AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 22. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1963)

1963 / 1-2. sz. - ÖNÁLLÓ DOLGOZATOK - rSÓ ISTVÁN: Kísérletek a kukorica tenyészterületével mezőségi vályogtalajon

KÍSÉRLETEK A KUKORICA TENYÉSZTERÜLETÉVEL MEZŐSÉGI VÁLYOGTALAJON I­SÓ ISTVÁN MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete, Martonvásár A kukorica termesztésének jelentősége az utóbbi évtizedben hazánkban megnövekedett. Vetésterülete 1957-ben elérte, majd azóta meghaladja a búza vetésterületét. A vetésterületi növekedésnél még jelentősebb a kukorica­termesztésben, hogy egyrészt a vetésterület legnagyobb részén (1962: 75%) áttértünk a hibridek termesztésére, másrészt fokozatosan áttérünk az eddig túlnyomóan kisüzemi kukoricatermesztésről a túlnyomóan nagyüzemi kuko­ricatermesztésre. Mindkét változás a kukorica tenyészterületének alapos meg­vizsgálását tette szükségessé, már azért is, mert a kukorica tenyészterületének, a ki-kénti növényszámnak a problémáját a múltban hazánkban tudományosan is viszonylag elhanyagolták. Ennek bizonyítására megemlítem, hogy hazánkban 1952-ben végezték az első, már szabatosnak mondható tenyészterület-kísérletet kukoricával (BERZSENYI-JANOSITS [2]). A múltban végzett tenyészterület-kísér­letek főleg a tenyészterület alakjára irányultak. Másként az a körülmény nehezen magyarázható, hogy ma a lófogú hibridek és fajták termesztését általában kb. kétszer akkora (18-25 ezer tő/kh) növényszámmal ajánlják, mint egy évtizeddel ezelőtt (10—12 ezer tő/kh). A kukorica növényszámában mutatkozó nagy vál­tozást kísérletileg nem lehet egyedül a hibridek bevezetésével magyarázni, habár a hibridek bevezetése (új fajta — más tenyészterület) gyakorlatilag nagyon megkönnyítette a termésfokozó nagyobb növényszám elterjesztését éppúgy, mint az új eljárásokra fogékonyabb és irányíthatóbb nagyüzemek gyors kifejlődése. Kukorica termésátlagaink az utóbbi években növekedtek, ha figyelembe vesszük, hogy az 1961. országosan aszályos év átlagtermését csak a hasonlóan aszályos 1952. év átlagtermésével szabad összehasonlítani. Hazánk kukorica­termésátlagai 1950-től a következőképpen alakultak. (1. következő oldalon a táblázatban). Mint látjuk, 1952-ben kb. 500 ezer k. holddal kisebb vetésterületen, az aszályos időjárás hatására az átlagtermés a környező évek átlagterméseinek több mint a felére csökkent, míg 1961. évben a szintén aszályos időjárás elle­nére a csökkenés az előző jó (rekord) évekhez viszonyítva kb. csak 20—25%­kal esett vissza. Ugyanez vonatkoztatható a még aszályosabb 1962. év átlag­termésének értékelésére is.­ ­ IV. Osztály Közleményei XXII/1-2.

Next