8 Órai Ujság, 1924. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

2 megszünteti, a minisztériumok számát csök­kenteni fogja. Louis Margin a parlamenten kívüli takarékossági bizottság elnöke és­­Loucheur nőit miniszter valószínűleg részt vesz a kormányalakításban. Páris, m­árc. 26. (Havas. A legutolsó esti jelentések alap­ján valószínű az a feltevés, hogy Poincaré válasza igenlően fog hangzani. Ha nemle­ges lenne, akkor A­llerand elnök szilárdan el van határozva, hogy csak olyan kormányt hív meg, amely pontosan ugyanazt a bel­es külpolitikát folytatja, mint a távozó kormány. Az elnök ugyanis lehetetlennek tartja, hogy a jelenlegi körülmények között m­ás politika érvényesüljön. Berlin, márc. 27. Párisi hírek érdekesen számolnak be ar­ról, hogy a frankárfolyam Poincaré buká­sára hogyan reagál. Eszerint a frank teg­nap a fonthoz arányítva 795,8—795,3/s volt. Poincaré bukásának hírére 80-ig emelke­dett, este pedig ismét 791,4-re ment vissza.­­ Páris, márc. 27. : Poincaré tegnap este Millerand elnöktől való eltávozása után meglátogatta Doumer­­gue szenátust és Peert kamarai elnököt és hosszasabban tanácskozott velük. —msmmmmi..................... Három txázu­x­us Món­ázat építtet a fán. Megnagyobbítják az igazgatósági székházat. — Vidéken 250, Budapesten 60 lakóház épül. — Augusztusra befejeződnek az összes építkezések. — Saját tudósítónktól. — A Máv­ igazgatósága április folyamán va­lamennyi ü­zletvezetősége területén nagyará­nyú építkezéseket fog megkezdetni. Főleg la­kásokat építenek s a vidéki üzletvezetősé- kek területén augusztus 1-re kerekszám 250 új lakóházat, illetve lakást készítenek el a vasutasok részére. A Máv­ nagyarányú la­kásépítő akciójával kapcsolatban az igaz­gatóság építési osztályának egyik vezetője. Papp főfelügyelő a következőiket mondotta a 8 Órai Újság munkatársának. " A lakásépítkezések a pécsi, szegedi, debreceni és szombathelyi üzletvezetőség te­rületén már folyamatban vannak és most indul meg az építkezés a miskolci üzlet­veze­tőség területén is.­­ Ezenkívül nagyarányú építkezések folynak Budapesten is. 1 .A fővárosban felépítjük a Máv. hatal­mas nyomdaépületét, amelynek előké­szítő munkálatai már folynak is a Pod­­maniczki­ utcai telken. Emellett rövide­sen hozzákezdünk az igazgatóság szék­házának megnagyobbításához. A szék­házra ugyanis két emeletet húzunk fel. A dunakeszi Máv. műhely mellett már felépítettünk 54­ lakóházat és a közeli napokban újabb­­1) lakás építését kezd­jük meg. Erre­ azért van szükség, hogy a dunakeszi­ műhely teljes m­unkáslétszámmal folytat­hassa munkáját.­­• Az építkezések költségvetése megha­ladja a 10 milliárdot. A mai viszonyok mel­lett azonban nem lehet stabil költségvetés­sel dolgozni és így valószínű, hogy ez 10 milliárd körül konte­mplált összeg is jelen­tősen meg fog növekedni, mire az építke­zések teljesen befejeződnek. írta Kovács Dezső.