8 Órai Ujság, 1920. augusztus (6. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

9rW Egasig Tárgyalásvezető: Tudta ön, hogy miért mennek ki? Kapott szerepet Kéritől? Hüttner: Igen. Lévai (Dobó védője) : Főhadnagy úr és Dobó között volt valami viszályt Tárgyalásvezető: Ne vágjunk elébe a következő kihallgatásoknak. Hüttner kihallgatása ezzel véget ért. St­anykovszky Tibor vallomása* Tárgyalóvezető: Következik Sztany­kovszky Tbor kihallgatásá! Elővezyik Sztanykovszki zászlóst. A tárgyalásvezető kétszesére kijelenti: Megértése a tegnap aátolvasott vádirat tartalmzált, nem érzii* magát bűnösnek, mert forradalomba iítette, amit tett. Tárgy­lásvezetés Adja elő részletesen, kik, mikor, hogyan ölték meg Tiszát október délután? Sztanykovszky: Csernyák délután négy órakor fölrendelt az Anton­a-szállóba, mint a tizenegyes katonatanács tagját, ezért, hogy kimenjünk a gróf Tisza vil­lájába. Először délelőtt tizenegyre vol­tunk fölrendelve, azután elhalasztották a kimenetelt. Határozottan emlékszem erre: Hüttner, Dobó, Horváth-Lanovics, Pogány, egy tengerész, Kundekker, Láng hadapródjelölt, én, Csernyák, Kéri, Friedrich, és Kényes voltunk jelen. Friedrich délelőtt is jelen volt, délelőtt csak Gaertner nem volt ott, délután ő is i­­egjelentt. Tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy Pogányt látásból, mint újságírót már azelőtt is ismerte. Az Astoriában azonban Pogány aznap délelőtt volt elő­ször. Glüttnerrel nem szóltak arról, hogy Pogány ott volt-e, megtörténhetett, hogy Sh­ittner nem is­ tulajdonított Pogány je­lenlétének fontosságot. — Kéri Pál mutatott egy skiccet, mely-­­­ben le volt rajzolva a Roholin-villa alap- ■ rajza, magyarázta, hogyan kell bemenni, kinek hova kell állnia. Elmondotta, hogy Dobó, Horváth-Lanovics és Pogány fognak bemenni a villába.­­ — Azután eltávoztak onnan. Az Asto­ria-szálló magyar­ utcai kapujában állott két katonai autó. Nem tudja, ki állította­­ oda a gépeket, jelenlétében nem volt szó­­ erről, bár közvetlen tudomása nincs róla,­­ úgy tudja, hogy a dolog technikai részeit­­ vagy Csernyák, vagy Kéri intézte. Vala­mennyien egyenruhában volt­ak, gyalog­­­­sági zöld ruhában. Rajta a sajátja volt,­­ rendfokozatot egy sem viselt. Arra a kérdésre, hogy volt-e náluk fegy­ver, elmondja, hogy nála egy From­­­mer-pisztoly volt, majd miután leírja az autóban való elhelyezkedést, visszatér arra, hogy töltött fegyvert s­oroltak ma­gukkal.­­ „Este kaMcMu­lt F­icíliich­. Dr. Mondadi: Tudta, bkínek milyen szerepe leszjr J Szlanykomszky: Tucítam, hogy be fo­gunk mamni a villyjrt, ott majd Pogány meg jogit mondásd­, mit csináljunk. Este ka­pacit égi Fricásteh és Csernyák is, hogy löjjem fe Tisztit, én azonban mondtam,­­ hogy i)\i. já* Dr. Mondada: Akkor is kellett kapa­citáln­i, mielőtt indultak a szállodai szo­bából ? Sztanykovszky: Akkor is, mert nem akartam­­ disznóságba belemenni. Dr. Mondada: Ki osztotta ki a szerepe­ket? Sztanykovszky: Pogány, Kéri és Cser­nyák. Dr. Mondada: Előbb említette, hogy Kéri skiccet mutatott. Kéri intézte a dol­got a kimenetel előtt? Vagy beleszóltak­­ a többiek is? Sztanykovszky: Igen, beleszóltak a több­i­­iek is. Dr. Mondada (Hüttnerhez) : Megfelel­ő ez a valóságnak? Hüttner: Arra emlékszem, hogy Kéri­­ fülrajzolta a skiccet. Kiosztotta a szerepe­ : ket, kérdezte ki fog lőni. Azonban nem­­ válaszolt senki. Dr. Mondada (Sztanykovszkyhoz) : Em­lékszik erre a kérdésre? Sztanykovszky: Igen. Pogány válaszolt is és magára vállalta, hogy elintézi. Sztanykovszky azután elmondta, hogy négy-öt óra felé értek oda, pontosan nem tudja, mert már sötétebb volt, kiszálltak az autóból.. Először kéri, az előrement. Körülbelül öt perc múlva visszajött, majd azt mondotta, mehetünk. Ezután Pogány vezetésével bementünk a kapun keresztül. Dr. Mondada: Ki cigarettázott? Sztanykovszky: Nem tudom. Dr. Mondada: Lényegtelen, de nekem valamiért fontos. Milyen sorrendben men­tek be?­­ Sztanykovszky: Elől Pogány, azután Horváth-Lanovics, Dobó és én, közvetle­nül utánunk Gartner. Hármuknál fegyver­­ volt, nálam Frommer. — Fölmentünk a lépcsőn. Négyen be­mentünk. Bementünk az előszobába, attól jobbra színes üvegajtó volt, a hallnak az ajtaja. Engem Pogány a színes ajtó mö­gött állított föl. Dr. Mondada: Mikor a hallba mentek,­­ nem történt valami a kertben vagy a lépcsőn? Nem emlékszik, hogy egy vö­­rösbajuszú csendőr jött, akitől Pogány elvette fegyverét? Sztanykovszky: Nem tudok visszaem­lékezni, de lehetséges. Dr. Mondada: Ön hol állott? Sztanykovszky: Én a hallt elválasztó ajtó mögött álltam. . Dr. Mondada: A hallban? Sztanykovszky: Keni, az előszobáim. Mondada: Nyitva volt az ajtó? Sztanykovszky: Nem, be volt téve. A gyilkosságé Dr. Mondada: Hogy álltak rM a me­rényletnél? . .Jr Sztanykovszky .-f Először Jement Po­gány, Dobó, Hotsyváth-Langftos és én. Én az ajtó mögötts fuaradjtffit és tartottam, amelyen keresőül figyetem a teendőket. Ugyancsak ilyen sorrendben helyezkedtek el. Pogány állt a jobbszélen, Dobó a kö­zépen és Herfrath-Lanooics a balszélen. Ekkor bejött egy idősebb hölgy kíséreté­ben Tisza István a szobába, az ajtóval szembelévő szobából. A párbeszédekre nem emlékszem. Dr. Mondada: Most tisztázzuk azt, mi­kor a párbeszéd megkezdődött, ön hol tartózkodott. Sztanykovszky: Én az ajtó mögött áll­tam, ezeket onnan láttam. Dr. Mondada: Hány lépésnyire álltak egymástól! Sztanykovszky: Körülbelül öt-hat lé­pésre. Előrelépett gróf Tisza István, jobb­kezét hátratéve megkérdezte, hogy mit' 'akarnak tőle. Valamelyik oda szólt, hogy Tisza István grófot keressük. Ekkor Hor­­váth-Lanovics, aki a baloldalon állt, rá­szólt, hogy tegye le a fegyvert. Tisza azt a tőle jobbra lévő állványra tette le. Mondada: Rögtön. Sztanykovszky: A felszólítás után rög­tön, talán két-három­ pillanat múlva. Dr. Mondada: Mikor letette a fegyvert, olyasfélét kérdezett, hogy mit akanak ? Sztanykovszky: Nem tudok vissz tup­lé­­kezni, hogy mennyi idő telhetett el, míg bent’ voltak. Pogány rákiáltott, hogy maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra szállítottak, akkor Pogány és Horváth-Sa­novics rájött. Mikor az első két le-.