Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)
1926-03-02 / 42. szám
Virág a polgári jogok harcosa. Tiszteld a totórany, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözőiteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a Biankát, mely a békétlenség levegőjében el*orvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadsági és vámmentességét* IBA 3000 KOBOJBA VILÁG XVII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 5 1913-33 SZERKESZTETTE: PIR.JESZ LAJOS A Viág Magyarország megújhodásit a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés* megtörhetik, le meg nem hajlíthatják A Világ tiszteli máok meggyőződését de hadat Üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és Üzletnek A Világ eszméket Ideálokat, reformtörekvéseket szolgál nem pártokat Pajzsa 11 gyengéknek, védelmezőié az elnyomottaknak: kardja a szebb, főbb és tisztább magyar élet gondolatának. wnaaai KEDD, 1926 MÁRCIUS 2 A terheltek, az érdekeltek, a tájékozottak az ichthyosaurusok és Nem igen értjük, miért vádolják a baloldalt azzal, hogy napirenden akarja tartani a frankhamisítások ügyét, mert amennyire mi látjuk, a baloldal célja éppen a frankhamisítások ügyének minél gyorsabb levétele a napirendről, és ez volt például kezdettől a Világ törekvése is. Farkas István képviselő, amikor ma ismételten szót ejtett a Világ viszontagságairól, említette azt is, hogy két hónap előtt a Világ betiltása azért terjedt éppen nyolc napra, mert a belügyminiszter akkor aláírt indokolása szerint előreláthatólag nyolc nap alatt záródik le a frankhamisítás ügyének kinyomozása. Január tizenhatodikával ért véget ez a nyolc nap, és a nyomozás vígan tart tovább, noha már március havát írjuk ... A nyomozásnak ezért a tempójáért talán mégsem lehet a baloldal politikusait, vagy a baloldal lapjait felelőssé tenni. Másfelé esik a felelősség azért, ha a frankügy aktái még nincsenek lezárva, és ha ma Károlyi Imre gróf harmadik kihallgatása a rendőrségen még negyedfél óráig tartott, tehát nyilván fontos nóvumokat adott a nyomozás kezébe, hat héttel a nyomozás lezárására kitűzött terminus bekövetkezése után. Mivel most már naponként ismétlődik az a vád, mintha a baloldal nem engedné lekerülni a napirendről a frankügyet, és mintha a baloldal számláját terhelné a külföld érdeklődése a frankügy iránt, kénytelenek vagyunk említeni néhány tényt a sok közül, olyan tényeket, amelyek tisztázzák: kiknek a hibájából van még mindig napirenden a frankügy, és kiknek a hibájából lesz mindig újból intenzívvé a külföld érdeklődése a frankügy iránt. A nemzetgyűlés szombati ülésén Kállai Tamás könnyed nonchalance-szió említette azt, hogy nála volt az első hamis ezerfrankos, de bővebb felvilágosításokat nem adott az első hamis ezerfrankos vendégszerepléséről, csak még közölte Baross Gábor üzenetét, amely szerint a Postatakarékpénztár szabadságolt vezérigazgatója megtagadta volna a vallomástételt, vagy a felvilágosítások adását a parlamentáris vizsgálóbizottság előtt. Kállay Tamásnak nyilván magyarázatok kíséretében mutatta meg valaki a hamis ezerfrankosok első példányát, mert ha magyarázatok nélkül mutatják meg neki ezt a bankjegyet, akkor Kállty Tamás nyilván mégis csak értesített volna legalább telefonon valamilyen hatóságot a hamis ezerfrankos felbukkanásáról. Eszerint Kállay Tamásnak pozitív adatok voltak a kezében a hamis ezerfrankosokra nézve, és ha ezeket a pozitív adatokat Kállay közli a rendőrséggel, vagy Sztrache főügyésszel, december második felében, amikor a hágai letartóztatások után, és a hágai táviratok nyomán kipattant a frankügy, akkor ma atán már régen nem volna napirenden a hamis ezerfrankosok