8 Órai Ujság, 1931. augusztus (17. évfolyam, 174-196. szám)
1931-08-12 / 182. szám
Új őrillet El voltunk készülve rá, hogy fal mellett settenkedve, zugutcák homályában felütik megint fejüket azok, akik mindabban, ami az ország sorsában történik, nem látnak egyebet, mint élelmességük és haszonéhségük számára új lehetőséget. De, őszintén szólva, nem szívesen gondoltunk arra, hogy ezek a bujkáló kalózok, keselyűi a pénzrontásnak, ilyen vakmerően próbálkozzanak ki a napfényre. Megtörténtek az óvóintézkedések ellenük s remélni lehetett, hogy ez elegendő. Elegendő a büntetés, amely fenyegeti őket s elegendők a korlátozások, amelyek útját akarják állni komisz műveleteiknek. De éhségük és mohóságuk nem riadt vissza. Szemtelenül tovább próbálkozik és új területeket keres. A valuta nehéz üzlet. Nehezen kapható az ország határain túl is, tömeges hamisítványok vannak, amelyek óvatosságra intenek, nagy a kockázat s nagy a veszedelem. Mellékesen valami újat kell produkálni. Az útjük fölöttébb egyszerű: egy hazugsággal, valami ostoba híreszteléssel az egész kis emberek könnyen riadó ijedelmét kihasználni. Huszonnégy óra alatt elhíresztelni, hogy biztos és jó dolog ezüst pengőket gyűjteni. Venni és eladni. Olcsóbban venni és drágábban eladni. Milyen könnyű beugratni ebbe a céltalan és alaptalan hazugságba a tájékozatlan kisembert, aki a nap-nap után feltűnő őrületek után ez új őrületnek áldozatul esve, végül eldugdossa a maga ezüst pengőit, sok bajt és kellemetlenséget okozvaa forgalomban. Ami óvó- és tiltó intézkedés az üzérkedők és spekulálók ellen történt, újabb szigorítást kíván. De könnyen felvetődik az a kérdés: vájjon az a vásárcsarnoki kofa bűnöse, aki elhitte mindezt és nem akar tízpengősből visszaadni? Vagy azok, akik ezt a csodabogarat a fülükbe ültették, előre számítva arra, hogy ez új és jó terület hitvány kalmárkodások számára. Sőt menjünk tovább: a pillanatnyi meghökkenésnek nemcsak ilyen filléres haszonlesői vannak, akik pengőnként néhány fillér haszonért kockáztatják, hogy a törvény keze lesújt rájuk. Vannak nagyobbak is. Nem tisztességesebb, nem menthetőbb és még sokkal országrontóbb az a gyár, amely minden jogos ok és indokolás nélkül használja ki ezeket az órákat arra, hogy áremeléssel szerezzen küzlő profitot. Vagy az üzlet, amely a raktárán fekvő cikkek árával csinál ugyanilyen alattomos üzérkedést. . Elsősorban ezekre kell lecsapni, elnémítani és megfékezni őket. A valuta haszonszimatolói tegnap már egy kis leckét kaptak. Egy nappal előbb még fantasztikus árakról álmodtak titkos és kevésbbé titkos zugaikban, — mert hisz már a tőzsde épületében is fel merték ütni tanyájukat, — a tegnapi jó hírekre azonban reményük és üzletük alaposan lemorzsolódott. A mi bizalmunk az, hogy az elkövetkezendő napok jó fejleményei visszakergetik majd odújába ezt a kártékony sáskahadat. De még ezt a néhány napot sem szabad tétlenül kivárni, mert néhány nap is mérhetetlen károkat okozhat. Gyors intézkedések energiájának kell beléjük fojtani a szót, amellyel mindnyájunk véréből szívott portékájukat kínálják és hazug híreiket szétszórják. / | |, , * ...^ 9 5 /'J' ' _______ //, v t n^9 '■ „ 4 , x ,-? |pH| ÁRA A FILLÉR Budapest, 1931 augusztus 12 1|^ ................................. 1111111—fm—■■min Szerda, XVII. évfolyam 182. sz. KS SZERKESZTŐSÉG: VHI., RÖKK SZILÁRD UTCA 4. KIADÓHIVATAL: VIH., JÓZSEF KÖRÚT 5. FŐSZERKESZTŐ: NADÁNYI EMIL. TELEFONSZÁMAINK : JÓZSEF 463—06, JÓZSEF 463—07, JÓZSEF 463—08 ÉS JÓZSEF 463—09 Nyomában a rendőrség a berlini D-vonat merénylőinek Megvalósul a nyersanyaghitel Betiltják a kommunista pártot Németországban Berlin, augusztus 11. (Saját tudósítónk telefonjelentése. A Deutsche Allgemeine Zeitung hivatalos forrásra való hivatkozással jelenti, hogy a kommunista pártnak az egész Német Birodalom területén való betiltását mérlegelik. A birodalmi belügyminisztériumban eddig a porosz kormány ily irányú kérése nem futott be. • ■ ■mi ■mi i inni Óriási felzúdulást keltett a kartelek nagymérvű árdrágítása TI textilgyárak indokolatlanul 10—15 százalékkal emelték az árakat és beszüntették a hiteleket - a Nemzeti Banktól rendes árfolyamon kapták a valutát, de a zúgforgalmi árakat számítják — Tungliában éppen most lett olcsóbb a textiláru Szigorú eljárás indul az ezüstpénz ostoba hiénái ellen (Saját tudósítónktól.) A 8 Órai Újság tegnapi számában említést tett arról, hogy az üzleti életben milyen nagy felháborodást keltett egyes gyárak és lerakatok indokolatlan áremelése. .Megemlítettük azt is, hogy erélyes rendszabályok készülnek az árdrágító tendenciák ellen. A 8 Órai Újság munkatársának ma délelőtt