AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 22. évfolyam (1980)

1980 / 1-2. sz. - BENTZIEN, ULRICH - MÜLLER, HANS-HEINRICH: Mezőgazdasági termelőerők a feudalizmusban

2 U. BENTZIEN - H.-H. MÜLLER alkalmazott mezőgazdasági termelőeszközök és technológiák tekintetében olyan fejleszté­seket is hatókörébe vont, amelyek az impérium peremén és azon kívül a késői nemzetségi társadalom termelési viszonyai közepette értek be. Az európai ókor fontos agrotechnikai területein a csúcspontot nemcsak bizonyos görög-római, azaz mediterrán (zömmel elő­ázsiai örökséget képező) mezőgazdasági tradíciók képeztek, mint pl. az öntözés, a zöldtrágyázás, speciális kultúrák, amelyek elsősorban a laténe kori telepekről ismertek, és amelyek folytatása a római provinciák leletanyagában látható. Ide tartoznak olyan fontos eszközök, mint az ügyeke a túróeke kiegészítéseképpen, a keretes korona, a kasza, az ívelt sarló, a cséphadaró, a négykerekű kocsi, a ló parkolása és egyebek (a mediterrán standard­hoz számít ezzel szemben a túróeke ágyeke-kiegészítés nélkül, az ágkorona, a fogazott sarló, a cséplőszán, a kétkerekű kordé stb.). A „barbárok" közép-európai bioklimatikus feltételek közepette kipróbált standardjának megőrzése vagy átvétele az átmeneti korszak­ban természetesen inkább lehetséges volt, mintha egyedül a mediterrán agrárkultúra képezte volna az egész mezőgazdasági haladás kiindulópontját. Nem kevésbé a mezőgazdasági termelőerők bizonyos időleges regressziós jelenségei is kimutathatók Európában a feudalizmusra való átmenet folyamán. Ez leginkább a mezőgazdasági termelési tapasztalatok átadásának módjaira vonatkozik, amelyek az antik­vitással ellentétben, ahol ez tankönyvekkel történt, újból pusztán a szóbeli átadás szint­jére estek vissza; továbbá bizonyos eszközök és módszerek elkallódására, amelyek többé­kevésbé a latifundiumok gazdálkodásához kötődtek, mint pl. az úgynevezett aratókocsi vagy a legelőöntözés; végül az állattartás visszaesésére is, ahol a tenyésztői kiválasztás hajdani kezdeményezései feledésbe merültek, és a fajták részben degenerálódtak.2 Elvileg és tartósan az elért szint Európában nem ment veszendőbe. Előfordult, hogy az eszközök és házállatok dimenziói csökkentek, ugyanakkor azonban a régi vívmányokat szélesebb körben alkalmazták.3 A feudális függésbe átvitt, valójában a fő mezőgazdasági termelőeszközök tulajdonával rendelkező parasztok megőrizték a hagyományozott esz­közök és eljárások alapjait, ha kisebb méretekben, a paraszti üzemviszonyokra alkalmazva is, illetve átvették azokat, így minden ökológiai különbség dacára a részleteket illetően addig alig elért nivellálódást tapasztalhatunk az európai kontinens mezőgazdaságának termelési szintjében, relatív kiegyenlítődést, amely ugyan a késő ókori mezőgazdaság egyes régióinak csúcsteljesítményeit nem érte el, de más körzetekben tendenciájában erősen beszűkítette az archaikus földművelési állapotokat. Ez a bioklimatikus, társadal­mi-gazdasági, etnikai okozatú kiegyenlítettség ugyanakkor lényeges különbséget jelentett az ázsiai kontinenshez képest, ahol különböző okokból objektíve nem volt adott a színvonal esése a magasan fejlett agrárkultúrájú feudális államoktól a rendkívül előrehala­dott szintű vadász-, gyűjtögető és nomád társadalmakig. Az európai feudalizmus és a hatókörébe vont bioklimatikus zóna termelőerős fejlődésének jelentős eredményét képviseli a háromnyomásos gazdálkodás. Megléte a frank birodalomban a Loire-tól, illetve az Alpoktól északra a VIII. századtól bizonyított, később pedig széles övezetben elterjedt Anglia és Oroszország között, bár — mindenek­­ éi. Bökönyi: History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Bp. 1974, 134. s köv. 1. 3ft H. Slicher van Bath: The agrarian history of Western Europe A. D. 500-1850. London 1963, 72.1

Next