Világ, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
Világ a polgári Jogosi harcosa. Tiszteti a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyerkeket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a ti iiteletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. —B XVI. ÉVFOLYAM 171. SZÁM ÁRA 3000 KORONA ----------------------------- ---------V1111 1913-35 SZERKESZTETTE: PERJESZ LAJOS X Világ Magyarországi megújhodását a demookráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés • megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek* védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb* jobb ég tisztább magyar élet gondolatának . SZOMBAT, 1925 AUGUSZTUS 1 41 milliárd Ennyire becsüli a BESZKÁR igazgatósága azt a veszteséget, amely a Budapest Székesfővárosi Közlekedésügyi Részvénytársaságot fogja érni azáltal, hogy a demokratikus blokk és a közlekedésügyi bizottság kívánságához képest 3500 koronáról 3000 koronára szállítja le az átszállójegy árát, és még egy két ponton módosítja a régi tarifapolitikát. 3500 korona helyett 3000 korona, ez nem látszik soknak, mivel azonban a BESZKÁR igazgatósága által kiszámított 41 milliárd veszteséget a villamos utasai takarítják meg, a demokratikus blokk által hirdetett, követelt és most érvényesített tarifareform 41 milliárd teherkönnyítést jelent egy szegény városnak, ahol 41 milliárd igen nagy pénz. Nem történt tehát hiába az, hogy a blokk nem nyugodott meg a nyári szünetben, és legalább a szakbizottságok munkájának megindítását vitte keresztül a késő nyár ellenére is. A szakbizottságok előbb elejét vették néhány fölösleges és eléggé súlyos kiadásnak amelynek számlája Budapest népét terhelte volna, azután keresztülvitték azt a tarifareformot, amely 41 milliárd megtakarítást hoz Budapestnek, amellett pedig a BESZKÁR igazgatósága illetékes megállapítása szerint nem fogja hátráltatni a villamos alkalmazottainak emberséges fizetését, sem pedig a szükségessé vált helyreállítási munkák befejezését. És akármilyen meggyőzően is bizonyítja egyelőre a fővárosi gázgyár, hogy a szénárak csökkenése nem befolyásolhatja a gáz árát, noha a gáz termeléséhez mindenekelőtt szán kell: a blokk pártjai valószínűleg felvilágosítják majd a gázgyárat arról, hogy itt valahol számítási hibának kellett történnie , és így mégis csak lefelé fog menni a gáz ára, úgy, amint a fóti dal boldog idején felfelé ment borban a gyöngy. 41 milliárddal kevesebb a villamosjegyekért, és egy-két tucat milliárd megtakarított kiadás, amelyet természetesen Budapest lakosságára hárított volna a régi elmúlt rendszer. Azután a főváros külföldi hitelezői számára a régi rendszer által letétbe helyezett 300.000 angol fontot, tehát kerek számban 100 milliárdot a külföldi hitelezők egyelőre nem kapják meg, és, úgy látszik, mintha a feltételek szigorítása helyett hajlandóak volnának a feltételek enyhítésével újabb tárgyalásokba bocsátkozni, most, amikor az új városháza fog megállapodni velük. Ezek olyan eredmények, amelyeket nem szabad, de nem is lehet kicsinyelni. Mindenekelőtt azért nem, mert a terméketlen és sivár meddőség hosszú évei után most először bontakoznak ki eredmények, azután pedig azért, mert az idáig elért kezdeteknek számbavehetően nagy súlyuk van az objektivitás területén. Az ilyen kezdetek sokat ígérnek és sokat jelentenek, ha számbaveszi valaki, milyen nehéz volt a blokk által talált helyzet. Két-három nap előtt a francia szocialistáknak az elmúlt évek alatt naggyá növekedett. vezére, Léon Blum újból indokolta, miért nem szabad a szocialista pártnak miniszteri tárcákat vállalnia, noha támogatja a kormányt, és gondolatmenetét főleg