8 Órai Ujság, 1931. augusztus (17. évfolyam, 174-196. szám)

1931-08-12 / 182. szám

Új őrillet El voltunk készülve rá, hogy fal mel­lett settenkedve, zugutcák homályában felütik megint fejüket azok, akik mind­abban, ami az ország sorsában történik, nem látnak egyebet, mint élelmességük és haszonéhségük számára új lehetőséget. De, őszintén szólva, nem szívesen gondol­tunk arra, hogy ezek a bujkáló kalózok, keselyűi a pénzrontásnak, ilyen vakme­rően próbálkozzanak ki a napfényre. Megtörténtek az óvóintézkedések elle­nük s remélni lehetett, hogy ez elegendő. Elegendő a büntetés, amely fenyegeti őket s elegendők a korlátozások, amelyek útját akarják állni komisz műveleteik­nek. De éhségük és mohóságuk nem riadt vissza. Szemtelenül tovább próbál­kozik és új területeket keres. A valuta nehéz üzlet. Nehezen kapható az ország határain túl is, tömeges hamisítványok vannak, amelyek óvatosságra intenek, nagy a kockázat s nagy a veszedelem. Mellékesen valami újat kell produkálni. Az útjük fölöttébb egyszerű: egy hazug­sággal, valami ostoba híreszteléssel az egész kis emberek könnyen riadó ijedel­mét kihasználni. Huszonnégy óra alatt­ el­híresztelni, hogy biztos és jó dolog ezüst pengőket gyűjteni. Venni és eladni. Ol­csóbban venni és drágábban eladni. Mi­lyen könnyű beugratni ebbe a céltalan és alaptalan hazugságba a tájékozatlan kisembert, aki a nap-nap után feltűnő őrületek után ez új őrületnek áldozatul esve, végül eldugdossa a maga ezüst pen­gőit, sok bajt és kellemetlenséget okozva­­a forgalomban. Ami óvó- és tiltó intézkedés az üzér­kedők és spekulálók ellen történt, újabb szigorítást kíván. De könnyen felvetődik az a kérdés: vájjon az a vásárcsarnoki kofa bűnös­e, aki elhitte mindezt és nem akar tízpengősből visszaadni? Vagy azok, akik ezt a csodabogarat a fülükbe ültet­ték, előre számítva arra, hogy ez új és­ jó terület hitvány kalmárkodások számára. Sőt menjünk tovább: a pillanatnyi meg­hökkenésnek nemcsak ilyen filléres ha­szonlesői vannak, akik pengőnként né­hány fillér haszonért kockáztatják, hogy a törvény keze lesújt rájuk. Vannak na­gyobbak is. Nem tisztességesebb, nem menthetőbb és még sokkal országrontóbb az a gyár, amely minden jogos ok és indokolás nélkül használja ki ezeket az órákat arra, hogy áremeléssel szerezzen küzlő profitot. Vagy az üzlet, amely a raktárán fekvő cikkek árával csinál ugyanilyen alattomos üzérkedést. . Első­sorban ezekre kell lecsapni, elnémítani és megfékezni őket. A valuta haszonszimatolói tegnap már egy kis leckét kaptak. Egy nappal előbb még fantasztikus árakról álmodtak titkos és kevésbbé titkos zugaikban, — mert hisz már a tőzsde épületében is fel mer­ték ütni tanyájukat, — a tegnapi jó hí­rekre azonban reményük és üzletük ala­posan lemorzsolódott. A mi bizalmunk az, hogy az elkövetkezendő napok jó fejle­ményei visszakergetik majd odújába ezt a kártékony sáskahadat. De még ezt a néhány napot sem szabad tétlenül ki­várni, mert néhány nap is mérhetetlen károkat okozhat. Gyors intézkedések energiájának kell beléjük fojtani a szót, amellyel mindnyájunk véréből szívott portékájukat kínálják és hazug híreiket szétszórják. / | |, , * ...^ 9 5 /'J' ' _______ //, v t n^9­ '■ „ 4 , x ,-? |pH| ÁRA A FILLÉR Budapest, 1931 augusztus 12 1|^ ................................. 1111111—fm—■■min Szerda, XVII. évfolyam 182. sz. KS SZERKESZTŐSÉG: VHI., RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. KIADÓHIVATAL: VIH., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. FŐSZERKESZTŐ: NADÁNYI EMIL. TELEFONSZÁMAINK : JÓZSEF 463—06, JÓZSEF 463—07, JÓZSEF 463—08 ÉS JÓZSEF 463—09 Nyomában a rendőrség a berlini D-vonat merénylőinek Megvalósul a nyersanyaghitel Betiltják a kommunista pártot Németországban­ ­ Berlin, augusztus 11. (Saját tudósítónk telefonjelentése.­ A Deutsche Allgemeine Zeitung hivatalos forrásra való hivatkozással jelenti, hogy a kommunista pártnak az egész Német Birodalom területén való betiltását mérlegelik. A birodalmi belügyminisztériumban eddig a porosz kormány ily irányú kérése nem futott be. •­ ■ ■mi ■mi i inni Óriási felzúdulást keltett a kartelek nagymérvű árdrágítása TI textilgyárak indokolatlanul 10—15 százalékkal emelték az árakat és beszüntették a hiteleket - a Nemzeti Banktól ren­des árfolyamon kapták a valutát, de a zúgforgalmi árakat számítják — Tung­liá­ban éppen most lett olcsóbb a textiláru Szigorú eljárás indul az ezüstpénz ostoba hiénái ellen (Saját tudósítónktól.) A 8 Órai Újság teg­napi számában említést tett arról, hogy az üz­leti életben milyen nagy felháborodást keltett egyes gyárak és lera­katok indokolatlan áreme­lése. .Megemlítettük azt is, hogy erélyes rend­szabályok készülnek az árdrágító tendenciák­ ellen. A 8 Órai