A Hét, 1990 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-04 / 1. szám

1990. január 4. 1 XXI. évfolyam TÁRSADALMI — MŰVELŐDÉSI HETILAP *2 oldal — Ára 3 lej A lét hasadékai ' * Amikor felkérésnek teszek eleget: időszerű írás­ra készülök. Mondhatnám úgy is: alkalmira. Olykor aggasztó is lehet, ha az, ami időszerű, tartóssá válik. Hasznos tehát az írásmű, amely saját idő­szerűsége ellen irányul. Mi történt tehát? Milyen az élmény? Mi ez a szörnyű megrázkódtatás és borzalommal vegyes csoda, ami az elmúlt hetekben velünk, mindannyi­unkkal történt? Nem azért nem mondható el, mert a jelen hely szűk, és az alkalmak közhelyeket szül­nek. Ha az ember valamit el tud mondani száz lapon, el tudja mondani tíz sorban is; és ha el tudja mondani valamilyen alkalommal, el tudja minden alkalommal. Ha azonban az élménynek úgy van birtokában, hogy még teljesen benne él, és nincs rajta túl, az egészet nem mondhatja el. Ma pe­dig még egyáltalán nincsen ember, aki az egészen túl van. Miért? Mert ez a megrázó élmény éppen: a ma. Maradnak tehát a föl-fölbukó gondolat- töredékek. Némelyek halhatatlanok, halhatatlanabbak, mint mások. Látom, Shakespeare, Moliére, Csehov, Ma­dách, Caragiale oly tisztán és változatlanul tündö­kölnek az égen, mint egyes csillagképek legfénye­sebb csillagai; mások csak alig láthatóan pislákol­nak, nevük a történelem túlnépesedése következté­ben puszta szójátékká degradálódott, főként arról ismerjük őket, hogy valamikor ismertebbek voltak. Szabadságunk, egyetlen személyes voltunk s ne­vünk hármassága elválaszthatatlan. Közöttünk a legparányibbnak is megvan a teremtésben a ma­ga Összetéveszthetetlen helye. Ez a megismételhe­tetlen hely azonos személyünk egyszeri felragyogá- sával. A létkrízis nem más. mint a fent említett hármas összefüggés vagy szövetség állandó megté- pése. A krízist nem az idő teremti, az idő csak fel­fedi. A létkrízis teremti a romló időt. Korszak- váltáskor a lét hasadékai sötétebben fenyegetnek, s könnyen azt a látszatot keltik, mintha maga a korszakváltás hasítaná őket. Ne hagyjuk, hogy e- zek a látszatok becsapjanak bennünket. Az alko­tás törvényei a félelmen túli tartományban is örök érvényűek. A szellemen elkövetett erőszaknak pe­dig remélhetőleg egyszer s mindenkorra befelleg­zett. A halálon örökre átsüt a legyőzhetetlen élet izgalma. Decemberi ajándék valahol mindig elakad a szó a tél a mozdulat ne menj még maradj várj még csak most kezdődik ne siess megrezzen most az árnyék szélfútta tájszavak mögött zegzugos átjárókban mocorog már egy főnév egy jelzős szerkezet zaj kél zümmögés tétova mozgás még maradj várj még csak most kezdődik ne siess készülődik valami és leleplezi a szándék amikor kárókatonák repülnek csapatoslag át egy kopár vízmosáson és a tó-tükör megremeg szigorodnak a fellegek egy ha;na!i félálom " ónszinü egén reszketeg megfejthetetlen jelek egy hajó egy lány egy várrom csak most kezdődik ne siess ne menj még maradj várj még feltündököl már nem ereszt érted nem érted egyre megy: decemberi ajándék.------J T OMPA GABOR Számunk tartalmából Temesvári tudósítás a forradalomról ... .4. old. Király Károly nyilatkozik....................3. old. Tőkés I.ászló első nyilatkozata..............9. old. I jodor Sándor, Kántor Lajos, (iálfalvi Zsolt írásai, Markó Béla és Gál Éva Emese versel.............................5. old. Szellemi ellenállás: Andrei Ple$u és Sütő András egy-esry levele ....... 6—7. old. Korabeli dokumentumok a romániai magyar kisebbség múltjából............10—11. old. „A dekrét“ végzetes következményei . . 8—9. old. Kyszard Kapuscinski: A császár .... 