és ki­dördült és gróf Tisza eldőlt, akkor jött egy fiatalabb hölgy, nagy jajv­ezék­léssel rá­­borult Tiszára és ekkor ital-t . Izcrán­­­áita a hölgyeket. Dulakodás ,miadt s ek­kor történt még két-háron lécés. Dr. Mondada: Mikor ott feküdt Tisza István­ Sztanykovszky: ekkor ere­’, dulakotl­ak, Dobó félrelökte a hölgyeket és ekkor is­mét t­örtént két-három lövés. Kettő vagy három, nem tudom biztosan, azt Horváth- Lanovics és Pogány lőtték. Az első két lövés elhangzása után beugrottam a hallba és valamit kiáltottam, de nem emlékszem, hogy mit, nagyon ideges voltam. Ekkor megijedtek s mindnyájan szaladtak visz­­sza, mikor a másodszori sorlüz elhallat­szott és szaladás­ közben beleütköztem Gürtnerbe és együtt kiszaladtunk. Az udvaron levők már a lövések zajára el­menekültek. Dr. Mondada: Mi szükség volt Önnek a meglepetésre, amikor Ön nyitva tartotta az ajtót és öt-hat,lépésre látta a dolgot? Sztanykovszky: Én nem hittem, hogy tényleg megölik Tiszát. Dr. Mondada: Ön azt mondotta, hogy a második sortűz két vagy három lövés volt. Az nagy különbség kettő vagy három. Sztanykovszky: Egyszerre hallatszottak a lövések, lehetett három is. Ha két lövés volt, akkor ezt Horváth és Pogány lőt­tél,­ ezekre emlékszem, amikor lekapták vállukról a fegyvert. Dr. Mondada: 1ia két emberre visz­­szaemlékszik, miért nem emlékszik vissza a harmadikra? Sztanykovszky: Lehetséges, hogy lőtt Dobó is. Tárgyalásvezető: Akinél fegyver van, annak mozgása nehézkes. Hogy tudott Dobó odaugrani a hölgyekhez ? Sztanykovszky: Nem emlékszem pon­tosan. Dr. Mondada: Az első tüzelésre önt Te­szik. Akkor miért nem lőtt Dobói Sztanykovszky: Azt nem tudom. Dr. Mondada: Céloztak? Sztanykovszky: Nem tudom, mert hát­tal álltak. A második sortűznél már meg­változott helyzetben voltak, mert Tisza akkor eldőlt és bejöttek a hölgyek. Dr. Mondada: Nem vették azt észre, hogy valaki még jelen van a hallban? Sztanykovszky: Én mintha egy nőt lát­tam volna fent a balkonon. A hallban nem volt teljes világoság. Ezután a me­nekülés részleteit beszélie el. A közlekedési múzeum mellett ugyan­ba az autóba ül­tek, amelyen jöttek. / Szlai^kovszky^i forradalomban. Dr.JMondada:/ismertesse, mi indította erre./Beszélje időrendben, hogyan ju­tottéra. katona­nácsba és adja elő a gyil­­kosággal öösszefüggő cselekmények törté-Vzlmk­ovszky elbeszélését az október 24-i karbeli tüntetés sebesültjeinek fölem­­­ntésével kezdi. A Gizella-téri Károlyi-pa­lotába a következő napon ment fel, ahol Csernyák fogadta civilruhában, aki a Mi­­litikrkommando cseh és osztrák tisztjei el­len lázított. A következő nap küldöttségbe mentek Károlyi Mihályhoz. Károlyi be­szédet intézett és üdvözölte a megalakult katonatanácsot. Beszélt Fényes László is, akit már látásból ismert. Különben a meg­jelenteket nem ismerte. Károlyi, mint a nemzeti tanács elnöke, buzdította a ka­tonatanácsot és kérte, hogy pártoljuk a nemzeti tanácsot. Mikor a Gizella-térre visszamentünk, egy százados megjelent és bejelentette a hadügyi törzstisztek csat­lakozását. Később Iladzsics századost is­mertem meg ebben az űrban. Ez huszon­ötödikén vagy huszonhatodikán volt. — Reggel négy órakor távoztunk Hübt­­nerrel. A Keleti-kávéházban reggeliztünk. Kezdtük a rokkant cigarettaárusokat ér­tesíteni, hogy megalakult a katonatanács, értesítsék erről ismerőseiket, és délután három órakor legyenek a Gizella-téren. — Ez volt huszonhatodikán reggel. Me­gint megjelentünk a Gizella-téren, ahol sok politikus volt. Érdeklődtek lesz-e elég ember a gyűlésen. Csernyák elküldött, sze­rezzek tömeget. A Keleti-kávéházban ten­gerészekkel találkoztam, Óbudáról valók voltak, ezek mondották, hogy tömeget hoznak a gyűlésre. Ezzel telt el a délelőtt. Dr. Mondada: Huszonhatodikán este volt az első katotanácsi ülés? Kik vet­tek