A Hét, 1971. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1971-07-02 / 27. szám

Lugoson működik az ország egyik legrégibb — és legjobb népszínháza, az egyetlen, amelynek három — 1963 óta román, 1970 óta német és 1971 óta magyar — tagozata van. A színház 1960- ban és 1968-ban országos első díjat nyert, 1967- ben pedig a Kulturális Érdemrend első fokozatá­val tüntették ki. A népszínházról, mint művelődési intézményről, létjogosultságáról és szerepéről beszélgettünk a legilletékesebbekkel : GHEORGHE LUCHESCUVAL, a művelődési ház és a népszínház igazgatójával, TAUB JÁNOS temesvári rendezővel, TIBERIU CIOROGARIUVAL, EUGEN HANGAN­­NAL és VALENTIN SPRINCEANUVAL, a társulat veteránjaival, GYENGE GYULÁVAL, a város egykori lelkes műkedvelőjével, BENCZŐ MÁRIÁVAL, BERINDE GYÖRGGYEL, BENCZŐ LAJOSSAL, GERGELY KÁLMÁNNAL, GRAUR JÁNOSSAL és UDVARDY LÁSZLÓVAL, a magyar tagozat tagjaival. Mi A NÉPSZÍNHÁZ? Gheorghe Luchescu : Népszínházzá nagyobb vá­rosok reprezentatív műkedvelő együttesei alakul­nak. Alapfeltétel a folyamatos tevékenység, az állandó színi évad. A népszínház művelődési in­tézmény­i alkalmazottai vannak, költségvetése van. Lugoson hosszú évek kitartó munkája előzte meg a népszínház megalakulását. Ma az ország­ban már 15 népszínház működik. A legfrissebb hajtás a Vatra Dornei-i, a buzaui és a Slanic Moldova-i. Valentin Sprânceanu : A törzsgárda nálunk ides­tova húsz éve együtt van. Eugen Hangon és Tiberiu Ciorogariu országos tekintély a szakmában. S van­nak olyanok is, akiket mi bocsátottunk útjukra , hivatásos színészek lettek. Célunk persze nem ez, hanem egy olyan színpártoló város színházi igé­nyeinek a kielégítése, ahol nem működik hivatásos társulat. Ez különben a népszínház megalakulásá­nak első feltétele. KELL A VÁROSNAK Gheorghe Luchescu : A városnak nagy szüksége van a népszínházra. A színház — ebben a válto­zatban is — jelentősen hozzájárul az ember szel­lemi arculatának a kialakításához. Professzionista társulatot egy Lugos nagyságrendű város nem bír el. A közeli színház tájfeladata ide látogatni. Ez azonban kevés, nem elégíti ki az összes igényeket. Intézményre van szükség, helyben, nem pedig szórványos műkedvelésre. Rendkívül jelentősnek találom azt, hogy a ro­mán mellett tavaly német, az idén pedig magyar tagozat is alakult. Célunk magunk mögött felso­rakoztatni a város egész színházbarát közönségét. Helyi, megalapozott társadalmi-kulturális igényből született tehát a három tagozat. Társadalmi szük­séglet kielégítése a három­nyelvűség. Eugen Hangon : Három tagozat — így van ez rendjén. Országos elismerésben részesültünk, hogy német és magyar tagozatot is alakítottunk. S ez az együttműködés valóban nagy szó. Az együtt­élést példázza az, hogy vannak olyan tagjaink, akik két tagozat előadásain is fellépnek. Gyenge Gyula : Román, német, magyar tagozat — ez így helyes. Érdemes volt külön magyar ta­gozatot alakítani. Megvan ennek is a hagyomá­nya. Nagyon hiányzott eddig ... A három tagozat között egészséges művészi versenyszellem alakul­hat ki, és erőrekapva nemcsak helyben, hanem az egész megyében működhet. A múltban Lugos a magyarlakta telepes községek, Bodó, Szapár, Igazfalva, Facsád kulturális tevékenységét is meg­szabta. Tájfeladat is hárul tehát rá. Eugen Hangon : A népszínház román tagozatát ismeri az egész megye, de még a megye határain túl is neve van. A német tagozattal is bejártuk már a német lakosságú falvakat, ősztől a magyar társulat is bekapcsolódik ebbe a tájmunkába. A három tagozat évente akár száz előadást is tart­hat.