­ ­A Feldspital No. 15-nek a virága Lökös Samu volt, a werterek gyöngye. A nagy összeomlás híre éppen kondérsúrolás kö­zepette találta, tehát olyan művelet köze­­pette, amelyet infanteriszt Lökös a legin­kább utált minden foglalkozások között, mindenekfelett azért, mert ez volt az ökeme egyetlen hadi foglalkozása, más­­részt mert egyfelől minden nap háromszor ki kelletett azt súrolni, másfelől pedig a nyavallyás sebesültek és egyéb nemű­ beteg emberiségek, akik nem akartak semmikép­pen se fogyni — mert ha egy meghalt vagy másképpen alsertigolt, jött helyette kettő ,—­ hát ezek minden nap három versben megkívánták belőle a maguk zupáját. A hi­rre legelsőbben is úgy vágta le az emeletről az, udvarra a sokfényü bon­éért, hogy az nagyot szólott, akkorát, mint egy mozsásrágya; a maródiak mind ki­­gyürtek az ablakokba, már akik mozdulni tudtak. Hogy mi történt? —­­Vige a háborúnak! vígé, vígé! Me­njünk haza —» rikoltozta infanteriszt Lökös szásznyiresi módon s rohant le, mint egy őrült. "Az utca tele volt rendetlenül masírozó tömegekkel. Szivet emelő lárma, öröm­­lövöldözés rikongás irint; a nagy kórház mint egy felbolygatott hangyaboly zsibon­gott s ajtócsapkodás, izgatott és örömmel teli készülődések, szilaj és féktelen kurjantá­­­sok, csak a nehéz betegek maradtak meg a maguk komor a,pathi­ájában. A hirtelen is eslendült élet közepette megtört szemük — csak úgy, mint eddig — továbbra is csak a halál fátyolosvizű csendes tava maradt. A fürgébbek közt odajön­t az első eme­leten, a No. 19-ben nagy későre koszolódni kezdett az ágyról, nehezen mozdult pedig, nehezen és körülményesen, egy szásznyi­resi legény, aki csöndesen ott feküdt kö­zöttük. Hari Nagy János nevezetű. Szédülő fejét oda támasztotta a kopfeettis hűvös vasrúdjához, hogy szűnjék egy kicsit a szédüléstől és hogy egy kevés időt engedne a cimmelnek, a petróleumlámpáknak, meg az ágyaknak, ha megállanának a kariká­ban való forgástól, meg a szivének, hogy szűnnék egy kevéssé a fájdalmas dobba­násoktól. A bal tenyerét odaszorította a kötésre a válla perece alá. Betegi állapotában lett szép kékesfeke­te szakálla felét is odavette vele. — Nonó — szólt h­ozzá sürgése-forgása közt infanteriszt Lökös. — Nonó, koma. Mernél­ készülődni te is? Nagy János egy kicsinyég nem válaszolt a kérdésre semmit, de mert érezte, hogy rendre megállt körülötte, a forgástól a cimmel, kinyitotta tehát a szemét. — Ne hagyj itt engem se. földi, ha van jó Istened. __ Nona, nem hát. Csak a mondó va­gyok, nem birod ki te a nagy utat. — Nincsen énnekem semmi bajom, pajtás. —. Csak egy kicsi tüdőlövésed. —.­­Attól­ mehetnék én, ha te akarnád.... —! Hogy akarnám-e, hogyne akarnám! Hiszen jó komáim voltál. De elpusztulsz te bele pajtás, bizonyosan elpusztulsz, ha ki­mozdulsz innen. — Ha kimozdulok innen, meg hazajut­hatok, de ha elmaradok tőletek, bizonyo­san örökre idemaradok. Tudom én azt —■ Hát ide hát? Úgy gondolod? — Bizonyosan tudom. Lökös odaült az ágy szélére. — De nagy kölönc ám egy ilyen sebesült. Tudod-é?. —•­­Ne törődj le vele. Ha elvállalsz, min­den napért, amit velem késel, egy juhot kapsz az, édesanyámtól. — Egy juhot no. Megéri az olyan fal, m­int te, azt mondom. —• Minden vasárnapért egy borjút. •—■ Egy borjút hát. Nem kicsi szó ez sem. — A megérkezés ünnepiért pedig egy üszőt a mátkám apjától. — Így hát megalkudhatnánk, koma, meg. Nem a jószágért teszem pedig, bár szolgasorsú vagyok, hanem a barátságért. Hát csak készülődjél. Egynéhány felcser itt marad a spirállyal, de az a parancs, hogy aki mehető állapotban vagyon, hát mehessen. Te, látom, vállalkozol. ■— Ha pedig meghalok az utón .