8 Órai Ujság, 1925. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Budapest, 1925 január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy szám ásra kedd kivételével 2000 K, kedden 3000K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2000 osztr. korona Ellesném ára 2000 IC mEtotóiaocsi^MsaayssaM ■ ................ _ /j j/ y ( ylu d. / ( ig^es siáifs ár® 2000 IC \ T . níiiWWil t mmmmmmmtmmamimmmtiGKii&ixxASKJtsi. l.ii.ii.h.———» \ . Budapest, 1925 január 1. M§i ^ wMrtttk, XI^ évfolyam, 1. si.^ évfolyarrr 1. sx. SZERKESZTŐSÉG: Vili., RÖKK. SZILÁRD UTCA 4. SZÁM Telefon: József 105—00. J. 105—01. J. 105—92. Felelős szerkesztő Dr. NADÁNYI EMIL KIADÓHIVATAL: VIIL KÉR. JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM Telefon József 43. J. 53. J. 63. József 23—84. * Hamar Kijév. Irta Plikszáth Kálmán. A leaitungi emberkék valamikor a Jókai fantáziájában éltek, mire a centenáriumához értünk, benépesült velük az a az ország, ahol még nem rég, Jókaival együtt, az óriások jártak. A leadtungi tartomány egy földindulás következtében beomlott, ezzel elzárutt el világtól. A szerencsétlen tartomány lakosai mesterségesen elkorcsosították magukat, az összezsugorító naphta-forrásban addig mártogatták egymást, míg oly aprókká lettek, hogy kényelmesen megélhettek abban a szűk völgyben, amelyet a földcsuszamlás számukra hazául meghagyott. A mi laotungi emberkéinknél csak a volt más. A politikai gyűlölködés írásába (kettő is volt: az egyik miben, a másik a sajtóban) adlebuktatgatták egymást, míg oly aprókká etek, hogy nem tudták nagy országukat megtartani. Összezsugorodtak nézőpontjaik, elcsenevészesedett az agyuk: az utolsó nagy emberüket szörnyetegnek tartották, megölték. A Végzet ezután mérte reájuk a föld- Szakadást: a kis emberekhez hozzákicsinyítette az országot, a korcsemberekhez hozzákorcsosította az életet, önkéntelenül az eszünkbe jut mindez, amikor az óév utolsó órájában visszatekinttünk a múltra, nem azért, hogy rekrimináljuk, de hogy megállapítsuk a mozgás irányát, hogy nyugtalan lelkünk egy pillantást nyerjen a fátyol mögé, amely az új évet takarja. Ettől az új évtől nincs sok várni valónk! Villon, a hírhedt francia haramia megfordított patkókat veretett a lovára, hogy amikor előre ragy, a nyomok hátrafelé mutassanak. A magyar politikusok már régóta villonmódra,m patkóztatják a lovaikat. Csakhogy im megfordítva, hátramenttel*, de a közlménybe olyan nyomokat rugnat, mi ha előre haladnának. Ezt látjuki mi fingunkban is: a napirtafotók Lővy Britt bugyogtak az elmúlt évben, mint valaha, már nem csak , perlamentben, sajtóban, de a törvénykezés csarnokaiban is: a kisemberek serényebben mártogatták meg egymást benne, mint valaha; a marakodások, botrány rendezésük elvódások hangosabbak voltak, mint valaha: az elszántság, a düh, a tajtékzás nagyobb, mint valaha. Lázasabb munka folyt, mint valaha. A kisemberek sarat bányásztak, hogy egymás fejéhez sugdossák, ecőrt öntöttek, hogy egymás szivébe ínárlogathassák: véres verejtékkel köveket hengergettek, csudás összetartással százan-ezren összefogódzvn a hegyekre, hogy onnan kaján kiáltássá zúdítsák alá a völgyekbe a békesség utolsó tanyáira. Elnevezték e köveket jogrendnek. Esküdt-ügynek, bomba pertuk, király kérdésnek és a jó Isten