hiteles adatokat bocsátottak rendelkezésére, amelyek meggyőzően igazolják, hogy az árdrágításban a textilgyárak járnak elől, amelyek kivétel nélkül 10—15 százalékkal emelték az áraikat, amivel eszkriptálták a dollár zugforgalmi árát annak ellenére, hogy a nyersanyag beszerzésére szükséges valuta a Nemzeté. Bankban rendes árfolyamon rendelkezésükre áll, beszüntették a hiteleket és csak felemelt áron, készpénzért hajlandók eladni, úgy a nagy-, mint a kiskereskedelemben nagy megdöbbenést kelt a textilgyáraknak ez az eljárása és amikor rámutatnak arra, hogy az áremelés teljesen indokolatlan, egyben felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a textilipar magas vámvédelmet élvez és éppen a magas vámok okozzák részben a mezőgazdaság súlyos helyzetét. Akkor tehát, amikor ilyenformánaz egész ország nagy áldozatot hoz a textiliparunk fejlesztése érdekében, súlyos hálátlanság a gyárak részéről ilyen önző módon kihasználni a mai helyzetet. Textilkereskedők körében rámutatnak arra, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor a nyersanyagárak estek a külföldön, a magyar gyárak egy fillérrel sem adták olcsóbban kész gyártmányaikat. Azzal védekeztek ekkor a gyárak, hogy a nyersanyag árának esése nem befolyásolja lényegesen a készáruk árát, mert a készáru értékének m mindössze tíz százalékát teszi ki a nyersanyag értéke. Ennek a tíz százaléknak a csökkenése tehát nem igen juthat kifejezésre a készárunál. Most, amikor arról volt szó, hogy nem csökkenteni, hanem emelni kell az árakat, a nyersanyagérték egyszerre számottevő lett a textilgyárosok szemében, egy része még készpénzért sem, hanem beszüntette az eladásait, egy kis töredék csak abban az esetben ad új árut, ha a vevő a régi számlát kifizeti. Természetesen kivétel nélkül minden gyárban érvényben vannak a felemelt árak. S kereskedőkörökben megdöbbenéssel állapítják meg ezzel kapcsolatban, hogy a textilgyáripar már a gazdasági válság szelének első lengedezésére felmondja a szolgálatot, emelte az árakat olyan mértékben, ahogyan a dollár, a zugforgalomban emelkedett, tehát eszkomptálta azt a forgalmat, amelynek árfolyamait senki el nem ismeri és amelynek árfolyamain a textilgyárosok soha nem vásárolták a dollárt, mert hiszen a dollár a Nemzeti Bankban rendes árfolyamon áll rendelkezésükre. Nemcsak a kereskedőké, de a mi álláspontunk is az, hogy a gyáraknak eza politikája vakmerő merénylésért pengő ezen és olyan lavinát indított meg, amely a nagy- és kiskereskedőkön keresztül végig éreztette hatását az egész országban. Rámutatnak a kereskedők arra, hogy semmi indoka nincs ennek az áremelésnek, még csak óvatosságból sem, mert a vevőközönségben a kormány deflációs politikája következtében egyáltalán nincsen semmiféle vételkedv, az üzletek üresek. Viszont a gyárosok politikája nagyfokú idegességet teremtett a kereskedők között, akik most kénytelenek véleményes vásárlásokat lebonyolítani, mert ősz előtt állunk és kötelesek raktáraik megtöltéséről gondoskodni. Tehát készpénzért töltik meg a raktárakat, de viszont bizonytalanok afelől, hogy az ősszel mit és mennyit tudnak eladni. A gyárak rideg önzése tehát a kereskedői osztály hihetetlen meggyengítésére és inmobilizálására vezet siet. Nem áll meg a gyárak védekezése A gyárosok ugyanis most arra hivatkoznak, hogy a fonalat nekik dollárért kell vásárolni és ezért kénytelenek 10—15 százalékkal emelni az árakat. Azonban hallgatnak arról, hogy a kormány rendelkezése értelmében a Nemzeti Bank elsősorban a nyersanyagok beszerzésére szükséges valutát biztosítja az ipar számára. Tehát a textilgyárak jogtalanul hivatkoznak a nyersanyag külföldi származására, mert hiszen a kormánynak e rendelkezése alapján nincsen valutarizikójuk, miután a Nemzeti Banktól rendes árfolyamon kapnak bármilyen valutát. A gyárosok tehátmost, amikor vád éri őket azért, hogy indokolatlanul drágítanak, éppen az ellenkezőjével v fekmert árnak, mivel védekeztek, amikor az árak csökkentését kívánták tőlük. E védekezéssel szemben áll azonban mindaz, amint fenntebb mondottunk és még jobban meggyengíti a gyárak kifogásait az, hogy a nyersanyagokon felül mindaz, ami a kész textiláru árában kifejezésre jut, nem valutában, hanem pengővel fizetendő. Hiszen az I. G. Farbenindustrie a festékanyagot még ma is pengőért adja el a magyar gyáraknak s ezenfelül pengőben kell fizetni a munkabért, szenet és a vámot. Mindezek a dolgok erkölcsileg lehetetlenné tennék az áremelést a mai helyzetben, a gyárak azonban ezeken a megfontolásokon túllévő magukat, az egész vonalon 10—15 százalékkal felemelték az árakat. A gyárak agyréme csak készpénzért ad el.