A Hét, 2003. január-július (33. [34.] évfolyam, 1-27. szám)

2003-01-16 / 1-2. szám

Napraforgók Lapszámunkat Buzeskó Elza festményeinek repróival illusztráltuk. Részlet a Nobel-díjas Kertész Imre készülő regényéből (6-7. oldal) Aradról azt mondhatom el, hogy mind a Monarchia idején, mind azután, a Vasgárda színrelépéséig, igen élénk város volt, zenei élettel, színházzal, sajtóval. Egyetlen nap se teljen el Mozart-zene nélkül! - olvashatjuk a Társaság zsebnaptárán, a Fesztivál idején pedig maradéktalanul meg is valósul e jelszó. Németh G. István: M©2art-üfW©p Kolozsvárott A Román Mozart Társaság 12. Mozart Fesztiválja (9. oldal) Gálfalvi Zsolt A „rendező ész” A „körülményismeret és rendező ész” a hatékony politika elsőrendű, nélkülözhetetlen követelménye - fejtegette több mint másfél évszázaddal ezelőtt Kemény Zsigmond, egy minden részletében figyelemre méltó gondolatsorba ágyazva. Az Erdélyi Híradóban közölt, mai szóval politológiai jellegű értekezés meg­szívlelendő felismeréseit 1845-ben ugyanazokon a hasábokon mintegy kiegészíti axióma-értékű mondata: „A közélet mezeje a kialkuvásé”. Az RMDSZ VII. kongresszusának előestéjén ter­mékeny lehetne végiggondolni a politikus író szavait, hiszen érvényük kiállta az idő próbáját. Az előkészü­leteket jellemző viták is arra utalnak: a tanácskozás hatékonysága messzemenően függ attól, hogy mun­kálatai során és határozataiban milyen mértékben érvényesül a körülményismeret és a rendező ész. Azaz: a hazai és nemzetközi társadalmi-gazdasági-politikai feltételek körültekintő, mélyreható, sokoldalú fel­mérése, elemzése, megértése és a stratégiai és taktikai tennivalók józan, gyakorlatias és távlatos körvona­lazása. Egy politikai alakulat kongresszusa - akkor is, ha érdekképviseleti és érdekvédelmi szövetségről van szó — mindig a különböző törekvések, elképzelések, ten­denciák összecsapásának és ugyanakkor a hatalmi ve­télkedésnek is a fóruma. A nézetek különbözősége a demokratikus politikai gyakorlatban természetes és tér tékenyítő. Az érvelő eszmecserék sodrában alakulhatnak ki a nemzeti közösség, az ázt alkotó cso­portok és egyének érdekeit szolgáló megoldások, cselekvési irányok, a lehetőségeket felmérő célkitű­zések és megközelítési módok. A viták hatékonyságát azonban gátolja, ha — amint erre néhány jelből követ­keztetni lehet — az érdemi, a valóságos problémákra összpontosító eszmecseréket néhány közéleti tényező sokszor megtárgyalt, hatalmi és szervezeti jellegű problémák előtérbe helyezésével próbálja ellehetet­leníteni. A szabályszerűen összehívott kongresszus legitimitásának kétségbevonása azoknak az eszköze, akik eleve nem bíznak abban, hogy nézeteik, törekvé­seik demokratikus, érvelő vitában és a döntéshozás demokratikus gyakorlatában versenyképesek. Az RMDSZ működésében természetesen bőven van tisztázni és javítani való. Ehhez a munkához, mint a kongresszus tartalmához, a kétségtelen eredmények számbavétele, a mulasztások, tévedések kritikai elem­zése, a tennivalók okos egyeztetése kínál lehetőséget. A kormánypárttal kötött egyezmény tanulságai, a más politikai erőkhöz való viszony, a demokratikus gyakor­lat ellentmondásai, a kedvező nemzetközi fejlemények adta esélyek kihasználása, a nemzetiségi jogok érvé­nyesítésének tisztázatlanságai az európai integráció folyamatában, a globalizációs körülmények és a nem­zetközi terrorizmus elleni küzdelem feltételei között — mind-mind olyan kérdéskörök, amelyek alapos meg­vitatásra várnak. Elsőrendű fontosságú lenne annak az elemzése, hogy az RMDSZ miként tud hozzájárulni az ország gazdasági helyzetének normalizálódásához, az állampolgárok szorongató megélhetési gondjainak mérsékléséhez. Ez össz-társadalmi ügy, de ugyanakkor a nemzetiség szülőföldjén maradásának alapvető tényezője is. Hosszan lehetne folytatni azoknak a kérdéseknek a sorát, amelyeket a kongresszus ugyan nem oldhat meg, de elősegítheti a hatékony meg­közelítési módok kimunkálását. Ezek elől kitérni szű­kén értelmezett hatalmi célok érdekében, hangzatos és tetszetős, az emberek indokolt elégedetlenségével visszaélő, nemzetieskedő frázisokat ismételve és átvéve: több mint felelőtlenség — itt „a rendező ész” is hibádzik. A romániai magyar értelmiség különböző rétegeinek lehetnek indokolt fenntartásai a politikai gyakorlat visszásságai iránt. A „körülményismereten” és a „ren­dező észen” alapuló politika érvényesítésében azonban a magunk módján részt kell vállalnunk, a kongresszus előkészítését és munkálatait beleértve is. A görög filozófus, Platón több mint két ezredéve figyelmez­tetett: ha a bölcs emberek visszautasítják az állam­ügyekben való részvételt, az a büntetésük, hogy buta emberek által kormányzott államban kell élniük.

Next

/
Thumbnails
Contents