Világ, 1949. február (1098-1121. szám)
1949-02-01 / 1098. szám
Rádió-műsor A horvátokért regénye VILÁG 1098. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR 1949 FEBRUÁR 1 * KEDD A ZIk KÖKY Sztálin nagyjelentőségű MI, a nép... IS. G.) Magyarország, ezeréves történelme folyamán, a hatalom gyakorlásának legkülönbözőbb formáit élte meg. Az állítólag egységes Szentkorona-ám mögött egymással homlokegyenest ellenkező uralmi tényezők viaskodtak egymással. Sent István patriarchális diktúráját az Árpádok alatt minduntalan felváltotta a szeniorátus ótörök divatja, nem szólván arról, hogy hol a német császár, hol a bizánci császár, hol meg Velence iparkodott a király személyén keresztül politikai, tehát hatalmi befolyást gyakorolni hazánk sorsára. Az Anjouk trónralépte tisztán a római pápa akaratnyilvánulása volt, s az ország eleget küszködött is elleneaminek bizonysága az, hogy Róbert Károly, a nagyobb hitelesség és biztonság okából, négy ízben is megkoronáztatta magát, alapjában pedig egy középeurópai dinasztia, a Plantagenet-Anjou-család hatalmiterjeszkedéséből folyt. Volt idő Magyarországon, amikor a főhatalmat gyakorlatilag egykis, Csák Mátétípusú arisztokrata klikk érvezte ki. Majd pedig a Habsburgok sokszínű uralma jött ránk, amikor is jóideig a spanyol király (V. Károly) parancsszava számított, majd a Habsburgot.A német birodalmi politikájának függvénye volt a magyar sors, hogy végül a bécsi kamarilla vadászterületévé süllyedjen. Ámde volt idő- amikor az ország legnagyobb része a török szultánok deftereinek engedelmeskedett-Az ellenreformáció századában pedig egyszerűen egy nemzetközi lovagrendnek, a jezsuitáknak szolgáltatta ki a magyarságot az úgynevezett királyi hatalom. S végül volt olyan idő is, az örült II. Rudolf korában, amikor egy cseh lakáj volt a magyar sors ura, mert s van az országgyűlés, de magának az uralkodónak családtagjai sem bírtak az elmebajos királyközelébe férkőzni; mindent és a legfontosabb állami ténykedéseket is csak ama lakáj, jóindulatának megvásárlásával lehetett kierőszakolni. Mindeme, hol groteszk, hol tragikus változatok befejezéséül pedig most harminc éve elkövetkezett a király nélküli királyság teátruma, amely az ideiglenes állapotot már-már holmi újabb dinasztia-alapítási tervekkel fűszerezte. S ha már most ezt az ezeréves fikciósorozatot a valóság mérlegére helyezzük- a tárgyilagos ítélet nem mondhat mást, mint hogy ez alatt az ezer év alatt mindenki volt már úr a magyar portán, csak éppen az nem, akinek sorsáról szó volt: a magyar nép. Mert még az 1867 utáni úgynevezett parlamentáris korszakban is inkább a három kaszinó — a Nemzeti, az Országos és a Lipótvárosi — döntött a magyarság kérdéseiben. Nem szólván arról, hogy amikor végre egyszer valóban a nép akaratának megvalósítása került volna szóba, akkor a »legalkotmányosabb király«, Ferencz József, egyszerűen katonákkal verette szét a parlamentet, tehát a népképviseletet, s ezzel minden eljövendő forradalom számára példát és igazolást nyújtott. Négy évvel ezelőtt végre maga a magyar nép vette a a kezébe a maga dolgának irányítását. Senki sem állítja azt, hogy azóta, nem történtek hibák, s hogy a magyar állam szekere azóta olajozott, kerekeken siklik előre. Ki róhatja ezt fel hibájául olyan nérnek, amely hosszú évszázadok óta még odáig sem jutott el, hogy válásai és joga lett volna, vagyis megtanulhata volna a saját gyakorlatából a három állami alaphatalommal való élést. És mégis, minden kezdeti nehézségei ellenére is, szeretjük ezt a mi népköztársaságunkat, amelynek védelme alatt ezer év óta első ízben mondhatjuk ki nyíltan és fenntartások nélkül. -Mi, a magyar nép ... Első ízben érezhetjük azt a melegséget, amelyet a népből, a népünkből való vezetés jelent úgy a tömegek, mint az egyedek számára. Előízben lehetünk felőle bizonyosak, hogy nem idegen dinasztikus érdekek vagy imperialista célok irányítják külpoliikánkat. Elsőízben érezhetjük valóban anyánknak a hazát, amely szerető gondossággal hárítja el a rögöket az utunkból, tűz elénk magas célokat, és simogatja az életverte sebeinket. A köztársaság, igaz, csupán politikai forma, amelyet a világ különböző pontjain más más tartalommal tölt meg a ■rohanó .