8 Órai Ujság, 1928. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

1928 FEBRUÁR 1­0 MiuisiG SZERDA 3.OLDAL Nem értem, miért kell Magyarország­ról a külföld számára ilyen hangon beszélni—mondta Bod János pénzügy­­­­miniszter Gál Jenő beszédére Erélyesen visszautasította a gazdasági háborúra vonatkozó kijelentéseket — Az egységes párti szónok a teljes valorizá­ciót követelte — A Ház mai ülése (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülését féltizenegy óra után nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Bemutatja a miniszter­elnök átiratát a leg­utóbb elfogadott törvényjavaslatoknak az Országos Törvénytárban való kihirdetéséről. Napirend szerint következett a­­valorizációs­­javaslat részletes tárgyalása során is tizedik szakasz, amelyhez Gál Jenő szólalt fel. Véleménye szerint a szakaszt ki kell hagyni, mert az megsértése volna az élő törvényeknek. A vasúti fuvaro­zás közben elveszett áruk megtérítése a vas­úti üzletszabályzatban és a berni nemzetközi egyezményben van lefektetve. Ha ezt az elvet most mellőzzük, valósággal gazdasági hábo­rút ikenünk a külföldi államoknak. Dessewffy Aurél megérti, hogy a szóno­kok támadják a javaslatot, mert súlyos ma­gánérdekeket érint. Kijelenti, hogy" azokért a szártokért, amelyek a forradalmak és a háború alatt, érték a vasutat, a Mávot felelőssé tenni nem lehet.­­ Semmiesetre sem úgy, hogy valo­rizálva feleljen. Ugyanez a helyzet a magán­­vasutaknál is. Egyébként elfogadásra ajánlja az előadó által beterjesztendő módosító javas­latot. Lakatos Gyula előadó: Igazat adok Gál Jenő képviselőtársamnak. Zűrzavaros a hely­zet Európában, különösen ott, ahol a nemzet­közi jog magánjogi vonatkozásai kezdődnek. Ezért a bonyolult helyzetért azonban Magyar­­ország nem okolható. (Helyeslés.) A versaillesi (és Paris körüli békék teremtették ezt az álla­potot, amelyből ezek az abszurdumok keletkez­tek. (Helyeslés. ) Ezután hosszasabban foglalkozik a trianoni szerződés következtében keletkezett nemzet­közi magánjogi bonyodalmakkal és kifejti, hogy a berni egyezmény értelmében a feladó vagy érkező vasútállomás perelhető. Foglal­kozik Sándor Pál kritikájával, aki más irány­ban bírálta a javaslatot. Kijelenti, hogy a kormány hajlandó közeledni Sándor Pál fel­fogásához. Sándor Pál a vagyoni biztosság terén uralkodó zűrzavart 1920-ban zárja le. A kormány hajlandó ezt a időhatárt kiszé­lesíteni és az előadó bejelenti, hogy felha­talmazása van egy módosítás beterjesztésére, amely a fuvarozási üzletekből kifolyólag származó pénztártartozások valorizációjának lehetőségét 1922 január 1-től kezdődőleg a MÁV-ra is kiterjeszti. (Helyeslés a kor­mány­zópárton.) Gál Jenő félreértett szavait magyarázza Dessewffy Auréllal szemben és ismételten hangsúlyozza, hogy nézete szerint számtalan zűrzavaros per fog ebből a szakaszból fakadni. Sándor Pál az egységes párt helyeslése közben visszavonja indítványát. Bod János pénzügyminiszter kijeleni, hogy a kormány mindenkor hajlandó a gazda­ságilag megindokolt javaslatokat honorálni, amint ezt a jelen példa is mutatja. Nem osztja azonban Gál Jenő felfogását és nem érti, hogy miért kell Magyaror­szágról ilyen hangon a külföld szá­mára beszélni. Kálnoki-Bedő Sándor: A népszerűség miatt! Bod János pénzügyminiszter erélyesen visszautasítja a Gál Jenő által használt hangot és kéri a szakasz elfogadását. A Ház az előadó szövegezésében fo­gadja el a szakaszt és a határozatho­zatalnál Sándor Pál is az egységes párt­tal szavaz. A 14-sik szakasznál Csák Károly szó­lal fel. Az állami, törvényhatósági és községi pénztartozások átértékelése a politikai és jogi lehetőségek kérdésévé vált. A valorizáció elvi álláspontján áll, de nem ismer egy- vagy öt­­százalékos valorizációval megváltható állami becsületet. A teljes valorizáció mellett foglal állást, amely megvalósítandó, mihelyt