erre a tételre alapította : nem lehet átvenni a hatalmat a múltért való felelősség vállalása nélkül, és ezért jobb nem átvenni a hatalmat, mert a múltért való felelősség nyomasztóan nagy akkor is, ha egy párt teljes erővel ellenezte és támadta ezt a múltat... Ami igaz Franciaországra nézve és ami igaz Párizsban, az igaz Budapesten is. Akármilyen élesen támadták a blokk pártjai azt a kormányzati rendszert, amely a Wolff-párt jóvoltából alakult ki a városházán , a rombolás és a meddőség korszakának konzekvenciáit nem lehet kiküszöbölni. Ezek a konzekvenciák örökségül szálltak az új városházára, és a pesszimisták felállították azt a tételt, hogy a Buda visszavívásának hetvenhatodik diadalmas évfordulóján diadalmas pártok egy csődtömeget vesznek át csupán a Wolff-rendszertől, és így a csődtömeg likvidálásának reménytelen feladata vár reájuk, nem pedig a pozitív és produktív munka kilátása. A súlyos tények sora támasztotta alá ezt az álláspontot, de azért mégsem lett egészen igazuk a pesszimistáknak, és kiderült az, hogy már az nyári szünet alatt is lehetett kétségtelen, nagy enyhítéseket kivívni Budáját számára, noha a polgármesteri Sfcé Béljn "még ultfadejtkezett a Wolff-rendszer bbnzelmi embere, és a városi közigazgatás éléről hiányzik az az erős kéz, amely az adminisztráció irányításának kemény, biztos marokbafogásával megkönnyítené és megsokszorozná a blokk pártjai által végzett munka eredményeit. Az egy-két tucat milliárd fölösleges kiadás, amely elmarad, a 41 milliárd megtakarítás a villamosjegyeknél, a 100 milliárd, amelyet nem folyósítanak a külföldi hitelezőknek, a külföldi tartozások ügyében folytatott tárgyalások újrafelvétele enyhébb feltételek mellett, ennél többet nem volt szabad követelni a nyári szünet első felében, a blokk pártjaitól, annál kevésbé, mert a Wolff-rendszer korszakának súlyos konzekvenciái ugyan sok irányban kiküszöbölhetőeknek bizonyultak, de ezek a konzekvenciák mindenfelé eltorlaszolják az utat, ahol a blokk pártjai csak egy lépést is akarnak tenni előre, és így az akadályok félretolása sok időt, sok energiát fogyaszt el. Nem akarjuk aláhúzni és aláfesteni a blokk által a városi politikában elért eredményeket, csak éppen egész halkan és minden hangsúly nélkül felvetünk egy szerény, tiszteletteljes kérdést: ha Budapesten, ahol kétségkívül sokszorosára fokozódik minden probléma és ahol legnehezebb a megoldás útját ki i építeni, ilyen pozitív eredményekhez lehetett eljutni a nyári szünet fele alatt,a milyen pozitív eredményeket lehetne elérni a sokkal kevésbé súlyos terhektől nyomott, és a gazdag termés áldásával elárasztott országban, Budapest körül, az egész nyári szünet alatt, akkor, ha az ország gondjait és bajait annyi jóindulattal, annyi felelősségérzéssel, annyi hozzáértéssel kezelnék, mint ahogy most megkezdték Budapest látszatra orvosolhatatlan bajainak és betegségeinek kezelését. Az országot Budapest körül sokkal könnyebb meggyógyítani, mint Budapestet, és ha Budapest gyógykezelése körül ilyen eredményeket lehetett elérni néhány hét alatt, akkor talán mégis csak érdemes volna egyszer már komolyan, lelkiismeretesen megkezdeni az ország problémáinak orvoslását. Friedrich István az orrára akar koppintani a Wolff-pártnak (A Világ tudósítójától.) A fővárosi törvényhatóság középítészeti bizottsága ma délután ülést tartott, hogy a bizottság legutóbbi határozatához képest megalakítsa az albizottságokat. Az ülésen Buzáth János elnöklő alpolgármester referált arról, hogy a legutóbbi ülésen kiküldött négytagú albizottság a törvényhatósági pártokkal megállapodott az albizottságokba eszközlendő jelölések dolgában s a pártközi megegyezésnek