8 Órai Ujság, 1920. március (6. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-27 / 75. szám

2 OS Szombat, 1920 március 27. A pénzlebélyegzés a nemzetgyűlés előtt. / Meg kell büntetni a kufárokat. — Korányi Frigyes nagy beszéde. — Nem bélyegzik le a postapénzt. A­ nemzetgyűlés mai ülése. / — Saját tudósítónktól. — A pénzügyi jav­aslatok ma­­­em von­zották jobban a nemzetgyűlés tagjait, mint az első napon. Az ülés megnyitá­sakor mindössze negyvenkét honatya őrködött az ország fölött a márvány­­oszlopos fényes teremben, amelyen a csöndes unalom terjengett végig. A szónokok­­na­k ugyanazt a nótát fúj­ták, mint tegnapelőtt: csak a verkli változott félóránként,­­ a melódia ugyanaz maradt: a legegrügyübb, leg­­unottabb és legeredetietlenebb politi­kai gassenhauer . . . Uzsorás ... lán­cos ... deres . . . banktőke « . . uzsorás . . . deres . . « láncos ... és igy tovább. A beszédek természetesen, szokás­so­rink mind ellenzéki modornak voltak, d­e szerencsére, azért elfogadták a ja­vaslatot. Hogy a javaslatnak hol van az igazi hibája, hogy a bevont bank­jegyek mire fognak fölhasznál­tatni, hogy a­ valutára miért nem lesz javító hatással, arról természetesen nem esett szó a nemzetgyűlés „pénzügyi szak­­értői“ részéről ... És ha szó esett!... Ezek a jó urak komolyan azt hiszik h­ogy a valutapiacot nem Zürich és London, hanem az Upor-kávéház irá­­nyíttja . . . Egy szónoki, pénzügyi antikapaci­­tás például azt ajánlotta, hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank aranykészletét úgy kell megszerezni, hogy az Amerikából viszavándorló magyaroktól a pálya­­udvarokon el kell sz­­dni a dollárokat. A legszomorúbb az volt, hogy ezen csak három ember neveten: a pénzügy­­miniszter és a háta mögött ülő két pénzügyminisztériumi szakreferens. Sőt helyeselték, és u­gy­an-ugyvanatra bámulták ezt a korszakos pénzügyi bolondg­ombát. Csak’ Sándor. Pál mo­solygott jóízűen ... .Kellemesen tűnt fe, azonban Vasa József komoly és átgondolt­ beszéde. Az általános vita végeztével báró Iv­­ránt is. Frigyes pénzügyminiszter mon­dott tartalmas beszédet, amelyben ös­­­szefoglalta a vita anyagát és kiegészí­­tően indokolta a javaslatot. Részletes tudósításunk a következő: Vita a fejfélbék­regzésről. Trakovszky Istvám elnök az ülést ‘ill-kor m­egnyit/*. A múlt ülés jegy­zőkönyvének’ hitelesitése és az elnöki bejelentések után Kluber János a gaz­dasági biztotsági előadója tesz jelentést a képviselők fizetésének rendezéséről és egy beszerzési csoport felállí­tásáról szóló törvényjavaslatról. Elnök intéz­kedik a javaslat ki­nyomaté­sáról és szétosztásáról. Következik a pénz felül­bél­yegz­és­ről szóló törvényjavaslat tárgyaktba. Fintaler Béla: A pénzügyi javaslatok konorprénumát kívánja a Ház elé ter­jeszteni, hogy a financiális helyzetről általános képet nyerhessünk. A felül­­bérveezésről szóló törvényjavaslat ban­­kjótendel­kezéseinek szigorí­t­ását és a p­énz­ham­isítókkal szemben a vagyon­­elkobzást és botbüntetést ki­váltja atkái­ul Itt fíltalános adórendezés kellett volna, h­ogy megfogják az árdrágító destruktív elemek vagyonát. A zsidók nem­ szenvedtek a hűhómban és­ a bob sevy.mw alatt. Sándor Pál: Magé seos hiszi!