lehetségessé vá­lik. Nem tudom, — folytatja, — hogy" a mos­tani valorizációs hangulat mögött nem áll-e valamilyen tőkeérdekeltség. A tőke engem nem tud könnyekre fakasztani." (Helyeslés.) Csák Károly beszéde közben lép a te­rembe Pá­sthy Pál igazságügyminiszter, akit néhány napon keresztül betegsége akadályozott meg, hogy részt vegyen a vitában. A belépő minisztert az egy­séges párt megéljenezi. Csák Károly hosszabban foglalkozik a valorizáció magyarországi problémáival, mi­után beszédidejének meghosszabbítására nyert engedélyt. Megállapítja többek közt, hogy az ingadozó bírói gyakorlat nem volt képes meg­nyugtató jogszabályrendszert alkotni. A sza­kasznál felvetődik a kérdés, hogy" a felek meg­egyezése mennyiben érvényesüljön. Vélemé­nye szerint a consemus feltétlenül respektá­landó és ilyen értelemben terjeszt be határozati javaslatot. Gál Jenő elfogadja Csák Károly javas­latát, amelyet mindenképp helyesnek és cél­szerűnek talál, mert a felek szerződéses meg­állapodását nem szabad áttörni.­­ Lakatos Gyula szintén magáévá teszi a­­ határozati javaslatot, amelyhez csupán ki­­­­egészítést, javasol. Wolff Károly tisztán logikai szempont­ból tesz megjegyzéseket, mert ellent­mondáso­kat lát a javaslat szelleme és Csák Károly in­dítványa közt. Ezt a differenciát azonban az előadó módosítások kiküszöbölik s ezért el­fogadja a javaslatot. Kálnoki-Bedő Sándor szerint Csák Ká­roly­ indítványa nem ad aggodalomra okot. Nem osztja Wolff Károly felfogását és fenn­tartás nélkül elfogadja a Csák, által javasolt módosítást. Csák Károly rövid felszólalása után Pesthy Pál igazságügyminiszter hang­súlyozta, hogy a magánjogi valorizáció nehéz és fontos kérdés. Ennek a merev és szigorú állásfoglalásnak meg vannak szabva a maga lényeges indokai. Társadalmi téren nem lehet­­megengedni,­ hogy békétlenség álljon túl. Gazdaságpolitikai okok is közrejátszanak, mert a valorizáció megengedése súlyos meg­rázkódtatásokkal járhat. A bíróságok szem­nt pontjából is fontos ez a kérdés, mert ha meg-­­ engednénk a valorizációt, akkor a bíróságok példátlan megrohanásnak lennének kitéve.­­ Éppen ezért kéri, hogy az új 11-ik szakaszt­­ Csák Károly és az előadó módosításával fo­­­­gadják el. A Ház ily­en értelemben határoz. A 12-ik szaksznál Gál Jenő felesleges­­­­nek tartja a körülmények felsorolását, mert­­ azt a bíróság a gyakorlatban, sokkal jobban tudja mérlegelni. Kálnoki-Bedő Sándor annak a vélemé­­nyénak ad kifejezést, hogy­ a felsorolt körülmé­nyek éppen a bíróságok tapasztalataiból ered­nek. Pesthy Pál igazságügy miniszter a bírói gyakorlat kialakítása érdekében kéri a tör­vényjavaslat e szakaszának változatlan elfoga­dását. A Ház a­ szakaszt a bizottság szövegezé­sében fogadja el. Lakatos Gyula előadó a 12-ik és a 13-ik szakasz sorrendi felcserélését javasolja. Pesthy Pál igazságügyminiszter hozzászólása után a Ház a szakaszt elfogadja. Östör József felszólalásában hangsú­lyozza, hogy a magánjogi valorizációs rende­zések legkritikusabb szakaszához érkezett a vita. Részletesen és mély jogi képzettséggel foglalkozik a visszaható erő kérdésével és ál­talános érdeklődés közepette modern életből vett példákkal és bírói döntésekkel illusztrálja a problémát. Beszédében arra a következte­tésre jut, hogy a bírói prakszis eddig is a visszaható erő álláspontján állott. Östör Jó­zsef nagy tetszéssel fogadott felszólalására Kálmán Jenő válaszolt, aki nem ért mindenben egyet Östörrel. A szakasz generá­lisan kimondja, hogy nincs átértékelés az olyan pénztartozásoknál, amelyek a törvény életbeléptetése előtt teljesítés útján vagy más módon megszűntek. Kálmán azt a korrektívu­­mot ajánlja, hogy a jogfennartások csak ak­kor legyenek jogh­atályosak, ha írásban köt­tettek ki. A gazdasági és jogbizonytalanság megszüntetésére alkalmasnak látja a szakaszt és erre a szempontra helyezi a fősúlyt. Kálmán