Újság munkatársának ma dél­előtt hiteles adatokat bocsátottak rendelkezé­sére, amelyek meggyőzően igazolják, hogy az árdrágításban a textilgyárak járnak elől, amelyek kivétel nélkül 10—15 szá­zalékkal emelték az áraikat, amivel eszkriptálták a dollár zugforgalmi árát annak ellenére, hogy a nyersanyag beszerzésére szükséges valuta a Nemzeté. Bankban rendes ár­folyamon rendelkezésükre áll, beszüntették a hiteleket és csak felemelt áron, készpénzért haj­landók eladni, úgy a nagy-, mint a kiskeres­kedelemben nagy megdöbbenést kelt a textil­gyáraknak ez az eljárása és amikor rámutatnak arra, hogy az áremelés teljesen indokolatlan, egyben felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a textilipar magas vámvédelmet élvez és éppen­ a magas vámok okozzák részben a mezőgazdaság súlyos helyzetét. Akkor tehát, amikor ilyen­formán­­az egész ország nagy áldozatot hoz a textiliparunk fejlesztése érdekében, súlyos hálát­lanság a gyárak részéről ilyen önző módon ki­használni a mai helyzetet. Textilkereskedők körében rámutatnak arra, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor a nyers­­anyagárak estek a külföldön, a magyar gyárak egy fillérrel sem adták olcsóbban kész gyártmá­­­nyaikat. Azzal védekeztek ekkor a gyárak, hogy a nyersanyag árának esése nem befolyá­solja lényegesen a készáruk árát, mert a készáru értékének m mindössze tíz százalé­kát teszi ki a nyersanyag értéke. Ennek a tíz százaléknak a csökkenése tehát nem igen juthat kifejezésre a készárunál. Most, amikor arról volt szó, hogy nem csökkenteni, hanem emelni kell az árakat, a nyers­anyagérték egyszerre számottevő lett a textilgyárosok szemében, egy része még készpénzért sem, hanem beszüntette az eladásait, egy kis töredék csak abban az esetben ad új árut, ha a vevő a régi számlát kifizeti. Természetesen kivétel nélkül minden gyárban érvényben vannak a felemelt árak. S kereskedőkörökben megdöbbenéssel állapít­ják meg ezzel kapcsolatban, hogy a textilgyár­ipar már a gazdasági váls­ág szelének első lenge­­dezésére felmondja a szolgálatot, emelte az árakat olyan mértékben, ahogyan a dollár, a zugforgalomban emelkedett, tehát eszkomptálta azt a forgalmat, amelynek árfolyamait senki el nem ismeri és amely­nek árfolyamain a textilgyárosok soha nem vásárolták a dollárt,­­­ mert hiszen a dollár a Nemzeti Bankban rendes árfolyamon áll rendelkezésükre. Nemcsak a ke­reskedőké, de a mi álláspontunk is az, hogy a gyár­akna­k ez­­a politikája vakmerő merénylésé­rt pengő ezen és olyan lavinát indított meg, amely a nagy- és kiskereskedőkön keresztül végig érez­tette hatását az egész országban. Rámutatnak a kereskedők arra, hogy semmi indoka nincs ennek az áremelésnek, még csak óvatosságból sem, mert a vevőközönségben a kormány deflációs politikája következtében egyáltalán nincsen semmiféle vételkedv, az üz­letek üresek. V­iszont a gyárosok politiká­ja nagyfokú idegességet teremtett a kereskedők között, akik most kénytelenek véleményes vá­sárlásokat lebonyolítani, mert ősz előtt állunk és kötelesek raktáraik megtöltéséről gondos­kodni. Tehát készpénzért töltik meg a raktára­kat, de viszont bizonytalanok afelől, hogy az ősszel mit és mennyit tudnak eladni. A gyárak rideg önzése tehát a kereskedő­­i osztály hihetetlen meggyengítésére és inmobilizálására vezet siet. Nem áll meg a gyárak védekezése A gyárosok ugyanis most arra hivatkoznak, hogy a fonalat nekik dollárért kell vásárolni és ezért kénytelenek 10—15 százalékkal emelni az árakat. Azonban hallgatnak arról, hogy a kormány rendelkezése értelmében a Nemzeti Bank első­sorban a nyersanyagok beszerzésére szükséges valutát biztosítja az ipar számára. Tehát a textilgyárak jogtalanul hivatkoznak a nyers­anyag külföldi származására, mert hiszen a kormánynak e rendelkezése alapján nincsen valutarizikójuk, miután a Nemzeti Banktól rendes árfolyamon kapnak bármilyen valutát. A gyárosok tehát­­most, amikor vád éri őket azért, hogy indokolatlanul drágítanak, éppen az ellenkezőjével v fekmert árnak, mivel vé­dekeztek, amikor az árak csökkentését kíván­ták tőlük. E védekezéssel szemben áll azonban mindaz, amint fenntebb mondottunk és még jobban meggyengíti a gyárak kifogásait az, hogy a nyersanyagokon felül mindaz, ami a kész textiláru árában kifejezésre jut, nem va­lutában, hanem pengővel fizetendő. Hiszen az I. G. Farbenindustrie a festékanyagot még ma is pengőért adja el a magyar gyáraknak s ezen­felül pengőben kell fizetni a munkabért, szenet és a vámot. Mindezek a dolgok erkölcsileg lehetetlenné tennék az áremelést a mai helyzetben, a gyárak azonban ezeken a megfontolásokon túllévő ma­gukat, az egész vonalon 10—15 százalékkal fel­emelték az árakat. A gyárak agyréme csak készpénzért ad el.

Next