A Hét, 1985 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Hazánk, mindannyiunk javára A kommunisták nagy fórumán, a Román Kommunista Párt történelmi jelentőségű XIII. kongresszusán jogos büszkeséggel vettük számba a szoci­alista Románia nagyszerű sikereit, egyszersmind teljes felelősséggel hatá­roztunk újabb, nagyarányú gazdasági és társadalomátalakító terveink, orszá­gos teendőink felől, minthogy Nicolae Ceausescu elvtárs egyhangú újraválasz­tásában a párt főtitkárának magas tisztségébe további sikereink legfőbb zálogát látjuk. A gazdaság, a tudomány, az ok­tatás, a művészeti élet minden terü­letén nagyszerűek az eredményeink, és valóságos megújulásról beszélnek. Ezt a korszakot joggal nevezzük Ceaușescu-korszaknak, hiszen e név­hez kapcsolódik a IX. kongresszus óta eltelt viszonylag rövid, de m­egvalósí­­tásait tekintve történelmi időszak minden győzelme a szocialista építés­ben, s e név fémjelzi a kommunista jövő felé vezető úton kijelölt céljaink helyességét a gazdasági-társadalmi fejlesztésben, az ideológiai-nevelő munkában, az ország külpolitikájában egyaránt. Teljes bizalommal tekinthe­tünk a következő, hasonlóképpen tevékeny időszak elé, mivel továbbra is Nicolae Ceausescu elvtárs áll a párt, az ország élén, és az ország népének — beleértve az együttélő nemzetisége­ket is — szilárdabb az egysége pártunk körül, mint valaha. A. XIII. kongresszus történelmi jelentősége az ott előterjesztett doku­mentumokban — mindenekelőtt pár­tunk főtitkárának nagy fontosságú jelentésére gondolunk —, illetőleg az elfogadott határozatokban rejlik. Nicolae Ceausescu elvtárs azonban méltán domborította ki,­­hogy az elfogadott határozatok csak kezdetét jelzik egy történelmi folyamatnak, a döntő az lesz, hogy milyen politikai­­szervező munkát fejtenek ki a párt­­szervezetek minden egyes dolgozó mozgósítására a határozatok valóra váltása érdekében. Számunkra is, Hargita megyei kommunisták, testvéri egységben e­­gyütt élő és munkálkodó román és magyar ajkú dolgozók számára a kongresszus valamennyi dokumen­tuma: munkaprogram. A politikai­ideológiai és kulturális nevelés széles területén dolgozók számára pedig mindenekelőtt a kongresszusnak az ideológiai program elfogadásáról szóló határozata jelöli ki alapvető teendőin­ket. Az RKP KB 1982 júniusi plenáris ülésén elfogadott és a párt Országos Konferenciáján jóváhagyott ideológiai program nyert megerősítést és teljese­dett ki ezáltal, szerves részeként a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom felépítésére és Románia kommu­nizmus felé haladására vonatkozó egységes programnak. Nicolae Ceausescu elvtárs nagy horderejű jelentésében behatóan, ter­jedelmes fejezetben foglalkozott a szocialista tudat fejlesztését és az új ember alakítását szolgáló politikai­ideológiai tevékenység átfogó kérdés­­csoportjával. „Az egész tevékenységet állandóan a dialektikus materialista forradalmi szemléletre, a tudományos szocializmusra — a világ forradalmi átalakításának tudományára — kell alapoznunk. Az ideológiai tevékenység keretében alaposan tanulmányozni kell a termelőerők fejlődésének eredmé­nyeként a román társadalomban be­következett változásokat, az új társa­dalmi szerkezetet, az új termelési és társadalmi viszonyokat" — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs jelentésé­ben. Még egy idézet: „Országunkban egyszer s mindenkorra megoldottuk a nemzeti kérdést a marxista-leninista szemlélet, a tudományos szocializmus elvei alapján és biztosítottuk a haza összes honpolgárainak teljes