AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 48. évfolyam (2007)

2007 / 1-4. szám

BEKÖSZÖNTŐ - INTERJÚ KOSÁRY DOMOKOSSAL* Varga Zsuzsanna (V. Zs.): Idén emlékezünk meg az Agrártörténeti Szemle alapítá­sának 50. évfordulójáról. E jubileum alkalmából beszélgetünk Kosáry Domokos professzor úrral, akinek tudományos és tudományszervező tevékenységéről sokat tud a szakmai közvélemény, az viszont talán kevésbé közismert, hogy az Agrártörté­neti Szemle létrejöttében is meghatározó szerepet játszott. A folyóirat első évfolya­ma 1957-ben jelent meg Gödöllőn, a mai Szent István Egyetem jogelődjén. Az előzmények azonban néhány évvel korábbra nyúlnak vissza. Mielőtt feleleveníte­nénk ennek részleteit, először magáról a korszakról, az ’50-es évekről szeretnék egy kicsit beszélgetni. Ez az időszak már az én nemzedékem számára is igen távoli, ezért arra kérem a professzor urat, hogy idézze fel, hozza közelebb hozzánk a magyar tör­ténelem e kritikus szakaszát. Kosáry Domokos (K­ D): Való igaz, a mai fiatalok már nehezen tudják elképzel­ni azt a teljesen szétesett állapotot, ami az akkori magyar társadalmat minden szem­pontból jellemezte. Az 50-es évek két megközelítésben érthető. Az egyik Rákosinak az ostoba diktatúrája, a másik pedig, hogy az emberek óriási fantáziával közeledtek a dolgokhoz, szívesen dolgoztak és ötleteket adtak ahhoz, hogy mit kellene csinálni. A korszakban nagyon sok kegyetlenség történt, mégis sokakban élt a kezdeményező erő, hogy csináljunk valami újat, jobbat. Mai kifejezéssel azt mondanánk, hogy öt­letgazdák lettek. Hajlandók voltak új ötleteken gondolkodni s munkát befektetni a változtatás érdekében. V. Zs.: Nagyon érdekes a számomra, hogy professzor úr így emlékszik vissza, hi­szen ezek az évek az Ön számára éppen a félreállítás és a háttérbe szorítottság évei voltak. K. D.:­­gén. Fogalmazhatnék úgy, hogy Rákosinak nem sikerült engem meg­nyernie a saját terveinek, s így kirúgtak az egyetemről. Az 50-es évek elején éppen nem volt állásom, amikor találkoztam egy régi barátommal, Lázár Vilmossal, aki a Gödöllői Agráregyetemen dolgozott tanszékvezetőként. Nagyon sokra becsültem, széleskörű tájékozottsággal bíró, jó humorú, élvezetes ember volt. Ő vetette fel, hogy hát gyere át az Agráregyetemre. Az Agráregyetemre? - kérdeztem vissza csa­­ k Az Agrártörténeti Szemle szerkesztősége őszinte megrendüléssel értesült arról, hogy Kosáry Domokos 2007. november 15-én elhunyt. Az alábbi interjú az utolsó, amelyet a folyóirat egyik alapítója adott.

Next