Világ, 1925. október (16. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
AÖRÖK VÁROS Nagy idők, nagy emberek történeta.^_ Az olasz király és Mussolini felléptével 20.000 szereplő a főszerepben Amerika csillaga BARBARA LA MARRÁRA 3000 KOBONA ÖRÖK VÁROS Nagy időők, nagy emberek története Az olasz király és Mussolini felléptével 20 000 szereplő a főszerepben Amerika csillaga BARBARA LAMARA XVI. ÉVFOLYAM 220. SZÁM , 1913-as szerkesztette: pijrjesz.Lajos ♦ CSÜTÖRTÖK, 1925 OKTÓBER 1 KifSZTETTE: PERJESZ.LAJOS Az új Nyugat Megváltozott köntösben, fehér címlappal, francia ízléssel, angol előkelőséggel jelent meg ma a Nyugat XVIII. évfolyamának 18-ik száma. Megváltozott köntösben és kissé megváltozott programmal. Idáig egy magyar irodalmi iskolát akart képviselni, most félretolja ezeket a korlátokat, és a magyar irodalom minden igazi tehetségét, minden igazi értékét szeretné tükrözni, egyetlen nemzedék és egyetlen iskola képviselete helyett. Azonkívül a külföldi irodalom is szélesebb helyet kap a Nyugatban, mint idáig , és a külföldi irodalom két nagykövete gyanánt két név jelenik meg a Nyugat új számában, s Dosztojevszkij egyik mély és gazdag kiadatlan kéziratával, Romain Roilland fuj drámájával. De az új célok kitűzése mellett aNyugat állja és tartja a régi fogadalmakat: megőrzi a szoros együttműködést azokkal, akik naggyá növelték ezt a folyóiratot. Móricz Zsigmond regényt kezd a Nyugat ma megjelent számában, Ignotus finom novellát írt Móricz Zsigmond regénye mellé, Kosztolányi Dezső,Gellért Oszkár verseket küldtek, Babits Mihály esztétikai tanulmányt és néhány könyvkritikát, de fölvonul több más név is, a Nyugat heroikus korszakából. Az átalakulás és a megfiatalodás talán nem alkalom, felidézni és körülhatárolni azt a szerepet, amelyet a Nyugat régi évfolyamai játszottak az egész magyar irodalom átformálásánál és megfiatalításánál. A Nyugat volt Ady Endre folyóirata, amint a Világ volt egy ideigAdy Endre napilapja, és a magyar irodalomtörténetben örök rangot jelent az. Iso egy folyóirat elmondhatja, hogyegyütt járt és együtt nőtt az évek során lát Ady Endre útjával, Ady Endre növekedésével. Sokat harcolt a Nyugat, és Sok üldözést kellett viselnie, de nem tört meg a harcokban, dacolt az üldözésekkel nem tett engedményeket ellenfeleinek, és az ellenfelek egy része lassanként a Nyugat hatása alá került."Éppen az ellenfelek értékesebb része. Akik a Nyugat rajongói, azok talán fzt fogják mondani, hogy a magyar irodalomnak egy gazdag és érdekes korszaka a Nyugat ajándéka, amint Egyiptom a Nílus ajándéka. Ezt az értékelést nem tudnók hirtelen aláírni, de nem isakarnánk hirtelenében perbeszállni az értékeléssel, annál kevésbé, mert nemérezheti magát tárgyilagosnak és bírónak az, aki maga is a Nyugat oldalain és a Nyugat védőszárnya alatt tanulta meg a tollforgatás mesterségét. De senki nem tagadhatja többé, hogy értékeket indított útjukra és értékeket csiszolt ki, erőket szabadított fel és tett termékenyítőekké az évek során át a Nyugat füzeteinek sora, és Kazinczy Ferencóta kevesen végeztek olyan lelkes, érdemes, történeti jelentőségű munkát a tehetségek felfedezése, serkentése, szigorú és okos kritikai ellenőrzése körül, mint az a szerény, bölcs ember, aki tizennyolc év előtt szerkesztője volt a Nyugat első számának , és szerkesztője lesz a Nyugatnak a XVIII. évfolyam most megjelent 18. számán túl is, újabb irodalomtörténeti szerep felé vezetve a nagy irodalomtörténeti múlt után a Nyugatot. Ma, amikor megfiatalodott a Nyugat, mindenki, akinek van valamilyen közössége és kapcsolata a magyar irodalommal, tartozik elvinni szerencsekívánatait a megfiatalodott Nyugat tizennyolc év óta változatlanul fiatal szerkesztőjének, Osvát Ernőnek. száma JlTigd .TóApf táblázata szerint, majd ^rra^^banjljj^tott 18.206-ra, és ez a negyedmillnérleg