8 Órai Ujság, 1923. július (9. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
2 íjjaM, BS imMMMl fillin ai Milil magyar spsíiegpiMö. Egy rosszul sikerült sportünnepély következményei. — Saját tudósítónktól. — Kolozsvár, jun. 29. Érdekes szenzációja van az erdélyi magyarságnak. Egy rosszul sikerült sportünnepély következtében nemzet elleni izgatással, tekintetnek rombolásával és az örökös reframként visszatérő irredentizmus vádjával illették a soviniszta román lapok a magyarságotis a magyar sportegyesületeket. A hajsza mintegy titkos jelre indult meg s ma már odafejlődött, hogy a romániai sport legfőbb védnöke, a trónörökös fog ebben az ügyben dönteni. Az eset előzménye az, hogy bukaresti diákok a kolozsvári sporttelepen Angelescu kultuszminiszter jelenlétében bemutatták az aina labdajátékot. A diákok szereplését egy hosszadalmas atlétikai verseny előzte meg, utána pedig egy érdekesnek ígérkező bajnoki futballmérkőzés volt programmra tűzve. Már késő délután volt, amikor a diákok elkezdték az omna játék bemutatását. Ezzel a szerepléssel a vehető tanügyi körök azt akarták elérni, hogy a magyar diákokat és a sportoló ifjúságot egy eredeti román játékkal szorosabban fűzzék a román nemzeti sporthoz. Ezt a célt azonban nem érték el, mert a játékról hamar megállapították, hogy az nem román és nem is új, hanem egy ősidők óta ismert magyar diákjáték, a nagy méta, így természetesen sikert nem is értek el. A közönség, látva a hosszadalmas játékot, zúgolódni kezdett és követelte, hogy kezdjék el a bajnoki futballmérkőzést. A diákok erre levonultak, a pályáról s Angelescu miniszter hosszabb beszéd kíséretében érmeket osztott szét közöttük. A miniszter még beszélt, amikor a futballcsapatok megjelentek a pályán. A közönség lelkes éljenzéssel fogadta a játékosokat s Nagy Lajos szövetségi bíró az egyik futballintéző utasítására jelt adott a mérkőzés megkezdésére. Azonban alig kezdődött el a futball, a bíró máris félbeszakította a mérkőzést, mert észrevette, hogy Angelescu miniszter a fél órával azelőtt megkezdett beszédét még mindig nem fejezte be. Ez történt egy héttel ezelőtt s ez a Semmiség elegendő volt a kolozsvári román sajtónak, különösen az Infra. sirea ciműl liberálispárti estilapnak, hogy nagy támadást intézzenek a magyarság és a sportegyesületek ellen. Az Infratirea hosszabb cikkben foglalkozott a történtekkel. Azt írta, hogy a magyaroknak előre összebeszélt tüntetése volt ez a román nemzet ellen és Angelescu miniszt terrorizálni akarták, hogy beszédét befejezze. A magyarságnak ez a tüntetése — a lap szerint — csak azt bizonyítja, hogy még mindig irredenták a magyarok és ezért nem lehet bennük megbízni. A cikk végén azt követeli az Infratirea, hogy a kolozsvári sporttelepet vegyék el a magyar egyesületektől és tiltsák el a magyar közönséget a sportpálya tömeges látogatásától. Az ügybe a rendőrség is beleszólt s felsőbb utasításra megindította az eljá■ rást Nagy Lajos bíró ellen, de hogy milyen címen, azt senki sem tudja, mert még Nagy Lajossal sem közölték. A futballszövetség kolozsvári in■ tézősége a rendőrség beavatkozása után azonnal jelentést tett a bukaresti központnak s tegnap érkezett jelentése Kolozsvárra, hogy ebben az ügyben a döntést a szövetség védnöke, a trónörökös fogja kimondani. Friss volt még lelkemben a visszhangja azoknak a keresetlen szavaknak, amelyeket Perényi Zsigmond báró a Nemzeti Szövetség éléről Csonka-Magyarországhoz intézett az összetartó magyarság életképességéről, a társadalmi békéről, a nemzeti célok összefoglaló erejéről, amikor arra a különcötletre vetemedtem, hogy összefoglaljam a sok sebből vérző, viharverte, feldúlt ország közéletének egy napját. Egy megcsontosodott szokásnak engedve kezdtem a parlamenten: az indemnitási vitának nem tudom hányadik napja folyt itt teljes gőzzel, napi két szónok erővel, mert csorba esnék