8 Órai Ujság, 1927. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
1927 SZEPTEMBER 1 ÓSaiujsÁG CSÜTÖRTÖK 3. OLDAT. Erdélyi Béla és Forgács Anna különös . (Saját tudósítónktól.) Erdélyi Béla dr. és Forgács Anna. Ez a két név így, egymás mellett, széjjelválhatatlan kapcsolatban túlnőtt immár a szokványos budapesti szenzáció keretein. Negyedik napja, még mindig változatlan érdeklődés, kíváncsiság, türelmetlenség kíséri a rendőrségi kihallgatásokról, a Millstadt am Seeből érkező jelentéseket. A Leher-ügy óta nem izgatta anynyira a közönség — mindenféle társadalmi réteghez tartozó emberek — fantáziáját semmi, mint Forgács Anna szomorú halála. A rendőrség folyosóján éppúgy, mint a törvényszéken két tárgyalás közben, üzletekben, színházak társalgójában, a korzón, kávéházakban, szerkesztőségben, mulatókban — ahol személyesen ismerték a szereplőket, ugyanúgy, mint ahol csak az újságok hasábjairól ismerkedtek meg velük, — egy kérdés hallatszik minduntalan: Gyilkolt? Nem gyilkolt? A véletlenek csodálatos összejátszása vagy pedig tervszerű, előre elhatározott bűntény áll a nyomozóhatóságok előtt? A hatóságok rendelkezésére álló adatokból pro is, kontra is lehet következtetni. Egyelőre. Bizonyosat — ebben a percben — még csak az a szőke, monoklis, huszonnégy éves fiatalember tud, aki néhány hónappal ezelőtt még sok pesti, jó társaságbeli férfi által irigyelt férje volt egy fiatal, csodálatosan fekete, csodálatosan szépszemű, szubtilis, finom idegzetű, temperamentumos színésznőnek; igazgatója egy nagy gazdasági gépgyárnak; állandó vendége Budapest legelőkelőbb szállodáinak és legdrágább mulatóinak; a lovagiaskodó lipótvárosi fiatalság, vívótermek látogatóinak ujjal mutogatott középpontja. Mindenesetre jellemző, hogy ez a fiatalember, aki nem egy esetben legfőbb becsületbírónak tolta fel magát, aki — a százszámra menő jegyzőkönyvek tanúsága szerint, — kényes, borotvaélen táncoló, csupán a társadalmi élet szabályaiba ütköző ügyekben legfőbb fórum lehetett, ma a rendőrség épületében várja a nyomozás befejezését. Annak a nyomozásnak a befejezését, amely már döntő bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy ez a társadalmi illemre olyan féltékenyen vigyázó fiatalember négyéviegyházzal büntethető váltóhamisítást követett el. E sorok írója évek óta ismerte a szomorú ügy mindkét szereplőjét. Tanúja volt annak a boldogságnak, amikor a kis Anna legnagyobb színészi sikerét aratta a „Darázsfészek' ' -ben. Ebben az időben — tavaly tavasszal — alakult egy kis társaság, a „Darázsfészek" című darab főszereplőiből. Gál Franciska, Turay Ida, Forgács Anna, Tihanyi Juci, a legnagyobb sikert aratott darazsak voltak a társaság alapítói. „Darázsklub"-nak nevezték el társaságukat. A klub alapszabályai szerint a minden héten egyszer megtartott klubvacsorán férfiak — a klub kültagjai — nem vehettek részt. A vacsorát mindig egy másik leány adta. Bizony ezek az együttlétek néha a késő éjszakába nyúltak bele. Egy este a kis Forgács Annát kisírt szemekkel találták öltözőjében. Mi a baj? faggatták, kérdezték. Szepegve mondotta el, hogy két nappal előbb Rómából megérkezett egy régi ismerőse, Erdélyi Béla dr., aki aznap este, mikor a klubvacsora volt, mindenáron vele akart lenni. Miután pedig ő kijelentette, hogy ezen a vacsorán semmiesetre sem vehet részt, olyan jelenetet rögtönzött, úgy megfenyegette, hogy nem tudja, nem lenne-e a legokosabb, ha