a teljes stabilitást jelenti. Csak arra a kérdésre volna bajos megtalálni a választ, hol származik előny és hol fakad áldás ebből a stabilitásból. Panaszkodnak a termelők, panaszkodnak a fogyasztók, és panaszkodnak azok a közvetítők, akik fentartják a kapcsolatot a termelés és a fogyasztás között. Panaszkodik a város és panaszkodik a falu, panaszkodik a gyár, panaszkodik a kereskedő, mert nincs fogyasztópiac és nincs fölvevőképesség. A fogyasztópiac és a fölvevőképesség válsága pedig egyszerű szavakra lefordítva annyit jelent, hogy a magyar társadalom ma, olyan kevés kivétellel, amennyi kell a szabály megerősítéséhez, két rétegre tagozódik: arra a rétegre, amely a létminimumot sem tudja megkeresni, vagy éppen a semmivel néz farkasszemet, és arra a rétegre, amely keserves, nehéz küzdelem árán előteremti a legridegebb létminimumot, de csak a legridegebb létminimumot, és annál nem többet. Amikor álom volt még csak a stabilitás, nem pedig valóság, egészen más várakozások, egészen más remények fűződtek a korona értékének, és az árak színvonalának megszilárdulásához. Ma azonban a nagy leszegényedéshez képest elviselhetetlenül magas pénzegységnek tűnik fel az aranykorona, amilyen egy százezerkoronás bankjegyből hét tennék ki, és mi magunk is hajlunk arra a javaslatra, amely ötezer papírkoronából akarja kifaragni, vagy inkább ötezer papírkoronára akarja lefaragni az új magyar pénzegységet, ötezer papírkorona alig több a békeévek másfél hatosánál, és a békeévekben aprópénznek számított volna harmincöt aranyfillér, nem pedig pénzegységnek. De most valóban úgy látszik, mintha kár volna elmenni az ötezer papírkorona fölé az új pénzegység kicirkalmazásánál, és mintha a súlyosabb, magasabb pénzegység egészen pőrére vetkőztetné az ország nagy szegénységét. Nem tudunk mást ajánlani, csak azt, hogy az angol shilling, az aranykorona, az osztrák schhilling helyett legyen ötezer papírkorona az új magyar pénzegység. Vezessék be a gazdasági viszonyokhoz arányosított új pénzegységet, azután tessék napirendre tűzni azt a kérdést: miért jutottak el a magyar gazdasági viszonyok odáig, hogy irreális volna a harmincegynéhány arany fillérnél magasabb pénzegység bevezetése. Mert szép dolog az, ha egy hónap alatt 0,75 százalékkal visszaesik az árak színvonala, de az ilyen olcsósági hullám egymaga még nem elég az üdvösséghez. Stabilitás A korona stabilitása és az árak stabilitása egyidőben szép álomnak látszott, de az álmok gyakran sokat veszítenek szépségükből, ha megvalósulnak, és ez történt a stabilitás álmával is. Augusztusban egy árnyalattal emelkedett a drágasági index, és szeptemberben egy másik árnyalattal csökkent, majdnem elérve oda, ahol júliusban volt. 18.142-ről előbb 18.344-ig jutott az index felső Augusztusban a tavalyi export kétszerese fölé emelkedett a magyar kivitel (A Világ tudósítójától.) Most már hónapok óta az a helyzet, hogy a hivatalos gazdasági statisztikák adatai sajátságos ellentétben vanak az élet realitásaival, mert a statisztikai adatok a viszonyok fokozatos javulását jelzik, míg a gyakorlatban ez a javulás alig válik érezhetővé. A szakadék a statisztika és a valóság között most válik egész különössé, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közli azt, hogy idén augusztusban az import értéke 62,7 millió aranykorona volt, a kivitelé pedig 71 millió aranykorona. Ebből egyrészt az következik, hogy az augusztusi külkereskedelmi mérleg 8,3 millió aranykorona, tehát mintegy 120 milliárd papírkorona kiviteli többlettel zárul, másrészt pedig kiderül az, hogy 1920 augusztusához képest az export több, mint kétszeresére szökött fel, vagy pontosan szólva 105,8 százalékkal emelkedett. Ez egész nagyszabású ugrás felfelé, hiszen nem szabad elfelejteni azt, hogy tavaly az egész év folyamán 575 millió aranykorona volt a