tudja még minek. És nevezték a maguk nyughatatlan munkáját e közélet purifikálásának, az elvek harcának, a világszelem háladánának, vagy akárminek csak nem Belze- i báb szolgálatának. Pedig aligha volt egyéb ennek az egész légió kisembernek erre az egész esztendőre való nyüzsgése, fészkelődése, energiafecsér-jlése, zsivója, verejtékezése, tajtékzása. Minden kis agy, minden elkorcsosult kéz, minden tajtékot hányó száj, egy egész esztén- ! Az elmúlt esztendő politikai életében a legkimagaslóbb és hatásában is if . . • • ~ - , v ■*' , *'C ^ 1 tartás egyensúlyáról 1 ■ el y r C1 li! ,i s a 1 célzó terv ratifikálása. Ennek a tervnek viszont egyik legfontosabb estapéja az aranyköltségvetés elkészítése és felállítása, amely immár a nemzetgyűlés asztalán fekszik. Ha visszagondolok e pillanatban arra, hogy milyen nehéz, hosszadalmas munka árán jutottunk el idáig , hogy a közvélemény egyrészt a dolog természetében rejlő oknál fogva mennyire kevéssé tudta felfogni és értékelni ennek a koncepciónak a jelentőségét, ugy most, amikor már a munka legnehezebb részén til vagyunk, szüségét érzem annak, hogy visszapillantsak az elmúlt és félesztendő ezirányú küzdelmeire. Milyen volt 1921-ben a bel- és külpolitikai helyzet, amikor a kormányzást átvettem? A belpolitikai helyzetet legjobban egy szóval, a ..bizonytalansággal jellemezhetem. Az állandóan változó kormány, a nemzetgyűlés zavaros viszonyai minden komoly és konzekvens célkitűzését jóformán lehetetlenné tette. A nemzetgyűlés mandátuma lejáró félben volt, gazdasági hely- szetirak állandóan romlott, a termelés és valutánk értéke nap-nap után jobban hanyatlott. A háború és az azt követő forradalmak által felzaklatott kedélyek még távolról sem nyugodtak meg. Ebben az izgatott közhangulatban a menekültek ezrei, a vagonlakók nyomorúságait kihasználó pártpolitikai, továbbá az úgynevezett felelőtlen elemek garázdálkodásai újabb és újabb mérgező anyagot vittek be, amely alkalmas volt , arra, hogy a társadalmi osztályok közötti ellentéteket még jobban kiélesítsék. Itt politikai életben pedig napról-napra újabb ellentéteket szítsanak, amely zűrzavarhoz természetszerűleg nem kis mértékben járult hozzá: a királykérdé időszerűtlen és elnszakolt felvetései.A külpolitikai helyzet szkitén szomorú képet múl, Iati. A trianoni szerződés következtében elvesztettük területünk legnagyobb részét s az ügynédei lázas törekvését, minden munkáját, mesterkedését nyugodt lelkiismerettel foglalhatnánk össze abba az egy mondatba. ..hogy ez idén is minden megtörtént, hogy azt az egy-két szál emberünket, aki még kiemelkedik a törpék közül, belefojtsák a gyűlölet gyilkos napótájába“. És ezt a rettenetes örökségét az elmúlt vezető utódállamok^P lilelileg megnagyobbodott szotfir-,akik lázas siai-Mikel Sscsevot-'.y I. legnagyobb bizalmatlansággal sisértettek Magyarország iránt. A külföldtől a kissántáni vasgyürűje révén ligyiztilváp teljesen el voltun zárva. Az emigránsok részéről jól látott propaganda nyomán úgy voltunk odaállítva közvéleménye elé, mint tűzfészke, .nalv békeszerződés' lal l■ ■ ■ ■ a 11 11 helyzetet és Európa bőgít felbontással fenyegeti. Ezt a propagandát táplálták egyrészt a mi belső viszonyainkról nagyítva és eltorzítottan közreadott külföldi tudósítások, másrészt