­­­­— Nomo . . . arról nem esik szó. Viszek én magammal ászprintet, ha már így va­gyon. " — Ha pedig meghalok az utón, akkor készíts nékem fekvőhelyet; tanút nem kell keres­ni, hogy te temettél el. Jó, ha van, de keresni nem kell tanút. Mondd meg ott­hon, hogy csupán csak Erdélyországért vá­gyakoztam. Azt üzenem ,­­ hogy csupán csak­­Erdélyországért . „ . Ez a titkos szó. Innen esm­­érik meg, hogy csakugyan meg­haltam . . . és hogy te temettél el. A többi az édesanyám gondja. Meg az Isten gondja. Meg van ez beszélve otthon jól, innen és túl. A mátkámnak sem kell semmit is­ szólnod, csak­ ezt . . . A Brenner-hágón át jöttek az olasz harc­térről az utolsó csapatok. Egy visszafelé hátráló vihar, egy áradat, amely fölfelé hömpölyög a hegyekre, félelmes és titok­zatos folyam. A hullámai villogó szemű, elkeseredett szívű, száz halált látott, vérben és nyomoruságban fürdött embermassza. Ott h­ömpölygött a néghetetlen országúton dagadó és fogyó hullámokban, a hegyi uta­kon és ösvényeken, amelyek mint az öv a leány derekára, úgy simultak a hegydere­kak hajlásaihoz. Lassanként ide maradozott le a két nyi­­resi pajtás. Mert a gyaloglás mind nehezebben ment­— Jaj, pajtás, mondotta egyszer Lökös, egy este, amikor ismét sok hulláma höm­pölygött el fölöttünk az ország felé az emberfolyamnak s ők ismét hátrább ma­radtak, — jaj, pajtás, egész túri­a juhot kell hogy az édes anyád kiadjon. Nem jobb volna-e, ha valami izgalmas fedél alatt lemaradnál, ameddig meggyógyulnál? — Nem, nem, pajtás. Csak aludjunk s menjünk tovább, akármilyen kevéssel kö­zelebb. Ez a nagy messziség, ez megöl en­gem. Jönnek majd a vasutak is. Akkor könnyebb lesz, mindennap csak közelebb jutunk. —• Hát közelebb hát. Hanem a vasút csak nem jött. Az egyik szép verőfényes délesti órában aztán idő előtt egy kevéssé leülni kívánko­zott a sebes legény, minekutána ezen a napon több pihenőt tartottak, sokkal sű­rűbben, mint a többi napokon. A pajtása melléje telepedett és vízzel kí­nálta meg. A Ház egyesitett bizottságai holnap délután tárgyalják a négy szanálási törvényjavaslatot. Az ellenzék harci készülődése a kormánnyal szemben egyre hevesebb — Heinrich Ferenc nyilatkozik a pénzügyi javaslatokról­ — Saját tudósítónktól. — A mai nap eseménye, hogy Bethlen Ist­ván gróf beterjesztette a nemzetgyűlésen a pénzügyi javaslatokat. A miniszterelnök az Egységes párt tegnapi értekezletén a pár­tot tájékoztatta a négy javaslat tartalmáról és a párt a ma este hét órakor tartandó ér­tekezleten fogja a javaslatokat folytatólago­san tárgyalni. Bár az Egységes párt még nem tárgyalta le a javaslatokat, a minisz­terelnök ma délelőtt, amint a nyomás alatt levő javaslatok első példányát a Házban küldönc útján kézhez vette, nyomban a nemzetgyűlés elé terjesztette azokat. Amint azután megérkezett a javaslat egész kinyo­­matott anyaga, azt azonnal szétosztották a képviselők között, és a benyújtással egy­idejűleg nyomban intézkedés történt a nemzetgyűlés egyesített bizottságainak összehívása iránt is. A miniszterelnök javaslata értelmében a törvénytervezetet a pénzügyi, a közjogi és a közgazdasági bizottságok együttesen tár­gyalják. Már holnap délután kezdi meg az hír megalapított együttes bizottság a javas­latok tárgyalását. A nemzetgyűlés szom­baton és hétfőn is üléseket fog tartani, hogy a közoktatásügyi javaslattal minél előbb végezni lehessen, és hogy a nemzet­gyűlés egyesített bizottságainak