­­ Berinde György : Szűken vett színházi funkcióján túlmenően is szüksége van rá a vidéknek. Segíti a beiskolázást például. A szülő szívesebben íratja be a lugosi líceumba a gyermekét, ha az fel is mutat valamit. Az iskolai színjátszás különben megelőzte a népszínház magyar tagozatát. Ger­gely Kálmán nagyon szépen hozta ki legutóbb tanítványaival a Koldus és királyfit. Fontos a színház a nyelvápolás szempontjából is. Ezért nagy súlyt fektettem a szép szövegmondásra. És nem utolsósorban szempont a művészi emóció is. Én hiszek a katarzisban, a színdarabnak ebben a funkciójában. Gyenge Gyula : A talaj jó. A közönség elég ga­rancia arra, hogy a magyar színjátszásnak lesznek pártfogói. Udvardy László : Bár kiesett tizenöt év. Graur János: Ez a közönség nevelésében érző­dik elsősorban. Berinde György : Ezt nem merném testálni. A tévé sok mindent áthidalt. KELL AZ EMBERNEK Berinde György : Miért hegedül, miért zongo­rázik annyi orvos ? Miért foglalkozik gyökérszob­rászattal annyi színész ? Miért keresi önmaga más irányú kifejezését annyi ember ? Menekülés ez ? Mindenki mást akar csinálni ? Nem. Társadalmi méretű szükségletté vált az önkifejezés törekvése. Az ember — a homo sapiens, a homo faber, a homo metaforicus, ahogyan Blaga nevezte, a homo signifians, ahogyan Wald, a homo ludens — ma inkább felmutatja a természetét, mint bármikor eddig. Az ember mindinkább kiteljesedik. Megvan benne az a szándék, hogy kilépjen önmagából. A művészet önmagad objektiválását jelenti, egy gon­dolat kivetítését önmagadból. Gergely Kálmán : Ha már műkedvelősködünk — vagy jót vagy semmit. Az igazság az, hogy a mű­kedvelő név egy kicsit bélyeg. Pedig van rá példa, hogy műkedvelők is tudnak magas színvonalú előadást felmutatni. Gheorghe Luchescu : Enescu a muzsikáról mond­ta, hogy csak egyféle muzsika van — jó muzsika. Ezt a színházra is alkalmazhatjuk: csak egyféle színházi előadásnak van létjogosultsága, a jónak. Függetlenül attól, hogy professzionisták vagy ama­tőrök művelik. Napjainkban az embernek okosan kell gazdálkodnia az idejével — vétek silány elő­adással traktálni. Valentin Sprânceanu : Tanárok, tisztviselők, mun­kások vagyunk... Nincs közöttünk olyan, aki hi­vatásos színész szeretett volna lenni és ezért mű­vészi kielégítetlenségét vezetné le a népszínházi szereplésben. Szenvedély ez. Megszállottjai va­gyunk. Taub János : Biztosítani kell a szórakozáshoz való jogot. Ha valaki azzal szórakozik, hogy szín­házat játszik, akkor ezt tisztelni kell, még akkor is, ha nem tud olyan előadást felmutatni, amilyet az ember általában magas művészi színvonallal mér. Persze ez is relatív dolog. Láttunk mi már agyondicsért rossz előadást — és agyonhallgatott j­ót. Professzionistáknál, amatőröknél az egyetlen kritérium az eredményesség. Ha hasznos, eredmé­nyes, akkor hagyni kell, ha nem, nem ér semmit a profi sem. A színházi mozgalom — a professzionista és az amatőr egyaránt — egy animátor körül kristályo­sodik ki. Van egy szuggesztív egyéniség, aki ma­ga köré gyűjt egy csomó embert. Együtt nőnek, együtt fejlődnek, együtt dolgoznak. Szervezni ezt nehéz. Ez vagy kialakul — vagy sem. Berinde György : Lennie kell mindig egy opti­mista embernek. Az itt különösen fontos. Mérték­tartó és szigorú optimizmus kell hozzá. Egy em­ber, aki hisz a dologban, aki látja a perspektívát, aki tesz az érdekében, aki mozgatja az embereket. Valentin Sprânceanu : Tapsra éhes, feltűnési visz­­ketegségben szenvedő „csillagokkal" nem lehet népszínházat csinálni. Csak szenvedélyes művészet­barátokkal. Lemondást, roppant lemondást igényel ez a műfaj. Lemondást elsősorban a szabad időről. Négy óráig dolgoznak az emberek, hattól kilen­cig, esetleg tizenegyig próbálnak négyszer egy hé­ten ... Aztán az előadás. Volt, aki érettségi talál­kozójáról mondott le egy kiszállás kedvéért. Gyenge Gyula : Az utánpótlás megszervezése nem könnyű feladat. Nem jelentkezik mindenki, aki tehetséges műkedvelő. Fel kell kutatni a fiata­lokat. Maguktól nem jelentkeznek. Gheorghe Luchescu : A román társulatnak már országos neve van. Ezt kívánjuk kivívni a német és a magyar együttessel is. Valóságos