kivitel, míg most egyetlen hónapban érte el a 71 millió aranykoronát, és így valószínűvé vált az, hogy az 1925. év külkereskedelmi mérlege nem fog felmutatni semmiféle passzivitást, sőt valószínűleg aktívummal záródik majd. A háború befejezése óta az export csupán egyszer haladta meg a 70 millió aranykoronát, úgy, mint most augusztusban, és ez tavaly októberben történt. Ezek után remélni lehet azt, hogy idén októberben a kivitel majd számbavehetően túlszárnyalja az augusztusról kimutatott 71 millió aranykoronát is. Noha a külkereskedelmi mérlegben 8,3 millió aranykorona kiviteli többlet mutatkozott, az import is számbavehetően növekedett tavaly augusztus óta, mert akkor csak 54.1 millió aranykoronát tett a behozatal, míg most 62.7millió aranykoronát, tehát 8.6 millió aranykoronával volt nagyobb,mint tavaly’ a kivitel emelkedése azonban nem csupán ezt a 8.6 millió aranykoronát egyenlítette ki, de azonfelül 8,3 millió aranykoronával fölébe szárnyalt a behozatalnak. A kivitel túlnyomóan nagy része természetesen a mezőgazdasági termés exporttöbbletére esik, és főleg a gabonakivitel ért el igen nagy dimenziókat már augusztusban. A 71 millió aranykoronás kivitelből, vagy 25 millió aranykorona esik a búzára és a rozsra, továbbá a búzalisztre és a rozslisztre. De emelkedett az élőmarhák, a tengeri, az árpa, a zab, a tojás, a hús, a vasfélgyártmányok, a vasáruk és a pamutszövetek exportja is. Ami az importoldalt illeti: kivált az őszi idény által szükségessé vált textiláruknál mutatkozik nagy többlet. Az importált gyapjúszövetek és pamutszövetek értékénél 5,5 millió aranykorona emelkedés mutatkozik július havával szemben, de úgy látszik, hogy ebből nem szabad a belföldi textilgyárak termelésének visszaesésére következtetni, mert a textilipari nyersanyagok behozatala most augusztusban több, mint négyszer nagyobb volt, mint tavaly augusztusban. Úgy látszik tehát, hogy a bőséges termés főleg a textiláruk piacán idézte fel a fogyasztás erőteljes emelkedését, és így most aggódva kell várni, mikor fognak eljutni az itt megindult gazdasági javulás hullámgyűrűi szélesebb területekre. A jobboldal hibájából súlyos diplomáciai vereséget szenvedett Németország Berlinből jelenti a Világ tudósítója. Az egész német közvélemény felfogása szerint a legutóbbi jegyzékváltás Németország és a szövetségesek között, Németországra nézve diplomáciai vereséget és a német pozíció gyengítését eredményezte. A baloldali lapok egyértelműen megállapítják, hogy a német birodalmi kormány nyilatkozatai, amelyeket a német nemzetiek nyomására tett, a legnagyobb hibát jelentik. A Berliner Tageblatt Anglia és Franciaország válaszait röviden abban foglalja össze, hogy a német nyilatkozatokat összes pontjaiban tagadóan válaszolták meg, aminthogy ezt nem is lehetett másképpen várni. Luthernek és Stresemannak nem marad más hátra, mint hogy ezzel a kellemetlen válasszal zsebükben induljanak el a konferenciára. Ilyen körülmények között nem lehet állítani, hogy tekintélyük az utóbbi negyvennyolc óra alatt növekedett volna. És ez a fiaskó csak azért következett be, mert a német nemzeti párt vezérei félrevezetett választóik előtt megfelelő formában akarták meghátrálásukat igazolni. Ugyanilyen hangon ír a mai Vossische Zeitung is, amely szintén nagy politikai vereségről beszél. A centrumhoz tartozó Germania is úgy véli, hogy a birodalmi kormány az ellenkezőjét érte el annak, amit a német nemzetiek reméltek. Kiprovokáltak egy olyan választ, amely csupán ismétlése a szövetségesek véleményének, Németország háborús felelősségével kapcsolatban. A Vorwarts még azt is hozzáfűzi, hogy mindezeken felül zsebre kell vágni a külföldi sajtó maró gúnyját, amellyel megállapítják, hogy a német nyilatkozat igazán jelentéktelen volt. Ezzel szemben a Tagliche Rundschau, amely úgy látszik, a külügyi