munkája után a pénzügyi javaslatok azonnal tárgyal­hatók legyenek a plénumban. Természete­sen változatlanul fennáll az a terv, hogy a javaslatok tárgyalásának tartamára a Ház­ tízórás üléseket fog tartani, amely délelőtt 1 órától két óráig és délután négy órától este 10 óráig folynak. Az Egységes Párt tegnapi értekezletén a miniszterelnök indítványára vitarendező­­bizottságot is alakítottak, amelynek elnöke Almási László, az Egységes Párt elnöke, tagjai pedig Iroyos Miksa gróf, Lovász János és Pubinek István lettek. A politikai világot most már természete­sen kizárólag a pénzügyi javaslatok sorsa foglalkoztatja, annál is inkább, mert az el­lenzéki harci készülődése a mai ülés végén már ízelítőt nyújtott abból, hogy milyen fegyverekkel kíván küzdeni a kormány és a közhiány javaslatai ellen. Szilágyi Lajos magatartása rendkívül megütközést keltett a többségi pártokban, amelyek a lehetősé­gig higgadtan kívánják megítélni az ellen­zék erőfeszíé­seit, de mindjobban megerő­södik az a felfogás, hogy az ország közvéleményét messzemenően tájékoztatni kell az ellenzék magatar­tásáról és annak indító okairól, főként pedig arról, hogy egyes szereplésre vágyó ellenzéki képviselők nem is az elvi harc tiszteletreméltó álláspontját képvise­lik, amikor minduntalan gáncsot próbál­nak vetni a kormány javaslatainak, hanem régi politikai ellentétek, kielégítetlenül ma­radt ambíciók újulnak fel és fájó sebek szakadnak fel sok esetben, amikor a dol­gokat közelről nem látó közvélemény azt hiheti, hogy az ellenzék egyes tagjai az el­vek tiszta és komoly harcát vívják a kor­mány ellen. Különösen áll ez a megállapí­tást Szilágyi Lajos esetében, aki soha sem tudott a különböző kormányokkal olyan összeköttetést teremteni, hogy valamely kormányzatban maga is részt vehetett volna. Ez a tehetetlen és eredménytelen erőlködő illetve annak kudarca ragadta őt azután politikai pályáján a szélsőségek felé, az éles támadásokra, a szertelen kirohanásokra, amelyeket a kormány és annak tagjai ellen intéz. Ez a magatartás semmiképpen sem kelti a közvéleményben azt a hitet, hogy az tárgyilagos alapokon nyugszik. Ismételten hangsúlyozták a jobboldali folyosón, hogy rendkívül nagy érdeke az országnak, hogy a pénzügyi javaslatok tár­gyalásának kedvező atmoszféráját minden parlamentáris eszközzel biztosíthassa a kor­mány és a többségi párt. A pénzügyi javas­latok objektív kritikája elől azonban ter­mészetesen senki sem akr elzárkózni és ennek legeklatánsabb bizonyítéka az, hogy mindjárt a vita legelső szónoka, Heinrich Ferenc, a Nemzeti Polgári Párt elnöke, bár a pénzügyi javaslatok elfogadása mellett szólal föl, ennek ellenére komoly bírálatot fog mondani a pénzügyi politika fölött. Heinrich Ferenchez egyébként a nyilvános­ságra került pénzügyi javaslatokkal kapcso­latban kérdést intézett a 8 Órai Újság munkatársa, akinek a következő választ adta:­­ "A kormány pénzügyi javaslatairól első látásra a részletekbe menően nem le­het és nem is szabad nyilatkoznom. "Azok a kivonatos közlések, amelyek a lapokban megjelentek, nem lehetnek alkalmasak ko­moly vitára, mert hiszen rendkívül nagy érdekeket szolgáló pénzügyi reformokról min itt szó, amelyekről csak alapos tanul­mányozás után szabad nyilatkozni. A ja­vaslat vitájában a törvénytervezetek meg­ismerése után természetesen behatóan fo­gok foglalkozni az összes pénzügyi kérdé­sekkel. Körülbelül azt érzem a mai lapköz­lések­ után, hogy a javaslatok tendenciája a végered­mény biztosítása.