azok az események, melyek, mint például a határincidensek, vagy az ellenőrzőbizottságok fegyverkutatása, a restaurációs kísérletek stb., a külföldi sajtóban mint politikai konfliktusok tálalta csak fel. Itt volt ezenfelül egész légiója a békeszerződésből kifolyólag a rendezést váró, de leljebben rendezetlen kérdéseknek, amelyek közül csak egyet említek példaképpen, Nyugat-Magyarország és SopronJgMb??.,. Mi ndm®en ‘érélete bá-ó e,\\ ^^^Vinklr^ kardja függött. Jftr Ebben a helyzetben ialótlen gondolkodó és a lehetőségeket pőztalosan mérlegelő politikus előtt tisztán állott az a feladat, amely megoldandó volt. Ez a feladat három végcél felé mutatott: a külpolitikai presztízs helyreállítása, a gazdasági és pénzügyi rekonstrukció, végül a belső rend helyreállításával egy időben a politikai élet kellő megszervezése. Ezen célok megközelítése, illetve elérése végett mindenkelőtt bent az országban kellett a megfelelő intézkedéseket megtenni. Vissza kellett állítani a központi hatalom tekintélyét, meg kellett fékezni a társadalmi rend felbontásával fenyegető elemeket, megkellett teremteni a stabil központi kormányzat lehetőségének politikai előfeltételeit, s ezzel karöltve arra kellett törekedni, hogy a parlaspeiyiben is egy olyan többség alakuljok, rámaszkodva egy hosszabb 'idős lyérfelő ' és nagytibbvonalú akció meginditható esztendőnek aligha át nem veszi £■■ ma beköszöntő új esztendő. Pedig bizony mondom, amíg ezt az átkos örökséget nem likvidálják, addig nem lesz a magyarnak új esztendeje. Hiába igazítják előre holnaptól kezdve az időmutatói egy esztendővel, a Végzet mutatója sötéten és rendületlenül mered 1918 felé, és befejezhető legyen. Addig az időpontig, amíg mindezek az előfeltételek Wi.'-m \'öv..é.ifé..tVii '■} Mt.y időpont" körülbelül a jelenlegi nemzetgyűlés összehívására lehető, lehetetlenség volt bármely nagyobb akció megkezdése Közvetlen célul tehát, mint már emllítettem, az ország külpolitikai preszkizsének helyreállítását és a gazdasági rekonstrukció keresztülvitelét kellett kifűzni. Mit jelent a külpolitMaivesztis? Jelent hírnevünk jH 9 ® W' m I B ■ koP.i-- ins .....'BBB 1 '): ■ 11 (h' : 11 ele a..'...i| I ír ^H®B :l' ' ‘ 1 'I bo//:I ^BBBI hallgatás , nélkül dőlceni mm és nem lehet. A gazdasági r konstrukció alj 98® sősorban a reparáció kérdési á11 ®B1 nek :i sem égető veszedelemnc' ®B| egv-aies követkeménye gazdaságynk fokozatos össztuvippanása, :o®l| már-már oly mérveket öltöt I, hogy molyan veszélyeztetse az állam reee^BI És ha a gazdasági helyzet a lejtön^B ] fokozatosan lejebb és lejebb csuszik, úgy mulhatathmul bekövet- Bkezett volna az állam rendjének 4 teljes felborulása. — az anarchia. 1 . ilyen körülmények között határoztam el magamat kellő előkészítés, utalt 1922 május havában első külföldi utamra, amelynek rendjén felvettem az érintkezést Párisban, Londonban, Rómában a nagyhatalmak kormányaival. Nem akarok részletesen kitérni most azokra a jav.:alatokra, amelyeket az .:gyes kormányok elé terjesztettem, *«u« arra, hogy milyen ellenvetésekre találtanv.és ihilyén ;illaXlá(yokat kellett lénvüzeteln'r). Arra .nézve sem tartam szükaségesnek' a részletekbe menő kitérést. l',mninw^-Tr7rfrCTWX,TTT^^ n.».htMTWTlH mm az 1924. szanálási évre. irta gráf Bettlén István.