ügye, és talán sor sem kerül a francia urak letelepülésére Budapesten, sem pedig arra, hogy a frankügy külpolitikai kérdéssé változzék át. " Gyerünk néhány lépéssel tovább. A magyar államnak egyik legexponáltabb főhivatalnoka, akinek állásánál fogva különös gondot kellene viselnie Magyarország külföldi hitelképességére, a Postatakarék vezérigazgatója, saját kijelentései szerint is, hónapokon át ismételt kontaktusba került a frankhamisítókkal, és így szintén tudott mindent december második felében, vagy legalább tudott annyit, amennyinek a közlése biztosította volna a frankügy gyors felszámolását, és a külpolitikai hullámok megelőzését. Ha tehát Baross Gábor teljesíti állampolgári, teljesíti államhivatalnoki kötelességét, és még december második felében közli értesüléseit erről a bűncselekményről az illetékes hatóságokkal, akkor már régen nem beszélne senki a frankügyről és senki nem gondolna arra, hogy a népszövetség tanácskozásai akármiféle kapcsolatba kerülhessenek a hamis ezerfrankosok dolgával. Baross Gábor azonban még első kihallgatása alkalmával is fölöslegesnek tartotta a nyomozással megbízott hatóságok őszinte tájékoztatását, visszavonulva a tanuk padjáról a terheltek részére biztosított védőfalak mögé. A tanuk ugyanis tartoznak elmondani mindent, amit tudnak, kivéve azt, aminek a közlése által tanukból terheltekké változnának át. És akármilyen sokra becsüljük Teleki Pál gróf érdemeit a földrajz és a kartográfia körül, kénytelenek vagyunk őt is figyelmeztetni a büntetőjog előbb említett paragrafusaira. Teleki Pál gróf vasárnapi nyilatkozatát nem akarjuk szavanként mérlegelni és elemezni, mivel Teleki kétségbevonta a nyilatkozat hitelességét, de annyi mindenkép kiderül a nyilatkozatból, hogy Teleki gróf nem tartja kötelességének egyszerre elmondani mindent, amit tud. Itt megint az a helyzet, hogy a tanúnak beszélnie kell és nem szabad hallgatnia, kivéve, ha a vallomás által jelentékeny kár, vagy jelentékeny szégyen háramolna reá. Nem tudjuk, várjon Teleki Pál gróf ismeri-e ezt a büntetőjogi rendelkezést és tudja-e, miféle immunitást vesz igénybe akkor, amikor csak kávéskanalanként közli értesüléseit a hatóságokkal, de egy bizonyos, Teleki Pál idáig tett közlései szerint is sok mindent tudott a frankügyről. Ismerte és részben megismertette egymással a frankügy néhány főszereplőjét: tudott Windischgratz szerepéről, tudott Nádosy szerepéről, tudott Gerő szerepéről, tudott még nem egy más érdekes részletről. Ha Teleki Pál gróf december második felében vallomástételre jelentkezik, vagy felvilágosításokat ad, akkor a frankügy hullámai nem vetődnek át márciusra, sőt talán már a múlt év végével lezáródik az egész kínos epizód. Teleki Pál gróf azonban hallgatott, hallgatott és újból hallgatott, napirenden tartva a frankhamisításokat. Nem szeretjük, sőt elítéljük a politikai gyilkosságokat, mivel azonban a büntetőjog, vagy legalább a büntetőjogi gyakorlat ismeri a politikai gyilkosságok fogalmát, csak azt tartjuk politikai gyilkosnak, aki tettének elkövetése után önként jelentkezik, a bíróság elé áll, vállalja a teljes felelősséget cselekedetéért, és feltárja azokat a motívumokat, amelyek kezébe adták a fegyvert. Nem tehetünk róla, de nekünk az az érzésünk: a frankhamisítókat is kötelezték volna azok a játékszabályok, amelyek kötelezik a politikai gyilkosokat. December második felében a terhelteknek sorra jelentkezniük kellett volna, és vallaniuk a saját maguk ellen, mert ez ugyan súlyos hátránytjelentett volna reájuk nézve, de hallgatásuk súlyos hátrányt jelentett nyolcmillió magyarra nézve. És aki saját magáról nyolcmillió magyarra akarta hárítani a súlyos hátrányokat, az