hivatal véleményét tolmácsolja, igyekszik a német diplomácia lépését, mint sikert beállítani. Felnőttek oktatása A Kossuth-párt Budapestre össze-hívott nagygyűlését Marinovich főkapitány betiltotta azzal az indokolással, hogy „a gyűlés szónokai között szerepelnek olyanok, akik az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást, és irányadó szereepet töltöttek be“. Az a fellebbezés, amelyet Nagy Vince szövegezett meg a Kossuth-párt nevében , igen helyesen, felnőttek oktatásának nevezi a főkapitányi végzés megdöntésére felsorakoztatott adatokat. Valóban fölösleges vitatkozni azzal a történeti tájékozatlansággal, amely a végzést diktálta. Mert legalább annyit illenék tudni, ha már ennél több nem ismeretes az illetékes körökben : az ország romlása idézte fel a forradalmat, nem pedig a forradalom az ország romlását. Mert amikor kitűzték az októberi forradalom őszirózsáját, ezek a fehér, virágok már Magyarország ravatali díszei voltak, és ravatali díszeknek érezte, azokat a forradalom minden egyes vezére. A „dicsőséges” októberi forradalmat csak Szegeden ünnepelték az ellene forradalmárok, akkor, amikor az októberi vívmányok védői és bajnokai gyanánt akartak hatalomra kerülni. Mert azok, akiket októbrista vezéreknek szokás nevezni , nehéz, tétova lépésekkel, földreszegezett pillantással indultak el az Astoriából a városházára és a városházáról a minisztériumokba, tudva azt, milyen rettenetes áldozatot követel tőlük a viszonyok kényszerűsége. Emlékezetből idézünk, de nem mindig szokott cserbenhagyni bennünket emlékezőtehetségünk, és így teljes tisztelettel kérjük a főkapitányi végzés megszövegezőit, lapozzák fel azokat a memoárszerű feljegyzéseket, amelyeket Bolgár Ferenc titkos tanácsos hagyott hátra, a konzervatív politikai gondolkodás egyik tiszta képviselője Magyarországon. A feljegyzések szerint 1918 kora tavaszán, több mint egy fél évvel az októberi forradalom összeomlása előtt, egy olyan politikus, aki nem viselt felelős állást és így nem volt kötelezve kellemetlen hírek átadására, kellemetlen prognózisok felállítására . IV. Károly számára kidolgozott és az uralkodónak átadott egy memorandumot, amely a legnyomatékosabb formában sürgette a béke gyors megkötését, másként nem lehet megmenteni az összeomlástól a monarchiát és nem lehet megmenteni Magyarország területi integritását. A memorandum kidolgozója egy azóta igen ismertté lett nevet viselt és ez a név, így hangzik : Bethlen István gróf. A fő-kapitányi végzés tehát ellenkezésbe kerül a mai miniszterelnök felfogásával, mikor arra az álláspontra helyezkedik, hogy a budapesti forradalom győzelme 1918 október harmincegyedikének hajnalán, vagy inkább a régi rend ijedt és önkéntes fegyverletétele ezen a hajnalon idézte fel Fock tábornagy váratlan ellenoffenzívájának teljes sikerét 1918 július tizenötödikén, majd pedig az 1918 augusztus nyolcadikán megindult francia frontáttörés ellenállhatatlan nyomását, amelynek engedve feltartóztathatatlanul és rendezetlenül áramlottak vissza a német front széles szakaszai. A főkapitányi végzés igen érdekes szempontokat vet fel a pragmatikus történetírás területén akkor, amikor a néhány héttel előbb lejátszódott bolgár politikai és katonai összeomlást, vagy a néhány nappal előbb bekövetkezett zágrábi és fiumei forradalmat szintén az őszirózsás októberi hajnalra vezeti vissza. ■. De Bethlen István gróf miniszterelnökön kívül ellenkezésbe került ez az érdekesen, szellemesen egyéni végzés például azzal, amit József főherceg írt meg néhányszor, hivatalos jelentéseiben és memoárszerű följegyzéseiben. Négy-öt nappal az októberi forradalom kibontakozása előtt már teljesen kibontakozott a forradalom az olasz fronton, kibontakozott olyan élesen, hogy az egyébként igen népszerű József főherceg sem tudott többé befolyást gyakorolni kato