AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 45. évfolyam (2003)
2003 / 1-2. szám
ROMÁNY PAL ELVESZETT REFORMOK - ELFELEJTETT ÉVTIZEDEK* Magyarország történetét nem lehet megírni - vallotta Acsády Ignác az ország agrártörténetének megírása, a jobbágyság történetének ismerete nélkül. A megállapítás súlyát növeli, hogy a millenniumi időkben született, a bandériumos-kacagányos ünnepi hangulatot követően. A történeti eseménynaptárt akkor jobbára a királyi látogatások, majd a parlamenti csetepaték uralták. Úgy tűnik, a harmincas évek gazdasági világválsága kellett ahhoz, hogy a „szent szövetségek” üléseinek történetéről, a hadvezérek dicsőségéről a lázadások okainak történetére forduljon a figyelem. És az új társadalmi-gazdasági mozgalmakra. Magyarországon is felfedezik a XX. századi harmincas évekre, hogy más áramlatok is vannak a világban, mint az addig vizsgáltak. Balla Antal történész professzor írja 1935-ben: „Meghatározni a szocializmust nem könnyű. Az államszocializmustól a kommunizmusig van vagy ötven különböző válfaja, maga a gondolat szinte az emberi kultúrával egyidős”.„ Ám mindennek ellenére sem indult el hazánkban olyan átfogó, tudományosan megalapozott társadalompolitikai vizsgálat, amely elősegítette volna - még a második világháború előtt - a saját erőből való, kiegyensúlyozott és mederben tartható változásokat. „Magyarország politikailag semmit sem fejlődött ’67 óta: 1910-ben a lakosságnak csak 6 százaléka volt választó. A nagybirtokosság a politikára továbbra is döntő befolyást gyakorolt... Rosszakarat nélkül állíthatjuk, hogy a magyar földbirtokpolitika és az adózási rendszer népellenes volt". Hozzátehetjük: az is maradt a király nélküli királyságban is. A tekintélyes történész, Szekfű Gyula írja ugyanakkor: „... nagy tömege él közöttünk a szegény magyaroknak, akiknek méltánytalan helyzetén ma már nem lehet sem kivándoroltatással, sem iparosítással, nagyvárosba küldéssel segíteni, miként a háború előtt történt, nem marad tehát egyéb hátra, mint a telepítés és ezzel kapcsolatban a földbirtok reformja.” Hasonló megállapításokat, adatokat hosszan idézhetnénk. Történészektől is, továbbá agrárszociológusoktól, egyházi emberektől, íróktól, sőt még némely útleírásból is. Hazai viszonyaink egybevetése a külföldi tapasztalatokkal sokszor adott elmarasztalásra okot. Nemcsak Széchenyi Istvánnál, hanem későbbi utódainál is. * Vitaindító a Szent István Egyetem Darányi Ignácz Emlékülésén (2004. márc. 9). 1 Bulla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete (1935) Kir. Magyar Egyetemi Nyomda 95. o . Bulla Antal: I. m. 215. o. 3 Szekfű Gyula: Előszó (1934) In: Matolcsy Mátyás: Az új földreform munkaterve Révai K.