semmiféle 92. szakasz alapján nem kívánhatja bűncselekményének enyhébb beszámítását... Nem lehet tehát vita, vagy kétség arra nézve, hogy a terheltek, az érdekeltek és az informáltak hibájából, mulasztásából, bűnéből nem került le a napirendről a frankhamisítás, és a terheltek, az érdekeltek, az informáltak enyhén szólva szokatlan magaviselete magyarázza meg, ha a külföld érdeklődése nem akart lelankadni a frankügyben. A hamis frankok napirenden tartásáért, és a frankhamisítás külpolitikai hátterének kialakulásáért pontosan ugyanazokat éri a felelősség, mint akik felelősek a hamis ezerfrankosok megszületéséért: a terhelteket, az érdekelteket, az informáltakat. Mert Nádosy Imrétől fogva az összes terheltek tagadtak, amíg lehetett és tagadtak, amit lehetett, mert Teleki Páltól fogva Kállay Tamásig és vissza félreálltak az informáltak, még akkor is, ha olyan precízen voltak tájékozva, mint például a Postatakarék vezérigazgatója. A Telekiek és a Barossok hallgatásából támadt külföldön a lármás kórus, a Telekiek és a Barossok különös magatartása nem engedte lelankadni a külföldi érdeklődését a Telekiek és a Barossok világával szemben. Mert ez bizony furcsa világ .. . Az elveszett világ címen írt Conan Doyle igen érdekes regényt egy délamerikai fensíkról, ahol életben maradtak az ősidők óriás rovarai, óriás csúszómászó, óriás denevérei, életben maradtak az ichthyosaurusok és a plesiosaurusok kortársaikkal egyetemben. Nem tehetünk róla, reánk a Barossok és a Telekiek világa legalább olyan fantisztikusan hat, mint Conan Doyle középamerikai fensíkja, a jurakor és a krétakor állatvilágával. Az ichthyosaurus, ez a hatalmas ragadozó gyík tizenkét méteres testével, százötven csigolyájával, elevenen életrehozott gyermekeivel és néha egész hoszszában felegyenesedett tartásával nem meglepőbb látvány, vagy sokkal kevésbé meglepő látvány, mint Baross Gábor tanácskozásaival, lebeszéléseivel, hallgatásaival. A fejlődéstan törvényei alapján könnyű teljesen megérteni az ichthyosaurus testének felépítését, életének formáit, de hirtelenében nem tudunk olyan tudományágat, amelynek törvényei megmagyaráznák az informáltak és a hallgatók gondolkodását, világnézetét, erkölcsi felfogását, tökéletes színvakságát, teljes érzéketlenségét egy amúgy is szerencsétlen nyolcmilliós nép új baja, új faja iránt. Nem tehetünk róla, mi az ichthyosaurusokat és kortársaikat sokkal inkább, sokkal könnyebben tudjuk megérteni, mint Baross Gábor néhány kortársát. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután írásbeli választ is adott Clinchant kérdéseire Clinchant francia követ ma délelőtt féltizenkettőkor látogatást tett Bethlen István gróf miniszterelnöknél, akinél félóra hoszszat időzött. A parlamenti folyosón csakhamar híre terjedt ennek a látogatásnak és az elterjedt hírek szerint Clinchant azért kereste föl a miniszterelnököt, mert utasítást kapott Briandtól, hogy a frankügyben a nyomozás egyes részleteiről kérjen fölvilágosítást a magyar miniszterelnöktől. A francia miniszterelnök ugyanis holnap válaszol Léon Blum interpellációjára és ehhez van szüksége bizonyos adatokra. Értesülésünk szerint a miniszterelnök Clinchant átadott kérdéseinek egy részére azonnal szóbeli választ adott, a kérdések másik részére pedig délután írásbeli választ juttatott el Clinchant francia követhez. (A Világ bécsi tudósítójától.) A Neue Freie Presse estilapja írja, hogy a francia lapok ma reggel köztik azt a hírt, hogy a budapesti francia követ kormányától megbízást kapott, hogy Bethlen István gróf magyar miniszterelnöknél újabb látogatást A francia lapok Clinchant látogatásáról tegyen és kérje, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság mindkét jelentésével kapcsolatban adjanak különböző felvilágosításokat. A párizsi lapok közül továbbá, hogy a francia kormány a bankjegyhamisítás ügyével kapcsolatban folytatott vizsgálattal egyáltalán nincs megelégedve és minden valószínűség szerint a kamara bekövetkező interpellációs vitája alkalmából energikusan tiltakozni fog a magyar hatóságok magatartása ellen abban az esetben, ha a mostani látogatás útján a kért felvilágosításokat nem kapná meg. Károlyi Imre nem adja ki a rendőrségnek a frank-naplót, és csak a bíróság előtt konkretizálja vallomását (A Világ tudósítójától.) Károlyi Imre grófnak a rendőrségen megtartott kihallgatása, amely több, mint négy óra hosszat tartott, a frank-ügynek egyik teljesen homályban lévő részére vonatkozott. A francia kiküldöttek ugyanis Károlyi vallomásából azt akarták megtudni, hogy az a napló, amelynek alapján Károlyi Imre nyílt levelét közölte, és Teleki Pál gróf személyét vonatkozásba hozta a frankhamisítási üggyel, honnan származik. A titokzatos naplóra vonatkozóan a francia kiküldöttek a kihallgatás során öt kérdést adtak fel Károlyi Imre grófnak. A franciák kérdőpontjai a következők voltak: 1. Van-e a gróf birtokában egy frank-napló és ha igen, úgy ennek az adatai alkalmasak-e arra, hogy új mederbe tereljék a frankhamisítás nyomozását? 2. Hajlandó-e az adatokat a hatóságok rendelkezésére bocsátani? 3. Hajlandó-e megnevezni azt a személyt, akinek közvetítésével a franknapló birtokába jutott? 4. Megkísérli-e az illetékes személytől, akitől a franknaplót megkapta, fölhatalmazást kapni arra, hogy a naplót kiadja a hatóságoknak? * Az első négy kérdésre Károlyi Imre gróf határozott nemmel felelt. A franciák ötödik kérdőpontja az volt, milyen formák között állna módjában az adatokat átadni a nyomozóhatóságoknak. Erre a kérdésre Károlyi gróf kijelentette, hogy az adatokat csak a bíróságok előtt hajlandó kiadni és ugyancsak a bíróság előtt hajlandó részletes vallomást tenni az adatokra vonatkozóan. Károlyi a leghatározottabban kijelentette azt is, hogy a franknaplóra vonatkozóan a rendőrségnek nem ad semmiféle közelebbi felvilágosítást. Nem volt hajlandó természetesen megnevezni a forrást sem, ahonnan a szóbanforgó naplót kapta, sem pedig azt a személyt, aki az adatokat szolgáltatta neki. Kijelentette, hogy nem szolgáltathatja ki a napló tulajdonosát a hatóságoknak addig, amíg attól az egyéntől, akitől a napló ered, erre határozott felhatalmazást nem kap. A rendőrség egyébként az ügyészség utasítására hallgatta ki Károlyi Imre grófot és ez a kihallgatás folytatása volt a már pénteken megkezdődött kihallgatásnak, amely szintén a franknaplóra vonatkozott. Károlyi Imre gróf mai kihallgatásával kapcsolatban az a hír terjedt el, hogy Károlyi Imre gróf azért tagadta meg a vallomástételt, mert egyelőre még becsületszava köti őt azokkal szemben, akiktől az eseményekről értesült. A francia megbízottak Károlyi Imre gróf álláspontjával szemben a bűnvádi perrendtartásnak arra a szakaszára hivatkoztak, amely a tanút a tanuságtétel alól csak abban az esetben menti fel, ha a vallomástételből a tanúra nézve súlyosabb hátrány, vagy szégyen hárulna. Ennek a vitás kérdésnek eldöntését Károlyi Imre gróf állítólag a bíróságra akarja bízni. Károlyi Imre grófnak az az álláspontja, hogy ha a bíróság is úgy értelmezi a tanuságtétel kötelezettségét, mint a francia megbízottak, és a bíróság is úgy határozna, hogy a becsületszó nem menti fel őt a tanuságtétel kötelezettsége alól, úgy ő minden adatot rendelkezésre bocsát. A francia kiküldöttek állítólag azt az óhajtásukat fejezték ki, hogy ez a bírói döntés mielőbb megtörténjen.