élet. Lehet kapitalista köztársaság, burzsoá köztársaság, kantonális köztársaság, lehívt fezérök és tábornokok köztársasága. A miénk: a nép, a magyar nép köztársasága, minden szépségével és minden hibájával egyetemben a mi népünk lelkének kifejezője, vágyainak kiteljesítője. Lángoló élet és békés munka hazája. Mindannyiónknak egyformán hazája. Moszkva, január 30. Sztálin válaszai Kingsbury Smithnek, az International News Service amerikai hírügynökség európai vezérigazgatjának január 27-én hozzá intézett kérdéseire. Első kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjetunó kormánya megfontolni az USA kormányával közösen kiadandó nyilakozat kérdését amely megerősítné, hogy sem az egyik, sem a másik kormánynak nincsen szándéka háborúhoz folyamodni egymás ellen. Válasz: A szovjet kormány hajandó lenne ilyen nyilatkozat közzétételének kérdését megfontolni. Második kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjeunó kormánya az Egyesült Államok kormányával közösen e békepaktum megvalósítására irányuló intézkedéseke tenni, mint például a fokozatos leszerelést. Válasz: Magától értetődik! A Szovjetunió kormánya együtműködhetnék az Egyesült Államok kormányával olyan intézkedések végrehajtásában, amelyek a békepaktum megváladlására irányulnak és a fokozatos leszereléshez vezentek. Harmadik kérdés: Ha az Egyesül Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kormányai hajlandók elhalasztni a nyugatnémet különállam megalakvását a külügyminiszterek tanácsának összeüléséig, amely egészében megvitaná a német kérdés , hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormánya megszüntetni azokat a korlátozások, amelyeket a szovjet hatóságok a Berlin és Németország nyugati övezetei között forgalmban léptek életbe? Válasz: Ha az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország megvarja a harmadik kérdésben felsorolt felételeket, a szovjet kormány nem lája akadályát a közlekedési korlátzások megszüntetésének, de csak azzal a feltétellel, ha egyidejűleg megszűrnetik a három hatalom által elrendelt közlekedési és kereskedelmi korlátozásokat is. Negyedik kérdés: Hajlandó volna e ön Miniszerelnök Úr, Truman elnökkel alálkozni mindkétóruk számára megfelelő helyen hogy megvitassák ilyen békepaktum megköésének lehetőség I «Pr V á l a s z: Már régebben is Sztálin generalisszimusz nyilatkozatának világszerte máris hatalmas visszhangja van. Washingtoni jelentés szerint amerikai politikai körökben nagy feltűnést keltett a nyilatkozat. Gonnally szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, a nyilatkozatot méltatva megállapította, hogy az jó hírt jelent mindazok számára, akik elősegíteni kívánják a világ megbékélését és a nemzetközi együttműködést. Londonban még nem hangzott el hivatalos állásfoglalás, de jól értesült politikai körökben fontos politikai lépésnek tartják a nyilatkozatot és hangoztatják, hogy Sztálin lépését haladéktalan megbeszélések követik a brit, az amerikai és a francia kormány között. Párisi jelentés szerint francia politikai körökben a legnagyobb megelégedéssel fogadták Sztálin nyilatkozatát. A francia fővárosban általános a