8 Órai Ujság, 1919. november (5. évfolyam, 100-125. szám)

1919-11-09 / 107. szám

f Badgj>asft9| 1919 rcpvemtee? 9, " ^222í2S2ímaaíÍTO^^2TM ELŐFIZETÉSI ARAK. £ iy hára .. .. 15 Korona. | Félévre. .. 80 Korona. Egyes példányszám ára © 0 fillér. Negyedévre .. ^2 Korona. ] Egész évre 3160 Korona. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest, IV., Muzeum-Körut 3. sz. Nem adakoznak a jótékonyság oltárain. Az irgalmas jószívűség aranyforrása elapadt. A perselyek, melyek azelőtt duzzadtan gyűjtötték a százezreket, ma üresen konganak és csak elvétve hull belé­jük egy-két apró papirospénz. Hová lett a régi, lelkes, meghatott ada­kozó kedv? Vagy eltűnt a nyomor, nincs éhes száj, nincs árva, nincs özvegy, nincsen rokkant és koldus szenvedés többé? Dehogy! Itt van­nak újra, sőt megsokasodva a sze­génység jajgató elhagyottjai. Ám hiába: az nincs többé, aki adjon. A pénzszekrények rideg vasajtai szi­gorúan zárvák és hidegen rejtőznek el a tárcák a fukar zsebekben. Mi történt? A felelet kettős: A zsebek elszegényedtek, a lelkek megkeményedtek. A milliós vállala­­­­tok megkeresbedtek, a vagyonosok­­, hát r. tehetősekből koldusok. A legjobb adakozó, a kö­zéposztály, maga alig bírja az élet súlyát, csak a nyomorából adhat másoknak, nem a jövedelméből. De hiányzik immár a lelki készség is. Azokra, amit a felsőbb osztályok­nak el kellett szenvedni, itt a vissza­hatás: a csőcselék pazarló zsarnok uralma után, a szegény nép szo­morú magárahagyottsága. Pedig ma nincs más segítség, mint a társadalmi jótékonyság, mert az állam tehetetlen. Maga is szegény és terheit csak roskadozva viseli. De az árvák, a sírók, az éhezők, a szenvedők kétségbe­esett sikoltása fölhörög a mélyből és senki, senki nem alhatik nyu­godtan, nem kötheti be a szemét, nem tömheti be a fülét, meg kell látnia, meg kell hallania a nyomor vívódását, amitől már csak egy lé­pés­­ a bűn. Igaz, hogy mindenki veszített, igaz, hogy sokan szenved­tek méltatlanul a söpredéktől, igaz, hogy az alsó osztályoknak elsősor­ban magukra kell vetni azért, ami elkövetkezett . . . És mégis kell adakozni! Kell, mert nemzetmentes ma jót tenni az esendővel és mert keresztény erény az okos alamizsnálkodás. Jóval kell visszafizetni a rosszat s megmutat­ni, mi különbek vagyunk, mint ti voltatok! Ha az állam nem képes segíteni — jöjjön hát a társadalom. Amikor a sötét éjszakában éhesen támolyog és hideg szobákban dide­reg a nyomor, mindenkinek kell egy falatjának, egy fillérjének lenni, amit odaad. És vannak gazdagok, vannak nagy vagyonok még ma is. Ezek felejtsenek és jótékonykodja­nak. Illő, hogy lássuk: a magántu­lajdonnal visszakapták a szivüket is. Spre complecturea avizului dat, se íace cunoscut, oa in totál, vor sosi din Románia 75 sisterna ce ser vor di stribui, sub conlrolul Minisrerului de Finanle ungar prin Federalia uleiru­­tior minerale. Pretul de dssfecere fisat e'ste de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 koroane benzina usoara, preluri calculaíe dupa prelurile Ministerului de Industrie román, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco Gampina la care se adagost spesele de transport, inani­­pulatie sindistribut is. Fabricele, care doTece a trata ches­­tiunea in legatura cu colaborarea iu­­dusiriei din Románia, se pót adresa delegapdui Ministéruhii. de ' indus Iviei Hotel Astoria. A már kiadott hirdetmény kiegészí­tésére közhírré tétetik, hogy Romániá­ból összesen 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, amelyet a magyar pénzügyminisztérium fog kiosztani az Ásványolaj Központ útján. A könnyű benzin ára 8.20 korona, a nehéz ben­zin ára 7.40 korona. Ez az ár a ro­mán ipari minisztérium által megálla­pított árak alapján van kiszámítva, amely lejben 1.50 és 1.70 árnak felel m­eg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz szállásvá a szállítási, keze­lési és­ szétosztási költség. Azok a gyárak, amelyek a román ipari körökkel érintkezésbe lépni óhaj­tanak, forduljanak a román ipari mi­nisztérium megbízottjához (Budapest,­­ Astoria-szálló), ' Diamandi Adomán­ok kifóntolásáról. Román-magyar gazdasági összeköttetés. Nyilatkozik Clark akciójáról. — Saját tudósítónktól. — Diom­enidi Konstantin román meg­hatalmazott miniszterrel alkalmam volt hosszabb­­ beszélgetést folytatni, amelynek során a miniszter érdekes kijelentéseket tett a most napirenden levő aktuális kérdésekről. Elsősorban Budapest és Magyarország kiürítésé­­ről nyilatkozott fiamandi miniszter és kijelentette, hogy neki mindig az volt az álláspontja, hogy