A Hét, 1987 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-26 / 13. szám
Három találkozás a felügyelővel Aki szereti a krimit, detektívtörténetet, a műfaj gyöngyszemeit találja Bogomil Rajnov kötetében. A három kisregény mindenikének középpontjában ott van egy-egy hulla, körülötte több rendbéli gyanúsított, közöttük a rejtélyes, magát igen jól leplező gyilkos, és mindenikük fölött természetesen a titokra éles elmével fényt derítő, a szálakat kézben tartó, kibogozó felügyelő. Ez utóbbi helyzetét egyáltalán nem irigyelhetjük, hiszen dolgát igencsak megnehezíti az a tény, hogy valamennyi gyilkosságot olyan fondorlatosan hajtotta végre a tettes, hogy felületes rápillantásra öngyilkosságnak is lehetne tekinteni. Ha viszont közelebbről vesszük szemügyre az esetet, és elfogadjuk a bűntény lehetőségét, menten számtalan gyilkosjelöltre bukkanunk: régi haragosok, döhödt szomszédok és rokonok, pénzsóvár kitartottak — akiknek megannyi okuk lett volna a tett elkövetésére — közül kell kiválasztani azt az egyet, aki valóban véghez vitte, jóllehet, esetleg kevesebb oka és kifogástalanabb alibije van. Ám Petar Antonovot, ballonkabátos felügyelő barátunkat sem ejtették a fejére. A gyilkos által hagyott legapróbb nyomokat is tüstént észreveszi, s ha ez sem segítené, akkor előveszi pszichológusokéval vetekedő emberismeretét. Mellesleg pedig sorsokat, életmódokat ismer és ismertet meg, házasságok útját egyengeti, és igen mulatságosan beavat bennünket saját magánéletének titkaiba, az udvarlásra elszánt agglegény csetlésbotlásaiba is. Teszi mindezt olyan jóízű, létekből fakadó humorral és öniróniával, amely talán a krimi szokásos izgalmainál is jobban leköti az olvasót. A könyvet tehát nemcsak a krimi, hanem a lebilincselő, egészséges humor kedvelőinek is jószívvel ajánlhatjuk. ADONYI NAGY MÁRIA Zorika álma Sinka Károly vendégrendezésében, Grigore Gorduz hangulatos színpadképével mutatta be a temesvári operaház Lehár Ferenc Cigányszerelem című népszerű operettjét, amelynek vékonyka cselekménye egy hajdani bánsági népi hiedelemnek a mulatós századfordulóra transzponált — félig komoly, félig játékos — megelevenítésére épül. Ha eljegyzésük előtt — úgymond — a lányok isznak a Cserna kristálytiszta vizéből, megálmodják sorsukat, jövendőjüket. A belediktált bortól a varázslatos patakvíztől álomra szenderült szépséges Dragutin Zolika, akiben erős vonzalom ébredt a szépen hegedülő cigánylegény, Józsi iránt, s eljegyzése napján kész lenne megszökni s világé menni vele, világosan és okosan megálmodja, hogy nem a csapodár prímás oldalán, nem a másfajta szokások és törvények szerint élő cigányok között vár reá az igazi boldogság; megbékélten nyújtja tehát kezét az apja által kiszemelt vőlegénynek, a szomszéd földbirtokos fiának, Suba subával... A vérszegény és banális történetet egyedül Lehár hangulatos és dallamos muzsikája élteti. Dicséretes erőfeszítései dacára a temesvári előadás rendezőjének csak részben sikerült kiköszörülnie és áthidalnia a szövegkönyvírók — Alfred Maria Willner és Robert Boldansky — mulasztásait, következetlenségeit és modorosságait, összhatásában a produkció épp ezért eléggé felemás. Csak helyenként érvényesül a felszabadult, könnyed — operettes — hangulat, ritmus, lendület. A nagyobb mozgalmasságot teremtő táncbetéteket is kiiktatták az előadásból. A főszerepek megformálói, a rendezői elképzeléssel összhangban, nemcsak a partitúra kifejező megszólaltatására törekedtek, hanem erőteljesebb, dinamikusabb színpadi játékra is. Nagyon jól alakította Dragutint Airizer Csaba, vérbeli operettprimadonnának bizonyult ezúttal is az Ilonát megformáló Rodica Miloia. Mihály kocsmárosként a fiatal Constantin Ghircan jeleskedett, s megérdemelte a sok tapsot Juci és Gajetán — Kontrás Ágnes és Alexandru Draia, illetve Manuela Potopencu és Alexandru Sirbu — mókás kettőse is. A vágyakozó, majd kijózanodó Zorikát Teodóra