előadás után nyomban haza futna. — Az az ember, — mondotta, — képes, hogy megles és megver az utcán ... * Félt tőle. Hacsak hatotta is a nevét, megremegett. Jókedvűen, aranyosan, nevetgélve csacsogott egyszer, amikor a társaság egyik tagja megemlítette, hogy találkozott Erdélyi Bélával. Elhalványodott, a nevetés lefagyott a száján, egész testében hidegleléssel, elhallgatott. Egész este nem lehetett többé szólásra bírni. Amikor legjobb barátnője, a kis Turay Ida megkérdezte tőle, hogy miért érintkezik azzal a fiatalemberrel, amikor reszket, fél tőle, amikor semmi öröme sincs a vele való együttlétben, rezignáltan válaszolta: • Nem tudok tőle szabadulni. Félek tőle és ez megmagyaráz mindent. A gyilkosság elleni érvek között nagy szerepet játszik az, hogy szegény kis Forgács Anna miért nem szólt atyai jóbarátjának, orvosának, szobalányának, amennyiben valóban azt érezte volna, hogy a férje lökte őt a mélységbe. Talán ez a félelem, amely évek óta — mióta ismerte Erdélyi Bélát — élt a kis Annában, talán ez megmagyaráz sok mindent. Kásáséletük különös volt. A kis Anna boldognak mondta magát. Néha azonban, egy-egy csendes pillanatban, meghitt beszélgetés közben elsóhajtotta magát. Ennyi volt az egész. Nem több és nem kevesebb. Nem tudta volna elviselni, hogy sajnálják. Büszke volt, gőgös, szinte érthetetlen volt, hogy hogyan fér meg ennyi gőg és ennyi büszkeség ebben a vézna kis női testben. És ez a büszkeség, ez magyarázatot szolgáltathatra, hogyan lehetséges, hogy Erdélyi Béla szülei, Forgács Anna szülei és a házaspár ismerősei, barátai ellentétes tanúvallomásokat tettek a házaséletükre vonatkozólag. Vannak — akik egészen a közelükben éltek — és akik látták, hogy nyomban esküvőjük után sem fűzte őket össze az a szerelem, amelyet házasságuk okául tüntettek fel.♦ Amikor a tavasszal Forgács Annie öngyilkosságának fkre elterjedt a városban, barátai tudták, hogy ez nem lehet igaz. A kis Anna szerette az életet, rajongva, imádattal. Érthetetlennek tűnt fel, miért akart volna szabadulni ettől a rajongott, imádott élettő. Néhány nappal a szanatóriumból való kiszabadulása után egy dunaparti étteremben ültünk és beszélgettünk. — Szó sincs róla, — mondotta, — dehogy lettem én öngyilkos. A gyomrom fájt csak és erre bevettem valamilyen orvosságot. Csak azt vettem be, amit Béla adott. Egy látszik azonban, többet vettem be a kelleténél. Dehogy vett maga be többet, — szólt közbe Erdélyi, — egy szabályos gyomormérgezése volt, ennyi az egész. De nem baj, majd teljesen rendbe jön a nyáron. Elmegyünk valami jó kis fürdőhelyre. — Én a tenger mellé szeretnék utazni, — mondotta Anna, — de Béla a hegyes vidéket szereti. A Tátrába akar utazni. A vége az lesz, hogy valami kis ausztriai fürdőhelyre vetődünk. Erdélyi Béla hangosan, szokott éles akcentusával magyarázni kezdte, hogy mennyi pénzt szánt erre a nyaralásra. A kis Annát láthatóan kellemetlenül érintette ez a pénzügyi fejtegetés. Őt nem érdekelte a pénz, nem szerette, félt tőle, épúgy, mint Erdélyi Bélától . . . * Gyilkolt? Nem gyilkolt? Ez a kérdés vetődik fel, hallatszik mindenhol. Senki sem tud bizonyosat, csak sejtéseken, megfigyeléseken, emberismereten indulnak el a gondolatok. A fantázia azonban egyre kevesebb szerepet kap: egyre több tény, adat válik ismertté. A kör mindinkább szőkébb lesz. A logika kisebb feladathoz jut: az egymásból természetszerűen következő események ismerete lassanként