AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1957)

1957 / 1-4. sz. - MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA AGRÁRTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KERTÉSZETI KONFERENCIÁJA. 1956. SZEPTEMBER 10-12. - TAMÁSSY ISTVÁN: A kertészeti kutatás és termelés jelenlegi helyzete és jövő feladatai

TAMÁSSY ISTVÁN és hogy milyen nagy lehetőségeink vannak arra, hogy a belterjes kertészeti irány fokozásával ne csak saját belső szükségletünket lássuk el egyre kielégítőbb mértékben élelmiszerekkel (gyümölcs, szőlő, zöldség), hanem növeljük ezen termékek exportját is. Ez annál nagyobb jelentőségű, mert egyes kertészeti termékekből korlátlan mennyiséget tudunk elhelyezni külföldi piacokon. Emellett az eddigi eredmények azt mutatják, hogy azok a termelőszövetkezetek dolgoznak a legjobban, ahol sokoldalú termelést folytatnak és zöldség-gyü­mölcs, szőlőtermeléssel is foglalkoznak. Ezen kérdések iránti széleskörű érdeklődés szükségessé teszi annak a tisztázását, hogy hol tart jelenleg a magyar kertészeti termelés és kutatás. Milyen fejlődés várható e téren a második ötéves terv során és milyen problé­mák megoldására kell figyelmünket elsősorban összpontosítanunk.­ ­ Mint már említettem, a legnagyobb fejlődést a felszabadulás után a zöldségtermesztés területén értük el. Az 1938-as évekhez viszonyítva a zöldség­termesztés területe több mint 130%-kal nőtt. Különösen nagy hatással volt a zöldségtermesztés kifejlesztésére a történelmileg kialakult tájakon az 1953. évi decemberi párthatározat. Öntözéses zöldségtermesztésünk fejlődése azon­ban nem kielégítő. Nem kielégítő a zöldséghajtatásunk sem. A területi felfutás zöldségvonalon az életszínvonal emelkedésével (friss áru, zöldség konzervipari nyersanyagszükséglet növekedése miatt) vált szük­ségessé. Örvendetes, hogy a zöldségtermelés és fogyasztás területén jelentős minőségi fejlődés tapasztalható korai termények (karfiol, paradicsom, zöld­paprika és gomba fogyasztás) kifejlesztése felé. A konzervipar is egyre nagyobb igényeket támaszt az áruk iránt. Ezért a zöldségtermesztési szakembereknek mind nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a terméseredmények növelésére. Az 1950-es években az egy holdra eső terméseredmény még igen alacsony volt, az 1953-as párthatározat megjelenése óta azonban folytonos javulás tapasztal­ható, így pl. ha a fontosabb zöldségfélék terméseredményeit nézzük, meg­állapíthatjuk, hogy 1955-ben fejeskáposztából több mint 41%-kal, vöröshagy­mából több mint 28%-kal, paradicsomból 26,3%-kal értünk el nagyobb terméseredményeket, mint 1938-ban. A kedvező terméseredményekhez jelentősen hozzájárult, hogy 1955-ben a zöldségterületnek több mint 10%-át öntötték. A zöldségtermesztés szektoronkénti fejlődése azonban még mindig nem kielégítő. Az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlő­dése nem egyenletes. Különösen az öntözött zöldségterületek területén marad­tak el, ezért elsősorban az állami gazdaságok területén kell fokozott gondot fordítani a zöldség termesztésére, ahol még mind a mai napig nem kapott súlyá­nak megfelelő helyet.

Next