Ciucur és Liliana Mihailescu kelti felváltva életre. Egyébként kettős vagy éppenséggel hármas szereposztás játssza a Lehár-operett valamennyi fontosabb alakját. A zenekart Mihai Vâlcu vezényli. SZEKERNYÉS JÁNOS szire ismét meghívása van, s klasszikus műsorán kívül Kozma Mátyás népi témára írt Variációit adja majd elő. Gyermekkorában barátkozott meg az orgonával. Nagyapja orgonaépítő-javító mesterként vezette be a sípok, fújtatók világába, amikor a nagybányai vagy váradi hangszereket javította. A nagybányai zenelíceum zongora szakán, végzett, majd kétévi korrepetálás után fölvételizett a bukaresti főiskolára. Lídia Sumnevici tanítványaként részt vett a prágai zeneakadémia mesterkurzusán (1980), aztán a weimari zeneművészeti főiskola hagyományos, nemzetközi nyári szemináriumán (1981), végül a Liszt Ferenc emlékére kiírt budapesti nemzetközi orgonaversenyen (1982). Oklevéllel a kezében három évig tanított zongorát az udvarhelyi művészeti népiskolában, most pedig Marosvásárhelyen vállalt tanítványokat. És közben gyakorol, hangversenyezik. Műsora változatos, bár leginkább Bachot kedveli mint az orgonaművészet alfáját és ómegáját. De igencsak vonzzák a romantika nagyjai, Cézár Franck és Liszt (a B-A-C-H-t ezúttal is megszólaltatta). Ám a repertoárt a hangszer milyensége is meghatározza. A brassói orgona A Cintarea României című folyóirat érdeklődésének homlokterében a Megéneklünk, Románia országos fesztivál rendezvényei, a közművelődés elvi és módszertani kérdései állanak. Megszólaltatja a fesztivál rendezésében illetékes központi szervek képviselőit (Indirect: organizatorii festivalului) beszámol az ország egyes megyéjében elért eredményekről („Judeţele patriei sub semnul noii calităţi"), tudósít a közművelődési élet friss eseményeiről („Idei în acţiune“), módszertani írásokban, állásfoglaló cikkekben hasznos útmutatással szolgál a közművelődés irányítóinak és részvevőinek. Idei első számából kiemeljük az Înalt omagiu în ianuarie“ című összeállítást. A lap februári száma közli Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára beszédét a magyar és a német nemzetiségű dolgozók országos tanácsának közös plenáris ülésén, valamint a plénumon elhangzott felszólalásokat. „Atelier“, „Műhely“, „Für die Laienbühne“ címmel a folyóirat változatos repertoáranyagot közöl műkedvelő együttesek számára. A januári „Műhely “-rovatban versösszeállítás, kórusmű, lírai oratórium olvasható, a februári szám hasonló rovatában pedig színpadra alkalmazott farsangi népszokás (szerző: Kardalus János), Tudor Popescu egyfelvonásosa (A hűséges barát), valamint Kovács Piroska bábjátéka olvasható. MOHR LAJOS ötvösmunkája Kiállítás A konstancai Fantasio balett-társulat, amelynek műsorán klasszikus és modern táncszámok egyaránt szerepelnek, hosszabb európai turnéról tért vissza év elején. Ausztriában, az NSZK-ban, Svájcban, Luxemburgban, Belgiumban lépett fel a társulat és mutatta be elsősorban teljes Csajkovkij-műsorát, A hattyúk tavát, a Diótörőt a Csipkerózsikát (ezt mi is láthattuk nemrég a tévében). A román balett általában jó hírnek örvend világviszonylatban, amit ez alkalommal az elismerő sajtóvisszhangon kívül egy különleges díj is megerősített: a nyugat-berlini színházi klub létesítette. „A legkiválóbb díja“Hazatérése után a Fantasio fiatal erőkből álló együttesének ismét új eredeti bemutatója volt. A balettirodalom egyik leglátványosabb művét, Szergej Prokofjev Hamupipőkéjét vitték színpadra Oleg Ilanovschi érdemes művész koreográfiájával és rendezésében, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját. Érdekes, színes világ A megyei mozivállalat és a Képzőművészek Szövetsége helyi csoportjának meghívására február közepén Arad vendége volt a Blaier-házaspár, Tamás Klára és filmrendező, forgatókönyv-író férje, Andrei Blaier. A Maros moziban hat napon keresztül vetítették Blaier legsikeresebb filmjei közül az