8—9. old. Szász János (rendkívüli) naplója............13. old. SZERVÁTIUSZ JENŐ Ballada Átlagtermés, konkrét kenyér N agyon régi történet az, ame- ; lyet Darwinról jegyeztek fel. Ő azt vallotta, hogy igen kü­lönös gonddal tanulmányoz­za és rögzíti azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak elméleté­nek, mert nagyon jól tudja, hogy az ember természete olyan: éppen a neki ellentmondó tényeket hajlan­dó a leggyorsabban elfelejteni. S amint igaz ez a tudományban, ak­ként Igaz a politikában, a köz- és magánéletben is. Hogy ez a magatartás mennyire probléma napjainkban, arra jellem­ző példákat könnyen találunk. Elégedetlenek és bizalmatlanok a gyári emberek, bántja a í.ytal mér­nökök, munkások igazfagérzetét, hogy olyan vezetők is irányítják a termelést, akiknek mindén szán­déka ellenére napokig ne. sikerült felfedniük a vezetésük a, .itt álló egység valós helyzetét. N- n tudták megmondani például, hogy hány gumiabroncsot nem gyártottak le abból, amit halmozott hazugsággal évek óta jelentenek. Az egyik kü­lönben elismert szakembertől meg is kérdezték: miért nem őrizte meg a jó információkat is? Válasza: elein­te kettős nyilvántartást vezetett, ké­sőbb már maga sem hallgatta szí­vesen a kedvezőtleneket, s végül egész egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni róluk. Mintha Tar- tuffe-fel mondta volna: művésze annak, hogy miként kell elaltatnia lelkiismeretét. A történet folytató­dik. Előbb elkergették az illetőt, nem szavaztak neki bizalmat. De az új esztendő első munkanapján mégis . visszahívták, nem tudtak boldogul­ni nélküle, szükségük volt a tudá­sára. a tapasztalatára. Ez egy hely­zet. És a gyári fiatalok a lelkűk mé­lyén úgy érzik, hogy kompromisszu­mot kényszeri tett rájuk az élet, rádöbbentek: a tisztességes munka nem kizárólag etikai kategória. Elé­gedetlenek, hogy éppen ők, azok, akikre minden demagóg hivatkozik, újra legalul maradnak és hangjuk nincs, vagy ha igen, senki nem hall­ja: nem ezt akartuk! Más. Sokan panaszkodnak, hogy a lakásukban hideg van. Olyanok is, akik maguk tervezték, építették a hőközpontokat, s valamikor még tudták, hogy ezzel a fűtési hálózat­tal nem lehet kimelegíteni a házakat. Megint- más. Bukarestben akado­zik a kenyérellátás, hosszú sorok állnak az élelmiszerüzletek előtt. Tavaly ősszel özönlöttek a táviratok az ilyen-olyan átlagtermésekről. Ta­lán volt, aki el is hitte, hogy hat­vanmillió tonna gabona termett Szilveszterkor tudtuk meg, hogy a valós termés 16,9 millió tonna. Ez­zel együtt és ennek ellenére az Északi pályaudvar melletti kenyér­üzletben falusiak arról tárgyalnak, miért nincs elég kenyerünk, miért nem hozott bőséget a forradalom. Az emberek hallgatják a híreket, mert tájékozódni szeretnének. Csak­0 n jközna po k hogy egy hír nem magyarázhatja meg önmagát. Értékét csak más, előző vagy következő információk­kal egybevetve lehet lemérni. A hír egyetlen filmkocka, állókép. Csak ha a filmek folyamatát egy­másra forgattuk, kapunk mozgó­képet, most nagyon is mozgalmas képet, ilyenkor feltárulnak az ösz- szefüggések. És kivetülnek a múlt árnyai, azok a tények is, amelyeket hajlamosak voltunk gyorsan elfe­lejteni. Nyilván nehéz józanul és türelemmel elviselni, hogy a tegna­pi „átlagtermésekből“ nem lesz elég kenyér. És hogy ez nem feltétlenül a pékek hibájából történik. Végezetül nem értek egyet azok­kal, akik azt állítják, hogy alig vál­tozott még valami. A változások alapvetőek: megszabadultunk a dik­tatúrától, a hiteltelen, üres szó- özöntől, a dagályos semmitmondás- tól, amelytől felborult az életünk rendje. A hazugsággal együtt pedig a romlástól. És most el kell hin­nünk, hogy 16,9 millió tonna ga­bonával rendelkezünk. Né áltassuk magunkat, ne nyugtassuk meg a lel­kiismeretünket és ne felejtsük: be­széljenek a tények. LÁZÁR EDIT

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents