8 Órai Ujság, 1921. február (7. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-24 / 44. szám

­ V . sk szigetet magának vindikálja. A herceg Lloyd George útján értesül Olaszor­szág követeléseiről: az angol minsz­­terelnök információkat kér a kérdéses terü­letek nemzetiségi viszonyairól, mire a herceg megjegyzi, hogy Tri­eszt­­ben annyi olasz nincsen, mint Mar­sevi­eben. S­ormi­no követelései alapján, ame­lyek Ausztria szemében teljes!*betette* nek, — a francia kormány negatív vá­laszt ad Károly király levelére. És bár a herceg még nem látja reménytelen­­nek a helyzetet, látni fogjuk, hogy Sornino vétója Olaszország követelő mértéktelensége volt az oka annak, hogy a háborút győzőnek, legyőzött­­nek egyaránt nyomorúságára még más­­fél esztendeig folytatni kellett. A­ második bécsi utazás, — Károly király minden jóakarata ellenére — sem járhatott ez ju­dn eredménnyel. Sonnino követelései mind mértéktele­­n­ebsek lettek, ------- míg a Czernin ne­hézkes diplomáciája Ribot-t magát is a terv ellen fordította. Hiába mondja­­Léc­ben Károly, hogy „a békét minden áron meg kell kötni", — ennek a há­­rom diplomatának rövidlátó, szenvedé­lyes, nem öredő politikája miatt a há­borút folytatni kellett. De Sixtus herceg könyvéből kitűnik, hogy a helyzetet megértő francia és iigói politikusoknak: P­ain carénál,­ Lloyd Georgenak, Jules Cambonnak. Painl­vének megegyezett az a vélemé­nye, hogy Károly király lépése telve volt elszánt békeakarattal és hogy az is monarchia, amelyet a tárgyalások fo­lyamán koncipiáltak: az európai béké­­nek legszükségesebb biztosítéka, ame­lyet meg kell őrizni a bomlástól és visszahelyezni abba a szerepbe, amelyet évszázadokon által belöhük­. De sajnos, az osztozkodásban csak a szenvedélynek van ereje, — et dormi at sapiential - fi hadi fialra Sásaim Kopanjaág­a, febr.Sfl! A legutóbbi komoly zavargásokról Kronstad­libán a fn­yí Iayef; közelebbi részleteket közölnek...Mint a lapok egybehangzó jelenekből kitűnik, a za­vargások főfés­jje 5fmaga Kronstadl. A matrózok krémjeiE­ moszkvai küldött­ségük letififfoztatásá­ra és a ki nem elégítő éjlelmiszer­emiatt is nagy elége­detlenség­­uralkodv­a és ezért a matró­­zok elhatározták, h­ogy a köztípusi szov­jetnek megtagadják az engedelmessé­get. A matrózok a­­szovjetben megvá­lasztott vezetőjükkel élükön letartóz­tatták a balti flotta parancsnokát. Mi­dőn válaszképen a moszkvai szovjet beszüntette az élelmiszerszállítást, több ízben Pétervárra irányították a csata­hajók ágyúit. A finn sajtó megállapítja, hogy a balti flotta a kommunista esz­méket nem vallja már magáénak. A matrózok legnagyobb része ki is lé­pett a kommunista pártból. A rendkí­vül vallásos matrózok nemzeti érzésűek és nemrégiben felszólították a páter­­vári metropolitát, hogy tartson isten­tiszteletet a hajók fedélzetén. tSAIOIst­ A Biedermann szerződés újra a Ház előtt Hegyeshalmy válaszol Sándor Pálnak. — Sándor Pál újabb támadása. — Rassay és Barta Szabó bizalmatlanok a kormány iránt. A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés mai ülését t 1t óra- s kor nyitotta meg Rakovszky István el-­­­nök. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után az in­dítvány- és interpellációskönyvet olvas­­ták fel. Ezután a mentelmi bizottság elő­adója tett jelentést, hogy a bizo­tság a r­ágatással vádolt Sziráky Pál, a rágal­mazással vádolt Vértes Vilmos, Zákány Gyula és becsületsértéssel vádolt Ujváry Géza és Drózdy Győző ügyében az el­ ?­járást befejezte. A bizottság jelentését a Ház elé terjeszti. j­ Elnök: A kereskedelemül, minisz­­ter úr kíván szól ani. ^ Hegyeshalmy kereskedelemügyi mini®­­ter beterjeszd a védjegyoltalomról ren­delkező törvény módosításáról és ki­egészítéséről szóló törvényjavaslatot ,és­­ kéri, hogy az osztályok mellőzéséről • adja ki a Ház együttes tárgyalásra a pénzügyi, igazságügyi és közgazdasági bizottságnak Ezután folytatják a korai-ag pro­­grammja felett megindított vitát. Az első szónok Rassay Károly, aki beszédét azzal kezdi, hogy először is Andrássy Gyula grófnak tegnap el­mondott beszédére vonatkozólag elő­adja megjegyzéseit. Mindenki öröm­mel üdvözölte Andrássy grófnak