Ars Hungarica, 2004 (32. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Szemle - Jékely Zsombor: Négy könyv magyarországi freskókról

136 A már említett szerkesztésbeli bizonytalanságok arra utalnak, hogy a kötetet sajnos szer­kesztő­ nem gondozta - ilyen legalábbis nincs megnevezve. Ennek „eredménye" az is, hogy a két tanulmányhoz külön irodalomjegyzék tartozik, és sajnos mindkettő (de főleg Han­kovszkyé) pontatlan és hiányos. Hankovszky irodalomjegyzékéből néha hiányoznak az alcí­mek és évszámok, az alkalmazott rövidítések (pl. Ethn.­­ Ethnográfia) feloldása sokszor nincs megadva (27-29. o.). Itt rövidítve van Budapest is, de a szerzők neve teljesen ki van írva. Kerny irodalomjegyzéke pontosabb, ám ott a keresztnevek csak rövidítve szerepelnek (40-42. o.). A kötet értékét Móser Zoltán fényképfelvételei és a falképekről készített összesítő rajzok növelik. A fényképek szépek és használhatóak, bár a több felvételből összeillesztett képek csatlakozása nem mindig pontos (pl. Kakaslomnic, 52-53. o.). A második kötet Horváth Zoltán György műve, aki kitűzött célja szerint egy könyvben te­kinti át a Székelyföld csaknem teljes freskóanyagát, legalábbis ami abból ma látható. A kötet egy tervezett sorozat, ,A Szent Korona öröksége," első része, azóta már a második is megje­lent (Kárpátalja kincsei, Budapest, 2002). A könyv a szerző bevezetőjével indul, amelynek össze­foglalója angol és német nyelven is elkészült (7-20. o.). Ezután következik az egyes emlékek ismertetése, először az Udvarhely megyeiek, majd Maros-, Csík- és Háromszék freskói (21-103. o.). A leírások mellett itt megtalálhatjuk az épületek fényképeit is, és többnyire egy rövid kronológiát is. A freskókról készült színes képek (a szerző felvételei) a könyv végén, egy blokkba rendezve kaptak helyet (105-168. o.). A könyv eléggé naprakész, benne vannak Sepsik ilyén nemrég (újra) feltárt freskói, a szacsvai és perkői új leletek, vagy a csíkkozmási diadalív nemrég egy földrengéskor előkerült részletei. Ugyanakkor azonban szükség van néhány adat pontosítására és kiegészítésekre, a szerzővel ellentétben ezúttal nem a „teljesség igé­nyével." Vegyük tehát a könyv sorrendjében sorra a székelyföldi freskókat, legalábbis azo­kat, ahol nem árt a tévedéseket kiigazítani. A Farcádon feltárt freskótöredékek témája esetleg az Utolsó ítélet lehet, a csoportban talán az elkárhozottakra ismerhetünk rá. A marosvásárhelyi vártemplom déli kapujának timpa­nonjával kapcsolatban Kelemen Lajos vetette fel, hogy a freskó Szt. Lénárd vértanúságát ábrázolhatja, a világosan felismerhető Krisztus-arcot pedig restaurátori közbeavatkozásnak tulajdonította, elvetve a (Horváth Zoltán György által nem ismert, de gyakori) Krisztus osto­rozása témamegjelölést. A közeli Marosszentannán nemcsak a szentélyben vannak freskók, hanem a hajó nyugati falán is. Az Utolsó ítélet nagy része ugyan az 1928-30 között épült torony építésekor elpusztult, és csak akvarellmásolatokról ismert (KOH Tervtár), de a kar­zat emeletén jelentős részletei ma is láthatóak. Itt jegyezzük meg, hogy időközben sor került a szentély freskóinak teljes feltárására és restaurálására is. Marosszentannához hasonlóan a kötetben a csíkrákosi belső freskók sem kerültek teljes bemutatásra, ugyanis a diadalív másik oldalán is látható két szent. A csíkmenasági boltozatfreskókkal kapcsolatban megjegy­zendő, hogy 1655-ben átfestették őket, 1928-ban pedig gipsszel kezelték, emiatt nedvesed­nek és ezért vannak annyira rossz állapotban - a szerzővel együtt mi is úgy érezzük, hogy sürgős restaurálásra szorulnak. Bibarcfalvánál sem ártott volna az állapotra utalni, ugyanis az ottani freskókat 1972-ben restaurálták, és nagyon erősen kiegészített állapotban vannak ma. Ez a fényképeken is jól látszik. Sajnos nem kapunk teljes képet Sepsik ilyén freskóiról, ahol az évek óta húzódó restau­rálás nemrég ért véget. Az eredetileg Huszka József által feltárt falképeket az unitárius hívek visszameszelték, újabb feltárásuk a fényképek tanúsága szerint nagyrészt befejeződött. Ismét gazdagabbak lettünk tehát egy csaknem kompletten kifestett templomhajóval, amely­nek részletes értékelése sürgető feladatunk. A kökösi templom nyugati falán lévő freskótö­redékek nem Szent László legendájából valók, hanem egy Utolsó ítéletből, ez a kompozíció egyéb, a könyvben nem szereplő töredékei ismeretében szinte biztosan állítható. A harsonás alak tehát nem a kivonuláshoz tartozik, hanem a feltámadókat szólítja. Örvendetes, hogy szerepel a könyvben Szacsva, az egyik legfrissebb Szent László-legenda lelet, Jánó Mihály feltárásának eredménye.­ Egyelőre csak egy kis részlet látszik a magas színvonalú freskó­ciklusból, annyi azonban így is megállapítható, hogy a gelencei freskókra emlékeztető rész­letek korai Szent László-legendáink csoportját fogja gazdagítani, ha egyszer sikerül többet is

Next