A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-26 / 9. szám
1970 Tallózás az Építészek Szövetségének fototékéjából A kolozsvári fedett uszoda Brassa Suceava, a kultúrház mennyezete Predeán állomásépület Oeconomicus Kötőanyag Olvasom egy statisztikai kimutatásban: tavaly tégla- és cserépgyártásban az automatizálás színvonala elérte a 39,1 százalékot csupán egyetlen év alatt H 1 százalékkal növekedett. Az egyik legtradicionálisabb építőanyag-ipari termelésről lévén szó, az ember első látásra hajlik rá hogy csodálkozzék. Különösen, ha arra gondol -s amit láthat is nap mint nap —, hogy manapság a kész falmezők és más korszerű, az építkezések iparosításához elengedhetetlen építőanyagok egészséges rohamának korát éljük. Egy tény: az előregyártott vasbetonelemek termelése tavaly az öt év előttinek két és félszerese volt! Szóval, mindezek — és nyilván egyebek — tudatában az ember csodálkozhatnék, s ha mégse teszi, az végső fokon a tény természetességéből fakad. Mert lényegében mi sem természetesebb, mint az, hogy az urbanizációnak a a miénkéhez hasonló ütemét nemcsak kísérnie, de megelőznie kell az építőanyag-termelés általános, a lehető legátfogóbb korszerűsödésének. Jellemző, hogy elmúlt ötéves tervünk időszakában az építőanyagok termelése túlhaladta — mintegy tíz százalékkal — az eredeti előirányzatokat, de az össztermelés átlagos fejlődési ütemét is. Nyilvánvaló, hogy ebben éppen a korszerűség döntő elemeinek — a gépesítésnek, az automatizálásnak, az új technológiáknak — jutott elsődleges szerep. A tégla- és cserépgyártás említett szerkezeti átalakulása csak egyetlen példa. És látványossága ellenére nem is a legbeszédesebb. A lényegüknél fogva magasabb színvonalú termékek — az azbesztcement-csövek és -falmezek gyártása például már 85,1 százalékban volt automatizált az elmúlt évben. Meghaladta az 50 százalékot a betonelem-gyárakban a nyersanyagkeverés automatizálása is, ami — mondanunk sem kell — alfája és ómegája annak, hogy az iparosított építkezésnek ez az „alapnyersanyaga“ minőségileg is kiállja az összes próbákat. Azt mondanám, hogy az építőanyag-termelés állandó korszerűsítése amel'ytt'11 kötőanyaga — hogy Házi terminológiánál maradjunk — mindannak, ami oly nagyméretű napjaink urbanizációjában. Ki tagadhatná, hogy a tervek merészsége anyaghoz kötött, amennyiben az építész az, aki legkevésbé engedheti meg magának az absztrakciókat ? ! Anyaghoz kötött mennyiségi értelemben, de nem kevésbé minőségiekben, a legszorosabban vett alkotói ötletek, elképzelések kivitelezésében. Illetve, kivitelezhetőségében ! Mennyiség — minőség reláció, terveink méreteinek megfelelően, szinte elképzelhetetlen ezen a területen a korszerűség vágtája nélkül. A gazdaságosság parancsoló követelményei sem lennének kielégíthetők enélkül ebben a hagyományokhoz, hagyományoshoz ezer szállal kötődő iparágban, amelyben édestestvér a tegnap és a ma. És mert ez így tény, és mert nincs ebben semmi kivetnivaló, annál sokatmondóbbak és jövőbe mutatóbbakek fentebb idézett tények. BIÉNESI MNA V J A HET, 1l. ÉVE- I SZAM