AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 11. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1957)

1957 / 1-4. sz. - MTA AGRÁRTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK TALAJTANI KONFERENCIÁJA. 1955 JÚLIUS 6-8 - BALLENEGGER RÓBERT: A talajkutatás múltja Magyarországon

1* A TALAJKUTATÁS MÚLTJA MAGYARORSZÁGON 3 játszik a nedves Nyugat és a száraz Kelet, a hideg Észak és a meleg Dél között, s a környező országok földtani viszonyai itt találkoznak és érintkeznek egymás­sal. Ebből az következik, hogy az ország talaja, melynek minőségét a jelzett viszonyok szabják meg, csak úgy fogható fel helyesen, ha a szomszéd országok talajtani kutatásairól is tudomást szerzünk. Talajkutatóink figyelme azért keletre, Oroszország és Románia felé fordult, s több tanulmányutat tettek ezekbe az országokba." Oroszországban agrogeológusaink megismerkedtek DOKUCSAJEV iskolájá­nak tanításaival, aki már a 70-es években a talajtani kutatásokat új alapra fektette. Ez az alap a talaj képződési módja. DOKUCSAJEV és tanítványai erre az alapra egy új tudományt építettek fel, a pedológiát. Ennek a tudománynak Oroszországban századunk elején már számos művelője volt ; a külföldön azon­ban az orosz pedológia a nyelvi nehézségek miatt ismeretlen maradt mind­addig, amíg a magyar Földtani Intézet két agrogeológusa, TREITZ PÉTER és TIMKÓ IMRE az orosz rendszert meg nem ismerte. Oroszországból agrogeológusaink új eszmékkel, új felfogással tértek vissza, azzal a meggyőződéssel, hogy DOKUCSAJEV tanításainak a magyar viszonyokra való alkalmazása lényegesen előbbre vinné az ország különleges talajviszonyainak magyarázatát. Tisztán látták azt, hogy azok az eltérések és ellentmondások, amelyeket a talajvizsgálat körében nemcsak a talajképződés felfogásában s a talajfajok megkülönböztetésében, elnevezésében és térképezé­sében, továbbá a vizsgálat módszereiben is a különböző országokban tapasztal­hatók, a Dokucsajev-féle tételek alapján tisztázhatók. Ezeket a kérdéseket lehetőleg széleskörű megbeszélés tárgyává kell tenni, s TREITZ PÉTER és TIMKÓ IMRE ebben az irányban eszmecserét folytatott orosz és román kartársaival. Az eszmecserének eredményeképp felmerült egy nemzetközi tárgyalás gondolata. Ezt LÓCZY LAJOS, a Magyar Földtani Intézet igazgatója létre is hozta. Lóczy Lajos 1909-ben az Intézet 40 éves fennállását „nem fényes ünneplésekkel, hanem a szaktársak körében hasznos munkálkodással kívánta megülni s össze­jövetelre hívta meg a világ talajkutatóit". Ezen az összejövetelen GLINKA „Európai és ázsiai Oroszország talajzónái és talajtípusai" című dolgozatában ismertette meg a nyugati államok szakemberei előtt az orosz iskola eredményeit. Előadása nagy tetszést aratott s utat nyitott ez eszméknek nyugat felé. Az itt elvetett mag termékeny talajba hullott, s a tanácskozásokból egy nagyszabású szervezet, a Nemzetközi Talajtani Társaság alakult ki a talajtan nemzetközi kapcsolatainak művelésére. A budapesti értekezlet egyik határozata szerint „kívánatos a talajtípusok térképének mielőbbi felvétele (Európaszerte), még­pedig a talajok zónális elterjedésének tekintetbe vételével". Ennek a határozatnak az alapján megin­dult 1911-ben az ország átnézetes talajtani felvétele TREITZ PÉTER, TIMKÓ IMRE, LÁSZLÓ GÁBOR és BALLENEGGER RÓBERT közreműködésével. A felvétel 1918-ban ért véget, s eredményeképp TREITZ PÉTER és TIMKÓ IMRE megszer-

Next