világosságot dérít a rejtélyre. Gyilkolt? Nem gyilkolt? Ma még csak kérdés, de órák, esetleg csupán percek problémája, hogy bizonyosság legyen. Ami történt, az kétségkívül ki fog derülni. Mint ahogy kiderült, hogy Erdélyi Béla dr., ez a 24 éves fiatalember, aki legfőbb becsületbírónak tolta fel magát, — borotvaélen táncoló társadalmi szabálytalanságoknál, illemkérdésekben, — aki egy ízben a Santelli-féle vívóteremben harsogva jelentette ki, hogy ő olyan úriember, aki csak akkor párbajozik, ha társaságába nem tartozó urak elhagyják a vívótermet, — aki száz és száz esetben gyártotta a jegyzőkönyveket, amelyekben úriembereknek deklarált egyeseket, másokat pedig diszkvalifikált, ugyanekkor, amidőn becsületbírónak nevezte magát — váltót hamisított a felesége nevére és hamisított telekkönyvi kivonattal próbált pénzhez jutni... N. P. Az egységes párt sürgönyileg üdvözölte a párisi Interparlamentáris Unió magyar csoportját sikeres munkájáért Almásy László és Berzeviczy Albert táviratváltása (Saját tudósítónktól.) A Parisban tanácskozó Interparlamentáris Unió magyar delegátusaink felszólalásai tudvalévően élénk tetszést arattak a külföldi nemzetek képviselőinek sorában és magyar szónokoknak sikerült újból a világ nemzeteinek érdeklődését felkeltenia magyar kérdés iránt. Az egységes párt nevében most Almásy László, a párt elnöke a következő sürgönyt, küldötte Berzeviczy Albertnek, a nagy sikerrel munkálkodó magyar csoport elnökének Párisba. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának magas színvonalú szereplése, az egységes nagy magyar nemzet céljait szolgáló működése a nemzet elismerésére méltó és érdemes. Csoportunk szónokainak a világ összes nemzeteinek képviselete előtt tett nyilatkozatai hazánk évezredes történelmi múltjával szentesített jogos érdekeit szolgálták, s ez alkalomból az egységes párt nevében üdvözlöm a magyar csoportot és annak irányító bölcs vezetőjét. Almásy László. Az egységes párt elnökének sürgönyére Berzeviczy Albert a következő sürgönnyel válaszolt Almásy Lászlónak: A magyar csoport nevében is hálás köszönetemet tolmácsolom elismerő és megtisztelő táviratodért. Felelősséggel teljes munkának egyformán osztályosa volt a magyar csoport minden tagja és biztosítanak, jólesik tudnom, hogy nem éppen könnyű helyzetünkben hatalmas segítségtekre számíthatunk. Berzeviczy Albert, Lakatos Gyula hosszabb beszédében azokkal szemben, akik a nemzetközi jog összes szabályainak kódexbe foglalását már ma lehetségesnek tartják, kifejtette, hogy a mai statusquo alapján ez teljességgel lehetetlen. A magyar csoport tagja rámutatott arra, hogy a nemzetek közötti választott bírósági egyezmény megalkotása már most tehetséges, de ennek az egyezménynek viszont olyannak kell lennie, amely lehetetlenné teszi, hogy a választott bírósági eljárás alól valamely állam magát kivonja, másfelől azonban biztosítja az ítéletek végrehajtását. Lakatos Gyula ezután kifejtette, hogy a béke biztosítékát egyedül a jog uralmában találja a politika felett. A magyar delegátus beszédét az Unió tagjai végig nagy figyelemmel hallgatták és a szónokot beszéde végén zajos tetszésnyilvánításokkal, tapssal üdvözölték. Páris, aug. 31. (Havas.) Az Interparlamentáris Unió ismét Adelswaerd bárót választotta meg elnökének. Uj tanácstagoknak megválasztották Magyarország részéről Apponyi Albert grófot és Berzeviczy Albertet, Ausztria részéről dr. Waiss