A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 9. szám

1970 Tallózás az Építészek Szövetségének fototékéjából A kolozsvári fedett uszoda Brassa Suceava, a kultúrház mennyezete Predeán­ állomásépület Oeconomicus Kötőanyag Olvasom egy statisztikai kimutatásban: tavaly tégla- és cserépgyártásban az automatizálás színvona­la elérte a 39,1 százalékot csupán egyetlen év alatt H 1 százalékkal növeke­dett. Az egyik legtradicionáli­­sabb építőanyag-ipari ter­melésről lévén szó, az em­ber első látásra hajlik rá hogy csodálkozzék. Külö­nösen, ha arra gondol -s amit láthat is nap mint nap —, hogy manapság a kész falmezők és más kor­­szerű, az építkezések ipa­­rosításához elengedhetet­len építőanyagok egészsé­ges rohamának korát él­jük. Egy tény: az előre­gyártott vasbetonelemek termelése tavaly az öt év előttinek két és félszerese volt! Szóval, mindezek — és nyilván egyebek — tu­datában az ember csodál­kozhatnék, s ha mégse te­szi, az végső fokon a tény természetességéből fakad. Mert lényegében mi sem természetesebb, mint az, hogy az urbanizációnak a a miénkéhez hasonló üte­mét nemcsak kísérnie, de megelőznie kell az építő­anyag-termelés általános, a lehető legátfogóbb kor­szerűsödésének. Jellemző, hogy elmúlt ötéves ter­vünk időszakában az épí­tőanyagok termelése túl­haladta — mintegy tíz szá­zalékkal — az eredeti elő­irányzatokat, de az össz­termelés átlagos fejlődési ütemét is. Nyilvánvaló, hogy ebben éppen a kor­szerűség döntő elemeinek — a gépesítésnek, az auto­matizálásnak, az új tech­nológiáknak — jutott el­sődleges szerep. A tégla- és cserépgyártás említett szerkezeti átalakulása csak egyetlen példa. És látvá­nyossága ellenére nem is a legbeszédesebb. A lénye­güknél fogva magasabb színvonalú termékek — az azbesztcement-csövek és -falmezek gyártása például már 85,1 százalékban volt automatizált az elmúlt év­ben. Meghaladta az 50 szá­zalékot a betonelem-gyá­rakban a nyersanyagkeve­rés automatizálása is, ami — mondanunk sem kell — alfája és ómegája annak, hogy az iparosított építke­zésnek ez az „alapnyers­anyaga“ minőségileg is ki­állja az összes próbákat. Azt mondanám, hogy az építőanyag-termelés állan­dó korszerűsítése amel'ytt'11 kötőanyaga — hogy Házi terminológiánál marad­junk — mindannak, ami oly nagyméretű napjaink urbanizációjában. Ki ta­gadhatná, hogy a tervek merészsége anyaghoz kö­tött, amennyiben az épí­tész az, aki legkevésbé en­gedheti meg magának az absztrakciókat ? ! Anyag­hoz kötött mennyiségi ér­telemben, de nem kevésbé minőségiekben, a legszo­rosabban vett alkotói ötle­tek, elképzelések kivitele­zésében. Illetve, kivitelez­hetőségében ! Mennyiség — minőség re­láció, terveink méreteinek megfelelően, szinte elkép­zelhetetlen ezen a területen a korszerűség vágtája nél­kül. A gazdaságosság pa­rancsoló követelményei sem lennének kielégíthetők enél­kül ebben a hagyományok­hoz, hagyományoshoz ezer szállal kötődő iparágban, a­­melyben édestestvér a teg­nap és a ma. És mert ez így tény, és mert nincs ebben semmi kivetnivaló, annál sokat­mondóbbak és jövőbe mu­­tatóbbake­k fentebb idézett tények. BIÉNESI MNA V J A HET, 1l. ÉVE- I­ SZAM

Next