A DUNÁNÁL - 2002. FEBRUÁR (1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM)
Faludy György: A Duna
DUNÁNÁL 2002. február miközben a Fürdő utczából gróf Tisza István ucca lett. De a láthatár szélén ekkor néhány borzalmas szörnyeteg emelte fel fejét s ritmusban lökődött egyre közelebb. „Ne félj, nem érnek el, túléljük a torz ideológiák veszettjeit,”- így csillapított barát, feleség meg család. Bővelkedünk az árulókban, míg férfiakból nem jutott elegünk, gondoltam, így jobb lesz, ha búcsú nélkül elfutok. Tudtam, a Dunánál a Szajna, az Ued Szusz s a Hudson jobb, de még a Fler Új Guineában is szebb, mint hogyha itt vagyok. IV Láttam az Ued Um er-Abiát, A Szuszt, pálmák és tört bozót között az Ued Dráá árkát, a Delaware-t, az Ohiót, a Hudsont, a Monongahelát, a Purorit s a Flej folyót, majd negyvenhatban hazaértem. Még várt reám a hullaszag, a házfalon áttört kémények, a sunyin leső férfiak, a facipős, meggörbült nénik s néhányan, kiknek kék egén fejére álló délibábnak ringott a foszló jóremény. Egy nap a ledőlt Margit-hídnál ültem a pesti oldalon s még nem sejtettem, hogy számomra e tájon nincsen oltalom. Tizenöt hónappal korábban a felrobbantott híd alatt lőtték nyilasok a Dunába fiatal orvos húgomat. Nem hunytam szemet, mégis láttam a partról hogy zuhan hanyatt a jeges árba. Roppant vércsík szaladt utána. Jobbkezét, melyet egy nyilas törzsőrmester pöröllyel zúzott szét elébb, a tört hídpalló leszaggatta. Lábát acélpántok s vizák harapdálták le Mohács táján, s ahogy teste úszott tovább a friss hajóhíd Újvidéknél levitte nyakát meg fejét, és törzséből sem maradt semmi.