­­ (De­­­röltség.i ) ) A Magyar Semseti Bank megalapitá­­sát sürgeti. A javaslatot általánosság­ban elfogadta­ (Helyeslés.) Magyar Kázmér: A javaslatot célsze­rűségi szempontból elfogadja, de a büntető rendelkezések módosítását kí­vánja. A deresről akarok beszélni egy fél percet. Meskó Zoltán: Akár huszonötöt is! ( Derültség.) Magyar Kázmér: A román megszál­lásból vett példával bizonyitja, hogy a deres behozatalának nagy­ erkölcsi hatása volna. ('Helyeslés és taps.) Miért nem volt propaganda. Yetss József­: A felsz­­lyegzőrendezet kibocsájt­­a előtt felm­ágosló propa­gandát ártott vo­la szükségesnek, hogy az irtus ne élt volna váratlan. Ezt’ elm­ulpsztoákl, s most mások csi­nálnak propagandát, de más céllal és más eredménnyel. Kéri a pénzügy­­minisztert, hogy­­ ezt az elmulasztón felvilágosító akciót pótolja, különösen az agrár­körökben. Bizonyos indokolt esetekben, szegényebb osztályokban a bölcsünkür­vény visszatérítését kéri, ha ez valamiképpen kivihető. Szól a nem­zetgyűlés nagy lé­ki ha­láiról s ezzel kap­csolatban nemzetgyűlés szem­benálló pártjainak harcáról. Az ellentétek el­homályosítják a tömegek orientáltságát a kitűzött eszméket illetőleg. Egységre, együttműködésre van szükség, mert csak ez javíthatja valutát. » lelkek valutától. (Taps.) — Valamikor magyar király volt a koronás szuverén, ma a gazság, a visz­­szaélés koronázta még magát. Ez ez az ér fölöttünk. Iizen segítenünk kell. M­int ahogy iz igazéig keresése legyen a főcélunk. * az igazság kiderítésénél ne vezessenek személyi tekintetek. (Vagy topé) Munl­ásság jé* osztály harc, A’ m­ifik’(Uk"élye snél megállapítja, hogy a MrpUalizm­us egy életforma amelyet I erőszak­osan megváltoztatni nem lehet. .­V Imnimurtizmus elsorvadt nálunk, elsorved Oroszországban is. A tőke túlkapásaival szemben azonban a munkát meg kell védelmezni, s eh­hez valóban szükséges a gazdasági szerve­­zett­ség, s a nemzetből gyökeredző osz­­tályöntudat. (Ügy van!) Xv. osztály­­harcban azonban egy osztály szupere­­nitása, sem emelkedhetik ki. (Taps balról.) Örömmel látja, hogy a szociál­demokraták közelednek az állami élet struktúrájához, s tiszteli harcukat, ha a közjót nem sértik. (Nagy taps és él­jenzés.) Ezután Heiszer Richárd szólalt fel, aki ismertette a pénzlebélyegzés vi­déki bajait. Megállapítja, hogy a most készülő törvényjavaslat csak a kis em­bert sújtja, a kereskedők, akik sokat kerestek, kimenekültek a lebélyegzés alól, mert csak néhány ezressel jelent­keznek a lebélyegző tóval a­ ham száz­ezreseiket (Midig részint kicsempészik külföldre, részint idegen valutát vásá­roltak érte. Ajánlja, hogy a törvény­­javaslat­ negyedik, pragrafusát, amely a lebélyegzés kijátszására vonatkozik, egészítsék ki azzal, hogy törvényben eddig még nem ismert drákói szigorú büntetésekkel sújtsák a törvény kiját­­sz­óit. Ezzel az indítvánnyal együtt el­fogadja a javaslatot. Lepenyei Kálmán kisgazdapárti kép­viselő bevezető szavakban elmondja,­­hogy elfogadja ugyan a javaslatot, azonban ajánlja, hogy a lebélyegzés ne csak a kisgazdákat érintse, hanem a kereskedőket­­,­ mert a kisgazdák ele­get fizettek rá az egyedül a rájuk vo­natkozó rekvirálási rendeletekre. A kisgazda közönsége azt várja, hogy a pénz­­lebe íve­­zés következtében tíz árak esni fognak, ezzel szemben az árak emelked­tek. A gazdák semmit sem tudnak vá­sárolni és így az elkeseredés csak nö­vekszik. Választókerületében van egy falu, ahol 100 iskolaköztes közül 40 nem tud iskolába járni, mert a szülők télváz idején nem voltak képesek ru­hát és cipőt bevásárolni a gyermekek­nek. Különben a törvényjavaslatot el­fogadja. Giesswein Sándor: Kérem a tisztelt nemzetgyűlést, engedje meg, hogy örömmel állapítsam meg: itt a nemzet­­gyűlésben már többször hallom