rész t? jj- Ö^zeismerkedés Friedrichhel. Sptanykovszk ulOtt volt Horváth-Sano­­vit is, aki a tengerészek bizalmi férfia volt és azt hiszim a tengerészek közül még my. Analitikusok a másik szobában álltak*i®síe mutatott be Friedrich István- ]­nak Csernyák és közölte, hogy ő a nem­zeti tanácsnak a katonatanácsba delegált tagja, ő tartja az összeköttetést a nem­zeti tanács és a katonatanács között. A parancsokat ő fogja hozni a nemzeti ta­nácstól, viszont Csernyák lesz bent a nem­zeti tanácsban. — Mindjárt az első ülésen szó volt magasabb rangú katonák esetleges őri­­zetbevételéről és politikusok őrizetbevé­­teléről. Elmondja, hogy Tisza, Wekerle, Sztevényi neveire emlékszik. Dr. Mor­dada: Kik között volt szó erről? Sztanykovszky: Csernyák, de különö­sen Friedrich fölvetette, mit szólunk eh­hez. — Először a katonákról kezdtek be­szélni, mikor aztán látták, hogy helye­seljük az őrizetbevételt, akkor kezdtek a civilpolitiku­sokról szólni. Dr. Mondada: Az előzetes eljárás so­rán azt vallotta, hogy ekkor már Fried­­­­rich kijelentette volna, hogy Tiszát és Lukachichot el kell tenni láb alól. Sztanykovszky­: Azt vallottam, de ez már 27-én este történt, Hess lakásán. Csernyák értesített, hogy a Nemzeti Ta­nács attól tette függővé a forradalom ki­törését, hogy Károlyi mint miniszterel­nök tér-e vissza. Károlyi érkezéséhez kel­lett tömeget szereznünk. Aznap délben én Hü­ttnerrel és Lengyellel ebédeltem és délután sorra jártuk autón a nagyobb­ épületeket, például parlament, telefon­központ, faposta, Osztrák-Magyar Bank, hogyan vannak karhatalommal megerő­sítve. Ezt körülbelül fél négy órakor vé­geztük el, akkor a Paremnen­t-kávéházba mentünk, ahol Estefányi százados úrral ismerkedtünk meg,, aki Lengyelnek és Untinernek ezredtársa volt. Este már tagja volt a katonatanácsnak. Előzőleg fölszólított Csernyák, hogy röpcédulákat bocsássunk ki, amelyben a katonatanács fölszólítja a katonaságot csatlakozásra. Ezért én elmentem huszonnyolcadikén­ reggel a nyomdászok szakszervezetébe és ott nyolc katonát szereztem és meg­, v­­ázak­ézi velük a dol-wt.­ ­ Fényűs szerepe­ — Huszonnyolcadikán délután két vidra berendelni: arrRoyal-szá­llóba, hogy ott tanácskozha­tesz. Ott találtam Hü­ttnert, Kerít és Csernyákot. Akkor mutattak be engem Kérinek, akit azelőtt személyesen­­ nem ismertem. Fölvittek egy harmadik emeleti szobába, ottan Kéri és Csernyák elkezdtek nekem beszélni, hogy ha novem­ber 4-én ki­törne a forradalom, Tisza Ist­vánt el kellene tenni láb alól. Többet nem tudtunk beszélni, mert közben bejött „Friedrich félre^fvott". Itt zutáit­ részletesem issmertette Cser­nyák, illetve előzőleg^f Friedrich, utána Csernyák azt, hogy a£nemzeti tanács dön­tött a forradalom­­ mellett, mert Károlyi tegnap noui rendi miniszterelnök jött visz­­sza Bécsbolffan referáltam Csernyáknak a röpcéduláról. Megint kezdtek beszélni politikusoknak és katonatiszteknek letar­tóztatásáról. — Friedrich félrehívott és mesélte ne­­kem­, hogy milyen nagy ember lehetek én, ha Tiszát eltenném a láb alól, kapacitál­ engem, hogy az az ember Magyarország haladásának kerékkötője, ő volt a minisz­terelnök akkor, amikor kiütött a háború. Ő a felelős a háborúért. Magyon rossz színben tüntette fel előttem gróf Tisza Istvánt és azt magyarázta nekem, milyen nagy szolgálatot tennék a nemzetnek, ha eltenném őt láb alól. Én azt mondottam, hogy nem vagyok erre kapható, elhozom, ha akarják. Azután vita tárgyát képezte ezeknek a politikusoknak láb alól való el­­tevése, de mindenki azt mondotta, nemi kell ilyent tenni. Más is ksapott megbízást Tisza meggyillkolítára. — Utólag megtudjjtm­, hogy más irányi­ban is történtek Epések, Pusztai­ főhadi nagyot bizták m­­g előzőleg ezzel a dolog­gal, ő kér?»