­­ Értem ezt úgy, hogy a kikalkulált összegszerűségeket kell mindenképen el­érni és biztosítva látni. A bevételek és a kiadások rubrikájának megváltozni nem szabad, azonban úgy gondolom, hogy a bevételek és a kiadások felépítésén belül inkább lehet szabad kezet nyerni, ha a belső beosztás a végeredményt nem érinti. Tehát a végrehajtás módja a különbözet bevételeknek és kiadásoknak a megáll­apí­­tott kereten belül való csökkentése, vagy­ fokozása esetleg vitatható, anélkül, hogy, az egész szanálási programmot ez érintené. Ha garantálhatjuk a végső eredményt, úgy hozzá lehet bizonyára szólni a legnagyobb érdekek veszélyeztetése nélkül is ahhoz, hogy a bevételek és a kiadások miként azzu­tassanak be. .A belső beosztás bírálata te­hát koránt sem jelenti a javaslat visszaütő­­sítását. Én a magam részéről természetesen, a javaslat mellett szólalok fel. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszteri kinevezése, mint azt már tegnap jeleztük, ma megtörtént. Korányi Frigyes báró egye­nes óhajára történt meg ma Szabóky Ala­josnak, a központi statisztikai hivatal igaz­gatójának pénzügyminiszteri államtitkárrá való kinevezése, mert ma a pénzügyminisz­tériumban az a helyzet, hogy Vésrtessy Sán­dor államtitkár, aki a pénzügyminisztérium legfontosabb ügyosztályait vezette, hosszabb ideje betegeskedik, viszont Vargha állam­titkár nagy mértékben el van foglalva az adóügyekkel és így szükséges volt Korányi pénzügyminiszter számára olyan admi­nisztratív államtitkárt rendelkezésre bo­csátani, aki közgazdasági kérdésekben or­szágos tekintélynek és hírnévnek örvend. A­ politikai államtitkárság betöltése egyelőre nyitott kérdés maradt. Pénfefi, íSSi né&dm &L ^ Felhőszakad­ás és árvíz Sátoraljaújhelyen- Hetven család hajléktalan. — Víz alá került a villanytelep is. — Felhőszakadás az egész vidéken. — Saját tudósitónktól. — Szerdára virradóra éjszaka, mint Sátor­aljaújhelyről jelentik, borzalmas felhősza­kadás vonult végig Zemplén vármegyében. Ennek következtében a Ronyva patak vize annyira megáradt, hogy medréből kilépve elöntötte Sátoraljaújhely alsó városrészét. A felhőszakadás a késő délutáni órákban kezdődött és cseh megszállott területen este 9 órakor érte el maximumát. Sátoraljaúj­hely felett éjféltájban vonult el a zivatar, amely annyira megduzzasztotta a Ronyva vizét, hogy az éjfél után fél kettő órakor vá­ratlanul kilépett a medréből és elöntötte az alacsonyan fekvő városrészt. A pincelakások pillanatok alatt víz alá kerültek és a szennyes vízórádat mé­teres magasságban ömlött végig a szűk utcákon. Az áradat élén löt­te az egész Cigány­telepet, a Windisehgraetz-féle tégla­gyárat, a vágóhidat, a Lomnitzer-féle bőrgyár földszintjét, sőt a városi villanytelepet is.­­A víz behatolt a gépházba, beleszorult a füstvezetékbe és a kazánokat tönkretette, ngy, hogy az áramszolgáltatást csak a késő éjjeli órákban sikerült újra meg­indítani. Az árvíz összesen 70 családot tett h­ajlék­­talanná és egy halálos áldozata is van. Az egyik pincelakásban ugyanis megfulladva találtak egy öregasszonyt, akinek személy­azonosságát eddig még nem sikerült meg­állapítani.

Next