AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 30. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1971)
1971 / 1-2. sz. - SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁSOK - Láng Géza: Az intenzív műtrágyázás néhány növénytermesztési problémája
Agrártudományi Közlemények 30, 1971 LÁNG GÉZA órájában a termésátlagok növelése irányában hat, a gazdaságos termésátlag felső szintje emelkedő irányzatú. Magyarországon a termelőerők fejlettsége és az árarányok a jelenlegi átlagtermések gazdaságos növelését teszik lehetővé. Sőt a kézi munkát felváltó gépesítés és berendezések egyre nagyobb költsége csak nagy termések esetén térül meg, illetve alkalmazásuk csak úgy gazdaságos. A növénytermesztés fejlesztésének tényezőit elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy mezőgazdasági termelésünk jelenlegi szintjén a termésátlagok növelésének fő tényezői közül különös figyelmet kell fordítani az intenzív műtrágyázásra, mert a növények tápanyagellátása terén nagy az elmaradásunk, és ez fékezi egész élelmiszergazdaságunk fejlődését. Amikor sürgettük a műtrágyafelhasználás gyors ütemű növelését, egyben szükségesnek tartottuk a növénytermesztési kutatás meggyorsítását és kiszélesítését, hogy a megnövekedő műtrágyamennyiség hatékony hasznosításához a gazdaságoknak tudományosan megalapozott irányelveket adhassunk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felhasználásra kerülő nagy mennyiségű műtrágya nemcsak azt eredményezi, hogy az eddig termesztett növényeink átlagtermése nő, hanem olyan intézkedések és változások is szükségesek a növénytermesztés terén, amelyek lehetővé teszik a több tápanyag gazdaságos érvényesülését mind üzemi, mind népgazdasági szinten. Az 1970-ben elért, még inkább az 1975-re és 1985-re tervezett műtrágyázási szint teljesen új helyzetet teremt, és új lehetőséget nyit meg növénytermesztésünk számára. 1950-ben , ha mezőgazdasági területre nitrogén, foszfor és kálium műtrágyával összesen csak 6 kg hatóanyag jutott. Ez azt jelenti, hogy a növények legfőbb tápanyagforrása a talaj természetes tápanyagszolgáltató képessége, továbbá a talajban szabadon élő és a pillangósokkal szimbiózisban élő mikrobák által a levegőből biológiailag megkötött nitrogén volt. A termesztett növények évtizedek alatt kialakult aránya (áru- és takarmánynövény arány) a tápanyag üzemi körforgalmának olyan rendszerét alakította ki, amely a természetes tápanyagellátás bázisán alacsony szintű egyensúlyt biztosított. Azokban a gazdaságokban, amelyeknek a talaja természettől fogva termékenyebb volt, továbbá, amelyekben a természeti feltételek a takarmánytermesztésnek jobban kedveztek, és ennek következtében területegységenként több állatot tartottak, magasabb szintű egyensúly alakult ki, mint kedvezőtlen természeti adottságok között fekvő gazdaságokban. Ebben az időszakban a legfőbb törekvés az lehetett, hogy az üzemi körforgalomban maradó növényi tápanyagok veszteségét, elsősorban a nitrogénét, az istállótrágyagazdálkodás jó megszervezésével lehetőleg csökkentsük, illetve a nitrogént megkötni képes pillangós virágú takarmánynövények vetésterületét növelve, az üzemi körforgalomban maradó termékekkel a talajok nitrogénellátását javítsuk. A természetes tápanyagforrások hasznosításának jó meg-