A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

4 A HÉT, III. ÉVF. 1. SZÁM IRODALOM Az új Korunk tizenöt éve Beszélgetés GÁLI ERNŐVEL­ • a „két Korunkról“ • a rétegző­dött értelmiségről • a lelki provincializmusról DANKANITS ÁDÁM : Mint aki személyében kap­­csolja össze a KORUNK régi és új folyamait, s ez utóbbinak másfél évtizedes történetét főszerkesztő­ként alakította, hogyan látja a fasizmus által meg­szakított hagyomány és az új sorozat viszonyát ? Azaz, a változott körülmények között, hogyan foly­tatja a KORUNK a Gaál Gábor-i hagyományokat ? GALL ERNŐ : Hogy mit jelentett a régi Korunk, arra nézve ma már a tudományos kutatás adja meg a választ. Már-már valamiféle ,/kornnkológiáról" is beszélhetnénk. Mindenesetre, hogy csak az utóbbi megnyilatkozásokra hivatkozzam, a Kántor—Láng féle irodalomtörténeti összefoglalás számos konkludens megállapítást tett ebben a tekintetben és nagy ér­deklődéssel várom Tóth Sándor Gaál Gábor-életraj­­zát A régi korunk exhausztív jellemzésétől eltekint­ve tehát inkább arról szólanék, hogy mit érzek ebből a gazdag hagyományanyagból élőnek, közelállónak. Személy szerint az úgynevezett népfront korszakhoz kapcsolódom, ha tetszik akár biográfiáikig is. 1937— 1938-ban váltam magam is tudniillik a lap munka­társává. Elsősorban persze eszmei természetűek azok a szálők, amelyek a Korunknak ehhez a korszakához fűznek. Ez ugyanis az a korszak, amelyben a lap következetesen elhatárolta magát a szektás-dogmati­kus törekvésektől, s ugyancsak ebben az időben for­dult a konkrét cselekvés nyelvére a romániaiság té­tele , a Vásárhelyi Találkozó szellemi előkészítése, a MADOSZ támogatása kapcsán például. Ez az a korszak végül, amelyben a marxizmus kritikai állás­pontján szilárdan kitartva a Korunk megnyílt az esz­mei konfrontáció előtt. A hagyomány persze nemcsak ösztönöz, nemcsak rangosít, hanem néha nyomaszt is. Nyomaszt akkor, am­ikor történelmietlen módon összehasonlítási alap­pá válik. Esetünkben például nyilvánvaló az, hogy a régi és az új folyam szerepe a helyzet megváltozása következtében sok tekintetben eltérő. Amíg a régi korunk az egyetlen folyamatosan és legálisan meg­jelenő magyar nyelvű elméleti marxista folyóirat volt az új folyam szerepe döntő módon romániai, és a kor­szerű, szocialista nemzetiségi tudat kimunkálásában áll. Ezt a funkcióját viszont számos laptársával együtt látja el. A régi korunkhoz képest új feltételként hat a tu­dományos-műszaki forradalom, az információs robba­nás, tehát több olyan egymással összefüggőn kibon­takozó folyamat, amelyek mindegyike a szintézis igényének ad nagyobb nyomatékot. Új jelenség az is, amit a marxizmus reneszánszának szoktunk nevez­ni, és amely ha sokszor ellentmondásos formában ugyan, mégis jellemzi a kor szellemi életét. Innen adódik azután a dialógus, a nem marxista áramla­tokkal való kritikai szembesítés szükségessége. Új módon jelentkezik a romániaiság kérdése is a lap új folyamában. A Korunk ma a romániai valóság, az itteni szellemi élet tükrözése által fejti ki határokon túli funkcióját. DANKANITS ADAM: Szerkesztőként és szocioló­gusként hogyan látja a romániai értelmiség egységes egészén belül a magyar értelmiség fejlődését. GALL ERNŐ : A Korunk-olvasók nagy része való­ban az értelmiség köréből kerül ki — bár a munkás­ság soraiban sem ismeretlen a lap. Azt akarom ezzel mondani, hogy már szerkesztőként is elsősorban az értelmiség problematikája foglalkoztat, szociológus­ként pedig munkám megjelenése után is a kérdéskör fő érdeklődési területem maradt. Nos, azt hiszem, fontos is ez a problematika. Egy népcsoport számára egzisztenciális fontosságú kérdés­ként jelentkezik értelmiségének színvonala, differen­ciáltsága, korszerűsége. A