jogegyen­lőségét. Függetlenül a nemzetiségtől, a nyelvtől, amelyet beszélnek, vala­mennyien egyazon haza fiai, vala­mennyien Románia Szocialista Köz­társaság honpolgárai vagyunk." Mindezekből nyilvánvalóan követ­keznek legfőbb és legsürgetőbb felada­taink. Sikeres megoldásukhoz minde­nekelőtt az szükséges, hogy a megye kommunistái, összes dolgozói alaposan megismerjék és elsajátítsák Nicolae Ceausescu elvtárs újító eszméit, a XIII. kongresszus összes dokumentumait és határozatait. Ezek szelleméből pedig az következik, hogy valamennyien forradalmárokként cselekedjünk való­ra váltásuk érdekében. E forradalmi eszméknek át kell hatniuk a politikai­ideológiai és kulturális tevékenység összes területeit, és ebben a magas fokú kommunista felelősséget és igé­nyességet követő munkában van mire alapoznunk, mégpedig azokra a nagy­arányú akciókra, amelyek az előző időszakban, a XIII. kongresszus irány­elvtervezetének tanulmányozása és megvitatása során bontakoztak ki szerte a megyében. A Hargita megyei pártbizottság a kongresszuson kijelölt teendők szellemében és a már szer­zett tapasztalat birtokában máris szé­les körű akciókat kezdeményezett. A politikai-nevelő munka összes for­máit, módszereit, eszközeit felhasz­náljuk annak érdekében, hogy a párt­szervek és -szervezetek irányításával az összes kommunisták, a KISZ, a szakszervezeti és SZDESZ-tagok elmé­­lyülten tanulmányozzák a pártkong­resszus dokumentumait a politikai­ideológiai oktatás nyújtotta átfogó keretek között. Csak így vethetnek számot a rájuk háruló feladatokkal — ki-ki a saját munkaterületén —, és találhatják meg azok teljesítésének legmegfelelőbb útját-módját. A politikai-ideológiai tömegnevelő­munka — éppen a kongresszuson el­hangzott főtitkári jelentés útmutatá­sainak fényében — új minőségi je­gyeket hordoz majd a most következő időszakban. Célja a legmagasabb fokú szocialista öntudat kifejlesztése társa­dalmunk minden egyes tagjában. BRISÓ KATALIN, az RKP Hargita megyei Bizottságának titkára A kongresszusi dokumentumok újító szellemében ION BITAN Vetés A forradalmi munkásdemokrácia állama (Folytatás az első oldalról) kés forradalmi hangulatban, mely kifejezte egész népünk szilárd elha­tározását, hogy megvalósítja a XIII. kongresszus határozatait, plenáris ülést tartott a Dolgozók Országos Tanácsa, tehát a forradalmi munkásdemokrácia egyik legfontosabb fóruma, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai alapján megvitassa és jóváhagyja a kö­vetkező év feladatait kijelölő terveket, programokat, intézkedéseket. A mun­kálatok során elhangzott számtalan ja­vaslat, a sok munkavállalás „erőteljesen bizonyította — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs a munkálatok vé­gén mondott beszédében — nemzeti­ségi különbség nélkül az összes dolgo­zók magas fokú felelősségét, szocialista társadalmunk széles körű forradalmi munkásdemokráciáját“. A hangsúlyo­zottan munkajellegű tanácskozás, majd a Nagy Nemzetgyűlés törvényalkotó tevékenysége kifejezően példázta az e­­gész nép, az összes dolgozók közvetlen részvételét az ország jelenének és jö­vőjének alakításában. Szocialista köz­társaságunk legmagasabb törvényho­zó fóruma — amelynek munkálatain magam is részt vettem — hatalmas lel­kesedéssel és teljes egyöntetűségben a­­lapvető fontosságú törvényeket foga­dott el további gazdasági-társadalmi fejlődésünk biztosítására. Külön is szükségesnek érzem kiemelni, hogy a vitában felszólalók egyöntetűen nagyra értékelték pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs döntő hozzájárulá­sát