megfelelő jelöléseket nyomban elő is terjesztette. A középítési bizottság a jelölésekhez egyhangúlag hozzájárult. A jelöléseknél kiderült, hogy a Wolff-párt a saját alelnökét, Friedrich Istvánt, egyetlen egy albizottságba se jelölte, úgyhogy Friedrich, aki mint mérnökember, ambicionálta a középítési albizottságba való beválasztatását, csupán a demokratikus blokk tárgyilagossága folytán kapott helyet egyetlen albizottságban, az építkezési albizottságban. „Fütyülök rátok!" Friedrich István, aki a középítési bizottság ülésén végig jelen volt s a demokratikus blokk tagjai közelében foglalt helyet, a jelölések fölolvasása közben értesült a személyére vonatkozó fejleményekről. Amikor az ülés véget ért, Friedrich István indulatosan fölpattant helyéről és a Wolff-párt részéről a jelöléseket végző Nagy István elé állott, akire harsány hangon rárivalt: — Na, ezt jól megcsináltátok! Nekem egyetlen helyet se adtatok az albizottságokban! Szégyeljétek magatokat! A bizottság tagjai természetesen odasiettek az izgatottan kiabáló Friedrich Istvánhoz, akinek Nagy István próbált felelni. Azzal védekezett, hogy nem ő felel a dologról. Friedrich István azonban ingerülten közbevágott: — Akárhogyan történt, csúnya eljárás volt a részetekről! Fütyülök különben rátok, gyönge legények vagytok til Néhányszor még az orrotokra fogok én koppintani! Majd megmutatom! Ezután a blokk tagjai felé fordult: —Köszönöm a blokknak, hogy figyelmességből legalább egy albizottságban juttatott helyet nekem! Nagy István tovább védekezett, hogy a Wolff-párt nem tehet róla. Friedrich István erre még hangosabban válaszolt: — De igenis! Hát akkor miért vagyok én ennek a „díszes“ pártnak alelnöke? Illett volna engem is megkérdezni! Tessék pártgyűlést összehívni és Friedrich Istvánt kirúgni a pártból! A bizottságban jelen volt wolffisták, akikre kezdett a botrány mind kínosabbá válni, csitítani próbálták alelnöküket, de a dolog nem ment. Friedrich indulatosan leintette őket: — Majd megmutatom én nektek! Ajánlom magamat! Ezzel azután ingerülten eltávozott az ülésteremből. Az albizottságok tagjai Az albizottságokba egyébként a következőket választoták meg: A magánépítkezési bizottságba: Harrer Ferenc dr. Zimmermann Dezső, Riesz József, Sterbinszky Lipót, Bauknecht Tamás, Paulheim Ferenc, Aladár, Wenszky Nándor, K. Császár Ferenc és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az építkezési albizottságba: Angyalffy Sándor, Lédermann Mór, Tar Béla, Friedrich István, Zsombor Géza, Sterbinszky Lipót, Sávolt, János, Nagy István, Paulheim Ferenc, Dörnet Lajos, Máté István, Perndl Flóris, Südy Aladár, Wentzky Nándor, K. Császár Ferenc, Sajó János és Ziegler Géza bizottsági tagokat A kisajátító albizottságba: Zsombor, Géza, Lédermann Mór, Büchler József, Petrovácz Gyula és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az állandó színházvizsgáló bizottságba: Harrer Ferenc dr., Vanczák János, Petrovácz Gyula, Wenszky Nándor és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az út és csatornaépítési albizottságba: Angyalffy Sándor, Tar Béla, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Riesz József, Sterbinszky Lipót, Schmarilla Géza, Bauknecht Tamás, Lámpl Vilmos, Lackenbacker György, Máté István, Petrovácz Gyula, Bucsi Antal, Gamauf Géza, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. A világítási és vízvezetéki albizottságba: Angyalffy Sándor, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Zsombor Géza, Schmarilla Géza, Gál Benő, Dörfler Lajos, Hufnagel Imre, Lackenbacher György, Lampel Vilmos, Perndl Flóris, Piazza Győző, Becsey Antal, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat A közmunkatanácsba: Harrer Ferenc dr., Büchler József, Nagy István, Becsey Antal bizottsági tagokat. A fővárosi ingatlanokat becslő bizottságba: Gaál Benő, Lampel Vilmos és Czabolay Kálmán dr. bizottsági tagokat Az angol bányatulajdonosok elhalasztották a kizárásokat Londonból jelenti a Világ tudósítója . Az alsóházban Baldwin miniszterelnök ma délután elmondotta, hogy a bányatulajdonosok kijelentették, hogy készek a kizárásokat tizennégy nappal elhalasztani. Beszámolt a miniszterelnök arról is, hogy a bányamunkás-szakszervezet végrehajtóbizottsága kiadta az utasításokat a munka folytatására. A délelőtti és a kora délutáni órákban a helyzet még igen válságos volt A déli órákban a kormány a Reuter-ügynökség útján hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely szerint a bányatulajdonosok viszszavonták a kizárásokat Később azonban kiderült, hogy ez a nyilatkozat korai volt és csak rendkívül beható tárgyalások után, a délutáni órákban sikerült a kormánynak a bányatulajdonosokat a kizárások ideiglenes elhalasztására bírni. (A Világ londoni tudósítójától.) A bányatulajdonosok és a munkások között ideiglenes egyezmény jött létre. Clynes a munkáspárt nevében örömmel üdvözölte a fordulatot, Lloyd George szintén hasonlóképpen nyilatkozott és felkérte Baldwint, közöljön néhány részletet a létrejött egyezményből. Baldwin megígérte, hogy a jövő héten ezt meg fogja tenni. Súlyos nehézségei vannak anyakonfliktus megoldásának Franciaország egyetlen hónapban lemondott 1.350.000 métermázsa német jóvátételi szénről, azért, mert nem akarta, hogy ez a szénmennyiség újabb nyomást gyakoroljon a szénpiacra, és még inkább megnehezítse a francia bányák számára termelésük értékesítését... Talán ez a száraz tény világítja meg leginkább a szénpiac nagy depresszióját, és megfesti a hátterét annak a sztrájkmozgalomnak, amely az angol kormány energikus és áldozatkész közbelépése nélkül ma éjfélkor megbénította volna az életet Angliában. Akármilyen élesek és kiengesztelhetetlenek az ellentétek az angol bányamunkások és az angol bányavállalatok között, majdnem azt lehet mondani, hogy mind a két félnek egyformán igaza van 1923. januárjától július végéig 504 millió méter mázsa szenet exportáltak az angol bányák, míg 1925. januárjától június végéig csak 269 millió métermázsát. Két év előtt a bányák átlagosan három shillinget kerestek a szén minden tonnáján, míg most ez a kereset visszaesett hat pence-ra, mégpedig olyanformán, hogy a bányáknak mintegy negyedrésze még keres valamit, a másik negyedrésze nem keres és nem veszít, míg a bányák fele kisebb-nagyobb veszteségre dolgozik már hónapok óta. A 3000 angol szénbánya közül 1925-ben idáig 400 állította le az üzemet, és ennek kettős oka van. Az egyik a szénfogyasztás erős visszaesése, és így a szénkészletek értékesítésének egyre nagyobb nehézsége, a másik pedig az, hogy a lecsökkent szénárak mellett az angol bányák jó része versenyképtelen, és csak veszteségre dolgozhatik. Amikor most a szakservezetek kongreszszusra ültek össze megbeszélni a bányászata bán bekövetekzet krízist, a kongresszus elnnöke kétségbeejtőnek mondta a helyzetet, mivel a szakszervezetek az ipari válság kezdete óta nem kevesebb, mint 30 millió font munkanélküli segélyt folyósítottak, és most már minden segélyforrásuk eljutott a kimerülés szélére. 30 millió font nem kevesebb, mint 720 millió aranykorona, és akármilyen gazdagok voltak az angol szakszervezetek, ez az anyagi áldozat kétségkívül a legsúlyosabban megrendítette helyzetüket. Valaminek történnie kell, ezt ugyanolyan tisztán látják a szakszervezetek, mint a munkaadók, csak éppen ellentétes nézeteik vannak arról.