A Hét, 1975 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-14 / 7. szám
feladat. A turisztikai- és reklámügynökségeknek, s főként a művészeti propagandának élénkebben kellene népszerűsítenie a váradi múzeumot (is), fölhívni a közönség figyelmét az érdekességekre. A tapasztalat szerint ugyanis az „érdekességek” vonzzák leginkább az embereket. A múzeum karátját nem nagysága, hanem az érdekes, egyedi dolgok (holotípusok, egyedi, monografikus kollekciók) határozzák meg. A Körösvidéki Múzeum gazdag tudományos és népszerűsítő kiadói munkát végez. Találunk kiadványokat a ritka kollekciókról, például a kupákról, vagy Dombay László híres (a földkerekségnek csak az antarktiszi részét nem bemutató) tojásgyűjteményéről. Felmérésünk napján 16, a múzeummal kapcsolatos népszerűsítő, illetve tudományos igénnyel írt album, közlemény közül vásárolhattunk a bejáratnál, valamint a részlegeken. Kínálnak vásárlásra többféle képeslevelezőlapot és a múzeum kincseit bemutató, színes diafilm-sorozatokat is. BOLONI SÁNDOR SEPSISZENTGYÖRGY A múzeum négy év híján 100 éves. Kezdettől vegyes profilú intézmény, jelenleg régészeti, történelmi, néprajzi és képzőművészeti állandó és időszakos kiállításaival várja vendégeit. A múzeum iránt érdeklődők megvásárolhatják évkönyvét, az Aluta számait, régészeti és természetrajzi szakkiadványait, a széles közönség a képzőművészeti, néprajzi kiállítások katalógusait, a múzeumot jelképszerűen bemutató füzetet, mindenki részesülhet tárlatvezetésben. 1973-ban 23 787 látogató, 1974-ben több mint 25 000. Szervezett csoportban kereste fel a múzeumot a közönség 36%-a, a többiek egyéni kezdeményezésből. A múzeumlátogatás évszakokhoz kötött tevékenység, fő idénye egybeesik a nyári turistaszezonnal, holtszezonja pedig a december hónap. A havonkénti látogatási görbét nagymértékben befolyásolják a múzeum rendezvényei is, amelyek az évszak mutatóitól eltérő számú közönséget is vonzhatnak (például 1974-ben négy sikeres májusi tárlat), valamint más tényezők (a decemberi, áprilisi, júniusi visszaesést a tanulók szünidejének kezdete magyarázza). Ezen a vasárnapon semmilyen új kiállítás nem nyílt, sőt az időszakos tárlatok is több mint két hete megtekinthetők. Ennélfogva nem is számíthatunk az állandó közönség jelenlétére. Elsőnek 10 órakor két bodzafordulós V. osztályos tanuló érkezik. Délután 2-ig még 14 szakiskolás lép be az intézmény kapuján. A gyermekek szüleikkel jöttek Sepsiszentgyörgyre; míg a nagyok ügyeiket intézik, a „kicsik" megnézik, „mi van itt, templom-e vagy múzeum". A szakmai iskolások múzeumlátogatásának indítékát, véleményét, meglátásait sűrítve fogalmazza meg egy 16 éves szacsvai, ácsmesterséget tanuló fiú: „Egyrészt unalomból, másrészt kíváncsiságból jöttem a múzeumba. A kollégáim moziba mentek, de én már láttam a filmet. Édesapám kollektivista, ő is volt régen a múzeumban, de mostanában nem. Októberben jártam itt egy kollégámmal, nagyon tetszett a Gábor Áron-ágyú, a régi pisztolyok, a csángó bútorok. Itt lenn, Szemerjén is laknak csángók. Egymás közt a barátaimmal el szoktuk beszélni, hogy mit láttunk, elmondjuk, hogy mi volt az újdonság." Vajon mindegyik iskolatársa ilyen érdeklődő? „Nem tudom, van-e kollégám, aki nem volt a múzeumban, de két év alatt volt ideje elég." Miért szakiskolások jöttek ma is és nem líceumi tanulók? A válaszért a felmérés eredményeihez fordulunk. Kiderül, hogy az elméleti iskolák tanárai háromszor annyi látogatót szerveznek, mint a szaklíceumokéi. A baj azonban, hogy a tanulók érdeklődése és értékítélete az iskolában tanultakhoz sztereotipikusan kötődik. A többletismeret, amivel a múzeumból távoznak, konkrét tárgyakban jelentkezik, melyek a romantikus eszményből maradtak ránk, a hősiesség szimbolikus objektumaiként, vagy éppenséggel az iskolai leckékből; pisztoly, ágyú, puska, régi pénz; de mindenképpen olyanok, amelyek nagyapáink