han­goztatni a szót, hogy szociális. Ez a fogalom elkére­hetetlen szükségszerű­ség. Hogy valaki szociális gondolko­dású, ez nem egyértelmű azzal, hogy nemzetközi is. Ő és pártja, akinek ne­vében benne van a szociális szó, a leg­szélsőségesebb nemzetiek és kereszté­nyek. Az előtte felszólalók rossznéven vették, hogy pártja tárgyalásban van a Szociáldemokratákkal. Ám tesz ezek­nek szemrehányást, de kéri, hogy a jövőben ne nézzék le az emberek egy­mást, mert külföldön ez rossz hatást vált ki és a külföld csak akkor becsül meg bennünket, ha egymást is megbe­csüljük. A jelen törvénytől azt kívánja, hogy az feleljen meg a szociális köve­szünet után­uk­ról .Korányi Frigyes pénzügyminisztert« békeszerződés fel­tételeiről s­zzól, amely­­szerint az ántánt kívánta a fehérbélyegzést. Mindenesetre látszik, hogy a békeszerződés közgaz­dasági részét nem közgazdászok, ha­nem politikusok csinálták, mert ez a léke a legyőzött tönkretételét és ki­zsákmányolását akarja. Az osztrákok nem tudták betartani a békeszerződés­nek a bank­jegyekre vonatkozó rendel­­kezőé­ért. Ezen azonban nem lehetett változtatni és nekünk is meg kellett csinálnunk, hogy külön válasszuk a leivel végzett pénzjegyet a le nem bé­lyegzettől. A különválasztás csak elő­nyös a magyar pénzre. Most már a lebélyegzés napjától kezdve a magyar­­ifjú árfolyama emelkedett a külföl­dön. Térméészetes azonban, hogy egy* szerv nem javulhat meg :• közgazda­* sági helyzet, ez a javaslat az első lé­pés, mely a rekonstrukció munkája felé vezet. (Helyeslés.) Ezután részletesen ismerteti a jegy­bankrendszereket és a fedezettel bíró és részleges fedezettel bíró bankjegy­­kibocsátási módokat. Korányi Frigyes: Az első lépés a ki­bontakozásra az kell­ hogy legyen ,hogy a papírpénz gyártóm megszűnjön. A valutát csak úgy lehet javítani, ha az egész nemzet magába száll, komolyan megfogja a kalapácsot, megszorítja az ekeszarvát és végül tényleg munkához fog. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) — Kaphattunk volna külföldről egy nagyobb arány kölcsönt, azonban feles­legesnek mutattuk ennek a kölcsönnek a felvételei, mert ilyen munka mellett, ami ma van Magyarországon, megint az történt volna, hogy az arany kiszivárog a legrövidebb idő alatt és mi csak egy u­jabb kölcsönnel terhelten néztük volna pénzünk újabb leromlását. (Helyeslés.) .A pénzügym miniszter a rendelett krilizs íróiról. Koráftyi J' -tvs: Sokan hosszúnak tartják? a rermelet eredményének meg­­mut­a­t !ira/.iS.i r. Népi lehet azonban várni egy ilyen nagyszabású pénzügyi rendelkezéstől, hogy egy-két hét­ alatt rekonstrukciót teremtsen. Az ország összezsugorodott- Az egész nép kizárta, sara lesz szükség, hogy segítsen rendbe­­h­ozni az államháztartást. Nagyon jól tudja, hogy ez a rendelet, mint általá­ban az államháztartásra vonatkozó ren­delkezések, nem igen népszerű. Ami kritika elhangzott, jogos és helyes volt. Sokan e rendelkezést összetévesztik a devalvációval. Devalváció az lett volna, ha leszállítjuk a pénz mai értékét a régivel szemben. Ez nem történt meg, sajnos azonban a pénz magától derül­­­álódik, mert más a vásárló ereje az országban, mint külföldön. Nem tud­tuk pénzünk értékét semmiféle mai pénzhez h­oz­zászabni, nem lehetett meg­állapítani egy stabil pontot a pénz ér­telményeknek. Legyen biztosíték arra, hogy ez a lakosság egy részére nem fog lehetetlen terheket róni. A kommün ott fogja felütni fejét, ahol nincs ér­zék a szociális eszme iránt. Most a