Jenő a jogbizonytalanság meg­szüntetése és a gazdasági konszolidáció alá­támasztása érdekében módosítást terjeszt be. (Helyeslés.) Wolff Károly hangoztatja ezután, hogy a bírói kar a valorizáció tekintetében eddig is igen nívós joggyakorlatot folytatott és így nem lehet azt mondani, hogy a bírósági munka a jogbizonytalanságot növelné." (Helyeslés.) Az elnök ezután napirendi javaslatá­ban indítványozta, hogy a Ház holnap délelőtt 10 órakor tartsa legközelebbi ülé­sét. A Ház így határozott. Fitz Artúr jegyz,ő felolvassa Maner Já­nos földmívelésügyi miniszter írásbeli vá­laszát Bodó János egy régebbi interpellá­ciójára és ezzel az ülés délután két órakor véget ért. liliom arcbőre most biztonságban van! A­mikor 72 fillérért már egy Esida minőségű, finom darab szappant vehet, nincs rá szüksége, hogy silány, közönséges vagy ismeretlen szappant használjon. Az Esida Favorit-szappan csodásan tiszta és enyhe, habja dús és sűrű, mind­végig pompás illatú. 100 grammos- darab ára 72 fillér ELI DA (Ssszri SZAPPAN De Monzie szénától A rágalmazás miatt egy párisi ma­gyar újságíró letartóztatását és kiutasítását követeli a kötvény hamisítási ügyről irott cikkeit inkriminálja élő magyar újságíró. De Monzie-t tudva­lévően egyformán szívélyes barátság fűzi Poincaré miniszterelnökhöz, a francia jobb­oldali pártok vezéréhez és Herriot volt mi­niszterelnökhöz és jelenlegi közoktatásügyi miniszterhez, a baloldali kartel vezéréhez. Ezért rendkívül, nagy súlya van annak a feljelentésnek, amelyet a szenátor Benedek Károly, az ismert magyar külföldi­ hírlapíró ellen a párisi rendőrségen a napokban tett, mert Benedek a Blumenstein-féle kötvény­­hamisítási ügyről írott cikkeiben azt írta De Monzie-ról, hogy , a ő az a tekintélyes politikus, akinek szerepe volt a hamis lebélyegzésű­ köt­vényeknek a Caisse commune-nél való elhelyezésében. Ezek a cikkek különböző német, osztrák­­ és cseh lapokban jelentek meg és a szenátor­­ csak akkor szerzett tudomást róluk, amikor­­ az Árgus című nemzetközi újságellenőrző vál­lalat a közleményeket megküldte De Monzie­­■ nek. A szenátor erre közvetlenül Chiappe párisi rendőrprefektusnál fel­jelentette Benedek Károlyt rágalmazás és becsületsértés címén és egyben követelte, hogy a hírlapirózi kül­földi állampolgárságára való tekintettel azon­nal tartóztassák le. A rendőr-prefektus akkoriban meg is ígérte, hogy megindítja az eljárást Benedek Károly ellen. De Monzie szenátor azonban úgy látta,­­ hogy a múlt héten tett feljelentése alapján­­ még nem indult meg eléggé erélyesen az el­­­­járás és ezért most már azt követelte, a rendőrpre­­fektustól, hogy Benedek Károlyt azon­nal utasítsák ki. De Monzie sürgetése következtében most már kénytelen lesz a rendőrprefektus állást fog­lalni abban a kényes kérdésben, hogy egy rágalmazó valótlanságot tartalmazó cikk miatt lehet-e kiutasítani külföldi hírlapírót? Ha Benedek Károly a külföldi újságírók szindi­kátusához fordul védelemért, úgy a szindi­kátus foglalkozik majd De Monzie feljelen­tésével és hivatkozva a francia sajtó és a kritikai jog szabadságára, a szindikátus lé­­péseket fog tenni abban az irányban, hogy a magyar újságírót ne korlátozzák szabadsá­gában és ne utasítsák ki a francia fővárosból. Benedek Károly egyébként közel húsz esz­tendő óta él külföldön. A háború idején Génfből és Lausanneból tudósított egy azóta már megszűnt magyar lapot, az utóbbi évek­ben pedig Parisban telepedett meg. Akar helybe szóló levelére gyorsan vá­laszt? Adja fel a postán „Sürgőseként , díja a rendes díj háromszorosa. Budapes­ten legkésőbb 4 órán belül kézbesítik. Paris, jan. 31. (Saját tudósítónktól.) A Blumenstein-féle kötvényhamisítási bűnügynek érdekes é piellék­­hajtása kerekedett, amelynek szereplői a fran­cia politikai élet egyik kiválósága, De Mondie szenátor és volt miniszter és egy külföldön

Next