gyermekkorában is legérdekesebbek voltak. Az évi összképben az iskolások az egyéni látogatók 30,8 százalékát, a csoportos látogatók 68,2 százalékát teszik ki. A munkásréteget ma egy bókás fiú és leány képviseli. A fiú most szerelt le a katonaságból, Marosvásárhelyen dolgozik, a kislány Sepsiszentgyörgyön. Már több múzeumban jártak, s mint moldvaiak, kíváncsiak az erdélyi nép szokásaira, hagyományaira. Leginkább a néprajzi rész tetszett, és a történelmi kiállításról nemcsak az ágyú, hanem Gábor Áron személyisége is, akiről részletesen érdeklődnek. Tisztában vannak azzal, hogy a művelődési igény nem általános jellemzője az ifjúságnak. „Az ember kulturáltságától függ az, hogy jár-e múzeumba.* Világirodalmat olvas, folyóiratokat járat. Személyes könyvtárában kb. 160 darab könyve van. Valóban igaza van a békés fiatalnak: az ember egyéni minőségi jellemzőitől függ a szabad idő művelődésre való felhasználása. A látogatók harmadik típusa a nyugdíjas (6 személy). Két nem szentgyörgyi házaspár látogatta meg a múzeumot. A gyergyószárhegyi tisztviselő házaspár általában érdeklődik a múzeumok iránt. Ismerik szülőföldjük minden múzeumát Érdeklődésük központjában a néphagyományok és a helytörténet áll — a gyergyószárhegyi múzeumot is azért keresik fel, mert tudják, hogy ott nevelkedett Bethlen Gábor, s a székhelyét, a kastélyt Lázár István országbíró építtette. A székelykeresztúri munkás házaspár kulturális ismeretei gyarapítása céljából a múzeum minden részlegét figyelemmel és megértéssel veszi szemügyre, de idegen tőle a mai, elvontabb képzőművészet. Nagyon megragadja őket a G. Olosz Ella Fiatalok című gyapotba öltött veszsző faliszőnyege. Látogatóink között van egy székely ezermester iparos is, szentgyörgyi. Meg-meglátogatja a múzeumot, mert „mindig felbecsültem a régészetet" (értsd régiséget). „Van nálam egy diófából faragott szekrény, olyan kidolgozott, hogy ma nem értékelik, csak a régészetnél." Fel is kínálja a múzeumnak. KÓSA SZÁNTHÓ VILMA GAZDA KLÁRA TEMESVÁR A múzeum néhány esztendővel ezelőtt ünnepelte fennállásának centenáriumát, méltó tisztelettel idézték a megszervezését kezdeményező, gazdag adományaival annak alapjait megvető Ormos Zsigmond alakját, s megemlékeztek az intézmény gyűjteményeit fáradhatatlanul gyarapító, az eltelt évtizedek során sokrétű tudományos munkát kifejtő múzeumőrökről: Berkeszi Istvánról, Ion Milotáról, Dionisie Lintáról, a múzeum éléről nemrég nyugalomba vonult Marius Mogáról ... Az eltért több mint száz esztendő alatt többször költözködött és rendeződött át a múzeum. De, lám, alig két évtized elmúltával a régi kincstári épület, a Hunyadi-kastély falai is szűknek bizonyultak, a néprajzi és a most formálódó technikatörténeti részleg a renovált várbástyában, a képtár pedig egy szép — igaz, a célnak csak részben megfelelő — villában kényszerült fészket rakni. A várost határoló Vadászerdő árnyas fái alatt most rendezkedik be a falumúzeum, amely az elkövetkező esztendőkben a bánsági népélet és tárgyi folklór — az itt élő románok, magyarok, németek, szerbek, szlovákok és bolgárok népi kultúrájának — gazdagon illusztrált, meggyőzően szemléletes bemutató helyévé kíván válni. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a részlegek szétköltöztetésében benne van annak a lehetősége, hogy a mai szekciók idővel önálló múzeumokká váljanak, de a szétszórtság jelenleg azt „eredményezi", hogy a fiókmúzeumokat elenyésző számban keresik fel a temesvári és a más városokból érkező látogatók. Tekintve, hogy a városról rég nem jelent meg ismertető kalauz, sokan nem is tudják, merre keressék őket. Aki tehát Temesváron „múzeumba megy", az szinte kizárólagosan csak a Hunyadi-kastélyban maradt történelmi és természettudományos részleg kiállításait tekinti meg. Beszédesen vallanak erről a statisztikai adatok. Míg az 1973-as esztendőben 69 897-en váltottak jegyet a