akiivitásba való lépését­ és örömmel­­, látják, hogy végre félretette a duzzo- s gás politikáját, el kell felejteni neki a­­ másfél évi tétlenséget­ Az az osztály,­­ amely lefoglalta magának évtizedeken keresztül a politikát, akkor hagyta ott­­ a polgárságot, amikor az országnak a­­ legnagyobb szüksége volt a vezetésre. Andrássy Gyula gróf azt mondotta, hogy a politikában való aktív részvé­tel nincsen nagyon ínyére most, de l­egyen meggyőződve Andrássy arról,­­ hogy ők sem azért vannak itt, mert ízlésüknek és politikai igényeiknek­­ megfelel, hanem azért, mert az ország érdekében minden mellékkörülményt­­ félretéve dolgozni akarnak. Ha van­­ valami kifogásérni való Andrássy be-­­­szédében, az az, hogy előadásában csak a Uránál maradt és visszahőkölt a konkrétumoktól. Ezután rátér a kormány pro­­­ grammja felett megindult vitára. Elmondja hogy olyan kormány­­ programmja felett vitatkozni, a­­­mely már két hónapja teljesíti a­­ végrehajtó, sőt a kivételes hatalmat, a­­ törvényhozást is, felesleges. Legyen már vége egyszer a kivételes habzom­nak és térjünk át a normális életre. A nemzetgyűlést szuverénnek tudják, és akik ezt nem vették kom­olyan edd­i sem,­­ azok éppen a kormányok voltak. Ez a kormány már születése pillanatában­­ megtagadta a parlam­entarizmus elvét. Ereki Károly: Megmondották, hogy diktátor van közöttük, a kivételes ha­talommal kormányoztak és nem töröd­tek a nemzettel. Rassay: Mikor a pénzügy­m­iniszter­­nek nem volt pártja, akkor lemondott. Bár lemondott volna a többi is. A mi­niszterelnök egy pózzal az angol alkot­mányra hivatkozva, beadta a kormány lemondását és megtöltötte az új kor­mányt olyanokkal, akiknek sem párt­beli, sem­ érzelmi közösségük nem volt a nemzetgyűléssel. Felkiáltások a baloldalról: Úgy van! Rassay: Ez az egy tény alkalmas volna arra, hogy bizalmatlanul nézze a kormány működését. Azután hosszasan beszél a kormány megalakult jóval kapcsolatban a kor­mányzóért létrehozásáról, és hivatko­zik a miniszterelnöknek e körül kifej­tett tevékenységére. Szerinte a nemzet­­gyűlések első feladata lett volna az al­­tatm­iányjogi problémák megoldása. A belügyminiszter bejelentette a Háznak, hogy a vármegyékre vonatkozó tör­­vényjavaslatot beterjeszti. Arra a kér­désre, hogy mikor fogja ezt tenni, azt felelte,h hogy lehetőleg rövid időn belül, méliért az ügyben még mindig nem tör­tént semmi. Tegnap azonban Pest vár­megye bizottsági ülése határozati ja­vaslatot fogadott el, amelyet a legna­gyobb megütközéssel olvas. Ez a hatá­rozati javaslat a teljes forradalom. A nemzetgyűlésre egyszerűen rámondja, hogy nem alkotmányos, hogy azt az ántánt hozta létre, és igy nem is fo­gadják el határozatait és azok ellen a törekvések ellen, amelyekkel a vár­­megye autonómiáját akarták megta­gadni, a legerélyesebben szembe száll. Milotay István: Ez csak magányé- remény. Rassay Károly. A királykérdésről szólva ezután hosszasan kifejti, hogy ezt a kérdést nem lehet kikapcsolni a nemzetgyűlésből. Mikor az 1920 évi első törvénycikket hozta a nemzetgyű­lés, magának tartotta fenn a megoldás jogát. Kifogásolja, hogy a legitimisták azok, akik ebbe a kérdésbe a személyi­ség kérdését, is belevitték. Utal egy amerikai lapban megjelent közle­ményre, amelyben megírták, hogy Dvorcsák meglátogatta IV. Károlyt Svájcban és két óra hosszat beszélt vele. Felkiáltások a keresztény párton: Joga van hozzá! Rassay: A tudósító megírta, hogy Magyarországon a hataimat gyakorló képviselők vissza akarják hozni IV. Károlyt és ez meg fog történni ez év júniusa és szeptembere között. Ugyan­csak szól Beniczky kijelentéséről, ak kijelentette, hogy csakis a felsőház bí­róságának tartozik felelősséggel, mint miniszter, s ezáltal nyíltan megtagadta azt a törvényt, amely a miniszteri fe­lelősségről szól. Károlyi József gróf főispán esetéről is beszélt, aki ellen­tétté: került a fenálló álamrendde, és nem a kormányzótól, hanem a ki­rálytól nyert főispáni kinevezéséhez tartja magát. A miniszterelnök fejeg­­yezte, hogy felmenteti, de eddig még nem történt meg. Kérdezem fa­ van-e men­tve már apósából? Felkiáltások: Nagyon jól érzi magát! Ereki Károly: M­i szól hozzá a több­ség? A kormány ígéretei Rassay: Ugyancsak szert­­behelyez­­kednek a mostani á­iarcrenddel azok a határozatok, amelyeket Pest vármegye törvény­hat­ósági bizottsága hozott. Sőt Andrássá is kétségbevonta, hogy a nem­zetgyűlésnek tulajdonképpen joga volna államjogi problémák megoldá­sához. A pénzügyi politikáról szólott, majd kifejtette, hogy a király kérdésben való halogató politika miatt bizalmatlan a kormánnyal szemben. Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani. Teleki Pál gróf miniszterelnök: Be­terjeszti az 1915—16. évi zárszám­adást és kéri a Házat, adja ki ezt a zárszámadást vizsgálóbizottságnak. Be­­terjeszti ezenkívül Magyarország egye­sített címerének magánosok, vállala­tok és intézetek használati díjának fel­emeléséről szóló törvényjavaslatot.. A Ház mindkét indítványt tudomásul veszi és kiadja a megfelelő bizott­ságnak. Barta Szabó József szólal fel ez­után és elmondja pártjának a kor­mány programmjára vonatkozó véle­ményét. Nem tud bizalommal tekin­teni a kormány működésére, mert nem lát elég garanciát arra, hogy a kor­mány végre is hajtsa azokat az intéz­kedéseket, amelyre az ország­nak a je­len körülmények között szüksége volna. Ezután áttér a cenzúra kérdésére, a­melyről azt mondja, hogy a mai for­­mában nem tartható fenn, mert tisztán egyéni érdek vezérli. A debreceni eset­ről is megemlkezett. Szerinte súlyos sérelem érte a hatóságok is a rendőr­ség részéről azoknak tapintatlan el­­­ járása folytán a protestantizmust. Kószó István: Baltazáron esett csak sérelem, nem a protestantiz­muson. Barla-Szabó István: A jövő iránt bizalmatlansággal viseltetik. Most, mint a kormányt támogató párt tagja, elfogadja a kormány programmját. Ezután Rakovszky István elnök na­pirendi javaslatot tesz. A nemzetgyű­lés holnap csütörtökön, 24-én délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A kereskedelmi miniszter válasza Sándor Pálra is. Szünet után Hegyeshalmy Lajos ke­reskedelmi miniszter válaszol Sándor Pál interpellációjára. Sándor interpel­lációja előtt Hermann Miksa sürgős interpellációjára már válaszolt e kér­désben és már akkor több oldalról megvilágította az egész ügyet. Ennek dacára is szükségesnek tartotta Sándor hogy idehozza ezt a kérdést a Ház elé. A vádak, melyeket emelt alaptalanok! Meg kell állapítani, hogy csak azokat a vádakat sorolta fel, melyeket előző­­leg már a napilapok is hoztak, sőt még nem is az összesek, és új vádat nem hozott. Szerinte az állam ezzel a szerződéssel kárt szenvedett. A másik visszaélés, amit felhoz, az, hogy állí­tólag nem tartották be a szállítási szerződések megkötésénél előírt köve­telményeket. Ezek a támadások alap­talanok­ Az adott viszonyok között nem lehetett szerződést megkötni más­képpen. Az üzlet megkötéseikor a márka hat korona volt, de Sándor ki­lencet számított interpellációjakor és igy kimutatta, hogy az ország három­negyed milliárd feá­t szenvedett.­­ Nem tudja megérteni, hogyan lehet ennyi kárt kimutatni, amikor a teljes szállítási összeg hatszáz millió koro­nát tesz ki, vagy ha kilenc koronát számítul­­k, akkor klencszáz milliót. Hogy ehet ebből kétszázötven millió a kár. Mit szállítanak le és mit káp ezért a pénzért a MÁV. Sándor Pál beszédében először megdicsérte a mi­nisztert és az államtitkárt, azután ledéreltnek és még ennél is rosszab­­baknak nevezte őket. Az ő dicsérete is csak szemforgatás volt. Be akarták mártani ez ügyben őt, főleg a sajtó. Az egész kampánynak, melynek ér­telmi szerzője Sándor Pál, nem volt más célja, mint a keresztény irány be­­feketítése. Sándor Pál interpellációjára ponton­ként válaszolva azt mondja, hogy hajlandó minden tisztességes zsidóval üzletet kötni, aki az államnak tisztes­séges ajánlatot tesz. Nem tudja, hon­nan vette Sándor, hogy Wolf zsidó. Az ő információja az, hogy épp oly faj­­keresztény, mint amilyen fajzsidó Sándor. (Derültség, taps a jobbolda­lon­) A képviselő úr támadta az ak­kori minisztert, hogy miért kötötte ki a szerződésben az art márka valutában. Nem tudja, mit gondolt Sándor, mi­ M Magyar-Bémgr K­isimrilt azonnali belépésre kerestetik. Cím e lap kiadójában. Csütörtök, 1921. február 24.

Next