«K­*c’sibereket és Rex, Török és Horváth ezek lettek volna kiszemelve Tisza meggyilkolására. Ezután kezdett Friedrich beszélni:­­­ — Ti itt ültök, — mondotta — mint a marhái­, ahelyett, hogy tennétek, csele­­kednétek valamit. Az ország tetteket vár, tőletek! Mondottuk, hogy nincs előké­szítve a forradalom. Később indítványozta Friedrich, hogy indítsunk egy tüntető menetet Buda várába, József főherceg diktátorhoz, hogy hallja meg a nép tiltas­kozását. Magyar ember kell nekünk! Ká­rolyi Mihály! Döngesse meg a­ szentséges nép a királyi vár kapuit! (Mozgás.) Mi nem akartunk belemenni. E­zen a tünte­tésen a katonatanács tagjai nem is vettek részt. Dr. Mondada (Hüttnerhez) : Jelen vo­lt­ ön is ezen az értekezleten ennél a kijelent­­ésnél ? Hüttner: Az értekezleten jelen voltam, de ez a kijelentés másutt történhetett a mi nap. Én ezt csal: másnap délelőtt az Asto­­riába hallottam. Sztanykovszky: Másnap is volt értekez­­­et, de a Gizella-téren is megtörtént ez a kijelentés. Sl­ittner: A katonatanács fölment a harmadik emeleti­e, mert az első emeleti helyiségben olyan sokan voltak, hogy mozdulni sem lehetett. Sztanykovszky úgy emlékszik, hogy ez a kijelentés az első emeleti helyiségben­ türtént. Elnök a Unja palást tiz percre felbesza-• „Friedrich­ melyről kapacitás/1. Szünet utáin Szitvágovszky előadja, hogy 29-én délgyőtt tijz órakor az Astoriába ment. Ő­s talá­a Friedrichet, Fényest, Csernyákot,­­Serit, Dobót, akit­ akkor lá­tott először a katonatanácsban. Ekkor Csernyák és Friedrich részéről történtek kijelentések, hogy a nemzeti tanács elha-­ tározta Tiszának láb alól való elételét. ■ Dr. Mondada: Ön azt mondja, hogy Csernyák és Friedrich részéről történtek ezek a kijelentések. Az előzetes eljárás során azt mondta, hogy vagy Csernyák vagy Friedrich. Sztanykovszky: Mindketten beszéltek. Dr. Mondada: Nagy­on fontos, hogy az egyik is mit beszélt és a másik is mit be­szélt. Sztanykovszky: Referáltak arról, hogy a nemzeti tanács elhatározta Tiszának láb alól való eltérését. Lukachichra az egyik azt mondta, hogy a láb alól való elteré­­sét, a másik, hogy csak tett biztatását rendelték el. Hogy melyik mondta az Z.VJ tll I.MRSZ Ltrt .# - - Fényes László és Kéri intett a szemével, hogy ne beszéljünk tovább és akkor el hallgatott erről és mindjárt a röpcédulák szövegezéséhez fogtak. Dr. Mondada: Az Ön vallomása és Hütt­ner vallomása ellenkezik egymással. Hütt­ner szerint Fényes László volt, aki sür­gette Tisza meggyilkolását. Il­ittner: Egészen más dolog volt az, amikor én elmentem, akkor jött Sztany­kovszky. Dr. Mondada: De egy és ugyanazon idő­ben. Il­ittner: Én először fönt voltam és ami­kor lementem, a lejáratnál találkoztam vele. Dr. Mondada: Szóval együtt nem voltak fent ? Sztanykovszky: Huszonnyolcadikán délután öt és hat óra között megint ka­tonatanács volt és ott a Tisza-ügyről volt szó.

Next