profi szel­lem uralkodik a népszínházban. A szó jó értelmé­ben, persze. Úgy, hogy hivatásuknak érzik, amit csinálnak, anélkül, hogy foglalkozásuk lenne. Mi­­hai Dimiu véleménye szerint egyik-másik előadá­sunk a professzionistáknak is becsületére vált volna. Berinde György : Legyünk profik ! Legyen kon­cepció az előadásban. A dilettantizmusnak semmi keresnivalója. A MŰKEDVELÉS MEZSGYÉJÉN Eugen Hangon : A népszínház az öntevékeny színjátszás legmagasabb formája. Gheorghe Luchescu : A népszínház a hivatásos és a műkedvelő színház közötti összekötő híd. A közönség nevelése Lugoson ma már elképzelhetet­len nélküle. Teljes színi évadot nyújtunk és ezzel előkészítjük a talajt a hivatásos színházak számá­ra. Módszertani szerepet is vállalunk. Járjuk a me­gyét, találkozunk a helyi műkeds­előkkel, megoszt­juk velük tapasztalatainkat. Valentin Sprânceanu : Az együttes tagjainak többsége szál­szervezeti instruktor, színjátszó cso­portot, brigádot vezet. A népszínház tehát a szín­játszó mozgalom központja. Színészeink többsége elvégezte a népi művészeti iskola színházi tagoza­tát, ketten tanítanak is ott, és végezzük mindezt a szép játék öröméért. Berinde György : Hogy mi a népszínház helye a műkedvelői mozgalom és a hivatásos színjátszás mezsgyéjén ? Ezt nem gondoltuk végig. Csak csi­náltuk. Egyetlen válasz talán nem is lehetséges erre a kérdésre. Mi­ndenki a maga módján viszo­nyul hozzá. Erőpróba, Olimpiász. Részt veszünk. Nincs semmi különbség egy színházi próba és az atlétikai verseny között. Fejjel és szívvel kell mind­kettőt csinálni. Graur János : A tévé korában a műkedvelésnek megduplázódott a szerepe. A közönség igénye­sebb, nem fogad már el akármit. A nyelvműve­lés, a nevelés szempontjából nagy feladat vár a népszínházra. Bencze Lajos : A népszínház nagy erénye, hogy nem kell minden után szaladgálni, hanem van­nak, akik a szervezéssel, a tárgyi feltételek biztosí­tásával foglalkoznak, mentesítik a színjátszókat mindezektől. A színész csak játszik , s ez bő­ven elég is. Eugen Hangan : A népszínház nem egyszerű műkedvelés. Ehhez tanulni kell, sokat kell tanulni. Tanulunk is. A hivatásos rendezőktől, akik meg­hívottakként foglalkoznak az előadással. Ha nincs szerepem, akkor is bemegyek, ellesni a szakem­ber minden mozdulatát, minden gondolatát." Aztán színházba járunk. Temesváron megnézünk min­den darabot. Gyakran meghívnak bennünket — kistestvérüknek tartanak. Gheorghe Luchescu : Városi szinten gondolko­zunk. A legjobb erőket egyesítjük. Terveink ? Szín­házunkat most alakítjuk át lakályosabbá — igazi színházzá. A közönségnek télen nem kell majd fagyoskodnia. Gyenge Gyula : Hogy van-e jövője ? Hát a jövő mitől függ ? Mindenekelőtt a közönségre gyako­rolt vonzóerőtől. Erős, kitartó vezetés szükségel­tetik. A lugosi és környékbeli magyar közönség megbíz évenként 40—50 előadást. Jövője tehát fel­tétlenül van. Csak valaki foglalkozzon az ügyek­kel. Naponta kell törődni. Toborozni, lelkesíteni. Udvardy László : Van létjogosultsága és lesz is. A fejlődés az aktív és passzív szórakozás arányait mindinkább az előbbi javára tolja el. Talán a népszínház a legjobb szervezési forma ahhoz, hogy a nemzetiségi kultúrélet is tovább fejlődjék. A szervezett forma azonban nem jelenthet bü­rokratikus megkötöttséget. Engem erőszakkal senki sem tudna beszervezni. Ezt csináltam és csinálom a jövőben is, éppen azért, mert a szabad időmet így akarom eltölteni. Gergely Kálmán : Én komoly jövőt jósolnék az itteni népszínház magyar tagozatának. Remélem, a minőségi igény hagyománnyá lép elő. ★ Székelyudvarhely, Nagykároly, Zilah, esetleg Brassó, Arad — a felsorolás dehogy is teljes — nem lenne érdemes intézményesíteni, magasabb szintre emelni a műkedvelést ? A lugosi példából tanulni lehetne ! VAJNOVSZKI KÁZMÉR A HÉT, 1971. JÚLIUS 2.­3 A HÉT INTERJÚJA

Next