a nagy jelentőségű dokumentumok kidolgozásához. Mint egyetemi tanárt és kutatót nagy büszkeséggel töltött el az is, hogy a felszólalók kiemelték tudományos életünk nemzetközi hírű képviselője, dr. Elena Ceausescu mér­nök, akadémikus elévülhetetlen érde­meit e törvények kidolgozásában, pártunk tudomány- és oktatáspolitiká-­ jának alkotó végrehajtásában. A pártfőtitkár kezdeményezésére és irányításával létrejött s a tömegek részvételét elmélyítő forradalmi mun­kásdemokrácia hatékonyan működik s kedvező keretet jelent a dolgozók hár­mas — termelői, tulajdonosi, haszon­­élvezői — minőségének érvényesülésé­hez társadalmunk sokoldalú fejleszté­sének folyamatában. A forradalmi munkásdemokrácia állama az egész nép közös életének szervezőjeként fejti ki tevékenységét, szorosan együttmű­ködve a szocialista rendszer különbö­ző szerveivel és szervezeteivel. Jogos büszkeséggel állapította meg Nicolae Ceausescu elvtárs a XIII. pártkong­resszuson, hogy: „Átfogó demokratikus, a maga nemében egyedülálló kerettel rendelkezünk. A dolgozók tanácsai és közgyűléseik — a vállalati és intézmé­nyi tulajdonosok, termelők és haszon­­élvezők vezető szervei — az ipari, a mezőgazdasági, oktatási, tudományos, kulturális dolgozók megyei tanácsai, országos tanácsai és kongresszusai biz­tosítják a széles tömegek szervezeti részvételét egész szocialista társadal­munk gazdasági-pénzügyi tevékenysé­gének vezetésében.“ A széles körű demokratikus szervek­nek a párt kezdeményezésére és veze­tésével kialakult rendszerét természe­tesen állandóan tökéletesíteni kell. Erre különben legutóbb is figyelmeztetett pártunk főtitkára, midőn hangsúlyozta: „A következő ötéves terv és Románia 2000-ig terjedő távlati fejlesztési cél­kitűzésének valóra váltása objektív szükségszerűségként állítja elénk az állam szerepének még erőteljesebb növelését a tervezésben, az egész gaz­dasági-társadalmi tevékenység egysé­ges szervezésében és vezetésében, az egységes országos terv alapján. (...) Hasonlóképpen harmonikusan egybe kell hangolni az állami szervek tevé­kenységét a demokratikus szerveké­vel.“ Mindebből természetszerűleg követ­kezik, hogy szocialista demokráciánk további fejlődésének megfelelően a közügyek intézésében, irányításában valamennyi társadalmi kategóriának jelen kell lennie, mégpedig minél tu­datosabban és minél aktívabban. Az erre irányuló nevelő-mozgósító munká­ban fontos szeren hárul a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjára. Ez a fórum már összetételében is kifejezi társadalmunk struktúráját, tevékeny­ségében egyé­telműen tükröződik rend­szerünk széles körű demokratizmusa. Azonban a néptömegek tudatos, aktív részvételével egyidőben éppen a jö­vőbeli gazdasági-társadalmi fejlődés komplex volta miatt nem csökken, ha­nem növekszik az egységes állami ve­zetés szerepe. Köztársaságunkban, „a szocialista társadalomban sohasem tű­nik el —­­ hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs a XIII. pártkong­resszuson — a tevékenység tudatos szervezését és vezetését, szolgáló funk­ció. A társadalomnak mindig rendel­keznie kell saját központi szerveivel, amelyek biztosítják a gazdasági-társa­dalmi tevékenység vezetését, a társa­dalmi törvényszerűségek alkalmazása alapján, elkerülve az aránytalanságo­kat, megoldva az ellentmondásokat, biztosítva minden szektor harmonikus fejlődését, a nép anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelését.“ Nemzetiségi különbség nélkül az e­­gész nép munkájának eredménye mindaz, amit hazánkban a köztársaság kikiáltásától eltelt időszakban elértünk. E nagyszabású — társadalmat, embert átalakító — munkában pártunk becsü­lettel teljesítette és teljesíti politikai vezető szerepét, biztosítja a forradalmi munkásdemokrácia államának, a köz­életi tevékenység minden területének széles demokratikus rendszerként való működését, népünk alkotó erőinek e­­gyetlen irányba történő összefogását, forradalmi­ tudatossága szintjének szüntelen emelését. Meg kell állapíta­nunk, hogy mivel pártunk hozzáértés­sel és teljes odaadással szolgálja az egész nép érdekeit, mivel szorosan kapcsolódik a munkásosztályhoz, pa­rasztsághoz, az értelmiséghez, tehát nemzetiségi különbség nélkül az egész néphez, kivívta társadalmunk minden tagja bizalmát. Ez egyebek mellett ab­ban a határtalan lelkesedésben is meg­nyilvánult, amellyel népünk Nicolae Ceausescu elvtársnak a pártfőtitkári funkcióba történt újraválasztását tá­mogatta és fogadta. Köztársaságunk kikiáltásának har­minchetedik évfordulóján, a dinami­kus országépítő Ceausescu-korszak huszadik évének küszöbén mi más, mint határozott igen lehet a válaszunk a főtitkár felhívására: „Tegyünk meg mindent, hogy az állami szervek és az új demokratikus szervek tevékenysége állandóan a forradalmi munkásdemok­rácia bővítéséhez, a forradalmi mun­kásdemokrácia államának erősítéséhez vezessenek, minél szélesebb körben fejlesszék a tömegek részvételét az e­­gész társadalom vezetésében, vezesse­nek a szocialista Románia független­ségének és szuverenitásának erősítésé­hez“. Dr. PÁL ÁRPÁD k­lö­vék­é legyen a ma embere Az utóbbi esztendőkben számos o­­lyan pártdokumentum jelent meg, amelyből kiviláglik, hogy a szocialista tudat, a tömegek kulturális színvona­lának emelése , gazdasági, társadalmi előrehaladásunk egyik legfontosabb tényezője, ugyanakkor a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépíté­sére irányuló általános pártpolitika keretein belül a tudományos tisztánlá­tás igényével határozzák meg a kultu­rális-nevelő tevékenység sajátos he­lyét, szerepét és funkcióit, a legigazsá­gosabb, a legméltányosabb társada­lom építésének jelenlegi szakaszában. Ezeknek, az új ember formálása szempontjából irányt szabó, nagy je­lentőségű dokumentumoknak egyik közös vonása, hogy tudományos pon­tossággal meghatározzák azokat a csú­csokat, ahová a szocializmust és kom­munizmust építő ember tudata, erköl­cse, kultúrája, világnézete, tehát összes emberi értékeinek kimunkálá­sában el kell jutnunk. Nem véletlen — a dolgok ilyenszerű összefüggését vé­ve alapul —, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésé­nek előrehaladásával, a termelőerők gyors ütemű fejlődésével — amelyet különösen a IX. pártkongresszust követő két évtized során tapasztaltunk — szoros összefüggésben, egyre inkább szükségszerűvé vált gazdag kulturális értékeink erőteljesebb, hatékonyabb érvényesítése az új ember kialakításá­ért folyó sokirányú, komplex nevelő­munkában. A kultúra, a művészet tu­dat- és erkölcsformáló ereje közismert, viszont sohasem volt ennyire sürgető és időszerű az egész kulturális-nevelő munka tartalmának a politikai, gazda­sági és társadalmi célokhoz való igazí­tása, mint éppen napjainkban, a sok­oldalúan fejlett szocialista­­társadalom lendületes építésének minden társadal­mi réteget aktivizáló időszakában. A tíz évvel ezelőtt, a XI. pártkong­resszuson elfogadott program, a szo­cializmus hazánkban történő építése számos lényegbevágó elméleti, ideoló­giai kérdésének tudományos tisztázása és megvilágítása közben, félreértve- 1985. január 1 A HÉT 6

Next