8 Órai Ujság, 1921. augusztus (7. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-03 / 170. szám

fiJSSsfijp jiHBSflBBflCCHBiSMWffiwwL SSjtififeS fjSSKSS P5iíSSeK ^B8y iLjp^uScű _ »fife^S5fflrlK%^r?u8SS\ ^vyBML JKwV^í ^^93fflk. &':£!ww ^agM¥f^qiS^Bv XHB8^8TMÍKBSra95L gigpflgafiB KipÖmSí *&&* fwH%xat v&t r^5ra£*Bf ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Negyed (na 13­0 Korona­­ Edfac írre 480 Korona Egyet példányszám­ára 2 Korona BUDAPEST, IV. MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Jadoszláviában egy példány: 8 judosr Uyforaan Telitom Jducs 105-00, J. 105-01, J. 103-02. A polgármester hazatért­­ alföldi útjáról és most a Balaton m­ellett üdülő­k tarsolyá­ban fonto aktákat,k külföldi szer­ződéseket hozott h­a, amelyek ér­telmében már aznapokban megin­dul a külföldi slzén behozatala. Té­lire nem le.Tehát gondunk rája, nem lesz többé szénmizéria, nem lesz szénszünet az iskolákban, nem fognak fagyoskodni a betegek a kórházakban, nem lesz baj a gáz­zal és a villanyárammal, hét rette­netes esztendő után ismét tűrhető állapotok lesznek Budapesten. Tűr­hető állapotok a szénkérdésben, sok m­ás kérdésben azonban­­ minden marad a régiben. Pedig a szénkér­désben elért sikeréből tanulhatna a polgármester. Megtanulhatná belőle azt, hogy komoly nekilátással, ko­moly munkával sok bajon, sőt ta­lán­ minden bajon segíteni le­het. Ha más kérdésekben is így járna el, mint ebben az egyben tette: nem szavalt sokat, hanem maga mellé vette ennek a kérdésnek egyik legelső szakértőjét, Ripka Ferencet és bejárta vele az európai szénközpon­tokat: kapacitálni, al­kudozni, üzletet lebonyolítani, ha mindig.. minden kérdésben az igazi szakértőt hallgatná meg, igazi szak­értelemmel járna el, akkor most nem volna Budapesten jéghiány, nem volna megdöbbentően piszkos a város, nem szenvednénk a víz­vezeték tehetetlenségén, nem fél­nénk járványoktól, nem volnánk minden bajnak és nyomorúságnak kiszolgáltatva. Ez a polgármester feladata és ha így tevékenykedik, akkor a Közgyűlési demagógia nem fogja ide-oda dobálni a hangula­toknak nem mindig erkölcsös in­tenciók által sugallott eszközévé és a főváros közvéleményét hamarább maga mögött fogja találni. Készség­gel nyugtázzuk ezt a mostani si­kert, de a következtetéseket nem nyeljük le egyszerűen és­ sürgősen óhajtjuk, sürgősen követeljük, hogy p. polgármester is vonja le sikerének­ konzekvenciáját: keveset­­ beszélni, sokat cselekedni; nem jelszavakon lovagolni, hanem dolgozni; nem jelszavakat szolgálni, hanem egyel­en egy célért harcolni: azé­rt, amely jólétet és megelé­gs­ítést hoz minden szolgárnak. Rakotszky István bejelenti, hogy Prónay Pál alezredes megsértette mentelmi jogát. Prónay levele a Ház előtt. — Beniczky is bejelenti mentelmi jogának újabb megsértését. — A Ház utasította a mentelmi bizottságot, hogy 24 óra alatt tegyen jelentést. — Saját tudósítónktól.­­— A nemzetgyűlésnek ma megint vi­haros ülése volt. A hazaárulók vagyo­nának elkobzásáról szóló törvény­­javaslat tárgyalása közben szólásra emelkedett Rakovszky István­, hogy bejelentse mentelmi jogának meg­sértését. Az izgalmas ülésnek erről a részéről itt adjuk tudósításunkat. Hassau beszédének vége felé csa­patosan sereglenek a képviselők az ülésterembe, várják Rakovszky István felszólalását, aki mentelmi jogának megsértését jelenti be. Rakovszky István, a 188. szakasz alapján szólal fel. El először köszönetet mond a nemzetgyűlésnek azért a ki­tüntetésért, hogy elnöki működése fe­lett jegyzőkönyvileg fejezte ki elisme­rését. E kijelentésre a kereszténters hosszasan tapsol és a kisgazdapárt legnagyobb része ugyancsak percekig tapsolja Rakovszkyt. Mikor a tetszés­nyilvánítás elcsendesedett, Rakovszky István kijelenti, hogy nem volt szám deka ősz előtt felszólalni, ♦ de olyan eset adta magát elő, amely elodázha­tatlan kötelességévé tette a Házzal