A DUNÁNÁL - 2006. 5-ÖS SZÁM
Szőcs Géza: Kolozsvári sorsok
Szőcs Géza E számunk - mint annyiszor - Kolozsvárhoz kötődő sorsokkal foglalkozik, ezek alakulását kíséri figyelemmel, érteni és itt-ott értelmezni is szeretné őket. E sorsok szimbolikussá fényesedtek az időben, beleszövődve abba a végtelen hosszúságú nagyeposzba, amelyet Kolozsvár történetének nevezünk. Egy olasz apától, szerb anyától született fiúcska elvetődik Kolozsvárra és erdélyi festővé válik. Még nincs harminc éves, mikor tüdőbetegsége végez vele egy olasz szanatóriumban. Egy pesti író s egy kolozsvári színésznő fia nemzedéke legszeretetreméltóbb írójává nő föl, újra meg újra visszatérve Kolozsvárra, mígnem a tüdőbetegség végez vele egy pesti szanatóriumban. Még nincs ötven éves. Az írót szoros barátság fűzi a legismertebb kolozsvári polgárcsaládhoz, amelynek házában megfordul a kor megannyi kiválósága. E családot 1944 őszén szovjet tisztek - szovjet egyenruhát viselő személyek - lemészárolják. A család legifjabb férfitagja, írónk jó barátja ekkor éppen frontszolgálaton van, így hát megmenekül, példázva, hogy a keleti front olykor biztonságosabb hely, mint egy kolozsvári polgári szalon. A fiatalember később nemzetközi hírű kutatóorvos lesz, közel száz évet él, halála előtt egy izgalmas könyvben idézve föl gyerekkora Kolozsvárját és egész életpályáját (csak famíliája tragédiájáról nem ejt egyetlen szót sem). Egy ragyogó asszony alakja idéződik fel az emlékekből újra meg újra. Mindezekkel foglalkozik lapunk, amely iránt a nemzet kulturális értékeit szolgálni kívánó Duna TV változatlanul ugyanolyan közömbös és érdektelen, mint amilyen már évek óta. Kolozsvári sorsok