták és megszentségtelenítették az oltárokat és valóságos pogromot rendez. ". Tudja-e a miniszter úr, hogy ezeket a vandalizmusokat a helyi hatóságok és a hadsereg szeme láttára követték el anélkül, hogy a rombolás munkájának megakadályozására bárminő kísérletet tettek volna. Milyőn intézkedéseket szándékszik tenni a miniszter, hogy ezek a szégyenletes események még ne ismétlődjenek? Az interpellációt kiadták a belügyminiszternek és azután folytatták a közigazgatási reform vitáját. A Világ Magyarország megújhodását a demookráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nita veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. Osztályuralom A miniszterelnök ma a választójogi bizottság ülésén azzal vádolta meg a szociáldemokrata pártot, hogy osztályuralmat akar és ugyanekkor mindjárt kifejezte azt a politikáját is, hogy neki a polgárság uralmának fentartása és megerősítése a programja. Azt lehetne mondani, hogy amikor a miniszterelnök osztályuralomra való törekvéssel vádolta meg a szociáldemokrata pártot, egyúttal maga is a polgárság osztályuralmát hirdette és vallotta: ezt lehetne mondani, ha ezek a szavak az osztályuralommal nem volnának csupán játékok és nem szolgálnának csupán arra, hogy elfödjék az igazságot. Két tévedése van a miniszterelnöknek egyetlenegy megállapításában és ezt a két tévedést kell mindenekelőtt kibogozni a szavak burkolatából. Az egyik tévedése az, hogy a szociáldemokrata párt osztályuralmat akar, a másik tévedése pedig az, hogy ő viszont a polgárság uralmát akarja. Éppen úgy akarja a polgárság uralmát, ahogy a szociáldemokrata párt a maga osztályuralmát akarja, vagyis nem akarja, de mondja, holott a szociáldemokrata párt ezt az osztályuralmi törekvést sem vallja és nem mondja, nem hirdeti és nem állítja. A szociáldemokrata párt esztendők óta azt hangoztatja, hogy nem akar osztályuralmat és hogy az a törekvése, hogy a magyar politikában az igazi demokrácia és az igazi alkotmányosság szelleme érvényesüljön. Ezt jelentette ki a szociáldemokrata párt akkor, amikor képviselői először foglaltak helyet a nemzetgyűlésben és az a deklaráció, amelyet akkoron Peidl Gyula a párt nevében felolvasott, éppen úgy nem hagyott fenn ebben a kérdésben kétséget, mint ahogy a szociáldemokrata párt egyetlen megnyilatkozása sem volt a politikai életben olyan, amely a legkevésbé is azt jelentette volna, mintha ez a párt osztályuralmi célokat szolgálna. Ahogy a szociáldemokrata párt a polgári ellenzékkel való együttműködésben becsületesen kitartott a küzdelem céljai mellett, úgy éppen afővárosi,választások kérdésében is mérsékletével megmutatta már, hogy sem párturalomra, sem pártdiktatúrára nem törekszik. A magyarországi szociáldemokrata pártnak ez a magatartása nem is lehet meglepő, hiszen ez a párt ugyanazokon az elvi alapokon áll, amelyeken a franciaországi, németországi és olaszországi többségi szociáldemokrata pártok állanak és ezek a pártok is hasonlóképpen mindenütt, minden osztályuralmi cél nélkül együtt haladnak és együttműködnek azokkal a polgári pártokkal, amelyek a haladás, a szabadelvűség és a demokrácia ügyét szolgálják. A németországi többségi szociáldemokrata párt soha egy pillanatra nem szegte meg a hűséget, sem a centrumban, sem a német demokrata párttal szemben és azokban a nagy küzdelmekben, amelyeket a német polgárság a spartakus törekvések ellen folytatott, a német szociáldemokrácia volt az, amely elhatározottságával és erejével megtörte és leigázta a kommunista veszedelmet. A szocialista Noske mentette meg Németországot a baloldali diktatúrától és a szociáldemokrácia soha semmiféle fényében Németországban nemadott okot arra, sem a centrumnak, sem pedig a polgári demokráciának, hogy osztályuralmi törekvéséért szemrehányást kapjon. Franciaországban a többségi szociáldemokrácia anélkül, hogy részt venne a kormányzatban, nyíltan és becsületesen támogatja az Herriot-kormányt és Olaszországban, mialatt a kommunisták benn a parlamentben támogatják Mussolini parlamentarizmusát, künn a Mont Aventinón a többi polgári párttal együtt védelmezik a közszabadságot. Nincs európai politikus, aki akár Otto Braunt, akár Leon Blumt, akár pedig Philippo Turattt osztályuralmi törekvésekkel vádolhatná meg. Ezt a vádat a többségi szociáldemokrácia programjával szemben Bethlen István gróf miniszterelnök tartotta fenn magának a választójogi bizottság mai ülésén. Ha osztályharcnak és osztályuralomnak veszedelméről volna, szó, ha ilyen veszedelem ténylegesen fennáll, ha ilyen törekvésre a magyarországi szociáldemokrata párt bármikor okot adott volna, akkor Bethlen István miniszterelnöknek igaza volna abban a megállapításában, hogy ő a bolgárság uralmát védelmezi! Csakhogy amint nincsenek ilyen törekvések, úgy szavakkal való játék csupán, amikor Bethlen István erőf ,a polgárság uralmának nevezi azt a reakciót, amelyet, ő képvisel és amelyet, éppen a választási törvény révén állandósítani akar. Ha Bethlen István azt hiszi, hogy an a politika, amelyet ő képvisel, a polgárság urai-