Ütközet árnyékban (a film ősbemutatója is Aradon volt még tavaly májusban), Fehér sötétség, Napi hírek, A birodalom hamujában, Virágos levelezőlapok, illetve az utóbbi évtized legnagyobb hazai közönségsikert aratott Mindent a fociért című alkotását. Az ACIN-díjjal többszörösen jutalmazott, több külföldi fesztiválon is díjat nyert filmrendező aradi tartózkodása alatt többször is találkozott a mozikedvelőkkel, felvillantott valamit a filmezés kulisszatitkaiból, felelevenített néhány érdekes mozzanatot egy-egy film születésének folyamatából. Nem véletlenül hívták meg Blaier Tamás Klárát sem, hiszen nevéhez fűződik az elmúlt évek legsikeresebb hazai filmalkotásainak jó néhány plakátja, köztük a művész 1984-ben Chicagóban nagydíjas munkája, amelyet a Lehetetlen szerelem című filmhez készített, s amely meghozta alkotójának, a nemzetközi elismerést is. A kiváló reklámgrafikus impresszionista, helyenként szürrealista ihletettségű rajzaiban mindig az optimális megoldást keresi a gondolat, a cselekmény, a film, színdarab mondanivalójának leghatásosabb kifejezésére, egyetlen jellegzetes pillanatba, jelenetbe sűríti a több órás előadás lényegét. A plakát mindenkori célja, hogy meggyőzzön, mozgósítson, hogy a semleges szemlélőben, a sétálóban is kialakítsa az elhatározást: meg kell néznie a filmet, a színdarabot, kiállítást, meg kell vennie a reklámozott terméket. Első aradi egyéni kiállításának alkotásait nézve meggyőződésem: Tamás Klára reklámgrafikái első látásra is határozott nyomot hagytak a szemlélőben, és minden bizonnyal részük lesz egy-egy hazai filmalkotás, a fővárosban műsoron lévő színdarab közönségsikerében. Tárlatán érdekes, színes világ tárul a látogató elé. UJJ JÁNOS Ritka merészség — ha egy nő az orgonát választja hangszeréül. Erőt, energiát és nagy koncentrációt kíván bonyolult kezelése. Bögözi Molnár Tünde idestova hat éve van a pályán — 1982- ben végezte a fővárosi Ciprian Porumbescu zeneművészeti főiskolát —, de már tíz éve lép föl nyilvános hangversenyeken. Nemrég második önálló estjét hallhattuk Marosvásárhelyen, a Művelődési Palota remekül fölújított orgonáján. Műsora ezúttal Bach, Liszt, Cézár Franck, Tudor Ciortea és Messiaen szerzeményeit ölelte föl, de játszott már Régert is a bukaresti Athenaeumnagytermében, szerte az országban pedig egyéb Bach-műveket, a régi mesterek közül Buxtehudét, Bruhnst és másokat. Brassó, Szeben, Medgyes, Nagyvárad, Nagybánya, Temesvár közönsége hallhatta hangversenyeit az elmúlt évek során, 1985- ben pedig a bukaresti Athe naeumban lépett fel, ahová őpéldául a barokk zene hangszere, a vásárhelyi Művelődési Palota romantikus orgonáján igen szép hangszünek folytán jól hangzanak a romantikus szerzők művei. Műsorát ebben az évben is tovább bővíti — habár az orgonairodalom olyan nagy, hogy megszólaltatásához talán egy emberélet sem elegendő. METZ KATALIN Az ATM 1986. évi díjazottjai SZÍNHÁZ Rendkívüli díj: Dinu Săraru és Valeriu Râpeanu. Színikritika: Miruna Ionescu és Ion Cocora. A legjobb előadás díja: Romulus Guga: Amurgul burghez (Teatrul Mic) és Ion Brad—Dan Micu: Ultimul bal (Nottara). Rendezés: Cătălina Buzoianu: Dimineaţa pierdută (Bulandra) és Silviu Purcărete (több rendezéséért). Színészi alakítások: Tatiana Jekel, Coca Bloos, Victor Rebengiuc, Dionisie Vitcu. . BÁBSZÍNHÁZ A legjobb előadás: Aventuri cu Scufiţa roşie (Ţăndărică). Rendezés: Maria Merluţ a Lungul nasului című előadásért (Marosvásárhely) és Kovács Ildikó: Păpuşa de lemn (Szeben). Színészek: Rudolf Moca (Marosvásárhely) és Liviu Berehoi (Ţăndărică). ZENE Rendkívüli díjak: Mircea Basarab, Nicolae Boboc. Kritika: Doru Popovici. Előadóművészek: Gavra Costea és Weisz Ferdinánd (Kolozsvár-Napoca). Karmesteri díj: Ilarion Ionescu-Galaţi (Brassó). A zsűri számos egyéb díjjal és oklevéllel jutalmazott több más színházi szakembert és zeneművészt is. Szerkeszti: KACSIR MÁRIA 1987. március 26. A HÉT 2