a virtuson, ha a kettő együtt nem beszélné ki az egész napot. A szónoki géniusz szárnyai ilyenkor szabadon csapongnak az országcsonk felett, s a csattogó fogak közt összegereblyéződik ilyenkor egy lim-lom rakásra minden szétszórt sérelem, bánat, keserűség. És elősomfordálnak a hivatásos mischiefmakerek, hogy tőrükben elrejtsék az elmúlt vita óta nagy gonddal gyűjtött ekrazitjukat. A kormány rendesen nincs ott, ahol kellene, hogy idejében eltaposhatná a sok forgács közt a fellobbanó tüzeket, a sajtó fürge legénykéi ellenben szokás szerint ott vannak, ahol nem kellenek s a tőlük telhető teletüdővel fújják a kialudni készülő kanócokat. Meggyanusitás, tekintélyrombolás, izgatás, lázitás, gyilkos fegyverek kovácsolása folyik minden oldalon s ha egyiketmásikat fülönfogják, nyomban országosan fellángol a botrány füzében az újabb izgatás, az újabb meggyanusitás, az újabb rombolás. Mert mindenki privilégiumot érez a destruálásra, jobbról is, balról is, és csak a lélekbúvárnak lehet üres időtöltése, hogy a jóhiszeműség, vagy rosszhiszeműség elfakuló határait kutatgassa. Komolytalan és kétes elemek puccsterveket főznek ki valahol és legott összeülnek mások másutt, hogy ellenpuccsot terveljenek, a rendőrség lázasan nyomoz egy régen renomiert politikai közkereseti társaság ellen, s legott felhorkan egy, egyébként érdemekben gazdag katonatiszt, hogy ezzel a társasággal egykönnyen elbánni nem enged. Szokatlanul éles hangoktól, mázsás gorombaságoktól visszhangzik a közélet, a biróság egy esetben megtalálja a felekezeti izgatás tényálladékát, egy másik esetben nem találja meg, az egyik hatóság munkáját siker koronázza s ez túlbuzgalom, a másik munkájából elmarad a siker, ez vétkes mulasztás és mindegyik egy-egy alkalom az összes sérelmeket felsorakoztatni, az összes behegedt sebeket felszaggatni, az összes szenvedélyeket felkorbácsolni, az ó- és újszövetség összes bűneit egymás fejéhez csapdosni, mintha az egész ország egy nagy, politikai munícióé, gyárrá alakult volna át, ahol csak öldöklő szerszámot, csak robbanóanyagot gyártanak. Mer sehol sem arról van szó, amiről beszélnek, sehol sem az fáj, amiért kiáltanak. Minden csak ürügy, alkalom, eszköz, s a legtöbb esetben „siker11. Sehol nincs kötelességtudás, sehol sincs megértés, sehol sincs engedelmesség a magasabb célok iránt. És mert nincsenek magasabb célok, nincsenek vezérek sem, s ahol vezér nincs, szubordináció sincs. Minden mögött taktika, kortesfogás, egyéni érdek, csoportérdek lappang, s ahol csoportérdek vagy egyéni érdek grasszál, ott nincs vezér, csak főnök, ott nincs morál, csak legfeljebb zsiványbecsület. Az egyiptomi hét csapás közül a sáskajárásnál tartunk: a politika sáskái lepnek el mindent. Az ország minden termését a politikusok legelik le. A politika megmászott mindent és nyomában nem marad egyéb, csak a meddőség. Megmászta a politika a tisztviselőkérdést, a drágaságot, a kereskedelmet, az ipart, a kultúrát, a mezőgazdaságot. Nagy csatakiáltásoktól hangosak a mezők, minden kérdésen kotlik egy neves politikusokból álló bizottság, interpellálnak, mellet vernek, határoznak, veszekesznek s a dolgok lényegét elveszítik a tumultusok, vádak és leleplezések ecetes „sauce“-ai közt. így szabdalják pl. az ország legvitálisabb érdekét, mezőgazdaságunk jövőjét a politikus urak, hogy a földreformmivellából kikerüljön egy korteskabát az eljövendő választásokra, s maradjon is egynéhány tépett rongynak való az ország mezőgazdaságán a politika által ütött sebek bekötözésére is. És így megy az tovább, a közélet minden mezején csak az érdekcsoportok hallatják szavukat, csak az önzés sírása tör elő, a nemzet e zsibvásárban — néma — vagy talán már halott. A ma rosszabb, mint a tegnap, s a holnap — így csak új csapást hozhat. Az a nemzeti idealizmus, amelyet Perényi Zsigmond szárnyra eresztett, mint az öreg sas keresi