A Csillag, 1933 (1-10. szám)
1933-01-01 / 1. szám
jutnak oda, hogy megértik a kezdet és vég nélküli örökkévaló Életet. KÉRDÉS: Mi a valódi célja és szükségessége annak, hogy keservesen kiépítsük az elkülönülésnek, az „énének érzését, hogyha azonnal hozzá kell kezdeni a lerombolásához, amint megszilárdult? KRISHNAMURTI: Ez egyáltalában nem szükséges, de önök így cselekszenek. A spiritualitás, haladás és célhozérésről alkotott eszméjük kapzsiságon alapul, önök tehát gyűjteni kezdik a tulajdonságokat. Ebből származik a megkülönböztetés, ez pedig megteremti az „enyém” és „tied” eszméjét. Megvan a maguk külön típusa, külön sóvárgása; lelküket korlátok veszik körül, amiket sóvárgásuk emelt, ez pedig érzelmeiknek és a dolgokról alkotott fogalmaiknak eredménye. Ily módon a megszerzés keserves folyamata által hozzák létre azt a tévedést, amit egonak neveznek. Ezt a tévedést követik hosszú ideig, amíg csak az élet segítségével rá nem jönnek arra, hogy illúzió, hogy benne semmiféle realitás nincs s azután hozzáfognak, nem hogy levetkőzzék, hanem hogy elfussanak tőle. Azt mondják, hogy keresni fogják az igazságot, de az igazság ott van, ahol a gondolkodás, nincs távol a gondolkodástól és érzelmektől. Az igazság benne van az emberben és az eget levetni csak úgy lehet, ha megértik annak okát. Saját teremtményeik és illúzióik okának tudatossá kell válni, mert ha nem ismerik az okot, akkor soha sem szabadulhatnak meg a hatásától. A karma nem más, mint tökéletlen öntudatosság. A karmától igazán megszabadulni úgy lehet, ha megértjük a szenvedés okát, s ha felszabadultak az októl, akkor hatásaitól is megszabadultak.