központi épület pénztáránál, addig a képtárat hétezren, a csak nyáron nyitva tartó falumúzeumot ötezren, az etnográfiai osztályt alig ezren keresték fel. Lényegbe vágóan nem változtak ezek az arányok és átlagok 1974-ben sem. Még élesebbnek tűnnek a különbségek, ha egyetlen nap adatait vetjük össze. Ottjártunkkor 288 fizető látogatója volt a Hunyadi-kastélynak, míg a néprajzi osztályon egy tizenhárom főből álló csoport járt csupán. A képtárnak nem volt egyetlen látogatója sem. Része lehetett a látogatottsági mutatók eme alakulásában a kedvezőtlen időjárásnak is — az elmúlt két esztendő adatai arról vallanak, hogy a hidegebb hónapokban, az év első és utolsó negyedében — három-négy ezerrel kevesebben keresik fel a múzeumot, mint a nyári időszakban. A Bánság Múzeuma rendszeresen teljesíti látogatottsági tervét. Legtöbbször, persze, valamely szenzációs külföldi kiállítás vendégül látásával, amely egyből tíztizenöt ezer jegy eladását biztosítja. Ezért — a sorozatos tervtúlteljesítések ellenére — a múzeum vezetősége és munkatársai fejleszteni szeretnék, bővíteni a múzeum és közönség kapcsolatát. A kollekciókat megismertető, az egyes tudományágak eredményeit népszerűsítő előadássorozatot indítottak a múzeumbarátok számára, de a hallgatóság következetes távolmaradása miatt az elmúlt évben aránylag rövid idő alatt csődbe jutott a vállalkozás. A közönség megnyerésének célzatával rendezik a legtöbb időszaki kiállítást is. Különösen a képtár művészeti stúdiójának tár- ldtmegnyitóira — legtöbbjük kulturális és társadalmi eseménynek számít — gyűlnek össze sokan. Sajnos a közelmúlt és a jelenkor művészeinek alkotásait bemutató kamarakiállítások sem gyakorolnak olyan vonzerőt, hogy az ünnepélyes megnyitók után is a Győzelem sugárútra csábítsák a művészetkedvelőket. Ha a régi olasz mesterek, valamint Kupeczky János, Grigorescu, Luchian (hogy csak néhány nevet említsünk az állandó kiállításon szereplők közül) nem tudják nagyobb számban a képtárba vonzani a temesváriakat, a jelenkori művészek sem képesek nagyobb hatást elérni kiállításaikkal. Egyikmásik iskola nagyobb osztályai néha osztályfőnöki órát tartanak a képtárban muzeológusok támogatásával, ez a jövőben talán gyümölcsöt hozhat. Ha a képtár kiállításai rangos művészi műsorral, kávéfogyasztással egybekötött megnyitóinak legalább kialakult a standard közönsége, az etnográfiai részleg tematikus bemutatói még ilyen „erkölcsi” sikert sem tudtak elérni. A megfelelő reklám hiányára, a központtól, a forgalmasabb utcáktól való viszonylagos távolságra hivatkozott Annemarie Podlipny-Hehn, a képtár muzeológusa is. Az új helyre költözött részlegeknek, amíg az emberek oda nem szoknak, nagyobb hírverésre lenne szükségük. Habár Florin Medelej régész, a Bánság Múzeumának aligazgatója azt vallja, hogy az embereket nem válogatott reklámfogásokkal kell a múzeumba csábítani, hanem oda kell őket szoktatni. S ezen a téren rengeteget tehetnek az iskolák, az ifjúsági és társadalmi szervezetek is. Elmondja még, hogy nevelési célzattal kisebb kiállításokat rendeznek olyan gyárakban, vállalatokban, ahol erre optimális lehetőségek vannak és ahol szívesen fogadják őket. (Például nagyon sikerült kiállítást rendeztek az Elektrotimis vállalatban a képtár tulajdonában levő grafikai anyagból.) A Hunyadi-kastélyban a látogatókat kérdezem. Lehr Magdaléna laboránsnő: — Nagyon régóta nem voltam múzeumban. Nemigen jut időm rá. De kisiskolás fiam itt járt a múlt napokban az osztályával, s annyi érdekeset mesélt a látottakról, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Igazán korszerűen és elegánsan berendezett kiállítás, amely hitelesen tárja elénk az ország és a vidék történelmének legutóbbi fél évszázadát. Megilletődve olvastam Lucreţiu Patraşcanu dr. Bürger Ernőhöz írt eredeti leveleit, a megsárgult röpcéket, kutattam Öcskő Teréz, Ştefan Plavăţ és a többi