AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 6. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1955)

1955 / 1-2. sz. - GLUSCSENKO, I. E.: A növényi sejtek és sejtmagok szaporodásának néhány kérdése

I. E. GLUSCSENKO 2. Keletkezik-e sejtmag a növények ontogenezisében ? Ha az utóbbi 20 év alatt megjelent különféle növénycitológiai, -anató­miai és -élettani vezérfonalakat áttekintjük, nem találunk utalást arra, hogy a sejtmag újonnan is keletkezhetik, hogy a sejt nem feltétlenül csak mitotikusan osztódik. A morganista genetika kedvéért a kérdést annyira összeszűkítették, hogy jól ismert tényeket «felejtettek el» és számos a valóságban előforduló jelenség «lehetetlenségéről» kezdtek beszélni. Ha a régi irodalomhoz fordulunk, a sejtek genezisének kérdéséről igen értékes anyagot találunk. A helyzet azonban történetileg úgy alakult, hogy a kariológia (helyesebben mondva a kromoszóma tanulmányozása) iránt támadt lelkesedés a növénycitológusok figyelmét rendszerint a gyökércsúcsok paren­chimájára és más olyan szövetekre irányította, amelyekben a kromoszómák jól látszanak. Szinte minden más szövet kiesett a növénycitológusok­­ látóköréből. I. B. Lepesinszkaja munkái alapot adtak ahhoz, hogy a citológia elvi tételeit újból megfogalmazzuk. II. Néhány irodalmi adat a sejtszaporodási folyamatról Geraszimov már 1892-ben megállapította, hogy a Spirogyránál éter hatására mitózist, sejtmag-befűződést és bizonyos idő múlva ismét mitotikus osztódást észlelhetünk. Geraszimov kutatásait a maga idejében széles körben ismerték és sok munka kiindulási pontja volt, így például N­a­thansohn (1900) véleménye szerint a Spirogyra esetében az amitózis során megvalósul mind­az, ami rendszerint a mitózis folyamatában megy végbe. 1901-ben Polj­akov egészen világosan fejti ki azt a gondolatot, hogy a sejtmagok bimbózhatnak, s egy sejtmagból egyszerre több sejtmag alakulhat, anélkül, hogy mitotikus osztódás menne végbe (1. ábra).­­ a r­p­­ V 1904-ben meglepően szemléltető módon mutatta be, hogy a folyami rák ivarmirigyeiben amitózis mehet végbe, a továbbiakban pedig rendes mitotikus osztódás következik. Abban az időben határozottan úgy kép­zelték, hogy az úgynevezett amitózis és mitózis között nincsenek éles határok. Különösen figyelemreméltóak U­s­z­o­v (1924) adatai, amelyeket egyéb­ként a mendelisták-morganisták teljesen figyelmen kívül hagytak. Uszov meg­figyelte, hogy a második fejlődési szakaszában lévő selyemhernyó szöveteiben az »I. generációjú« sejtmagokban »II. generációjú« sejtmagok, az utóbbiakban pedig »III. generációjú« sejtmagok keletkeztek. Ezeket az adatokat azért említettük meg, mert utalni óhajtunk arra, hogy távolról sem ragaszkodtak mindig ahhoz a »klasszikus nézőponthoz«, mely szerint a sejtmagok mitotikusan osztódhatnak. Még sok példát sorolhatunk fel, amelyből kiviláglik, hogy a növényi szervezetben egyik vagy másik szerző a sejtosztódás hasonló módjait figyelte

Next