a román hadsereg egy perccel se maradjon to­vább Budapesten, ha a megszállás cél­ját elérte. Mi volt tulajdonkép a ro­mán megszálló csapatok feladata? Mindenekelőtt, — felelte a mi­niszter, —• a vörös hadsereg lefegy­verzése, továbbá azoknak a gyárak­nak és üzemeknek leszerelése, ame­lyek hadianyagot gyártottak, hogy lehetetlenné tegyünk egy olyan újabb támadást, amilyent a vörös hadsereg intézett ellenünk. Ezt a feladatot teljesítettük. Ha tehát még tovább is tart a megszállás, úgy ez csak az antant és a magyar lakosság több rétegének kívánságá­ra történt, amely a megszállásban látja annak biztosítékát, hogy az előbbi züllött állapotok, anarchia, a vagyon és az élet bizonytalansága és a terror nem térhet vissza. Ma­gyarország és Románia közötti jö­vendő baráti összeköttetés érdeké­ben sem kívánatos, hogy a megszál­lás hosszúra nyúljék. Teljesen tuda­­tában vagyok annak, hogy az ilyen megszállás terhet jelent az ország­nak, már azáltal is, hogy a meg­szálló csapatokat élelmezni kell. Most itt a tél, a szénhiány, amely alatt rettenetesen szenved az or­szág és a szenvedések a román had­sereg igényei folytán még jelenté­kenyen erősbödnének és mi nem­­ akarjuk a tél nehézségeit még sza­­­­porítani. Ezenkívül pedig melyik­­ hadsereg nem szeretne­­ már egy öt-­­ esztendős hadjárat után hazájába visszatérni? A mi katonáink na­gyobbrészt a parasztság sorából rekrutálódnak és a hazai földtől ilyenformán sok hasznos munka­erőt vonunk el. —­ Noha a román hadsereg volt az, amely Magyarországot a bolse­­vizmustól megszabadította és a la­kosság széles rétegei eleinte ezért a cselekedetért elismerésüket nyilvá­nították, a hálaérzet lassankint el­oszlott és annak a véleménynek­­ adott helyet, hogy a román csapa­­­­tok által történt megszállás nagy­­ teher az országra. A közvélemény­­ állásfoglalását illetőleg nem ringat­­j­­uk magunkat illúziókban, mert na­gyon jó tudjuk, hogy a megszálló csapatokkal szemben mindig ellen­séges érzülettel viseltetnek. Abban a meggyőződésben vagyok­­ azon­ban, hogy ez az elenség­es hangulat néhány hónap múlva, mihelyt Ma­gyarország létérdeke megk­ívánja a Romániával való gazdaság össze-leültetést, el fog tűnni. Clark kibontakozási akciójáról Dia­­mandi miniszter a következőkben­­ ny­*­latkozott: ‘ — Azt hiszem,‘hogy Clark ak­ciója sikerrel fog járni, amiben nagy része lesz az ántánt-megbízott kitűnő diplomáciai képességeinek. Az a megoldás, amelyet az ántánt a magyar válságban óhajt, ugyanaz, amilyent Románia is célszerűnek tart. Az összes pártokból­­ alakult koalíciós kormány biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az ilyen kormány, az összes aktuális kérdé­sek megoldására képes is lesz. Az összes pártokból alakult kormány­ az antantnak több biztosítékot­ nyújt arra nézve, hogy a kormány egész Magyarországot képviseli, mint az egyetlenegy pártból­ alakult kormány. Egy koalíciós kormány fák tarta hadi­ választást tud rendez­ni, mint az olyan kormány, amely egy párt szolgálatában áll és éppen ezért egy koncentrációs kormány­­­­yal sokkal gyorsabban lehet­ békét­ is kötni. ■ • ■­­ ij — Az a véleményem, hogy a ro­mán viszonyokat illetőleg itt meg­lehetősen tájékozatlanok az embe­rek, különben tudnák, hogy­ külö­nösen a legutóbbi években nagy­ lé­­­péseket tettünk a demokratikus­ fejlődés útján, ami megváltozott al­kotmányunkban is kifejezésbe jut. Csak azok az emberek, akik' a mi hazai' viszonyainkat nem ismerték, gondolhattak arra, hogy mi romá­nok, itt puccs­ kormányokat fogunk támogatni. A román megszállás alatt­ mi mind­en politikai­­ vélemény­nek szabad teret­­ engedtünk. Mi nem­ azért jöttünk ide, hogy itt tár­sadalmi és vallási üldözéseket tűr­jünk vagy­ támogassunk, hanem jö­vetelünk célja az volt, hogy a ma­­gyar­­ viszonyok konszolidálásában közreműködjünk. * - -Leonard Faukej­ow. 1 - Az ántántmisszió megsürgette a bécsi kórházai­ szénellátását. — Bécsi tudósítónk távirata. —­­Bécs, nov. 8. Az ántánt jóvátételi bizottsága hol­­­napi délelőttre teljes ülést­ hívott össze és az a terve, hogy a jövő hét folya­mán tanácskozásra hívja meg az ipari és kereskedelmi testületek képviselőit. A jóvátételi bizottság irorláia a mai napon a Burg néhány termében beren­dezett irodáiban megkezdte működé­sét. A kórházak szénellát­ását illetőleg az ántant-misszió, mikor értesült arról, hogy egyes kórházakban az újszülött csecsemők a szénhiány miatt megfagy­t lak nyomban sürgős jelentést küldött Parisba és kérte e tarthatatlan hetv­­aest orvoslását Mas­­tocher. ;

Next