szociális egyensúlynak tért kell nyerni. Ma az a legsúlyosabb baj, h­ogy nincs társadalmi szolidaritás az egyes osztá­lyok között nálunk­ Ezt a társadalmi szolidaritást kell megteremteni, ez le­gyen a legsürgősebb probléma. A tár­sadalmi szolidaritás jellegzetessége hiányzik a törvénynél is. Nem sikerül: mindenkit egyenlő­­ mértékkel me­­gert ami az egyiknél nélkülözhető, az a másiknál nélkülözhetetlen. Lehetet­len, hogy egyforma mérték érjen mű. Romosokat, akik számára nem sok, ha két milliójukból egyet elveszi­, de katasztrófa a szegény polgári ér, munkásosz­ályra, ha százaiból a fele elvesz. Elnök: Budavári­ László képviselő következik felszólalásra, Budavára kéri, hogy felszólalását az idő rövidsége miatt a legközelebbi ülé­sen tarthassa meg. Ugyanezt kéri Bencze Gábor is. Elnök a vitét berekeszti s az ülést öt percre felfüggeszti, tőkére. Meg kell várni, míg­­ az egész világon megkezdődik a pénz értékének megszilárdulása. Akkor majd meg tud­juk szabni a pénznek az állandó érté­két s akkor elkövetkezhetik jegyban­kunk "fölállítása is.­­ Sokatt bizonyos új adók kivetését is követelték. Megjegyzem ezekre a kri­tikai fölszí­lalásokra, hogy jelszavak összeállításával még nem lehet progra­mot csinálni. Nem adhatunk kész pénz­ügyi programot oly országnak, mely­nek se területét, se vagyoni képességét nem tudom­­megállapítani. A kormányt nem ,kell biztatni azon terhek megálla­pításánál, amelyeket a nemzetnek el­kell viselni a konszolidáció kedvéért. Tudom, hogy hazaárulás, ha valaki, amikor tehet, a rá váró köt­elezések alól kibújik, éppen ezért oly törvény­­javaslattal foglalkozom, amely az ál­lamkincstár ellen elkövetett vétségekre külön büntetéseket fog kiszabni. A bin­kjefiv-initiacio­­negatív tényezője a drágulásnak. A drágulás ezért egész biztosan­ el fog maradni, amikor ez az infláció megszűnik.­­ A bank­jegy lebélyegzés lehetővé­­fogja tenni, hogy újabb füvpskölcsön fölvételét elkerüljük. A kényszerköl­­csön­, amit a­ felülbélyegzés útján való­sítottunk meg, már egy konszolidált kölcsön, amely nem rontja többé valu­tánkat. jf' Nem bélyeg­ítje le a postapénzt. ,, A popffipénzt azért nem bélyegez­zük le, iu­gy az ujabbi üzérkedéseknek elejét,,verjvük. Mi a tisztviselőket posta­­p­énzzel fizetjük és jg­ v ha lebélyegez­­ttök azt, a tisztviselők lehetetlen helyzetbe kerülnének. A pénzügymi­niszteri állás megköveteli, hogy az or­szág h­ogy jön a pénzügyminiszternek. Ha nincs bizalma iránta, csapja el. — Már szeptemberben elhatároztuk, hogy­­kényszerkölcsönt fogunk végre­hajtani. Hosszú ideig a megfigyelés ál­láspontján voltunk. Azzal vádoltak meg, hogy titokban csináltuk a rende­letet és mégis mindenki tudta.­­• Meg kell jegyeznem, hogy lehet el­len ilyen nagyszabású akciót 18-án el­határozni és 19-én reggelre kidobni a rendeletül, előzetes tárgyalások kellet­tek, legalább százezer nyomtatványt kellett készíttetni. Az emberek százai tudtak róla, akiket én nem­ ellenőriz­hettem­ A közgazdasági szaksé­giiak a maguk észjárása szerint tudták, hogy a kényszerkölcsön elmaradhatatlan. Egy interpelláció révén szó volt arról, hogy a lebélyegzés nem szociális intéz­kedés. Kijelenthetem, hogy nem is ké­szült annak, nincs meg ez a jellege, de iparság van benne. A kormány gondos­kodni fog arról, hogy külön rendelke­zésekkel védjék­­azoknak az érdekeit, akik erre rászorultak.­­ Ismételten hangsúlyozom, hogy a bevont pénz nem veszett el és az ár- Korányi pénzügyminiszter beszéde.

Next