romániai magyar értelmi­ség a szocialista forradalom, a kulturális forradalom és a szocialista iparosítás során számszerűségében is megváltozott, hangsúlyozódott népi jellege és dif­ferenciálódott. Korábban jelentéktelen különítményei hatalmasan felduzzadtak — gondolok itt elsősorban a műszakiakra, illetve a vidéki értelmiségre. Sajnos nem rendelkezünk statisztikai hitelű adatokkal, sem országos, sem pedig helyi viszonylatban. Innen a konkrét szociológiai felmérések szükségessége. Telje­sen új csoportként jelentkezik a romániai magyar intelligencián belül a politikus értelmiség kategó­riája. Ezen az általános képen túl természetszerűleg ér­dekelné az embert az is, hogy az egyes csoportok milyen mértékben kapcsolódnak a nemzetiségi léthez, nemzetiségi művelődéshez. E kérdés kapcsán szokott felmerülni az irodalomcentrizmus problémája. Az a vita, amelyet három évvel ezelőtt éppen együtt indí­tottunk el a Korunk hasábjain, nem bontakozott ki a várakozásoknak és szükségleteknek megfelelően. El­lenérzések, félreértések kísérték, noha senki sem akarta kétségbe vonni íróink egykori vagy mai jelen­tőségét az önkifejezés vagy akár a közéletiség terü­letén. Pusztán annak tudatosításáról lett volna szó, hogy a huszadik század utolsó harmadában már az irodalmár nem vállalhatja egymagában a nemzetisé­gi művelődés ügyét, s hogy ezt csak egy jól tagolt értelmiségi struktúra biztosíthatja. Ha a vita nem is bontakozott ki, az élet maga a reáliák nyelvén szól hozzá. Felfejlődőben van egy társadalomtudományi érdeklődésű alkotó értelmiségi csoport, A Hét ha­sábjain a tudományos közírás kérdései körül kibon­takozott vita pedig azt mutatja, hogy egyre több ér­telmiségi lép ki szakmájának szűk kerítése mögül, egyre többen vállalják az ismeretterjesztés, a nép­szolgálat feladatait. DANKANITS ADAM: Sokszor elhangzik az a kri­tikai észrevétel, hogy a műszakiak nem kapcsolódnak eléggé a nemzetiségi művelődés ügyéhez. Nem kelle­ne a kérdést néha megfordítani, és felvetni azt, hogy művelődési intézményeink mennyire számolnak a mű­szakiak sajátos igényeivel, érdeklődésével ! " GALL ERNŐ : A kérdés megfordítása azt hiszem jogos lenne. Mi éppen e réteg fontossága és viszony­lagos „elhanyagoltsága" miatt szándékozunk az egyik különszámban foglalkozni a műszaki értelmiség és nemzetiségi lét problematikájával. Visszatérve azonban a romániai magyar értelmiség rétegzettségének problémájához, azt nemcsak szak­mai, hanem területi aspektusból is szemügyre kell venni. A vidéki értelmiség nagy száma indokolja pél­dául az iránta tanúsított fokozott figyelmet. Létkér­déseik jelentkezése A Hét, a Korunk és más lapjaink hasábjain oldóan hat a „lelki provincializmus" gör­csére. Tudatosan országos viszonylatban kell tanul­mányozni az értelmiséget. Ebből a szempontból hasznosnak tartom a Művelődés majd az Igaz Szó tájszámainak jelentkezését. Segítenek abban, hogy egy-egy nagyhagyományú vagy újabb központ meg­rajzolja a maga szellemi arculatát, alkotó műhellyé szerveződjék. S ez nagyon fontos mozzanat, hiszen éppen az alkotó magatartás az értelmiségi lét döntő kritériuma. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a helyi sajtónak, s éppen ezért örömmel üdvözöljük a Me­gyei Tükör, a Hargita és a Brassói Lapok után a Bihari Napló újabb számát, amely remélhetőleg a rendszeres megjelenés útjára lépett Az új fórumok jelentkezése nem vezet, nem vezethet atomizálódás­hoz - létük a munkamegosztás alapján egybehan­golt, az ország egészének szellemi életében szerepet vállaló munkában realizálódik. Nem szabad végül megfeledkezni a generációs tagoltságról sem. Az irodalmi köztudat már lerea­gálta ezt a tényt, a Forrás-nemzedék létét például. A nemzedékek közötti