kommunista harcos vonásait a megsárgult fényképeken. Balogh Miklós technikus: —■ Elsős fiammal úgy döntöttünk, hogy vasárnaponként sorra végigjárjuk a múzeum fontosabb termeit. Átlagban kéthárom órát töltünk ilyenkor itt. Végigmegyünk a fontosabb történelmi korokon, nyomon követjük az emberi fejlődést az emberré válástól a modern technika koráig. Nem is képzeli, mennyire megmozgatja a gyerek fantáziáját egy mammutfog vagy egy díszes kard, egy kitömött farkas vagy Traian Vuia primitív repülőgépének modellje. A Hunyadi-kastélyban látható kiállítások igen gazdagok és szemléletesek. Mégis talán nem ártana több dokumentumot kiállítani Dózsa György parasztforradalmáról. Az 1848—■ 49-es forradalom és szabadságharc bánsági eseményeiről is, gondolom, gazdagabb anyag tanúskodhatnék. És még egy megjegyzés, az adott tematikán, koron belül is lehetne időnként a kiállított anyagot felfrissíteni, részlegesen kicserélni. Ha időnként újabb dolgokat láthatna az ember a múzeumban, gyakrabban és az eddiginél rendszeresebben eljönne. • A Bánság Múzeumának munkatársai a Tibiscus című időszaki kiadványban s a múzeum kiadásában megjelenő önálló kiadványokban, katalógusokban köztik tanulmányaikat. Minden nagyobb szabású kiállításnak van katalógusa, de azokat csak a képtár s a központi épület pénztáránál lehet megvásárolni. Ha például valaki megnézi a bánsági szőnyegeket az etnográfiai részlegen, az ismertető munkát, díszes albumot csak a Hunyadi-kastélyban vásárolhatja meg. Ismertető munka a lapidáriumról, a madarakról és néhány kisebb gyűjteményről jelent meg. Podlipny-Hehn Annemarie szerint, most készül a képtáré is. A szakszerű kalauzolás minden részlegen biztosított. KURKÓ TIBOR Röviden — néhány tanulságról A számadatok egyértelműen bizonyítják, hogy a múzeum a tömegművelés egyik legfontosabb fóruma, különösen városon. De kik látogatják a múzeumot? — egyik-másik riport megpróbál erre a kérdésre is számszerűen válaszolni. S noha nyilvánvaló, hogy mindenütt élnek múzeumbarátok, elsősorban mégis az a fontos, hogyan lehet szélesebb rétegekkel megkedveltetni a múzeumba járást. Elfogadott tétel, hogy az ismeretszerzés módja erőteljesen rögződik a gyermek- és ifjúkorban kialakult szokásokban. Ezért rendkívül örvendetes, hogy szervezetten vagy egyénileg viszonylag nagyszámú iskolai tanuló jár múzeumba. De vajon minden iskola, minden érdekelt tanár tudatában van-e annak, milyen nagyszerű lehetőségeket rejt magában az oktatásnak és nevelésnek ez a „szabálytalan", „terven felüli" formája? Kellőképpen kamatoztatják-e az ifjúsági szervezetek például az állampolgári nevelés érdekében? Több kezdeményező készséggel, találékonysággal nem volna-e kialakítható iskola és múzeum együttműködésének seregnyi új formája? (Hirtelenében néhány ötlet: múzeumok baráti köre, vetélkedők, a gyűjteményeket népszerűsítő filmek, játékok.) A jelek szerint hasonlóképpen fokozni kell a képzőművészet érdekében végzett propagandát a felnőttek körében is. A múzeumok saját kezdeményezései mellett a feladat elsősorban a tömegkommunikációs eszközökre vár: sajtóra, könyvkiadásra (hasznos volna például magyar nyelven megjelentetni a legfontosabb hazai múzeumokat bemutató kötetet), rádióra és tévére. Felmérésünk másik tanulsága, hogy a valóban értő közönség kialakítása szükségessé teszi a múzeum korszerűsödését is, nagyobb dinamizmust vár tőle, a tömegkapcsolatok új formáinak a felkutatását. Mivel kultúráról van szó, ugyancsak nyilvánvaló, hogy a mennyiségi mutatók biztató alakulása egymagában nem mérvadó — éppoly fontos a műveltség-élmény elmélyítése, a korszerű művészetszemlélet meghonosítása. A múzeum érdekében is, amelyben jelen és jövő otthon érezze magát, a•Coco OlaZ 5 jellegüket tekintve, valamint a néptömegek között való terjesztés szervezettségéért, az értékes műalkotások váljanak az egész nép tulajdonává. AZ RKP PROGRAMJÁBÓL MŰVÉSZET