szemben, hogy mentelmi jogának, ■ illetve a Ház mentelmi jogának megsértését a nemzetgyűlés előtt bejelentse. Minden bevezetés nélkül fölolvassa azt a levelet, amelyet mint volt ház­­elnök kapott Prónay Pál alezredestől. Dmich Vidtor: Már megint Prónay? Szilágyi Lajos: Vizsgálat alatt álló alezredes! Rakovszky István (olvassa): „A világháború lezajlott, a kommunizmus és minden tör­vénytelen harci veszély megszűnt s most előbujnak különféle , rej­tekhelyekből különböző álarc alatt emberek és hazafias színe­zetbe burkolva támadják azt a legénységet, amely első volt abban, hogy azt az átkos rend­szert megdöntötte. A *Prónay­­■ zászlóaljat azok támadják, akik leginkább hálára vannak köte­lezve. Nagy méltóságod egyszer sem tartotta hazafias kötelessé­­gének, hogy e kijelentések ellen ■ vétőt mondjon. Nem tartotta szükségesnek vétót mondani azok ellen a súlyos rágalmak és sérté­sek ellen, amelyekkel Beniczky Ödön próbálkozott keresztény ér­zés mezében minket támadni és az elnök úr ilyenkor kéjeleg." Szilágyi Lajos: A parlament törté­netében példátlan! Rakovszky István (tovább olvas): Nem nekem kötelességem a Pár­tatlan elnök kötelességét felso­rolni. Eltekintve privát ügyemtől, amely Romhauserrel szemben fel­merült, amely nemi felel meg ab­ban a megvilágitlásban, ahogy azt Beniczky beállitotta ... Hornyánszky Moltán: Ilic volo­ sic jubeo! Diktátori/hang! Grieger Miklós: Tudatlanság! Fábián: Ezzel még nem sértette m­^a» a mentelmi jogot. Rakovszky /István: a^Hisslőbbiek so­rán a képv­i­sí­lni fogja, hogy mennyibe misértesető meg. A szónok ez­­után­ tetitatja a levél felolvasását: Először burkoltan meggyanúsí­tott engem elszámolatlan pénzek­kel, másodszor meggyanúsított en­gem állítólagos keresztény irány­zat a miniszter üldözésével... Fricskrich István­: Hallatlan! Állí­tólagos! Rakovszky István (tovább ol­vas): Harmadszor meggyanúsítja a zászlóaljat, a tisztikart, diszkre­­ditálja a legénységet, hogy nem való a csendőrségbe. " . Negyedszer és végül odaállítja a nemzeti hadsereg egy érdemes tartalékos főhadnagyát, Héjjois Ivánt, és Francia Kiss Istvár­t, mint rablógyilkosokat. Nem tűr­hetem ... Itt óriási zaj tört ki. Vlrich Vidtor: Itt a hadüzenet! Az elnök folyton csönget. Végre nagyn­ehezen helyreáll a nyuga­lom és Rakovszky folytatja a le­vél olvasását. . nem tűrheti a zászlóalj legény­sége, ahogy egy képviselő súlyos rágalmakat szórjon egy tiszti­karra,­­ amely köztiszteletnek ör­vend. Fábián: Igaza van! Slornyánszky Zoltán: Miben van igaza? Majd ha a te mentelmi jogodat sértik, akkor fogsz kiabálni! (Nagy zaj.) Rukovszky István: Én úgy tudom, aki az ő szólásszabadságát nem védi, nem méltó arra, h­ogy­ ott üljön. A Friedrichpárton, az An­­drássy-párt egy részén és az ellenzéken zajosan éljenzik erre a kijelentésre Rakovszkyt. Fábián: Akkor nem lármáztatok. (Óriási zaj. Az elnök folyton csenget.) Dinich Vidtor: Most már Kuna And­rás a nagy közjogi kapacitás! Rakovszky István amikor nagyne­­hezen isiruA-4n»iyft*!tH a csend, foly- Jj|tii~ •“'t Irrft felolvasását­ , Iréjjas Iván és Francia Kiss Ist­ván önzetlen hazafiak. Amit tet­tek, a hazáért tették. Kezükhöz nem tapad szenny. Nem tudom, hogy akár Rakovszky, akár Be­­niczky családja olyan hősöket tudna felmutatni, mint ezek, mert különben az utódok nem fajultak volna annyira el, hogy az egyik rágalmazzon, a másik pedig fel­üljön a rágalmazásnak. (Óriási zaj.) Beniczky a zászlóalj ultimátumát meg fogja kapni. •­­Nagy zaj. Felkiáltások. Itt a hadüzenet!) És a házelítök hasson oda, hogy a zászlóalj meg legyen követve­­a Házban és a nyilvánosság előtt, mert különben gondolkodóba­­ kell esnünk, hogy az elnök urat nem a­ csehek küldték-e megszállott te­rületről? Óriási zaj. Az elnök folyton csenget. Hornyánszky Zoltán: Hit szól a kormány? Hol az erős kéz ? Qaál Gaszt­on: Fel kell oszlatni a nemzet­­gyűlést­!

Next