feldúlt fészkét az összeomlott táj felett, az a magyarság, amelyhez Perényi Zsigmond szólott volt, s hogy lesz-e megint, kétséges. Mert azok, akik itt nyüzsögnek a „Kraó hátán“ — és berendezkednek, magyar szót beszélnek, de magyar érzést, magyar becsületet nem értenek. ... A Kraó pedig egy hatalmas állat —hiszen a legnagyobb magyar mesemondó fantáziájában született), sok mérföld a fejétől a farkáig, s az örökkévalóság óceánjában lakik. Millióévenként egyszer-egyszer jő a felszínre, hogy kissé megsüttesse a házát. Ilyenkor az emberi önzés alá veti magát, háza benépesül, házak épülnek rajta, kéjlakok. A nyüzsgő hadak felosztják maguk közt testét, lefurnak kincsek után keresve az elevenjébe, berendezkednek, földet osztanak, közigazgatást reformálnak, félelmüknek oltárt építenek a templomokban és gyűlöletüknek a 151.f m Kpaó náfiÉm* ír*fia s MUtssáfh Kálmán. fi OB" fi r-Míi Sír. Vajda IV. Ker., Koronaherceg ued . Selyem, szünt, sima és mintázott ír.urtficí grenadinoK HftRiSSYftX, KEZTYÜK. Vasárnap, 1923 július 1. parlamentben, irtóvágyuknak arénát építenek a közéletben, s hírvágyuknak lerombolják a becsület körfaltait, míg a Krnó megsokalja, s lassacskán visszaereszkedik az Óceán hullámai alá... mar.jwwamu— Új angol-francia tanácskozás a Ruhr-kérdésben. Csak Poincaré távozása oldhatja meg a problémát. Róma, jun. 30. Az Epoca arról szólva, hogy miként fogadták Franciaországban a pápa levelét, megállapítja, hogy addig nem lehet megoldani a Ruhrproblémát, amíg Poincaré és a nemzeti blokk lesz uralmon Franciaországban és a következőket írja: „Csodáljuk, hogy az európai kormányok engedték, hogy Franciaország birtokba vegye a Földközi-tengert és a kontinenst domináló összes taktikai és stratégiai pozíciókat". Megjegyzi azután, hogy ha a francia imperializmus álma ma leküzdhetetlen akadályokra talál, úgy bizonyos, hogy holnap sem fog megvalósulhatni és ezért vonakodik Franciaország kiüríteni a Ruhr-vidéket, ezért folytatja a tunisi olaszok denacionalizálását és ezért törekszik egész Marokkó elfoglalására. (Vérit.) Paris, június 30. Mint a mai reggeli lapok közük, a francia kormány hétfőn felel az angol kérdőívre. A választ azonban valószínűleg a londoni francia nagykövet útján szóbelileg hozza az angol kormány tudomására. (MTI.) Páris, jún. 30. A szenátus elfogadta a francia Ruhrhitelt, anélkül, hogy Poincarénak bizalmi szavazatot kellett volna kérnie. Berlin, jan. 30. A Deutsche Allgemeine Zeitungnak jelentik Londonból. Lord Curzon tegnap hosszas kihallgatáson fogadta a francia nagykövetet. A hosszú tanácskozást politikai körökben úgy magyarázzák, hogy Franciaország és Anglia között ismét megindult a Ruhr-kérdésről való tanácskozás. ■ijn.Li ii ii«iiim'ihiim ni imiiiiii'M—immun BísisiizÉte íeüraí Hel! fluid a imriiiaüra kiitüt devizáit síin. _. Saját tudósitónktól. — A külföldről Magyarországba érkező szállítmányok után a külföldi vasutak részére beszedendő idegen értékű fuvardíjak a címzett által az eredeti idegen értékben fizetendők meg, de azokat a vasút magyar koronákba átszámítva is elfogadja. A közönség nagy része szállítmányainak kiváltása alkalmával ez utóbbi módozatot választotta s igy a vasút volt kénytelen az idggen vasútnak járó fuvardíjhoz szükséges idegen devizát beszerezni. A devizabeszerzés közismert nehézségei miatt ezek a beszerzések késtek, az idegen értékek árfolyama emelkedett és ennek következtében olyan nagymértékű árkeretkülönbözetek merültek föl, amelyek az átszámítás idején bevételezett koronaértéket egyes pénznemekben több mint 100 százalékkal is meghaladták. Ennek kiküszöbölése végett a valutak az idegen értékek átszámításában a folyó év július elsejétől kezdve a Devizaközponttól megállapított árfolyamokat 50 százalékkal felemelve fogják alkalmazni. ^Tjt lEp ^ mg |L| Budapest, VII. Király ucca 43 n ger fcCIQnyikiZ július 7-ig prolongálva