különbség, a vita, a jótékony, ösztönző feszültség az élet törvénye. DANKANITS ADÁM : Nemzedéki kategóriákban gondolkozva hogyan látja a szociológus-, filozófus­­utánpótlás kérdését . GALL ERNŐ : Tanárként fájdalommal tapasztaltam évek hosszú során keresztül azt hogy a társadalom­­tudományi szakokra többnyire nem a hivatottság, hanem esetlegesség, konjunkturális tényezők irányít­ják ii hallgatókat. Érvényesült itt az irodalomcentriz­mus egyik hatása is, amennyiben a tehetségeket jobbára az irodalmi szakok szívták el. Nos, néhány éve a helyzet örvendetesen megváltozott. Ez a pozitív folyamat persze maga sem problémamentes. A fiata­lok egy része - kellő tapasztalat hiányában - nem képes még arra, hogy történetiségében szemlélje éle­tünk, kultúránk jelenségeit. Jellemzi őket azonban az erős kritikai érzék, a határozott erkölcsi igény és a fenntartás a valósággal való szembesítés során de­valválódott, rutinos sztereotípiává vált magatartás­­modellezkkel szemben. Ezzel a nagyon értékes, sok reményre feljogosító fiatal nemzedékkel szemben türelemre, kitartó és ad personem jellegű ráhatásra, vitára, eszmecserére van szükség. A türelmetlenség, ledarangolás súlyos károkat okozhat. Minthogy többségük alkotó ember, a kritika műveik konkrét bírálataként kell jelentkezzék. S mert gyakran éppen ők képviselik a korszerű tájé­kozottságot, nemcsak nekik, nekünk is tanulnunk kell. Tanári munkámban néhány doktorandussal is fog­lalkozom. Disszertációik a párt marxista-leninista nemzetiségi politikájával, a nemzeti és nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos problematikát ölelik fel. Olyan jelenségek tanulmányozásáról van tehát szó, amelyek alapos tanulmányozására nemrég hoztak létre új in­tézményes keretet. DANKANITS ADÁM : Hogyan látja a KORUNK új folyamában a romániaiság és európaiság dialekti­káját ? GALL ERNŐ : Ezen a ponton a régi Korunk ha­gyománya megint elevenen ható tényező. Emlékez­tetek arra, hogy Gaál Gábor sohasem tett enged­ményt sem színvonalban, sem pedig tematikában a vidékiesség javára. Élénken érdeklődött Európa és a világ iránt. Az itt és most követelményét összekap­csolta a világban való tájékozódás korparancsával. Ez a hagyomány ma számunkra a romániaiság tekinte­tében úgy jelentkezik, hogy lapról lapra gondosko­dunk arról, hogy olvasóink felé közvetítsük azt, ami a román szellemi életben élenjáró, azt ami a leg­jobb, önismeretünk elidegeníthetetlen alkotóeleme a románság, a román szellemi élet ismerete. A román kultúrával való szerves kapcsolat egyébként a világ­­tájékozódást is elősegíti, hiszen az utóbbi öt-hat év nagy szellemi erjedését egyebek között a szellemi javak élénk cseréje is jellemzi. A román kultúrával való bensőséges kapcsolataink mellett a többi szocialista ország tudományos, kultu­rális eredményei, végül pedig a nemzetközi haladó törekvéseket kifejező értékek iránti fogékonyságot tartjuk fontosnak. DANKANITS ADAM : Milyen szerkesztői elképzelé­sekkel lép át a KORUNK új folyamának tizenhatodik évébe ? GALL ERNŐ : Tizennégy éven keresztül a Korunk volt az egyetlen szélesebb tematikai szórású lap. Ez a monopólium A Hét megjelenésével örvendetesen megszűnt, felvetve a munkamegosztásnak, a profil bizonyos módosításának kérdését. Úgy véljük, hogy ebben az új helyzetben a Korunkra a nagyobb ter­jedelmű tanulmányok közlése tartozik. Megmaradunk a súlypont­számok gyakorlatánál, de a jogos kritikák megszívlelésével a lap nagyobb változatosságát, mozgalmasságát igyekszünk biztosítani. Új rovatként jelentkezik majd művelődési életünk egyes vetületi­nek rendszeres, kritikai elemzése. Sajátos megoldást keresve végül növelni akarjuk az eredeti tudományos kutatásra alapuló tanulmányok számát

Next