vélemény, hogy a szovjet kormányfő megnyilatkozása enyhíti a nemzetközi feszültséget. ■ Sztáli generalisszimusz nagyjelentőségű nyilatkozata mellett Moszkvában a hét végén még két jelentős diplomáciai akcióról adtak ki hivatalos jelentést.Az egyik a, német hadifoglyok kérdésével kapcsolatos szovjet álláspontot szögezi le, a másik közlemény pedig az oslói szovjet nagykövetnek az Atlanti Szövetség ügyében tett lépését ismerteti. Ami a német hadifoglyok ügyét illeti, A nyugati hatalmak jegyzékére válaszoló szovjet emlékirat hangsúlyozza, hogy az amerikai, brit és francia kormány jegyzékei torzított képet adnak a német hadifoglyok hazaszállításának kérdéséről. A szovjet kormány válasza megállapítja, hogy a nyugati hatalmak hiúsították meg a német hadifoglyok hazaszállításának tervét és hogy a mai napig számos német hadifoglyot tartanak bérmunkásként az általuk ellenőrzött területeken. A szovjet emlékirat ezután rámutat, hogy a szovjet kormány a német hadifoggsok túlnyomó többségét már hazatelepítette és hogy a hazaszállítási tervet még ez év során befejezi. A szovjet kormány válasza így folytatódik: »A nyugati hatalmak jegyzékeinek az az állítása, amely szerint német hadifoglyokat tartanak vissza a Szovjetunióban és ezzel a szovjet kormány résről tett ígéretet sértenek meg, eltorzítja a tények s kijelenetem, hogy a találkozás ellen nincs kifogásom. (MTI) való állását.« A szovjet emlékirat befejezésül hangsúlyozza, a nyugati hatalmak jegyzékeinek egyik fő célja elterelni a figyelmet arról a tűrhetetlen tényről, hogy Németország nyugati övezeteiben, valamint Ausztriában mindenféle eszközzel táborokban tartanak több mint 250.000 szovjet állampolgárt, akiket a hitleristák a háború alatt Németországba hurcoltak. Banaszjev oslói szovjet nagykövet szombaton felkereste a norvég külügyminisztérium főtitkárát és kormánya nevébenleszögezte előtte, hogy a rövidesen létrejövő Atlanti Szövetség olyan hatalmi csoportosulást szolgál, amelynek támadó szellemű céljai vannak. A szovjet nagykövet hozzáfűzte: »Elegendő alap van annak megállapítására is, hogy a Szövetség kezdeményezői ennek az új nemzetközi csoportosulásnak lérehozása katonai, légi és haditengerészeti támaszpontok létesítésére használják fel a világ különböző részein és különösen a Szovjetunió határaihoz közel fekvő államok területén, ami egyáltalán nem tanúskodik a csoportosulás békés céljairól.« A szovjet közlés így folytatódik: »A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az Atlanti Szövetséget olyan államcsoportosulásnak tekinti, amely ténylegesen szembeszáll az UNO-val és ■olyan célokat követ, amelyeknek semmi közük sincs a béke megerősítésének érdekeihez. Tekintettel minderre, a szovjet kormány felkéri Norvégia kormányát, hogy világítsa meg álláspontját az atlanti szerződéssel kapcsolatos kérdésben, tekintetbe véve különösképpen azt, hogy Norvégiának a Szovjetunióval közös határa van. A szovjet kormány kéri annak közlését, megfelelnek-e a valóságnak azok a sajtóközlemények, hogy Norvégia belép az Atlanti Szövetségbe és vállal-e a norvég kormány az Atlanti Szövetséggel szemben kötelezettségeket Norvégia területén létesítendő katonai, légi, illetőleg haditengerészeti támaszpontok tekintetében. A külügyminisztérium főtitkára megígérte, hogy a közölteket a norvég kormány tudomására hozza. A TASS jelentése szerint egyébként a norvég fővárosban pénteken tömeggyűlést tartottak az Attanti Szövetséghez való csatlakozás ellen. Oslóban tegnap este hivatalosan közölték, hogy Svédor békenyilat hozata egy amerikai hírügynökségnek A nagyjelentőségű válasz négy pontban szögezi le a Szovjetunió álláspontot A nyilatkozat vitá**isszban£ja