tanácsost és Odenhalt, az osztrák csoport elnökét. Bouisson beszédében örömét fejezte ki afelett, hogy a kiküldöttek együttes akarattal kívánnak a béke érdekében dolgozni és indítványozta, hogy állítsák fel a parlamentáris együttműködés intézetét. Ezzel az értekezlet végetért. (MTI.) A mai viszonyok között lehetetlen a nemzetközi jog kódexének megalkotása Érdekes magyar felszólalás az Interparlamentáris Unió tegnapi ülésén Paks, aug. 31. (Kiküldött munkatársunk távirata.) Az Interparlamentáris Unió keddi ülését élénk érdeklődéssel várták a delegátusok. A nemzetközi jog kodifikációjának kérdése volt napirendre tűzve. Ez a kérdés valamennyi nemzet delegátusát közelről érdekelte, éppen ezért zsúfolt teremben kezdték meg ennek a nagyjelentőségű problémának a tárgyalását. Nagy figyelem közepette állott fel a magyar csoport egy tagja, Lakatos Gyula országgyűlési képviselő a szónoki emelvényre. Lakatos Gyula erőteljes, jól megalapozott, éles logikájú beszédét időközönkint tapssal jutalmazták a terem minden oldaláról. Íreisz I áruház pl. részvénytársaság ——— a’ Calvin-téri második nagy játék-, diszmű- és edényáruházánál folyó év szeptember 1-én, délelőtt 9 órakor tartandó ünnepélyes I megnyitására. ( ---------------------------------------------! !f Szeptember 1-től 10- re 1 te minden 10 pengőn felül vásárló vevőnk az áruház hírneves 1 pengős év sorozatából választás szerint 1 drbot | ingyen ■........... Kap " ■ K ifi REISZ ÁRUHÁZ? igazgatósága és személyzete. Bejárat az áruházba: Múzeum-körút 43, Calvin-tér, Kecskeméti utca 14. Kosztka István ügyében a Kúria jogerős ítéletét ma hirdette ki a büntetőtörvényszék (Saját tudósítónktól.) A Rökk Szilárdutcai dráma bűnügye tudvalévően sorra járta már a bírói fórumokat. Kosztka Istvánt a budapesti büntetőtörvényszék 4 évi fegyházbüntetésreítélte, s ezt a büntetést a budapesti királyi Tábla 2 évi fegyházra szállította le. Semmiségi panaszok folytán a Kúriára került az ügy, amely a Tábla ítéletét megsemmisítette és Kosztka Istvánt 3 évi fegyházbüntetésre ítélte. Ezt az ítéletet a budapesti büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa ma hirdette ki Kosztka István előtt. Az elnök megállapította, hogy a törvényszék az elszenvedett vizsgálati fogsággal a büntetésből kilenc hónapot kitöltöttnek vesz. Az ítélet kihirdetése után az ügyész kiállította az értesítőt s Kosztka Istvánt egy fogházőr levezette a fogházba. Kétszáz pengő pénzbüntetés hadsereggyátázásért (Saját tudósítónktól.) Egy budai kiskorcsmában iddogált ez év februárjában Jánosi József nyugalmazott tiszthelyettes több honvédaltiszttel. Sörözés közben persze szó esett a mai hadseregről is és Jánosi hetykén jegyezte meg, hogy a Ludovikából ma fiatal gyerekfőhadnügyok kerülnek ki és ha neki parancsolni akarnának, kiverné a fogaikat. A Töreky-tanács ma tárgyalta Jánosi ügyét, akit a fegyveres erő ellen való izgatás vétségével vádolt az ügyészség. — Nem emlékszem semmire — védekezett Jánosi. — Nagyon sokat ittam, azt sem tudom, hogyan kerültem a rendőrségre. A kihallgatott tanúk azonban valamennyien úgy vallottak, hogy Jánosi nem volt ittas. Csak a Jánosit bekísérő rendőr látta beszámíthatatlanságig részegnek Jánosit, akit a bíróság végül is izgatás vétségében mondott ki bűnösnek és 200 pengő pénzbüntetésre ítélt. Csütörtökön este a SPD - ARI OH-hátséházban Károlyi Árpád híres szegedi cigány prímás és zenekara bemutatkozó jeleibe